19.~

 Másnap ismételten a barátom nem éppen túl halk mocorgására ébredtem meg, majd amikor kinyitottam a szemeimet és pislogtam párat láttam, ahogy ő a szekrény előtt állva öltözködik. Lágy mosolyra húztam az ajkaimat, majd óvatosan megformálva azokat köszöntöttem őt.

- Jó reggelt Olivér.

- Jó reggelt kicsim.-fordult meg hirtelen mosolyogva, majd az ágyhoz lépve egy apró puszit nyomott a homlokomra.

- Merre készülsz?-kérdeztem még egy kicsikét kómás állapotban, majd egy hatalmasat ásítottam.

- Bence hívott, hogy gyakorlunk, mert este koncertünk lesz. 

- Á igen értem.-fordultam át a hasamra átölelve a párnámat.- Nem is említetted.

- Bocsi teljesen kiment a fejemből.-vakarta meg a tarkóját,majd felhúzta az egyik szürke színű felsőjét.

- Esetleg én is tarthatnék veletek?-mosolyogtam rá bátorítóan és reméltem, hogy igent mond a kérdésemre.

- Miért? Hívd át Barbit tök jól ellesztek aztán majd jövök és foglalkozom veled is.

- De én most el szeretnék veled menni. Miért nem engeded, hogy elmenjek veled?-kérdeztem vissza elszontyolodva.

- De engedem,csak..-kezdett bele a mondatánál, de a felénél abba hagyta és inkább felkapott.- Na jó,de akkor siess.-tolt a szekrény elé, mire én villámsebesen kikaptam egy fekete leggins-et, egy fehér atléta trikót és a kedvenc bokacsizmámat, majd bevonulva a fürdőbe gyorsan magamra kaptam mindent. Amikor mindennel kész voltam kinyitottam az erkélyre nyíló ajtót és kitettem a törölközőmet száradni, majd becsukva azt a konyha felé vettem az irányt, ahol Olivér a szokásos reggelinket készítette. Titokzatosan a háta mögé léptem, és átkarolva a derekát megszólaltam.

- Mik ezek a fincsi illatok?

- Szerintem te vagy.-fordult felém nevetve, majd a nyakamhoz hajol és egy lágy csókot hintett rá,majd elé gördített és szorosan átkarolva kevergette tovább a serpenyőben éppen készített ételt. Amikor készen lettünk leültünk az asztalhoz és gyorsan megreggeliztünk, közben pedig nevettünk az aznapi újságban leírt vicceken. A reggeli végeztével gyorsan felkaptam a használt tányérokat és a konyhába sétálva elmosogattam őket, Olivér pedig addig a 3 állat mai napi ételadagjáról gondoskodott. Amikor mindennel készen voltunk felkaptam a bőrdzsekimet és Olival a nyomomban elindultunk Szikiékhez egy utolsó próbára. Amíg a fiúk énekeltek, addig én Olivér telefonját babráltam, amikor egy sms érkezett számára a testvérétől Eriktől.

- Hé édes. Jött egy üzeneted a másik csajodtól.-nyomtam vigyorogva a kezébe a mobilt, mire ő megnézte a feladót és hangosan felnevetett.

- Igen látom már. A legszebb csajtól a világon.

- Persze, Erik valóban a legszebb lány a világon.-nevettem fel, majd abbahagytam mert láttam, hogy Oli szeretne valamit mondani.

- Képzeljétek Anya és Erik is hazajönnek egy kis időre. Szeretnének egy kis időt velem tölteni, valamint szeretnék megismerni a barátnőmet.-mosolygott rám, mire én gondoltam vicces leszek ezért hülye fejet vágva visszakérdeztem.

- Neked van barátnőd? Megismerhetem?

- Ha nem ismered magadat akkor majd teszek róla.-kacagott fel Olivér, majd a kanapéra dobva a telefonját szorosan átölelt. Nemsokára elérkezett az indulás időpontja, úgyhogy amint a fiúk is készen lettek elindulhattunk az újabb koncertre aminek most Budapest városa adott otthont. Sziki elől foglalt helyet, a mögötte lévő kettesben Bence valamint Ya Ou, míg a hátsó hármasba én és Olivér.

- Neked nem tűnik egy kicsit üresnek a mai nap? Eszembe jutott valami amit ma elfelejtettem.-suttogta mosolyogva a fülembe, majd egy kicsit szorosabban ölelt magához.

- És mi lenne az?-néztem értetlenül a szemébe, mire ő az ülésre döntött és lágyan megcsókolt.

- Na ez.-emelte fel mosolyogva a fejét- Mi a baj?-nézett rám fürkészően.

- Mi baj lenne?

- Nem csókoltál vissza.-biggyesztette le az ajkait szomorúan, mire én átkulcsolva a kezeimet a nyakán magamhoz húztam és ráérősen megcsókoltam.

- Hát ha elhúzódzkodsz nem is tudok.-húztam mosolyra az ajkaimat a csók végén

- Hűha, lesz itt még más is smároláson kívül?-fordult hátra érdeklődve Bence, mire én hangosan felnevettem.

- Ne reméld Vavra. Maximum ha te csinálod a te barátnőddel, mert mi csak a saját ágyunkba szeretünk szerelmeskedni.-kacsintott rá Oli, majd felhúzott az ülésről és az ölébe húzva átölelt. Az út többi részében hol megfulladásig nevettünk, hol meg halál csöndben volt mindenki. Alig fél óra alatt értük el Budapest városában a koncert helyszínére autóval. Olivér oldalán sétáltam befelé így millió egy szúrós szempár égetett lyukat a hátamba. Már kint megrohamozták a fiúkat, hogy autogramokat kérjenek tőlük, sőt volt egypár olyan pofátlan rajongó aki engem kért meg, hogy fotózzam le a fiúkkal. A botrány elkerülése végett inkább mosolyogva vagy inkább vicsorogva gyorsan elkattintottam a képet, majd visszanyomva a csaj kezébe behúztam a fiúkat az épületbe és az öltöző felé vettük az irányt. Alig léptünk be a szobába, amikor az őr két tíz év körüli kislányt engedett be, akik rögtön a barátom ölébe vetették magukat. Kezdtem kicsit unni, hogy folyton Olivéren csüngenek, de nem szerettem volna jelenetet rendezni, ezért inkább csendben tűrtem. Amint eleget nyomkodták a barátomat kimentünk a terembe, ahol már több száz rajongó várta a kezdést, így amikor beléptek a helyiségbe minden lány egyenként sikított fel. Az egész koncertet végigtombolták és végigsikították, úgyhogy a fülem már kezdte megszokni ezt a hatalmas zsivajt. 1 óra elteltével a srácok átvonultak a dedikáló terembe, úgyhogy én fogtam magam és kerestem egy kávé automatát és vettem magamnak egy cappuchino-t, majd elindultam vissza a terembe de most már azt kívánom bár ne tettem volna. Amikor beléptem Olivér igencsak mosolyogva éppen egy fekete csaj nem éppen kicsi és valószínűleg totál nem igazi melleit firkantotta alá. A kezemben lévő pohár a földön csattanva kiborult és szétfolyt a padlón, mire mindenki rám vezette a tekinteteit. Gyorsan letöröltem az éppen lecsorduló könnycseppemet, majd az öltöző felé futva minél előbb távozni akartam. Nem tudtam elhinni, hogy Olivér ilyet tesz, mikor tudja, hogy az rosszul esik, hogy megpuszilja egy rajongó. Szerencsétlenségemre Oli rögtön utánam rohanva azonnali magyarázkodásba kezdett.

- Lara én nem..-kezdett mentegetőzni, de én könnyezve megráztam a fejemet

- Nem kell a mentegetőzés Olivér. Örülj, hogy nem csináltam ott jelenetet.

- Nem tudom elhinni, hogy ennyi idő után sem vagy képes elfogadni, hogy vannak kötelezettségeim.

- De nem az, hogy egy fekete csaj szilikon melleit írogasd alá.-emeltem fel a hangomat, ugyanis kezdett idegesíteni,hogy már megint engem okol az egészért.

- Ne emeld fel a hangodat légyszíves.

- Aztán miért?-kérdeztem vissza már kiabálva- Én ne emeljem fel a hangomat Olivér? Ki csalja már megint meg a másikat? Ki írogatja alá más lány csöcseit úgy, hogy barátnője van? A másik három fiú mért nem tette ezt meg? Na ezt magyarázd meg.

- Én sem akartam aláírni.

- Olivér ne ide járj hazudni. Azt hittem szeretsz annyira, hogy tiszteletben tartod az érzéseimet és nem csinálsz olyat, ami nekem borzasztóan fáj.

- Neked az is fáj, ha megölelek egy rajongót.-válaszolt vissza már ő is idegesen

- Igen? Okolj megint engem. Mindenért én vagyok a hibás ebben a kapcsolatban. Na most aztán ebből nagyon elegem van. Tudod mit? Hagyjál békén jó?-kaptam fel idegesen a kabátomat a széktámláról, és kifelé indultam amikor Olivér elkapva a kezem maga felé fordított.

- Ne haragudj baba. Nem akartam kiabálni, sem pedig téged hibáztatni. Igazad van, én hibáztam mint mindig.

- Jó, nem érdekel. Engedj el.-rántottam ki a kezem az övéi közül, majd egy hangos ajtócsapással távoztam a helyiségből. Éppen elakartam hagyni az épületet, amikor valaki a kezem után kapott.

- Hova mész?-fordított maga felé Ya Ou és érdeklődve nézett rám

- Haza.

- Haza?-kérdezett vissza értetlenül

- Haza.-ismételtem meg magamat

- Jó, akkor hazaviszlek.-kapta le a fogasról a kabátját

- Nem szükséges.-legyintettem

- Dehogynem.-ölelte át a vállamat, majd kikísérve fogott egy taxit és hazavitt. Otthon már annyi erőm sem volt, hogy megköszönjem Ya Ou-nak, csak ledőltem a kanapéra és mély álomba szenderültem.

***Olivér***

 A ma este katasztrófa volt. Nagyon szégyelltem magam az miatt, hogy megint csak Larát okoltam az én hülyeségem miatt. Amikor egyedül hagyott az öltözőben és rám csapta az ajtót, akkor egy világ dőlt össze bennem, hisz sejtettem, hogy mindez felért egy ki nem mondott szakítással. Már csak azt reméltem, hogy ha hazaérek ő ott lesz, és így nyugodtan beszélhetek vele. Kisétáltam a folyosóra és idegesen a falba vertem az öklömet, amin azonnal megjelent a vörös színű folyadék. Piszokul fájt, ezért összeszorítva a fogaimat a fal mellé rogytam. Nem sokat ülhettem és gondolkozhattam egyedül, mert Ya Ou megjelent az folyosón és ijedten nézett a kezemre.

- Tesó. Minden oké?-húzott fel a földről Ya Ou és érdeklődve meredt az arcomra.

- Persze. Csak én mint mindig most is elcsesztem, és életem egyetlen szerelme most dobott ki megint.

- Hazavittem, nyugi. Minden oké lesz, kialussza és holnap mindent megbeszéltek nyugodtan.

- Köszönöm haver.-öleltem át a vállát, majd mikor Sziki és Bence is csatlakoztak hozzánk elindultunk hazafelé. Mivel én laktam legközelebb, így én szálltam ki legelőször a kocsiból. Legelső dolgom az volt, hogy lefertőtlenítsem a kezemet, de az annyira fájt, hogy inkább mellőztem a bekötést. Betakartam a kanapén fekvő szerelmemet, majd lefeküdtem a szobába aludni, de csak nagyon nehezen ment az alvás nélküle, hisz pokolian hiányzott a közelsége.

Reggel amikor felkeltem a konyhába siettem és elkészítve a kávémat, kerestem egy fájdalomcsillapítót,majd a kanapén fekvő Larához léptem és néztem ahogyan alszik. Azt hittem egy ideig még nem ébredt fel, így bátorságot véve az arcához hajoltam és egy lágy csókot hintettem az ajkára, amire persze ő rögtön felébredt.

- Mi a francot képzelsz magadról kedves Olivér?

- Ne haragudj,azt hittem alszol.

- És ha nem aludnék? Akkor sem csókolgathatsz, mert semmi közünk nincsen egymáshoz tudtommal.

- Ne haragudj.-kértem bocsánatot suttogva

- Jó nem érdekel mondtam már.-pattant fel az ágyról, majd beviharzott a szobába és magára csapta az ajtót.

***Lara***

 Komolyan kezd elegem lenni belőle, hogy ha megbánt valamivel azt hiszi megcsókol és majd mindent rögtön elfelejtek neki. De nagyon nem jól gondolja, mert már elég sokszor megbántott engem, így nehéz lesz most kiengesztelnie. Alig 2 perce lehettem a szobába amikor megkopogott az ajtón és beszélni kezdett hozzám.

- Kérlek szépen hallgass már meg baba. Nagyon sajnálom, hülye voltam, nem kellett volna megtennem annak a lánynak a kérését. Naivan azt hittem, hogy nem bántódsz meg rajta, pedig én hülye tudhattam volna, hogy nagyon is rosszul fog esni. Sajnálom az egészet tényleg, nem téged kellett volna okolnom ezért az egészért, mert csak én vagyok a hibás minden veszekedésért, mert nem bízom abban, hogy én elég jó vagyok vagy elég jó leszek neked a későbbi életbe. Nagyon sok mindent elrontottam, tudod mit? Megérdemelnék egy jó nagy pofont is, csak annyit kérek, hogy ne hagyj el újra, mert abba beleőrülök. Szeretlek azért, ami már most összefűz bennünket, és szeretlek már előre azért, ami eztán következik. Nálad jobb dolog még soha életemben nem történt velem. Már most hiányzol, de a lelkem mélyén tudom, hogy mindig velem leszel. A néhány nap alatt, amit együtt töltöttünk, te lettél az álmom. Kérlek bocsáss meg nekem Lara.

Igazából nagyon is meghatott a bocsánatkérése, és díjaztam azt is, hogy most végre tényleg beismerte minden tettét, de mindezek ellenére is tartoztam még valamivel neki, úgyhogy az ajtóhoz léptem és kinyitva azt egy hatalmas pofont kevertem le Olivérnek, aki meg sem lepődött ezen.

- Remélem tudod, hogy ez már jó párszor járt volna neked, úgyhogy innentől kezdve gondolkozz el azon, hogy mit szabad csinálnod és mit nem.

- Megbocsájtasz?-kérdezte reménykedve

- Meg.-mosolyodtam el, majd megérintettem a kezét mire ő felszisszent.- Mit csináltál vele?-néztem rá kétségbeesetten és a másik kezénél fogva a nappaliba vezettem és leültetettem a kanapéra.

- Tegnap belevertem egyet kettőt a falba.

- De buta vagy.-csóváltam meg a fejemet, majd megtapintottam a kézfeje minden egyes négyzetcentiméterét.-Örülhetsz, hogy ennyivel megúsztad. Kicsit megrepedtek az ujjperceid. Mindjárt bekötöm neked.-sétáltam be a konyhába egy fásliért, majd szépen rögzítettem a kezét.

- Baba.

- Tessék?-mosolyogtam rá.

- Most már megcsókolhatlak?

- Meg.-döntöttem el az ágyon, majd a kezére ügyelve, de ugyanakkor szorosan hozzásimulva gyengéden megcsókoltam.