- Szóval akit én most választok, az nem más mint akibe tényleg szerelmes vagyok.-kezdtem bele a hosszú de rövid idő alatt kigondolt monológomba. Nem akartam egyik fiút sem elveszíteni, hiszen mind a ketten fontosak nekem.- Én átgondoltam ezt az egészet, de szeretném ha tudnátok miért választom most azt, akit magam mellett akarok tudni. Egy őszinte és megbízható fiúra van szükségem, aki mindig megért és mellettem áll. Tudom, hogy mind a ketten ilyenek vagytok, hiszen amikor nem számíthattam az egyikőtökre számíthattam a másikra. Szemét dolog volt kihasználnom mindkettőtöket, csak nem tudtam pontosan, hogy kit is akarok. Egy idézet segített meghozni a végső döntésemet, ami azt írja le, hogy ha nem tudsz választani két ember között, kérdezd meg magadtól: kinek mondanád azt, hogy hiányozni fogsz és kinek azt,hogy könyörgöm ne menj el, maradj mellettem. Azt választottam, aki mellett minden reggel szeretnék felébredni. Akinek ha meghallom a hangját, vagy meglátom az arcát görcsbe rándul a gyomrom. Aki minden titkomról és dolgomról tud, aki átsegített a nehéz időszakokon. Aki megszerettette velem a becézést. Mindkettőtöket irtózatosan szeretem, de én egy kapcsolatban nem kötődni akarok, hanem őszintén szeretni. És mindhárman tudjuk, hogy akit én őszintén és tiszta szívből szeretek az nem más mint Olivér.-fújtam ki a levegőt, mert az egész szöveget körülbelül egy légvétellel mondtam végig, majd Ya Ou-ra néztem és vártam, hogy mit reagál. Csalódást és fájdalmat láttam a szemében, pedig pont ezeket nem akartam okozni neki. Tényleg nagyon sajnáltam, és már indultam volna, hogy bocsánatot kérjek tőle, amikor Oli elém pattant és szenvedélyesen megcsókolt. Csókja sohasem volt még ilyen tüzes, valószínűleg amíg nem tartózkodott itthon addig kifejlesztett egy új technikát. Amikor visszacsókoltam és magamhoz öleltem rögtön éreztem, hogy jól döntöttem és tényleg őt akarom magam mellé. Ya Ou persze közben elhagyta a szobát, én pedig a csók befejeztével követtem őt, hogy megbeszéljük amit meg kell beszélnünk.
- Ya Ou én sajnálom az egészet. Nem akartalak megbántani, mert fontos vagy nekem, és elveszíteni sem szeretnélek. Remélem nem taszítasz el magadtól a döntésem miatt.
- Lara, megértem a döntésedet.- mosolygott rám, amitől kissé megkönnyebbültem, hiszen tudtam, hogy nem haragszik rám.- Talán jobb lenne, ha most már értékelném Barbit, mert egykor azt éreztem, hogy ő a legfontosabb számomra. Mind a ketten hibáztunk, és lehet, hogy tényleg csak kötődtünk egymáshoz mint ahogyan mondtad. Jó volt együtt, egy csodálatos és odaadó lány vagy és Olivér tényleg baromi szerencsés, hogy maga mellett tudhat. Nagyon jó veled lenni, de talán én tényleg Barbiba vagyok szerelmes.
- Ezt most értsem úgy, hogy jó volt velem hülyéskedni meg csókolózni?
- Persze, mint mondtam, Olivér mázlista, hogy te vagy a barátnője. Nagyon jó volt veled.
- Remélem tudod, hogy hozzád is erősen kötődök.
- Persze, hogy tudom.-mosolygott rám.-De valljuk be 18 és 22 éves fejjel már befejezhetnénk a játszadozást és kiköthetnénk ott, ahol a szívünk tényleg a legnagyobb nyugalomban van.-mosolygott még mindig, mire én csak bólintottam egyet, és szorosan hozzábújtam.
- Ne csinálj ilyeneket, mert meggondolom magamat Lara.-nevetett fel Ya Ou, majd homlokon puszilt és elment, én pedig visszasétáltam a bent várakozó szerelmemhez. Oli egyből felemelt és megpörgetett.
- Úr isten. Szeretlek. Imádlak.
- Én is téged szöszke.-borzoltam össze a haját mosolyogva.
- Te Koltai amúgy olyan egy izé vagy.-nézett komolyan a szemembe nekem pedig abban a pillanatban leghervadt az arcomról a mosoly.
- Most miért is?-néztem rá vissza bambán.
- Hát, miért kellett neked Ya Ou-t hülyíteni?
- Én nem hülyítettem Olivér.-hajtottam le szomorúan a fejemet, majd a tekintetemmel a földet pásztázva folytattam.-Őszintén sajnálom, hogy ezt tettem veletek, de legfőképpen veled. Nem akartalak sem téged sem pedig őt megbántani. Nekem te vagy a legfontosabb.
- Igen. Ez mind szép és jó, csak Ya Ou valahogyan mindig a képbe kerül.-hajtotta le ő is a fejét.
- Persze, mert jó barátom. Itt volt, amikor te nem voltál és én csak megijedtem a vihartól és bebújtam mellé és ő meg..-magyarázkodtam még mindig a földet nézve, de Oli megszakított és felemelve az államat mélyen a szemembe nézett.
- Semmi baj nincsen. Megbocsájtok. Csak ígérd meg nekem, hogy soha többé nem vehet el tőlem senki sem, mert én nem bírnám nélküled Koltai.
- Én sem nélküled Patocska.-mosolyogtam rá, ő pedig felém hajolva lágyan megcsókolt. Tudtam, hogy azért még vár egy kis kiengesztelésre, ezért a csókunk közben elkezdtem kigombolni az inge gombjait, ő pedig belenevetett a csókunkba.
- Mit csinálsz Lara?-kérdezte még mindig nevetve, majd a mellkasán nyugvó kezemre pillantott.
- Hát gondoltam, hogy kiengesztellek a kis hibám miatt.
- Jó ötlet.-ölelt magához, majd újra megcsókolt. Csókjában jelen volt minden érzés, szerelem, tűz, szenvedély, megbocsájtás, fájdalom. Tudtam, hogy mindezt csak azért nézi el nekem, mert nem akar elveszíteni, de most már biztos voltam benne, hogy nem is fog. Soha nem fogok többé bedőlni a vágyaimnak, és nem fog érdekelni az, hogy milyen lenne egy másik fiúval veszekedések nélkül.
- Lara.-szólt közbe megszakítva a csókunkat.-Tudom, hogy ez valahol az én hibám is, mert ha jobban bánnék veled, akkor eszedbe sem jutna, hogy milyen lenne egy másik férfival.
- Nyugi Oli. Ez nem a te hibád csakis az enyém.
- Nem, egyáltalán nem csak a te hibád. Hanem mind a kettőnké. De túl fogjuk élni, mert fontosak vagyunk egymásnak és én nagyon de nagyon..-fogott bele a magyarázkodásba, amit nem engedtem befejezni neki, ugyanis Olivér a mondat közepébe sóhajtott amikor a kezeim a legérzékenyebb pontjához érkeztek. Tudtam, hogy elrontottam a meghitt pillanatot, mert a barátom egyszer csak az ölébe kapott és sebesen a hálószobába vitt, ahol lágyan az ágyra döntve tovább csókolt. Meg sem várta, hogy levessem a felsőmet, hiszen szó szerint úgy tépte le rólam. Heves csók váltásunk közepette a hajába túrtam, míg ő tovább folytatta a ruháink levételét. Élvezetem, amikor Olivér a nyakamba csókol, és lágyan magához ölel, úgy, hogy érezzem, hogy most már sohasem enged el többé. Mindennek van valami jó oldala, például a veszekedéseinknek a békülős...izé békülés. Összebújva és betakarózva öleltük egymást, amikor Olivér észrevette a fejemen lévő kicsi seb tapaszt.
- Kicsim, mond, hogy ezt nem a gyökér exed csinálta.
- Dehogy. Csak elestem.
- Magadtól?-kérdezte immáron kicsit feszülten
- Hát, igazából adtak hozzá egy kis löketet.
- Oké. Én most megölöm azt a gyökeret.-pattant fel az ágyról, majd amikor már majdnem elérte az ajtót visszarántottam és fölé támaszkodva megakadályoztam, hogy elmenjen.
- Ne menj el.
- Ne fogj vissza Lara.
- Ya Ou már adott neki, elég lesz ebből most már.
- Igen és akkor mi van? Tudtommal az én barátnőm vagy, nem?
- De igen, csak kérlek szépen fogd fel, hogy nem vagyok törékeny porcelán baba. Megtudom oldani a gondjaimat.
- És ha nincs Ya Ou akkor is megoldod?
- Nem tudom, mert beleavatkozott.
- Szerintem meg nem oldanád meg. Nem vagy gyenge és törékeny, de nekem had legyél már az és ha meg akarlak védeni had tegyem már meg.
- Megvédesz mindig, de ne bántsd légyszíves.
- Mi az, hogy ne bántsam? Hiszen bántott téged!
- De jaj.
- Nincs jaj Lara. Megölöm.
- Azt azért ne Oli.
- Jó akkor csak helyre rakom az agy hiányos fejét.
- Nem tudlak lebeszélni igaz?
- Nem.-puszilt homlokon, majd magára kapkodva a ruháit távozott.
***Olivér***
Nagyon pipa lettem, amikor megláttam a barátnőm fején élénkedő sebet, amiről rögtön tudtam, hogy ki is okozta. Amilyen gyorsan csak tudtam autóba pattantam és elszáguldottam a haverom által megadott címre. Már vagy fél órája szobroztam az ajtója előtt, amikor végre hajlandó volt kinyitni azt.
- Na mi van cicafiú?-nézett rám hunyorgó szemmel
- Látom Ya Ou egy elég embereset bevert neked.
- Ja. Mi van most jöttél te is?
- Egyébként, hogy volt merszed hozzáérni a barátnőmhöz? És mi az, hogy ágyba akartad vinni?-kérdeztem tőle idegesen és tudtam, hogy nem sok kell, hogy elpattanjon a húr.
- Ja, hát úgy voltam vele, hogy ha kapcsolatra nem való akkor már megnézem még mindig jó e az ágyban.-vigyorgott rám, nálam pedig végérvényesen elszakadt a cérna. A nyakánál fogva a falhoz nyomtam.
- Te még is mit képzelsz magadról? Te nyomorék.-húztam be neki, a harmadik ütést viszont kezdtem megbánni.- Utoljára mondom el, hogy hagyd békén Larát.
- Oké. Felfogtam. Ő a tiéd.
- De sok időbe telt.
- Azért ezt mond meg a haverodnak is.-vigyorgott rám.
- Kérsz még egyet?
- Nem kösz.-válaszolt rezzenéstelen arccal, mire én elengedve hazaindultam. Amikor hazaértem a szerelmem édesen szunyókált a kanapén, én pedig annak széléhez lépve végigsimítottam az arcán.
- Olivér.-suttogta a nevem, amin természetesen elmosolyodtam
- Tessék baba.
- Idebújsz?-kérdezte, én pedig nem válaszolva semmit felemeltem a takarót és mellé bújtam. Szorosan magamhoz öleltem és bármennyire nem voltam akkor fáradt, még is elnyomott az álom. Arra ébredtem fel, hogy valaki szuszogása cirógatja az arcomat.
***Lara***
Éppen akkor akartam megcsókolni, amikor kinyitotta a szemét és rám mosolygott majd felém kerekedve mélyen a szemembe nézett és megcsókolt.
- Mit akarsz?
- Téged.-csókolt bele a nyakamba, mire én kénytelenül is elmosolyodtam.
- Megint? Inkább nézzünk valami filmet, oké?
- Ne már.-dőlt vissza mellém csalódottan, mire én a lejátszóba helyeztem a mindkettőnk által kedvelt Viasztestek című horrorfilmet. Filmnézés közben átöleltem Olivér derekát, ő pedig végig a fenekemet simogatta. Ujjaimmal a kockás hasát cirógattam, mire ő hangosan felkacagott.
- Így elég nehéz a filmre koncentrálni kicsim.-húzott szorosabban magához Olivér.
- Szóval ne simogassalak?-néztem rá szomorúan, ő pedig valószínüleg az általam vágott képen elnevette magát.
- De nyugodtan. Jól esik.-puszilt homlokon, majd tovább simogatott engem pedig szépen lassan a karjai között elnyomott az álom.
