21.~

- Máté?- néztem rá ijedten miközben persze hátrahőköltem az átmenetileg rám jött sokk miatt. Elképzelni sem tudtam, hogy a volt barátom mi a csodát keres Pesten és egyáltalán mit akar pont tőlem azok után amit velem csinált.- Mit keresel itt?

- Inkább kit. Amúgy meg téged, és szerencsére meg is találtalak.-mosolygott rám széles vigyorral, és gondolom hiún azt hitte, majd én is így teszek, és a nyakába ugrok, hogy újra találkozunk és beszélgetünk.

- Engem? - néztem rá csodálkozva, hiszen semmit sem értettem. - Miért is?

- Szerintem ezt nem itt kéne megbeszélni egy bevásárló központ közepén. Menjünk el inkább egy eldugott helyre, ahol normálisan és persze kettesben lehetünk.-kulcsolta rá az ujjait az enyémekre, és szorosan tartva megakadályozta, hogy ellenálljak.

- Máté, eressz el. Azt meg végképpen felejtsd el, hogy mi valahova is elmegyünk kettesben! Ha valami fontos mondandód támadt azt most oszd meg velem, mert mennem kellene haza.

- Dehogy mész te haza!-szorította meg kicsit erősebben a kezemet, amitől könnyek gyűltek a szemembe.

- Engedj már el. Ez fáj, hallod?

- Minden rendben van kis hölgy? - csatlakozott hozzánk egy öreg bácsi. 

- Hát van egy kisebb.- néztem rá ijedten.

- Dehogy is, nincsen neki semmi baja.-mordult rá a kedves kis bácsira Máté, amitől kezdtem már az átlagosnál is jobban rettegni.

- Nem magától kérdeztem fiatalember. Nem látja, hogy amit tesz az fáj neki? Eressze el.-hámozta ki a kezemet Máté karjai közül, mire én amint tudtam megköszöntem neki, majd pedig szélsebesen hazarohantam. Szinte lihegve értem be a lakásba, ezért négy kérdő szem párral találtam szembe magamat, de felnyújtva a kezem jeleztem neki, hogy semmi baj nincsen és a konyha felé vettem az irányt. Töltöttem magamnak egy pohár vizet, és lassan kortyolgatni kezdtem, amikor hallottam, hogy valaki óvatosan próbálja kinyitni a nappalit és a konyhát elválasztó ajtót. Már kezdtem megijedni, hogy Olivér az, ezért gyorsan lejjebb húztam a pólómat, hogy eltakarja a csúnya lila foltot, amit a volt barátom szorítása okozott. Szerencsémre nem Oli lépett be az ajtót, hanem Ya Ou.

- Minden oké?-nézett rám fürkészően.

- Persze.-bólintottam határozottan, miközben még mindig húzkodtam a pólóm ujjának szélét.

- Akkor nem lennél ilyen ideges és feszült.

- Nem vagyok feszült.-csaptam le a poharamat a pultra a kelleténél erősebben, amitől az összes benne lévő folyadék a pulton landolt.-Na meg még ez a szar is.-mormogtam idegesen és hangosan, amitől Ya Ou kissé megijedve hátratántorodott. 

- Hé, minden oké?-csatlakozott bele a beszélgetésbe a barátom is.

- Már mondtam, hogy igen, és elképesztően örülnék, ha nem kezelnétek végre úgy engem, mint egy törékeny porcelán babát. Köszönöm.-vágtam mérgesen a mosogató rongyot a mosogatóba, majd idegesen kiviharoztam a helyiségből és a fürdőbe mentem, ahol gyorsan levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Már vagy fél órája áztattam magam, amikor úgy éreztem elég lesz a víz pazarlásból, ezért elzártam a vizet és megtörölköztem.

***Olivér***

 Lara nagyon de nagyon furcsán és persze idegesen érkezett meg a vásárlásból, de az okát sem én sem pedig a három másik srác nem tudta megállapítani. Ya Ou felajánlotta, hogy megbeszéli a helyzetet vele, hátha én tettem valamit ismét, de amikor kiabálást hallottam, úgy gondoltam, hogy bármi is legyen a baj, jobb lesz a közbeavatkozom. Lara persze kiakadt, és duzzogva bezárkózott a fürdőbe. Mivel én és a fiúk is azon voltunk, hogy minél előbb megoldjuk a problémát, ezért úgy határoztunk, hogy kicsit elhalasztjuk a mai próbát hátha sikerül kettesben valamit kiszednem belőle.Már éppen indultam volna utána, hogy megnézzem mi a helyzet, amikor is a barátnőm telefonja csörögni kezdett. Soha nem tenném meg azt, hogy felveszem a szerelmem telefonját, de most muszáj volt megtennem. Ahogy a képernyőre néztem, egy először ismeretlennek tűnő név villogott rajta, aztán beugrott, hogy a név tulajdonosa nem más mint Lara ex barátja. Hirtelen nem értettem, hogy mit akar Larától Máté, ezért megvártam amíg a kedvesem kifárad a fürdőszobából és elmesél mindent amit tud.

***Lara***

 Miután végeztem minden fürdőszobai teendővel, magamra csavartam egy hófehér puha anyagú törölközőt és megpróbáltam úgy átsettenkedni a nappalin, hogy Olivér ne vegyen észre, persze ez kudarcba fulladt, amikor is megpillantottam a nappali közepén elgondolkodva állni, a kezében pedig egy ismerős tárgyat az én telefonomat tartotta. 

- Olivér mi a jó francot keres nálad a telefonom? - néztem rá szúrós szemmel.

- Inkább én kérdeznék most tőled.

- És még is mit?- hajtottam le idegesen a fejemet, majd a tekintetemmel a földet kezdtem el pásztázni.

- Például az lenne a kérdésem, hogy miért hívogat téged az exed? És hogy mi az oka annak, hogy feldúlt vagy?

- Milyen exem? - kérdeztem vissza úgy téve, mintha mit sem tudnék semmit erről az ügyről.

- Na ne kamuzz nekem Lara. Máskor is hívott már téged?

- Te nem bízol bennem?- néztem rá könnyes szemmel.

- Jajj, nem ezt mondtam kicsim! Gyere ide.-húzott magához pont ott, ahol a szorítás nyoma volt, amitől kicsordult a könnyem.- Ugye nem hívott máskor?
- Nem. Nem hívott.-mondtam rezzenéstelen arccal és igazából nem hazudtam, mivel csak élőben zaklat. Oli csak elmosolyodott, majd maga felé fordítva végigsimított a karomon, majd folytatta volna a beszélgetést de amint meglátta a foltot felmordult.
- Ez mi a jó büdös franc Lara?-nézett rám idegesen
- Izé.Semmi. Megcsúsztam a kövön fürdés után és nekiestem a kád szélének.-füllentettem, de pontosan jól tudtam, hogy ez édeskevés, hogy elhiggye ezt a kitalációt.
- Aha, megcsúsztál.-forgatta meg idegesen a szemeit. - Ne nézzél már madárnak légyszíves. Ennek a sebhelynek van valami köze ahhoz a gyökér exednek?
Már épp válaszoltam volna, valószínűleg ismét egy hazugságot, megcsörrent a telefonom, a kijelzőn pedig nem más mint Máté neve villogott szüntelenül. Túl későn kaptam érte, mert Olivér beelőzve engem felvette a mobilomat. Amikor a barátom helyettem vette fel a telefont, megállt bennem az ütőér is, hiszen tudtam, hogy egy hatalmas nagy veszekedés fog következni aminek én szem és fül tanúja leszek.
- Na végre szerelmem, már azt hittem fel sem veszed a mobilodat.-szólt bele Máté olyan hangosan, hogy én is tisztán érthettem.
- Te még is mi a szart képzelsz magadról? - ordította bele a telefonba Olivér, aminek következtében szerintem nem csak én hőköltem hátra.
- Ki vagy te? - kérdezte higgadtan Máté
- Patocska Olivér, Lara BARÁTJA! Ha jót akarsz magadnak, és szeretnéd ha még megmaradna minden szerved épségben akkor úgy ahogy vagy elmész innen a lehető legmesszebbre és egy büdös szót nem szólsz többet ehhez a lányhoz. Ha megtudom, hogy még egyszer hozzáérsz és akár csak a haja szála meggörbül, drága haverom te a temetőben fogod végezni.
- Jól van, ne kapd már fel a vizet. De jól jegyezd meg. A lány az enyém volt előbb, és ami az enyém volt az az enyém is marad.-nyomta ki a telefont Máté.
- Most tuti utálsz.-suttogtam elhaló hanggal,miközben a könnyek szüntelenül potyogtak ki a szememből.
- Dehogyis utállak!-húzott magához, majd egy puszit nyomva a homlokomra folytatta.- De mi az, hogy az ő szerelme vagy? Hát hol él ez az őskorban? Hát maximum az álmaiban vagy a szerelme.
- Olivér, én egy kicsit félek.
- Nem kell.-simított végig a hajamon.- Amíg engem látsz nem kell félned. Ezt a degenerált és buta gyereket meg majd én elintézem. Rendben bébi?
- Aha.-bólintottam már mosolyogva, mire ő a kezei közé fogva az arcomat lágyan megcsókolt.
Egész délután csak beszélgettünk a mi kis pihe puha ágyunkban fekve, az állataink pedig szorosan feküdtek Olivér lába mellett. Éppen a mellkasát cirógattam az ujjaimmal, amikor ismét a mobilom csörgésére lettünk figyelmesek, s a hívó fél nem volt más mint Máté. Olivér kicsit idegesen vette fel helyettem.
- Ember. Ennyire értetlen vagy? Nem meg mondtam, hogy szálljál le erről a lányról? Süket vagy vagy szimplán csak ennyire agyalágyult és alul iskolázott?
- Igen?-szólt bele higgadtan Máté-Ha ennyire nagy ember vagy és olyan nagyon szereted a te kis Larácskádat akkor még is hol voltál amikor bekékült a karja?
- Ha csak akár egyszer is megpillantalak az 500 méteres körzetében én Isten bizony kiverem a fogaidat. Tudd meg, hogy ez a lány az enyém és ha még egyszer kiejted a szádon a nevét komolyan mondom kinyírlak.
- Jól hangzik. Akkor akár találkozhatnánk is, nem de bár?
- Jó ötlet. Legalább minél előbb lekeverhetek neked egyet. 10 perc múlva a sarki kávézóban te gyökér.-nyomta ki a telefont, majd azzal a lendülettel felpattant és elindult az ajtó felé.
- Most elmész?-kiáltottam utána, mire ő visszafordult.
- El. De nem kell aggódnod maximum eltörik a keze.-nevette el magát, pedig én ezt egyáltalán nem tartottam olyan viccesnek mint amilyennek ő. Elkomolyodott arccal néztem rá és csak reméltem, hogy abbahagyja a kacarászást. -Kicsim. Nem lesz gond.-lépett vissza engem nyugtatva az ágy mellé, majd egy puszit nyomott a homlokomra, de ekkor megszólalt a telefonja.
- Mond Ya Ou.
- Haver fél órája várunk téged a próbán. Méltóztatnál idefáradni?
- Basszus kulcs.-csapta magát homlokon Olivér.-Teljesen kiment a fejemből a mai próba.
- Mert?
- Mert találkozóm van azzal a gyökér Máté gyerekkel.
- És ezt te csak most mondod? Fél perc és ott vagyok.-válaszolt ingerülten Ya Ou, majd lecsapta a telefont és gondolom elindult ide.
- Na most már örülsz?-nézett rám mosolyogva a barátom.
- Persze, most már ketten fogjátok szarrá verni.-feleltem cinikusan.

***Olivér***

 Miután történt pár telefonbeszélgetés köztem és Máté között kezdte egyre jobban birizgálni az orromat a kíváncsiság, hogy vajon hogyan is néz ki Lara volt barátja, akivel közel fél évig jártak,majd pedig ő szemtelenül dobta a barátnőjéért. Nem is tudom, hogyan lehet bőr a pofáján idejönni és könyörögni Larának,hogy fogadja vissza. Azt sem nagyon értettem, hogy Ya Ou miért akar ennyire beleavatkozni a dologba, de ezt a szálat inkább hagytam. Megvártam a haverom érkezését, majd immáron már ketten elindulhattunk végre a találkozó helyszínére.Már negyed órája ültünk az egyik sarokban elhelyezett asztalnál, amikor kezdtem azt hinni, hogy már el sem fog jönni ez a hős kaszanova, amikor egy körülbelül velem egy magas, szőkés hajú fiú vágódott le az előttünk lévő székbe, majd a szék hát támlájára terítette a bőr dzsekijét és megszólalt.

- Na mi van, már testőr is kell neked te szupersztár?

- Feltételezem te vagy Máté.-mondta Ya Ou összeszűkült szemmel, miközben én végigszemléltem a srácot.

- Úgy látom Lara még mindig a szőke fiúkra bukik.-biccentett felém hanyagul, én pedig azt éreztem, hogy egyre jobban megy fel bennem a pumpa.

- Hogyne. Csak épp már nem a nyomorékokra.-döntöttem el oldalra a fejemet miközben idegesen rágtam a rágómat.

- Azt hiszed vicces vagy te ego mániás majom?

- Jól van. Fejezzétek be.-csitított el minket Ya Ou még épp idejében.

- Csak egy kérdés szupersztár fiúkák. Melyikőtök is Lara barátja?

- Természetesen én.-vágtam rá morcosan

- Értem.-kapta fel a kabátját majd lenézően ránk nézve folytatta a mondandóját.- Mivel a szerelem rózsaszín kis ködétől mind a ketten vakon sétálgattok, nehogy az legyen, hogy Lara végül nálam köt ki megint. Jegyezzétek meg, én mind a kettőtöknél ezerszer régebb óta és jobban is ismerem. Tudom, hogy mik a gyenge pontjai. Na szevasztok.

Nemsokkal a távozása után mi is hazaindultunk, ahol Lara már tűkön ülve várt minket. Persze én és Ya Ou már út közben lebeszéltük, hogy húzzuk a mesélést had legyen egy kicsit kíváncsi Lara. Ahogyan sejtettem, rögtön amint meglátott minket odarohant és kérdezősködni kezdett.

- Na mi volt? Meséljetek már.-kérdezősködött mire én és Ya Ou nevetve a nappaliba vonultunk és bekapcsoltuk a tévét.- Ne már. Szóval nem mondotok el semmit?

Továbbra sem szóltunk hozzá, csak visszafojtott mosollyal bámultuk a képernyőt, mire Lara akcióba lendült. A kanapéhoz érve beleugrott az ölembe, a lábait pedig átkulcsolta a derekamon. Próbáltam a meccsre koncentrálni, de Lara ilyen fokú közelsége annyira megbódított, hogy azt sem tudtam hol vagyok, a barátom meg természetesen a képernyőt bámulva vigyorgott.

- Mond csak Lara, belőlem nem szeretnéd így kiszedni?-kacsintott rá Ya Ou, aminek nem igazán örültem, hiszen még élénken éltek bennem azok a pillanatok amikor együtt láttam őket, ezért szorosan a dereka köré fontam a kezeimet, majd pedig magamhoz öleltem.

- Nyugi Oli. Belőle nem így fogom kiszedni.-mosolygott rám a barátnőm, mire én a fene sem érti mi okból de megkönnyebbültem. Ezután Lara mindenen keresztül mászva átugrott Ya Ou ölébe és csikizni kezdte, a haverom pedig felkapta és futkosni kezdett vele a lakásban, majd pedig visszaülve a kanapéra csikizni és ütögetni kezdték egymást. Hirtelen kicsit féltékeny lettem, mert szerettem volna a ha Lara belőlem szedi ki valamint örültem volna, ha nem viselkednének ennyire kétértelműen egymással.

- Na. - tette le Ya Ou mellém, majd elindult kifelé.- Beszéljétek meg, ha meg van valami hívjatok.

- Na elmondod már mi történt?-fordult felém érdeklődve Lara amikor már csak kettesben voltunk.

- Hogyne bébi.-bólintottam, majd elmeséltem neki mindent ami a kávézóban történt.

- Akkor most már nem fog zaklatni?

- Hát nem ajánlom neki.-mosolyogtam rá, de ebben a pillanatban rá is jöttem, hogy tényleg betartja a szavát, ugyanis ismét egy üzenet érkezett Larának tőle, amiben az állt, hogy ezzel még nincs vége és igenis visszaszerzi azt ami az övé. Ránéztem a barátnőmre, akinek könnyben áztak a szemei. Nem hittem el, hogy hogyan képes ennyire nyomulni és zaklatni ezt a szegény lányt, miközben azt állítja, hogy szereti őt. Az ölembe húzva simogatni kezdtem,mire ő gondolom a sírás miatt elálmosodva elszunyókált az ölemben. Míg ő az igazak álmát aludta, addig én felhívtam Ya Ou-t és elmondtam neki mindent, és megegyeztünk abban, hogy ideje végre a tettek mezejére lépni ezért küldtem Lara telefonjáról Máténak egy sms-t miszerint találkozzunk 10 perc múlva az állomáson, és csak reménykedtem benne, hogy beveszi ezt a kis trükköt. Gyorsan felvettem Ya Ou-t, aki kérdőn pislogott rám amint megérkeztünk a végállomásra.

- Minek jöttünk ide?

- Fogjuk szépen a szőke gyökeret és feltesszük egy vonatra ami szépen hazaviszi oda ahová való.

- Ez a nagy terved Olivér?-forgatta meg a szemét cinikusan Ya Ou.

- Van jobb ötleted Feng?

- Nincs.-rázta meg a fejét Ya Ou, majd elhalkult mivel megérkezett Máté.

- Lara átvert? 

- Nem éppen. Nem tud semmiről sem. Most éppen alszik, vagy talán sír. Mert mióta itt vagy ez a két véglet létezik.

- Ah, ne törődj vele kicsit túl érzelgős lány. Bár az ágyban meg kell hagyni, hogy nem érzelgősködik ennyit.-kacsintott ránk a szőke gyerek. Eddig bírtam és itt pattant el a húr.

- Mit mondtál?-löktem meg

- Héhéhé. Nyugi.-fogott vissza Ya Ou.

- Miért talán tévedek?-vigyorodott el Máté

- Jobb ha nem feszegeted a határokat mert már így is a penge élén táncolsz.-szólalt meg Ya Ou is.

- Nocsak a másik hős szerelmes. Kíváncsi leszek, hogy ha bevallod az érzéseidet akkor Lara visszamegy-e hozzád.

- Na ide figyelj te nyomorék. Barátnőm van és ha nem tudnád szeretem. Lara nekem olyan mint ha a húgom lenne, szóval vegyél vissza az arcodból mert nem csak Olivértől kapsz egyet hanem tőlem is.
- Most pedig szépen a rendelkezésedre álló 4 percben összepakolod a cuccaidat és szépen a következő vonattal hazahúzol és békén hagyod az ÉN barátnőmet.-nyomtam a kezébe a jegyét.-Felfogtad?

- Fel. De ne hogy azt hidd Ya Ou, hogy téged szeret. Sajnálatomra pont egy ilyen majmot fogott ki maga mellé. És nem kell aggódni, már összepakoltam, mert azt hittem, hogy Lara hazajön velem. De tévedtem. Viszont rá fog jönni hamarosan, hogy ki is kellene neki és én ott fogok várni rá.-szállt fel a vonatra mi pedig tátott szájjal bámultunk utána, majd amikor felfogtuk, hogy elment mi is hazaindultunk. Ya Ou-t letettem náluk majd hazavezettem és halkan belopóztam. A nappaliba érve láttam, hogy a szerelmem még mindig alszik, ezért az ölembe húztam a fejét és megsimítottam a haját mire ő mozgolódni kezdett. Lassan kinyitva a szemét rám mosolygott én pedig visszamosolyogva lehajoltam és lágyan megcsókoltam.

- Elment Lara.

- Ki ment el?

- Máté. Feltettem egy vonatra és hazaküldtem.

- Jajj de örülök.

- Én is.-öleltem át a derekát majd magamhoz húzva lágyan megcsókoltam.

Az estét beszélgetéssel és végre nevetéssel töltöttük el, és naivan mindketten azt gondoltuk, hogy ennek a harcnak végre vége van a mi győzelmünkkel. Vagy talán mégsem?