Végre megcsillantak a tavasz első sugarai, aminek rendkívül örültem, hiszen nem nagyon szeretem amikor minden fehérbe öltözik. Persze szerintem is szép amikor az egész táj havas, de az én szívem jobban húz a zöldellő és virágzó rétek látványa felé, szóval kicsattantam a boldogságtól amikor reggel az erkélyre léptem és azt láttam, hogy már semmit nem borít fehér lepel és már az idő sem volt annyira hideg mint ahogy tél elején szokott. Egész nap csak pihentem és televíziót néztem, amikor Olivér szólt, hogy öltözzek fel végre és ne egész nap köntösben szaladgáljak, úgyhogy egy nagyot sóhajtva a fürdő felé vettem az irányt, ahol gyorsan rendbe szedtem magamat. Alig végeztem, amikor meghallottam a csengőt, de amire kikászálódtam a fürdőszobából Olivér már be is engedte a vendégeinket akik persze a fiúk és barátnőik voltak. A csajok természetesen rögtön rám ugrottak, de mielőtt a fiúk azt hinnék, hogy pankrációt játszunk gyorsan felpattantunk a földről és már szilárd lábakon állva folytattuk az ölelkezést. A lányok természetesen össze-vissza puszilgattak aminek eredményeként szép rózsaszín csók nyomos lett az arcon. Ezt természetesen Olivér és a másik három fiú viccesnek találta, úgyhogy a fürdőben gyorsan berúzsoztam egy élénk vörös rúzzsal az ajkaimat.
- Na ki találta ezt viccesnek?- lépkedtem Olivér felé,aki rögtön hátrálni kezdett, majd megbotolva a kanapé szélébe kiterült azon. Gyorsan akcióba lendültem és ráugorva egy hatalmas cuppanós puszit nyomtam az arcára, amin ezután egy vörös puszi folt ékeskedett. Miután Olivér nagy nehézségek árán de leszedte a rúzs nyomot az arcáról a fiúkhoz lépett és pusmogni kezdett velük, míg mi lányok a kanapén elterülve pásztáztuk a Tv képernyőjét.
- Na mi a hír?-vetette oda a kérdését kissé lekezelően Barbi.
- Ha épp tudni akarjátok, elviszünk titeket kirándulni.-válaszolt rögtön Ya Ou, mire mind a négyen felnevettünk.
- Jó vicc volt.-közölte mellőlem Panni
- Nem vicc.-rázta meg a fejét Bence.
- Jó. Akkor hova megyünk? És mivel?-kérdeztük egyszerre a lányokkal
- Jaj de tipikusan lányos kérdések ezek.-mosolyodott el Sziki is rajtunk. Összenéztünk a lányokkal, majd egyszerre mindenki a barátjához lépett és megráztuk a fejünket.
- Na ne csináljátok már.-nyöszörögtek a fiúk.
- Kérlek baba.-könyörgött Olivér.
- Szóval reggel a cuccunkat pakolásztad te kis sunyi?
- Aha.-pirult el Oli, majd szorosan magához ölelt.
- Na tényleg. Légyszíves csajok.-könyörögtek még mindig a srácok, úgyhogy mi inkább beadva a derekunkat megcsókoltuk őket. Olivér persze megint túlzásba vitte egy kicsit elfelejtve azt, hogy most nem ketten vagyunk, úgyhogy felkapott és gyengéden a fenekembe markolt.
- Na nézd. Nem bírja ki, hogy ne feküdjön le Larával.-röhögött Olivér képébe Ya Ou.
- Már mért ne bírnám ki?-tett le Olivér a földre.
- Fogadunk?-nyújtotta a kezét Ya Ou
- Fogadunk.-rázta meg Olivér Ya Ou kezét
- Jó. Ha kibírsz egy hetet úgy, hogy nem fekszetek le Larával kérhetsz tőlem valamit. Viszont ha megteszed, akkor egy hónapig a csicskám leszel.
- Oké. Mikortól érvényes a szabály? És csak azt nem szabad, vagy megcsókolni sem lehet?
- Mostantól. Mindent csinálhatsz szeretkezésen kívül.
- Mi lesz ebből.-néztem a csajokra akik persze végigkuncogták az egész beszélgetést. Gyorsan levittük a csomagokat és elindultunk beszerezni a két napra kellő étel és ital mennyiséget ami a szokásosnál is több volt, hiszen Olivér is erősítette a csapatunkat na és persze én sem voltam az a hű de keveset eszem személyiség. Amikor megvettük a 3 karton ásványvizet és az 5 zacskó pille cukrot elindultunk a meki felé, as ahol a mai napi kaja adagunkat is beszereztük majd pedig végre elindultunk a számunkra még titokzatos helyszín felé. Már egy órája autókáztunk amikor Peti egy erdő szélen parkolt le, majd sarkában a fiúkkal kiszállt.
- Oké. Ti most vagy megőrültetek vagy nem tudom. De azt ugye ti sem gondoltátok komolyan, hogy ide hoztok minket.
- Felfogtátok, hogy itt nincs sem fűtés, sem víz, sem jó kényelmes ágy? - szólalt fel nyöszörögve Barbi
- Jól van asszony csitt van. Nem lehet mindig a kényelemben élni. - pisszegte le Ya Ou Barbit és kezébe vette a csomagokat.
- Eszednél legyél. Tudjad már, hogy hogyan beszélsz velem. Attól függetlenül a vízbe még belefojthatlak. Úgyhogy vigyázzál.
Miután Ya Ou és Barbi eléggé kiveszekedte magát elindulhattunk az erdő mélyébe, hogy felállítsuk a táborhelyünket. Sziki, Bence és Panni elől mentek egy térképet tanulmányozva, őket a viháncoló Zsófi, Barbi és a már fejfájással küszködő Ya Ou követte míg a sort Olivérrel karöltve én zártam.
- Ugye tudod, hogy itt este baromi sötét lesz és ki tudja, hogy milyen fenevadak támadnak meg minket. Olivér én félek a sötétben egyedül.
- Nem leszel egyedül és én bármitől megfoglak védeni nemcsak ma és itt hanem mindörökké és mindenhol. Ne aggódj.-fonta a vállam köré a kezeit és szorosan magához húzva megpuszilt. Kissé megnyugodtam ettől bár még mindig utáltam a gondolatát, hogy itt aludjak az erdőben egy sátorban. Körülbelül negyed óra gyaloglás és 200 perc térképvizsgálás után végre kiértünk egy tisztásra ahol megkezdődhetett a sátrak felállítása. A fiúk legnagyobb bosszúságára egyikünk sem volt hajlandó a segítségükre lenni, sőt inkább ki idegeltük őket azzal, hogy nyavalyogva próbáltunk befogni egy WIFI hálózatot persze sikertelenül. Amikor megelégelték a semmittevésünket dühösen elküldtek minket fáért, úgyhogy mi négyen elindultunk befelé a sűrűbe majd félúton kettéválva gyűjtögetni kezdtük az apróbb és nagyobb de számunkra még könnyen elmozdítható faágakat. Rövid keresgélés után elindultunk vissza a táborhely felé, de félúton megbotlottam egy nagyobb letört faágban, aminek következtében a bokámba egy erős fájdalom nyilallt.
- Ne aggódj.- szólalt meg Barbi- Mindjárt hozok segítséget.
- Mi? Te normális vagy? Itt ne merj hagyni, mindjárt sötétedik.- háborodtam fel.
- Jól van. Akkor gyere.- nyújtotta felém a kezét, majd felsegített és átkarolta a vállam. Lassan bicegtünk visszafelé, hiszen sem nekem sem pedig Barbinak nemvolt könnyű így a sétálás. Amint a fiúk látáskörzetébe értünk Olivér rögtön felém szaladt és felkapva az ölébe cipelni kezdett, míg Barbi a sarkunkban loholt. Mindegyik fiú rémülten nézett rám, egyedül csak Ya Ou volt vicces kedvében.
- Na mi van? És hol van a fa?
- Feng ha most ebben az állapotban is a rohadt fáddal jössz, akkor esküszöm keresek egyet és feldugom a seggedbe, úgyhogy maradjál csöndben. Köszi puszi.
- Elestem egy fába.- kezdtem el nyavalyogni de Olivér persze nem sokáig hagyta ezt, mert egy csókkal gyorsan elhallgattatott, amit Barbi igencsak hangos közeledése zavart meg.
- Hoztam a lábadra kenőcsöt. Valamiért éreztem, hogy jobb ha hozok egy elsősegély csomagot.
- Milyen krém ez?
- Jó krém.- nyomott ki a tubusból egy kis pöttyöt, majd a bokámra kente, amitől én felvisítottam hiszen pokolian fájt az érintett terület.
- Csak nem fáj?- mosolyodott el Barbi
- Ez nem vicces.- vágott közbe morcosan Olivér.
Miután Barbi kellően ellátott és Zsófiék is visszaértek a fiúk jobbnak látták, hogyha most ők mennek el fáért mi pedig elkészítjük a vacsoránkat. A folyamatot persze, hogy a természet zavarta meg hiszen Barbival tök egyszerre kiáltottunk fel, hogy pisilnünk kell, úgyhogy ismét a vállára támaszkodva gyorsan elvégeztük a dolgunkat. Visszafelé menet Barbi meglátott egy pillangót, úgyhogy se szó se beszéd elengedett aminek következtében én az egyik sátorra borultam és pont ekkor érkezett meg Ya Ou és Olivér is.
- Mi a fene?- nézett rám és a már összedőlt sátorra kikerekedett szemekkel Ya Ou elejtve ezzel a kezében tartott fákat, amiket Olivér nagy nevetés közepette szedett össze. Ezután gyorsan a fatörzsre segített és elindult, hogy megmentse a sátrunkat persze már sikertelenül míg Barbi a pillangóját üldözte szüntelenül.
- Jó. - kiáltottam Barbi után. - Minimum, hogy ezért ma veled alszom.
- Felejtsd el.- rázta meg a fejét Ya Ou, mire én felkaptam egy ágat és feltűnően vizsgálgatni kezdtem.
- Egészen biztos ez Feng?
- Mondom, azt meg dobd le.
- Olivér?- néztem segélykérően a barátomra aki csak megvonta a vállát, majd nekiállt, hogy meggyújtsa a tüzet. Amint sikerült lángokat provokálnunk, minden fiú elkezdte a saját és barátnője vacsoráját sütögetni, míg mi lányok takaróba burkolózva vártuk az étel elkészülését. Amint készek lettek a takaróm alá nyúlva megpróbálta befészkelni magát mellém, de én nem engedve neki szorosan magamra húztam a pokrócot.
- Na miért nem? - nézett rám bociszemekkel Olivér, mire én csak megvontam a vállamat.
- Én is fázok ám. - válaszoltam vissza cinikusan
- Jó, de éjjel kettő van. Lara őszintén azt szeretnéd, hogy én itt most összefagyjak?
- Felőlem. - válaszoltam vissza bunkón, de közben alig bírtam visszatartani a kikívánkozó nevetésemet. Kitárva a karomat a hátára terítettem a takarót és szorosan hozzábújva a vállára hajtottam a fejemet, mire ő csak elmosolyodott és szorosan a derekam köré fonta a karjait. Egyszer csak azt vettük észre, hogy már csak ketten ülünk a tűznél a többiek pedig aludni tértek, úgyhogy fogtuk magunkat és bementünk Ya Ou és Barbi sátrába, sikeresen széjjeltaposva a kezüket és lábukat. Már hajnali négyet ütött az óra, amikor Barbi a másik oldalára fordulva komótosan arcon csapott, Ya Ou pedig horkolni kezdett.
- Oli. -kezdtem el nyöszörögni,mire ő halkan felnevetett.
- Igen? - kérdezte nevetve, majd lefejtette rólam Barbi kezét, aki ennek hatására átölelte a még mindig horkoló Ya Ou-t.- Elférsz baba?
- Nem igazán.-mocorogtam, mire Olivér kivette a kezeit a feje alól és a derekamra helyezve őket szorosan magához húzott én pedig a mellkasán találtam meg a menedéket. Kissé jobban elfértem, úgyhogy kicsit feljebb csúszva egy lágy csókot leheltem az ajkaira majd pedig mély álomba szenderültem. Reggel elég érdekes szituációban ébredtem fel, hiszen Olivér feküdt rajtam, Barbi a fal felé fordulva ölelte a párnáját az én fejem pedig nem Olivéren hanem Ya Ou-n volt. Mikor mindenki felébredt elindultunk a tisztálkodási szereinkkel valamiféle vizet keresni, amit egy rövid keresgélés után meg is találtunk. A fiúk meg sem várták, amíg előkotorjuk a cuccukat, Ya Ou egy egyszerű és gyors mozdulattal a vízesésbe vágta a barátnőjét,majd egy ugrással követte őt. Sziki és Beni is követte a példáját, bár ők a barátnőjükkel az ölükben ugrottak bele a vízbe. Ijedten Olivérre néztem, de már nem volt miért hiszen akkor már az ölébe ragadott és egy VIZIBOMBA kiáltással a vízbe ugrott velem. Amint mindenki kiszállt, Barbi nem éppen szépen szidni kezdte a barátját aki meg majdnem megfulladt a nevetéstől. Persze ezt én sem hagytam annyiban ahogyan Zsófi és Panni sem. Amikor mindenkinek sikerült kikászálódni a vízből elindultunk visszafelé, hogy a jéghideg víztől csöpögő ruháinkat valamivel szárazabbra és melegebbre cseréljük. Átöltözés után mindenki a pokrócába bújva melegedett. Mivel csak két napra jöttünk elérkezett a hazaindulás ideje is, így gyorsan összepakoltunk és hazamentünk. A Corvinra érve Barbi pattant ki elsőként, majd hangosan felkiáltott.
- Hazajöttem.- ugrált boldogan, mire mi mindannyian felkacagtunk.
Sziki segített kipakolni,majd pedig magunkra hagyva minket elindult a többiekkel hazafelé.
- Nem jössz fürdeni? - kacsintott rám, mire én inkább a kanapéra dőltem.
- Majd utánad.
- Oké baby.- puszilt homlokon és bevonult a fürdőszobába, majd amint végzett én is követtem a példáját. Jól átmostam a hajam is, de persze a meleg víz érintése a bőrömön nagyon is jól esett a kis vízi akció után. Vizes hajjal egy szál törölközőt magamra csavarva indultam el a szobánkba, ahol Olivér egy szál boxerben feküdt az ágyon. Érkezésemre természetesen felkapta a fejét, lágyan az ajkába harapva pedig maga alá gördített és belecsókolt a nyakamba.
- Hallod Olivér mit csinálsz? - kérdeztem nevetve annak ellenére, hogy pontosan tudtam mire készül.
- Ennyi kész baba. Ennyit bírtam nélküled, de most bedobom a törölközőt.
- És a fogadásod Ya Ou-val?
- Nem érdekel, egyedül csak te érdekelsz. Na légyszi.
- Ne Oli, álmos vagyok.- fejtettem le magamról a karját, mire ő szomorúan terült el az ágyon.
- Na jó. Ez most biztosan full hülyén fog hangzani, de kérdezhetek valamit?-Olivér nem szólt semmit, csak megbillentette a fejét.- Oké, szóval te csak azért vagy velem mert jó velem az ágyban?
- Mi van?- húzta össze a szemöldökét
- Izé nem, vagyis de.-hebegtem össze vissza.- Tulajdonképpen ezt akartam kérdezni. Szóval? Szeretsz te engem vagy csak azért tartasz,hogy legyen kivel kufircolni?
- Most ezt komolyan kérdezed?-bámult rám még mindig összehúzott szemöldökkel.
- Teljesen.-bólintottam
- Jó, akkor most figyelj mert elmagyarázok valamit. Azért vagyok veled, mert jó és nem a szexre célzom. Illetve az is tökéletes, de nem ezért vagyok veled. Hanem mindazért ami te vagy és mindazért ami én vagyok melletted. Nélküled lehetetlen lenne számomra az élet, ha nem vagy velem még a levegővétel is fáj. Te vagy az életem, a cukormáz a sütimen, a tejszínhab a kávémon. Szeretlek manó, oké? - mosolyodott el
- Akkor jó, amúgy meg tudtam.-vihogtam fel körülbelül úgy mint egy retardált fóka.
- Na ne. Én itt vallomást teszek arról, hogy mennyire szeretlek téged te meg kinevetsz? - mosolyodott el, majd csikizni kezdett.
- Oli ha tovább csikizel akkor nem vállalok azért felelősséget, hogy valami kárt teszek benned.És ha szeretnéd még használni a kezedet akkor nagyon de nagyon gyorsan fejtsd le rólam.
- Na jó.-gurult le rólam, majd egy csókot hintett a nyakamra.
- Na akkor most mi a fene van? Ez ennyi volt?
- Azt mondtad, hogy fáradt vagy.
- Hagyjál már.-legyintettem egyet.-Már nem vagyok fáradt.-kezdtem el nyavalyogni, mire Olivér színlelt horkolásba kezdett.-Ne csináld már.-kezdtem el lökdösni, de nem használt mert még jobban szimulálni kezdett.- Na jól van Patocska. Tudod mit? Hagyjál békén.- durciztam be.
- Gyere ide te majom.-fonta a derekamra a karjait, majd magához húzva szépen mind a ketten álomba szenderültünk.
**Másnap**
Egy nagyon jó napnak érkezett a mai, felhőtlen volt az ég a napsugarak pedig szinte perzselték a bőrömet. Persze reggel megint csak nem aludhattam sokáig, ugyanis arra a szörnyű ricsajra ébredtem aminek a forrása a nappaliban volt. Olivér amúgy is haragudott rám egy picit, amiért lemondtam a koncertet én pedig azért haragudtam rá, hogy vasárnap reggel 10 órakor ő és a haverjai kis híján széjjelverik a lakásunkat. Egy bugyiban és Oli egyik pólójában totyogtam ki a nappaliba, ahol rögtön felfedeztem a zaj mivoltját. Ya Ou esztelenül pengette a gitárja húrjait, Bence csak úgy random csapkodta a szintetizátor billentyűit míg a barátom és Sziki az asztalon éppen a Cup songgal szórakoztak.
- Halljátok. Valaki szeretne ám aludni.-dőltem neki az ajtófélfának egy hatalmasat ásítva
- Valaki pedig szeretné, hogyha a barátnője nem egy szál bugyiban rohangászna a haverjai előtt.-vágta rá Oli közben pedig annyira sem méltatott, hogy rám nézzen.
- Jól van már na.
- Na sipirc.-nevetett fel végre
- Lara én is azt akarom, hogy gyere.- mosolygott rám Sziki is
- Ja én is, de így gyere.-kacsintott rám Ya Ou
- Pofa be Feng. Lara te meg öltözz fel addig, amíg ki nem esik a szeme ennek a marhának.-vágta vállon Ya Ou-t, mire mind a ketten felröhögtek. Elindultam a szoba felé, ahova természetesen Olivér is követett.
- Jó nem haragszom, hogy nem jössz koncertre, pedig biztosan sok-sok lány lesz ott, akik majd akarnak tőlem ezt meg azt.
- Olivér.-nevettem el magamat.-Majd akarnak egy képet meg egy ölelést, és pontosan tudom, hogy ezeken kívül mást nem fogsz nekik adni.
- Szóval, ezért nem haragszom.-majd közelebb lépve átkarolta a derekamat és folytatta.-Azért viszont igen, hogy megmutattad a fiúknak azokat a csodás idomaidat, pedig elvileg ezeket csak nekem szabadna látnom, de gyakorlatilag is.
- Na akkor ezt megbeszéltük.-mosolyodtam el, mire ő a kezeit a fenekemre csúsztatta és hosszasan megcsókolt, amit persze hogy megszakítottak a személy pedig Ya Ou volt.
- Szóval minket eltiltasz Larától, te viszont minden percben lesheted.
- Valahogyan úgy.
- Szuper, de gyere próbálni.
- Rendben.-bólintott Olivér, majd egy gyors csókot nyomott a homlokomra és végigsimított a hátamon.
- Jól van Rómeó most már aztán húzzál kifelé.-húzta ki Ya Ou a barátomat és persze én is utánuk mentem. Végignéztem ahogyan a fiúk próbálnak. A nagyon de nagyon nagy tehetségnek és hihetetlenül sármosnak hiszem magam Patocska persze az egész próbát végigtáncolta persze totál nem visszafogottan. A tánc alapból bejött, de azért gondoltam mégsem hagyhatom szó nélkül, hogy így táncoljon több száz tinilánynak. Jó lehet önző vagyok, de azt szeretném, hogyha csak nekem táncolna így.
- Hallod Olivér, mi ez a tánc?
- Milyen tánc?-kérdezett vissza még lihegve
- Hát ez.
- Ez a szexi csodásan tökéletes tánc?-kérdezett vissza szerényen
- Aha. De muszáj ezt minden rajongónak látnia?
- Igen.-húzta továbbra is az agyam.
- Jól van akkor.-hajtottam le búsan a fejemet, mire ő csak elém lépett és felemelve azt lágyan megcsókolt.
Nemsokkal később a fiúk bejelentették, hogy ők bizony farkas éhesek, úgyhogy mivel semmi sem volt otthon, amiből ebédet csinálhattam volna ezért magamra rángatva a kabátomat elsétáltam a közelben lévő bevásárlóközpontba.Éppen a paradicsomok között válogattam, amikor is valaki megérintette a vállam hátulról. Elsőként Olivér ugrott be, úgyhogy mosolyogva fordultam hátra, de amikor megláttam, hogy ki is áll a hátam mögött még a vér is megfagyott bennem. Ugyanis nem Olivér állt ott, hanem egy sokkal de sokkal váratlanabb és meghökkentőbb személy.
