01.~

 Ahogy a szobámban pakoltam a dolgaimat, ráeszméltem, hogy most egy jó időre itt kell hagynom a nyugodt kisvárosi életet. Az a tudat nyugtatott, hogy lehet,hogy majd Pesten találom meg azt, amit mindeddig szüntelenül kerestem. A pakolás után aludni tértem, hogy a holnap reggel induló buszomat biztosan elérjem. Nemsokára eljött a pillanat, és meglepő módon kialudtan ébredtem fel. Elvégeztem a reggeli teendőimet, már ha azokat reggelinek lehet mondani hajnali háromkor, és elindultam kifelé a hűvös még esti időbe. Ahogy a sötétségben sétáltam a buszmegálló felé az égi csillagok követték minden léptemet megvilágítva az előttem álló utat. Szerencsére időben odaértem, még várnom is kellett. Amikor megérkezett a buszom, megvettem a jegyet és a cuccaimmal együtt elindultam a busz hátsó végébe. Egy éppen szundikáló öreg hölgy mellett foglaltam helyet, majd bedugtam a fülembe a fülhallgatót és a telefonomon benyomtam a lejátszás gombot. Röpke 4 óra alatt felértem a fővárosba, és időközben már kivilágosodott. Kicsit megkéstünk a nagyvárosi dugók miatt, így futva rohantam a kulcsaimért az egyik kis utcába. Átvettem a papírokat, és kifizettem az összeget. Sokáig spóroltam arra, hogy az egyetememhez közeli és jó lakásban lakhassak így kitudtam venni egy teljes felszereltségű apartmant egy központi helyen, a Corvin sétányon. Egy kedves velem egyidős fiú kísért el, hogy bemutassa a házat és ismertesse a házirendet. Marcinak hívták, és egy igencsak udvarias még is vicces fiú volt. Adott egy térképet, és megkérte, hogy ha valamit nem tudok mindenképpen szóljak. Amint végeztünk a felderítéssel lekísértem, mert úgy is boltba akartam menni. Szatyrokkal megrakodva visszatértem a hotelhez, és felvittem a lakásomhoz. Mielőtt nekifogtam volna az ebédkészítéshez kisétáltam a lakásomhoz tartozó erkélyhez és szétnéztem a sétányon. Hatalmas zsivajra lettem figyelmes, ezért érdeklődve pillantottam le a mélybe. Sokaságra lettem figyelmes, de akkor még nem tudtam mi ez a rengeteg ember a téren, és miért ennyire izgatottak. Hagytam az ebédet, inkább továbbra is a korlátnál szobroztam várva az események felgyorsulását. Talán csak egy fél óra telhetett el, amikor a szomszéd épületből négy velem egykorú fiú lépett ki. Messze voltak, még is valahogyan ismerősnek tűntek számomra. A tömeg viszont teljes mértékben ismerte őket, sőt rajongtak értük. De én nem mentem le, talán dacból. Vagy talán azért, mert nem tudtam mi is folyik ott lent. Végignéztem a tömegen, és akkor pillantottam meg őt a másik három fiú társaságában. Szőke haja volt, ami néhol barna színt tükrözött, az arcát nem láttam teljesen, hiába nyújtózkodtam bármely irányban. Végig csak őt néztem, nem zavart a korgó hasam hangja sem. Összenevetett a barátaival, majd egyszer csak hirtelen felnézett. Pont oda ahol én álltam egyedül. Szégyenlősen, és elpirulva kaptam el a tekintetemet róla, és inkább úgy döntöttem bemegyek és készítek valami ételt. Amíg hagytam a tésztát főni, bekapcsoltam a laptopot, és kutakodni kezdtem az előbb látott fiúk után. Végiggondoltam azt, hogy honnan is lehetnek nekem ismerősek. Aztán hirtelen beugrott, hogy az X faktorban szerepelnek. Gyorsan bepötyögtem a műsor oldalát és rákattintottam a képükre. Időközben otthagytam a laptopomat, és kivettem a már kész tésztát, és elkészítettem kedvem szerint, majd visszaültem az asztalhoz, hogy végre kiderítsem ki is az a fiú aki ennyire elvarázsolt. Alapos keresgélés után mindent megtudtam amit akartam. Onnantól kezdve tudtam, hogy Olivérnek hívják, 21 éves és nagy sajnálatomra azt is megtudtam, hogy hiába álmodozok róla hiszen boldog párkapcsolatban él. Feladtam a reményt, hogy bármi is lehet köztünk. Végigolvastam az adatlapját, és meglepődve vettem észre, hogy teljesen azonos az érdeklődési körünk, valamint a zenei ízlésünk is teljesen ugyan olyan. Ettől függetlenül nem változik semmi. Neki már megvan a partnere, és talán ez sohasem lehetne más csak egy szép de gyorsan szertefoszló álom. Még mindig hallottam a zsivajt és a tömeget, így arra jutottam nem megyek még vissza az erkélyre. Túl fájdalmas lenne látni őt, és tudni,hogy nincs messze még is elérhetetlen. Elővettem a gitáromat, Dany-t és pengetni kezdtem az akkordokat. Ha bánatos vagyok, mindig a zenéhez fordulok és ez mindig megnyugtat. A zene teljesen magával ragadott, észre sem vettem, hogy dudorászni kezdtem a pengetett dalt. Hirtelen elhallgatott a kinti zsivaj, úgyhogy én is elhallgatva az ablakhoz léptem,hogy megtudjam mi az oka a hirtelen jött csendnek. Mindenki az erkélyeket és az ablakokat bámulta keresve a zene forrását, csak ő nézett az én erkélyem felé.