02.~

 Hamarosan véget ért a találkozó, és az addigra összegyűlt tömeg elindult hazafelé. A srácok még egy jó darabig a téren állva integettek a távozó rajongók után, majd mikor már senki sem volt ott rajtuk kívül elindultak a saját lakásuk felé. Érdeklődve figyeltem ahogy egymás után besétálnak a hatalmas épületbe, majd egy hatalmasat sóhajtva én is bementem a saját otthonba. Késő délutánra egy pláza túrát terveztem, úgyhogy felvettem a legkényelmesebb bakancsomat, a vállamra kaptam a táskám és bezártam magam mögött az ajtót. A liftet használva gyorsan leértem a földszintre, majd onnan kisétáltam a térre. Már csak néhány ember sétálgatott kint, de ők is gyorsan bementek a sarkon lévő meleg kávézóba. Valami érzés kerített hatalmába, és muszáj volt az üzlet felé néznem. Ott ült bent, a másik 3 fiú társaságába. Megszaporáztam a lépteimet, és reméltem, hogy még az előtt elérem az épületet mielőtt ő észrevenne. De nem így történt, és már csak annyit láttam, hogy valamit odasúg a barátainak és elindul az ajtó felé. Sietősen megindultam az üzlethelyiség bejárata felé, de még hallottam ahogyan utánam kiállt:

- Hé! Várj meg!

Nem tettem eleget a kérésének, szinte futva értem el a helyiséget, amiben rögtön megcélozva a mozgólépcsőt minél feljebb mentem. Nem tudtam, hogy követett e idáig, vagy azt, hogy esetleg még mindig keres e, úgyhogy inkább folytattam a vásárló túrámat. A végére gazdagabb lettem három pólóval, két nadrággal és egy bőrkabáttal. Már besötétedett mire kiértem, ezért az estére tervezett városnézést jobbnak láttam másnapra halasztani. Kellemesen megvacsoráztam, miközben a barátnőmmel beszélgettem. Közben megkerestem a fiúk együttesének oldalát a közösségi portálon, és nyomtam rá egy tetszik gombot. Elmentem lezuhanyozni, majd felvettem a póló-rövidnadrág együttesből álló pizsamámat és még utoljára már az esti sötétségbe kimentem az erkélyre. Egy rövid időn belül fázni kezdtem, úgyhogy becsuktam az erkélyre nyíló ajtót és letelepedtem az ágyra, hogy megnézzem a kedvenc sorozataimat. Az Éjjel-Nappal Budapest nézése közben kiagyaltam a másnapi programomat, majd miután egy hatalmasat ásítottam jobbnak láttam ágyba bújni és elszundítani. Beállítottam a Tv-t időzítőre, és lekapcsolva a villanyokat hamar el is aludtam. Az álmomban persze, hogy Oli kapta a legnagyobb szerepet. Egy koncerten teremtem, ahol a fiúk és a többi X-faktoros énekelt, majd amikor ők következtek lekapcsolódtak a villanyok, és a kiválasztott fény rám villant. A tömeg utat engedett nekem a színpadhoz, amire Peti segítségével könnyen fel is tudtam mászni. Elénekelték a Troublemaker-t, és amikor végeztek Oli felém fordulva csak ennyit mondott:

- Tudom mért vagy ennyire ismerős nekem, te vagy az a lány akit már annyira kerestem!- majd közelebb jött hozzám, de mielőtt bármi történhetett volna felébredtem a telefonom csörgésére.

- Jajj, de kár .- sóhajtottam fel bánatosan, majd miután rendeztem magamban, hogy hiába próbálnék visszaaludni az álom már nem folytatódna és pluszba még jól el is késnék a suliból, inkább fogtam magam és készülődni kezdtem. Idén kezdek a Semmelweis Egyetem Gyógyszerész-tudományi karán és nem lenne szép már a beiratkozáskor elkésni. Összekészítettem a kellő dolgokat és papírokat, majd elindultam a sulihoz, ami körülbelül 15 percre volt a szálláshelyemtől. Nem bántam, szeretek reggel sétálni, sőt bármikor jobban szeretek sétálni mint autóval menni. Beiratkoztam és megismerkedtem a jövőbeli osztálytársaimmal már amennyire az időm engedte. Nem sokkal később elindultam hazafelé. Már majdnem beértem a házba amikor valaki nekem jött, és elvesztve az egyensúlyom elestem.

- Nézz már a lába elé!- förmedt rám egy nálam fiatalabb lány. - Fiúk!! OLI, BENCE! Várjatok már meg! Hadd kérjek egy aláírást meg egy képet!- futott oda a két sráchoz az előbbi lány, majd erőszakosan szóval tartotta őket. Összeszedtem a cuccaimat amik szétszóródtak a földön, és eltettem őket a táskámba. Épp felállni készültem a hideg és poros járdáról, amikor egy kéz nyúlt felém. Felnéztem az előttem álló személyre és Olivérrel találtam szembe magam aki mellett ott állt Bence is.

- Hé! Jól vagy?- húzott fel a földről

- Persze, és köszönöm a segítséget.

- Nem ütötted meg magad?- kapcsolódott be a beszélgetésbe Bence is

- Annyira nem. - poroltam le a nadrágomat, ami az esés után úgy nézett ki mint ha a földön fetrengtem volna.

- Sajnálom, néha vannak ilyen őrült rajongók. Általában ezért is félünk kijönni egyedül a városba. – túrt bele idegesen a hajába Olivér

- Nem tényleg, semmi gond nincsen.

- Most mennünk kéne, de ha délután lenne kedved velünk találkozni, akkor 2 fele felcsöngetünk hozzád.

- Persze hogy lenne. – mosolyodtam el, majd kikutatva egy kis papírt felírtam a szobám számát. – Jobb lenne fent maradni, mielőtt még megint fellöknek, meg aztán fent szerintem kényelmesebben lehetne beszélgetni. - nyújtottam át  a kis papírt Olinak, aki rápillantott majd zsebre vágta.

- Akkor ezt megbeszéltük azt hiszem. Délután találkozunk, vigyázz addig is magadra.

- Vigyázok! – mosolyogtam rá a fiúkra, majd megfordultam és bementem a lakásomba. Mivel délutánra vendégeim lesznek, gondoltam kedveskedek valami édességgel nekik, úgyhogy lementem a boltba és beszereztem a szükséges alapanyagokat a kedvenc sütimhez, majd visszaérve nekiálltam összeállítani a tésztát. Egy egyszerű sportszeletet gondoltam megfelelőnek, hiszen azt mindenki szereti. Közben bekapcsoltam a rádiót, ahol épp egy One Direction számot adtak, úgyhogy dúdolni kezdtem a dallamot.

- Hé! Halkabban odalent! –ordított a kinti erkélyről egy rigolyás öreg hölgy.

- Csukja be az ablakot, ha nem tetszik. – ordítottam vissza, majd semmibe véve a kérését tovább énekeltem a dalt. Amint végeztem betettem a sütit a hűtőbe, és bementem a szobámba átöltözni. Közben elgondolkodtam,hogy le kéne szedni a falamról az 1D és Justin Bieber plakátokat, de aztán inkább otthagytam őket. Ha zavarja őket, akkor majd nem néznek oda. Lassan telt az idő két óráig, már kezdtem aggódni, hogy soha nem jön el az a bizonyos pillanat. Aztán végre megütötte az óra mutatója azt a bizonyos számot, és rögtön hallottam is a csengő hangos, még is lágy és dallamos csengését. Odafutottam a kaputelefonhoz és felvettem.

- Igen?- szóltam bele izgatottan, már tudtam, hogy a fiúk állnak az ajtóba.

- Itt a By The Way! Izéé, sietnél mert igencsak kezdenek minket megkörnyékezni a rajongók!

- 2 perc. De mért nem a kert felől jöttök?

- Mert nem jutott az eszünkbe?

- Na jó mindjárt leérek, addig próbáljatok meg egyben megmaradni.

- Igyekszünk.

Felvettem a csizmámat, ugyan is jobbnak láttam ha nem elefántos mamuszban szaladok le az utcára, és üdvözlöm őket. Biztos totál hülyének néznének, és azonnal a másik irányba indulnának. Az meg egyáltalán nem hiányzik nekem. Felhívtam a liftet, és gyorsan lementem a bejárathoz, ahol a fiúk körül már egy kisebb tömeg gyűlt össze.

- Bejöttök vagy fotózkodtok még?- kérdeztem nevetve, miközben nekidőltem az ajtófélfához.

- Hát, mondjuk ha lehetne bemennénk. - vetette fel az ötletet Peti, majd nagy nehezen bekászálódott a tömeg közül. Esélyét nem láttam, hogy még ma kiszedjem a másik két fiút így ki kellett gondolnom egy jó tervet, ami biztos, hogy nem fullad kudarcba.

- Hé lányok! Ott van Sp!- kiáltottam el magam hangosan, mire az összes lány az általam mutatott helyre nézett, ezzel elérve azt, hogy a fiúk betudjanak ugrani az ajtón hagyott kis résen. - Bocsi lányok!- kiáltottam ki utoljára, majd behúztam magam és a fiúk mögött az ajtót. Felmentünk a lifttel és végre felértünk a szobámba is. – Na én itt lakom.

- Jéé, ez kissé más mint a miénk. – nézett körbe meglepődve Bence, majd a másik három fiú is helyeselte az előbbi megállapítást.

- Ja, gondolom a tiétek még ennél is fullosabb.- forgattam meg a szemem, majd elindultam, hogy bemutassam itt mi hol található. Mikor bementünk a szobámba és meglátták a posztereket nem is nevettek vagy csúfoltak ki miatta.

- Te is 1D és Justin Bieber rajongó vagy?- nézett rám meglepődve Oli

- Aha, délután ment a rádióba a Live While We are Young a rádióban, mire én süti sütés közben elkezdtem énekelni. Erre a szomszéd nénike bekiabált, és ezt most szó szerint értsétek, hogy hagyjam abba ennek a szar számnak az éneklését. Én meg visszaszóltam neki,szóval szereztem egy kedves szomszédot.

- Van süti?- csillant fel rögtön Oli szeme

- Aha, nektek csináltam gyertek. - indultam vissza a konyhába, majd míg a fiúk helyet foglaltak addig én elővettem a sütit és felszeleteltem.

- Hé, te gitároztál tegnap délután? – kérdezte a gitáromra mutatva Ya Ou Feng

- Szerinted ki más?- nevettem fel- A környéken csak én nem voltam lent a találkozótokon szerintem.

- Mért nem jöttél le?

- Tegnap jöttem fel Pestre, és elég sok dolog nézett elém, na meg persze nem akartam a többi lány közt tolongani feleslegesen. Így is én nyertem, mert nem hiszem, hogy minden lányhoz csak így felmentek. - meséltem miközben letettem eléjük a felszelt sütit, amire rögtön rá is ugrottak.

- Te ez nagyon finom. - dicsérték meg mind a négyen

- Köszi. – mosolyogtam rájuk, majd bekapcsoltam a Tv-t, hogy legyen egy kis háttérzaj is. Kapcsolgattam a csatornák között, majd megállapodtam az RTL Klubbon, mert pont az X-faktort reklámozták. A fiúk is mellém ültek és rátapasztották a szemüket a képernyőre, majd amikor pont ők voltak Oli hirtelen felkiáltott.

- Jé, benne vagyunk a Tv-ben!!

- Jé mekkora felfedezés!- nevettem fel, majd a fiúk is csatlakoztak hozzám.

- Na mit csináljunk? Nem szeretek csöndben ülni és unatkozni. - dőlt hátra az ágyban Bence

- Szerintem azt senki sem szeret.

- Én ma várost akartam nézni, de szerintem így nem kéne kimennünk, mert 5m-enként meg kéne állni a rajongóknak. Nekem az nem tetszene.

- Halloween van, mi lenne ha mesélnénk rém sztorikat meg néznénk horrort?

- Azt csak este jó. Meddig vagytok kiengedve?

- A szomszédba? Viccelsz? Akkor megyünk ma haza amikor akarunk. Senki nem venné észre ha csak reggel mennénk el. - nevetett fel Peti

- Jó akkor este horror. Még jó, hogy hoztam egy párat.

- Kiráály. - csillant fel a fiúk szeme

Délután folyamán megnéztem az X-faktorosok otthonát, és megismerkedtem a többi énekessel. Rengeteget nevettünk, és most először mondhattam el azt, hogy igazán jól éreztem magam. Este visszatértünk hozzám, kihúztuk a nappaliba lévő kanapét, majd kényelmesen elhelyezkedtünk rajta 3-an. Belül feküdt Peti, kívül Oli köztük meg én. A másik két fiú hozott a szobából két fotelt, és azokban foglalt helyet. Betettem a Péntek 13-at ugyanis azt még úgy sem mertem megnézni, egyedül meg rá sem vettem volna magamat és valószínűleg egy csöpögős romantikával teli filmet néztem volna. Mikor elkezdődött a film, még minden rendben volt. Nem féltem, és nem szorongattam a párnát. Olyan 15perc elteltével már remegtem, és olyannyira féltem, hogy Oli ölében kerestem menedéket.

- Izé, ne haragudj. – dőltem vissza a helyemre, majd a fiúkra néztem akik tejbetök vigyorral mosolyogtak vissza rám

- Dehogy haragszom, csak nyugodtan. - mosolygott vissza rám, majd egy kicsit közelebb csúszott hozzám, amibe igencsak belepirultam. Az este további része ismét klasszul telt el. Megnéztük a filmet, utána kimentünk a kertbe és rémtörténeteket meséltünk egymásnak. Körülbelül fél egy lehetett amikor átkísértem a fiúkat a másik épületbe és búcsúzkodni kezdtünk.

- Jó nap volt. Kössz a sütit. - ölelt meg Peti

- Nincs mit, örülök, hogy ízlett!- mosolyogtam rá, majd miután megöleltem a másik két fiút is bementek a házba ezzel egyedül hagyva engem a szőke hercegemmel.

- Tényleg ne haragudj ha ezzel kellemetlenséget okoztam neked vagy a fiúknak.

- Hé, mondtam hogy nincs baj. Sőt ha úgy vesszük azt kell mondanom nagyon is jól esett.

- Tényleg?

- Tényleg. Most viszont mennem kell, mielőtt letolnak minket, hogy merre kószálunk hajnali egykor. Egy pillanatra még odaadnád a telódat?

- Persze. - nyomtam a kezébe, majd nyomkodni kezdte, és elővette a saját mobilját is.

- Az utolsó hívás az én számom, majd írd be a nevem. Holnap nem tudom meddig próbálunk, de ha kész vagyunk hívlak és csinálhatnánk valamit. Persze ha van kedved.

- Remek ötlet, akkor várom a hívásod. - öleltem meg, majd miután egy puszit nyomott a homlokomra elindultunk mindketten a saját otthonunk felé.

01.~

 Ahogy a szobámban pakoltam a dolgaimat, ráeszméltem, hogy most egy jó időre itt kell hagynom a nyugodt kisvárosi életet. Az a tudat nyugtatott, hogy lehet,hogy majd Pesten találom meg azt, amit mindeddig szüntelenül kerestem. A pakolás után aludni tértem, hogy a holnap reggel induló buszomat biztosan elérjem. Nemsokára eljött a pillanat, és meglepő módon kialudtan ébredtem fel. Elvégeztem a reggeli teendőimet, már ha azokat reggelinek lehet mondani hajnali háromkor, és elindultam kifelé a hűvös még esti időbe. Ahogy a sötétségben sétáltam a buszmegálló felé az égi csillagok követték minden léptemet megvilágítva az előttem álló utat. Szerencsére időben odaértem, még várnom is kellett. Amikor megérkezett a buszom, megvettem a jegyet és a cuccaimmal együtt elindultam a busz hátsó végébe. Egy éppen szundikáló öreg hölgy mellett foglaltam helyet, majd bedugtam a fülembe a fülhallgatót és a telefonomon benyomtam a lejátszás gombot. Röpke 4 óra alatt felértem a fővárosba, és időközben már kivilágosodott. Kicsit megkéstünk a nagyvárosi dugók miatt, így futva rohantam a kulcsaimért az egyik kis utcába. Átvettem a papírokat, és kifizettem az összeget. Sokáig spóroltam arra, hogy az egyetememhez közeli és jó lakásban lakhassak így kitudtam venni egy teljes felszereltségű apartmant egy központi helyen, a Corvin sétányon. Egy kedves velem egyidős fiú kísért el, hogy bemutassa a házat és ismertesse a házirendet. Marcinak hívták, és egy igencsak udvarias még is vicces fiú volt. Adott egy térképet, és megkérte, hogy ha valamit nem tudok mindenképpen szóljak. Amint végeztünk a felderítéssel lekísértem, mert úgy is boltba akartam menni. Szatyrokkal megrakodva visszatértem a hotelhez, és felvittem a lakásomhoz. Mielőtt nekifogtam volna az ebédkészítéshez kisétáltam a lakásomhoz tartozó erkélyhez és szétnéztem a sétányon. Hatalmas zsivajra lettem figyelmes, ezért érdeklődve pillantottam le a mélybe. Sokaságra lettem figyelmes, de akkor még nem tudtam mi ez a rengeteg ember a téren, és miért ennyire izgatottak. Hagytam az ebédet, inkább továbbra is a korlátnál szobroztam várva az események felgyorsulását. Talán csak egy fél óra telhetett el, amikor a szomszéd épületből négy velem egykorú fiú lépett ki. Messze voltak, még is valahogyan ismerősnek tűntek számomra. A tömeg viszont teljes mértékben ismerte őket, sőt rajongtak értük. De én nem mentem le, talán dacból. Vagy talán azért, mert nem tudtam mi is folyik ott lent. Végignéztem a tömegen, és akkor pillantottam meg őt a másik három fiú társaságában. Szőke haja volt, ami néhol barna színt tükrözött, az arcát nem láttam teljesen, hiába nyújtózkodtam bármely irányban. Végig csak őt néztem, nem zavart a korgó hasam hangja sem. Összenevetett a barátaival, majd egyszer csak hirtelen felnézett. Pont oda ahol én álltam egyedül. Szégyenlősen, és elpirulva kaptam el a tekintetemet róla, és inkább úgy döntöttem bemegyek és készítek valami ételt. Amíg hagytam a tésztát főni, bekapcsoltam a laptopot, és kutakodni kezdtem az előbb látott fiúk után. Végiggondoltam azt, hogy honnan is lehetnek nekem ismerősek. Aztán hirtelen beugrott, hogy az X faktorban szerepelnek. Gyorsan bepötyögtem a műsor oldalát és rákattintottam a képükre. Időközben otthagytam a laptopomat, és kivettem a már kész tésztát, és elkészítettem kedvem szerint, majd visszaültem az asztalhoz, hogy végre kiderítsem ki is az a fiú aki ennyire elvarázsolt. Alapos keresgélés után mindent megtudtam amit akartam. Onnantól kezdve tudtam, hogy Olivérnek hívják, 21 éves és nagy sajnálatomra azt is megtudtam, hogy hiába álmodozok róla hiszen boldog párkapcsolatban él. Feladtam a reményt, hogy bármi is lehet köztünk. Végigolvastam az adatlapját, és meglepődve vettem észre, hogy teljesen azonos az érdeklődési körünk, valamint a zenei ízlésünk is teljesen ugyan olyan. Ettől függetlenül nem változik semmi. Neki már megvan a partnere, és talán ez sohasem lehetne más csak egy szép de gyorsan szertefoszló álom. Még mindig hallottam a zsivajt és a tömeget, így arra jutottam nem megyek még vissza az erkélyre. Túl fájdalmas lenne látni őt, és tudni,hogy nincs messze még is elérhetetlen. Elővettem a gitáromat, Dany-t és pengetni kezdtem az akkordokat. Ha bánatos vagyok, mindig a zenéhez fordulok és ez mindig megnyugtat. A zene teljesen magával ragadott, észre sem vettem, hogy dudorászni kezdtem a pengetett dalt. Hirtelen elhallgatott a kinti zsivaj, úgyhogy én is elhallgatva az ablakhoz léptem,hogy megtudjam mi az oka a hirtelen jött csendnek. Mindenki az erkélyeket és az ablakokat bámulta keresve a zene forrását, csak ő nézett az én erkélyem felé.

Prológus.~

 Soha nem hittem volna azt, hogy egy hirtelen és meggondolatlan döntés változtathatja meg igazán az életemet. A legmerészebb álmomban sem gondoltam azt, hogy ha meghozom ezt a döntést, az azzal fog járni hogy az eddigi létem egy igazi és feledhetetlen tündérmesébe torkollik át. Merész húzásnak tűnt az elején, hogy beleszeressek. Belé, aki mostanra már országos sztár lett. De még is valamilyen csoda folyamán megtörtént. Az első pillanattól kezdve csak őt lestem a képernyőn, a többi énekes már nem számított. Valami megfogott benne. Nem, nem az, hogy híres és elismert. Hanem az, hogy mindenkinél hatalmasabb szíve van, komoly még is néha bohókás. Ő tetszett, nem az akivé kilépni készült. Ahogy minden nap találkoztam vele, egyre jobban elbűvölt. Akkor mondtam el először azt magamról, hogy igen most igazán szerelmes vagyok. Pedig nem ismertem, de tudtam azt, hogy mi összetartozunk. Egy nap, amikor minden örökre megváltozik. Egy óra amikor a világ legnagyobb csodája következik be. Egy perc amikor megpillantod őt, őt aki teljesen elvarázsol és magával ragad. És egy másodperc, amikor visszavonhatatlanul és menthetetlenül beleszeretsz.