22.~

* Mivel mostanság késtek a részek, ezért gyorsan hoztam is egy újat. Következő még nem tudom mikor várható, de ígérem, hogy nem egy hónap múlva, hanem 1-2 hét múlva, hiszen nekem is nagyon sokat kell most tanulnom az angol érettségi miatt. Másik, hogy szeretném kérni, hogy ne ezt a JÓ VOLT KÖVIT.. megszokott hozzászólást írjátok, hanem fejtsétek ki bátran a véleményeteket. Kérlek írjátok le mi tetszett, mi nem valamint azt is írjátok meg, mit szóltok a kis megbillenéshez. Na nem szövegelek tovább, olvassátok és kommenteljetek! Köszi. XxxLara *

  Kereken kettő nap telt el a folyamatosan érkező üzenetek óta, és ezekben a napokban semmit nem is hallottunk a volt barátom felől. Már azt hittük, hogy végérvényesen leszállt rólunk vagyis tulajdonképpen rólam, amikor is egy éjszaka az az üzenet érkezett, hogy "Ezzel még nincsen vége ennek a dolognak. Harcolok azért, ami az enyém. Ezt vésd a fejedbe Patocska." Újból előjött a síró görcsöm, Olivér pedig alig tudta elapasztani a szüntelenül potyogó krokodil könnyeimet. Másnap reggel egyedül ébredtem az ágyban, és hiába tapogatóztam vagy forgolódtam Olivér nem tért vissza a szobába, ezért magamra kaptam az egyik pulcsiját és a szőrös mamuszomat, majd kisétáltam, hogy megnézzem mi a helyzet. Az állatkáink éppen falatoztak, és meglepetésemre a konyhában nem a barátom hanem Ya Ou tartózkodott és szakácskodott boldogan.

- Szia Ya Ou!- köszöntöttem mosolyogva, majd kicsit meglepetten egy kérdéssel folytattam.-Hát te?

- Jó reggelt neked Lara. Olivérnek el kellett mennie Erikhez, és megkért rá, hogy mindenképpen jöjjek át és vigyázzak rád.

- Na nem hiszem el. Nem vagyok én porcelán baba.

- Áh dehogy is. Te egy igazi és kőkemény pitbull vagy nem de?-vigyorgott rám, majd hátulról átkarolta a derekamat és megpörgetett, majd letett a kanapéra és csiklandozni kezdett. Már vagy fél órája csikizett, amikor már a nevetéstől sírva elkezdtem neki könyörögni.

- Ya Ou. Hagyd abba légyszíves.-kérleltem még mindig hatalmas nevetés közepette, mire Ya Ou eleget téve a kérésemnek fölém gördült, majd amikor egymás szemébe néztünk elnevette magát.-Na mi olyan vicces?

- Semmi.-felelte mosolyogva, majd közelebb jött hozzám és mellkasával teljesen az enyémhez simulva olyat tett, amit álmomban sem képzeltem volna. Megcsókolt. A fejemet elfordítva szakítottam meg a köztünk lévő szoros kontaktust, majd pedig lesütve a szememet a padlót kezdtem pásztázni a tekintetemmel, Ya Ou pedig legördülve rólam zavarodottan a hajába túrt.

- Sajnálom Lara, nem tudom mi ütött belém. 

- Ez hiba volt Ya Ou. Kérlek szépen ne említsd meg Olivérnek. Maradjon köztünk, mert ez egy óriási nagy félreértés volt.

- Biztos, hogy félreértés volt és te ezt egyáltalán nem akartad?

- Hogy mondhatsz ilyet?

- Te se mond el Barbinak. Rendben?

- Jó, felejtsük el, hogy megtörtént. 

- Bár eltudnám.-pattant fel mellőlem, majd magára kapta a kabátját és zavarodottan elviharzott. Nem csak ő volt összezavarodva, hanem én is. Egyszerre éreztem bűntudatot az miatt, hogy megtörtént és szomorúságot amiért elküldtem és nem viszonoztam a csókját. Tudtam, hogy Ya Ou még mindig szeret engem, de most már nem voltam biztos abban sem, hogy én elfelejtettem a vele eltöltött időt. Csak ültem és gondolkoztam a kanapén, az órák pedig csak múltak és múltak, amikor meghallottam a csengőnk dallamos játékát. Hirtelen megörültem és azt hittem, hogy Ya Ou jött vissza, de amikor az ajtóhoz léptem és kinyitottam azt a mosoly ami a gondolattól keletkezett rögtön leolvadt az arcomról.

- Szia édesem.

- Te meg mit keresel itt?-kérdeztem szinte már vicsorogva.

- Na mi az? Nem is hiányoztam neked?

- Hiányoztál te a francnak. A hátam közepére se kívánlak te szemét. Kavarsz a legjobb barátnőmmel a hátam mögött még akkor amikor együtt vagyunk, aztán szépen lapátra teszel miatta és összejössz vele. Aztán idejössz nekem kuncsorogni, hogy fogadjalak vissza. Hát neked azok után van bőr a képeden?

- Nem hiszem el, hogy nem hiányoztam.-tolta be az ajtót, ezáltal bejutva a lakásba a kanapéra vágta magát. Szem forgatva csuktam be mögötte az ajtót, majd összefonva a karom megálltam előtte és kérdőn pislogtam le rá.-Szóval mit keresel itt Máté?

- Téged. De ez azt hittem, hogy egyértelmű nyuszi.

- Hogyne. Jössz a régi becézéseddel? Ne várd el, hogy én majd macinak vagy egyébnek foglak hívni.

- Egyébként hol van a kis selyem fiúd? Csak nem vége van a nagy és örökké tartó szerelemnek?

- Csak szeretnéd Csana. Éppen a testvérénél van, este jön haza. Csak nehogy véletlenségből még itt érjen téged.

- Szuper. Akkor estig még bőven van időnk.-pattant fel a kanapéról, majd egyre közeledett hozzám.

- Mit csinálsz?-kérdeztem tőle összeszűkült szemmel.

- Mondjam el még ezerszer, hogy téged? Nagyon hiányoztál nekem.-hajolt le a nyakamhoz, és elkezdte puszilgatni, míg a keze a nadrágomhoz tévedt, ahol elkezdte kihúzni a pólómat.

- Jó, hogy erre közel 2 év után rájössz.-löktem el magamtól-Fejezd be és húzzál haza a Mercikédhez. 

- Nem érdekel már. Megbántam, hogy elhagytalak érte.-húzott vissza magához, mire én azzal a lendülettel el is löktem magamtól.

- Undorodok tőled érted? Menj el.

- Hogyne.-lökött meg erősen, én pedig már csak arra eszméltem fel, hogy lerogyok a kanapé előtt, a fejemből pedig egy ragacsos vörös színű folyadék kezd el folyni. Ugyan ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó, és lépett be rajta Ya Ou a földet pásztázva.

- Figyelj Lara, én gondolkoztam..-kezdett bele a mondandójába, de amikor felnézett és meglátta az előbb kialakult helyzetet ideges lett. Gyorsan mellettem termett és felrántott a földről, és fürkészően meredt az arcomra.

- Minden rendben?

- Igen.

- Jó én nem hiszem.-ültetett le a kanapéra, majd a volt barátomhoz fordult.-Hülye gyerek téged már nem felraktuk egyszer arra a rohadt vonatra? Mi az istennek vagy már megint itt? Talán szeretnéd felkeresni a fogorvosod és a plasztikai sebészed? Ez esetben segíthetek neked.

- Na nézd csak. Megérkezett a hős szerelmes, ja ne haragudj csak az egyik.

- Te most miről beszélsz?-kérdezte idegesen Ya Ou.

- Arról hogy te meg a kis szőke vagytok a világ legnagyobb pancserei. Ugyan abba a lányba vagytok beleesve mind a ketten, ő meg kettőtök közt vacillál.

- Mond már meg hol vacillál? Olivérrel jár és nem velem!-morogta egyre idegesebben Ya Ou.

- Te meg ebbe pusztulsz bele.

- Ya Ou, miről beszél Máté?-kapcsolódtam be a beszélgetésbe

- Semmiről.

- Oké. Ha ő nem hajlandó megmondani majd én elmondom. Arról beszélek, hogy megpróbál téged Barbival vagy hogy hívják az állítólagos barátnőjét, de közben te vagy élete szerelme és csak szenved amikor Olivérrel lát. És vajon amíg nem jöttem mi történt köztetek, amiért annyira muszáj volt bocsánatot kérnie?

- Hát pont ez az, ami nem rád tartozik.-tuszkolta ki idegesen az ajtón a volt barátomat, majd kulcsra zárva az ajtót megakadályozta, hogy visszajöjjön, majd pedig mellém lépett.

- Jól vagy kicsi?-kérdezte a hajamat simogatva.

- Ya Ou, miről beszélt az előbb Máté?

- Semmiről. Gyere inkább lássuk el a sebed minél előbb.-húzott át a konyhába, majd elővéve az elsősegély dobozt ellátta a sebemet. Amíg ő kötözött én továbbra is kérdezősködtem.

- Kérlek mond el.

- Micsodát?

- Azt, hogy miről beszélt Máté.

- Jaj, kit érdekel, hogy mit mondott az az egoista és azt hiszem menő vagyok gyökér gyerek?

- Például engem. És úgy látom volt némi igazság abban, amit mondott. 

- Na jó.-csapta le a doboz tetejét.- Igen, szeretlek, de már csak barátilag. Egykor szerelmes voltam beléd, és ezen se nem tudok sem pedig nem akarok változtatni. Ennyi az egész Lara.

- Oké.-biccentettem elhúzva a számat. Nem is értettem igazán magamat. Miért nem örülök annak, hogy Ya Ou már nem szerelmes belém? Én szeretem őt, de csak mint a bátyámat vagyis ezt hiszem. De én Olivérbe vagyok szerelmes, de ugyanakkor Ya Ou is nagyon kedves a szívemnek. Mi az isten ütött belém? A gondolkodásomból a telefonom csörgése zökkentett ki, a kijelzőn pedig a barátom Olivér neve villogott.

- Szia kincsem. Minden rendben?

- Igen, persze. Ya Ou itt van.

- Még mindig? -kérdezte kicsit már feszülten

- Aha. Mért baj?-kiabált bele a telefonba Ya Ou, amitől átmeneti hallás károsodást szenvedtem.

- Köszönjük a hallás károsodást.-nevetett bele a készülékbe Olivér.

- Nincs mit.-kacagott fel Ya Ou is immáron a háttérben, én pedig kicsit arrébb mentem, mert azt hittem, hogy valami személyeset akar mondani, ami csak kettőnkre tartozik, de aztán tévedtem.

- Figyelj cica, nem tudok ma hazamenni, mert úgy döntöttem, hogy csapok egy tesós hétvégét a bátyámmal. Remélem nem baj.

- Dehogy baj. Add át neki az üdvözletem. 

- Üdvözöld te.-válaszolt vissza mosolyogva- Várj kihangosítalak. Oké, mondhatod.

- Szia Erik!

- Csáó sógor! Mi a helyzet?

- Megvagyok. Egyszer azért feltolhatnád a segged Pestre.

- Próbálkozom. Na hagyom, hogy elbúcsúzzatok egymástól és végre elindulhassunk az éjszakába.

- Hé. Csak okosan! Semmi sztriptíz bár vagy csajozás!-válaszoltam vissza nevetve

- Igenis asszonyom.

- Na visszavettem. Nem fogok csajozni, tudod, hogy csak téged szeretlek.

- Tudom Oli. Én is. Menj csak. Jó éjszakát és jó hétvégét. Várlak haza. Szeretlek.

- Oké. Nélküled nem lesz jó. Én pedig sietek! Szeretlek kincsem. Szia.-tette le a telefont, majd visszatérve a nappaliba lehuppantam a tévét néző Ya Ou mellé.

- Na mit csinálunk hétvégén?-pakoltam a lábaimat az ölébe vigyorogva.-Jó láb tartó vagy.

- Na azt mindjárt gondoltam.-felelte nevetve és lesöpörte a lábamat az öléből. 

- De most miért?-nyavalyogtam

- Azért.-utánozta vékonyan a hangom, ami valljuk be elég vicces volt.

- Jól van Feng. Most aztán befeszültem.

- Azt látom.-vigyorodott el, majd visszahúzta az ölébe a lábamat.
- Na ezt már szeretem.-válaszoltam önelégült vigyorral.
Körülbelül egy órán át néztük a tévében a meccset, közben pedig egymás kedvenc csapatát szidtuk. Én lebénáztam a Reált míg ő leszarozta a Manchester Unitedot. Na igen ez a kedvenc időtöltésem, ezért nem nézek én egyik fiúval sem meccset, mert valahogy mindig vita kerekedik belőle.
- Na mivel győztük te fizeted a pizzát.-jelentette ki határozottan Ya Ou
- Álmodik a nyomor. Én vagyok a lány ezért te fizeted.
- De én vagyok a vendég.-vágott olyan bitch please fejet, amin természetesen elnevettem magam, majd a fejemet csóválva felkaptam a telefonomat és megrendeltem a pizzánkat. Az általam megrendelt és kifizetett pizzából egyébként körülbelül egy szeletet ettem, míg Ya Ou az egész többit befalta, úgyhogy úgy gondoltam itt az ideje egy kis háborúnak. Összefonva a kezemet magam előtt kérdőn bámultam rá, majd amikor ezt ő észrevette teli szájjal megszólalt.
- Miva'?
- Az, hogy én rendeltem sőt fizettem a pizzákat, de te az én részemet is megetted.-mire ő csak felém nyújtotta a már félig megrágott pizza szeletét. Ránéztem a pizzára, majd Ya Ou arcára újra a pizzára és akarva akaratlanul is elröhögtem magamat.
- Na akko nem kérsz?
- Undorító vagy Feng.
- Igen tényleg az vagyok Koltai?-dobta vissza a dobozba a megmaradt fél szeletet, felkapott az ölébe és elkezdett velem futkosni a lakásban. Végig rugdostam és kapálóztam azt az öt percet, de sehogy sem tudtam a karjai közül kiszabadulni.- Jó azért nem kell úgy visítani, mint az újévi kismalac akit seggbe lőttek a pezsgős üveg dugójával.
- Akkor tegyél le.-kérleltem mire ő beszaladt velem a hálóba és szó szerint ledobott az ágyra.-Jajj de kedves vagy te.-forgattam meg a szemeimet
- Azt mondtad, hogy tegyelek le.
- Igen azt, hogy tegyél le, nem azt, hogy dobj le!-válaszoltam vigyorogva
- Ja bocs porcelán baba.-nyújtotta ki a nyelvét
- Elmész te a tudod hova Ferenc.
- Mi az, hogy Ferenc? Egyáltalán ki az a Ferenc? Ezt most megbánod.-kapott fel az ölébe, és elkezdett pörgetni.
- Tegyél le légyszi. Hányingerem van.-könyörögtem Ya Ou-nak aki újból ledobott az ágyra de ezúttal ő is ugrott velem együtt.-Te majom szálljál le rólam.-toltam el magamtól nevetve.
- Eszemben nincsen leszállni.-bújt még jobban hozzám.
- Na. Hagyjál már.-kérleltem még mindig visítozva, míg ő csak mosolyogva fürkészte az arcomat. -Mi az?
- Olyan gyönyörű és lélegzet elállító vagy.-vigyorgott tovább egy apró pírral az arcán.
- Te sem vagy olyan ronda. Szódával mondjuk még elmész.-nevettem el magam, mire ő is ugyan így téve beletúrt a hajába és egyre közelebb hajolt. Egy ponton megállt és megvárta mit reagálok, én pedig egyáltalán nem gondolkodva a következményeken felé hajoltam és megcsókoltam. Szívem vadul kalimpált, gyomromban pedig millió egy pillangó cikázott össze vissza. Fogalmam sem volt mit miért csináltam, csak visszacsókoltam ahányszor alkalmam nyílt rá. Ya Ou a pólóm alatt végigsimított a hátamon, majd többször is gyengéden belemarkolt a fenekembe. Kezeim felfedező útra indultak az izmos mellkasán simogatva a hasán lévő kockákat. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok, akkor jutott el a tudatomig,hogy mi is történik, amikor már húzta felfelé a pólómat. Oldalra fordítva megszakítottam az addigi folyamatos csók váltásunkat.
- Sajnálom.
- Én is. - biggyesztettem le a számat.
- Mindig hibázunk.-simította meg az arcom szélét.
- De miért? - kérdeztem elbizonytalanodva, ugyan is amikor belenéztem azokba a gyönyörű szép barna íriszekbe kedvem támadt volna újból megcsókolni és szorosan magamhoz ölelni őt.
- Vajon miért? Mert szeretlek téged! Érted? Szerelmes vagyok beléd! Eddig is szerelmes voltam és ezután is az leszek! Téged senki nem tud pótolni és annyira de annyira kimondhatatlanul fáj azt látni, hogy Olivér ölel át és csókol meg nem pedig én. Azt szeretném ha velem lennél és nem vele.
- Valóban?
- Igen.-mosolyodott el hirtelen.
- Tényleg szeretsz?
- Tényleg és szomorú, hogy erre a nyomorék exed előbb rájött mint én saját magam. Sohasem voltál számomra közömbös. Fontos vagy nekem, és hidd el érted még nem is tudom Christina Aguleirát is elhagynám. Mert szerelmes vagyok és csak beléd amióta ismerlek. Magam mellett akarlak tudni. Én akarlak megvédeni és esténként átölelni.
- Ya Ou. Én. Én.-ismételtem egymás után a szavakat totálisan összezavarodva.
- Ne mondj semmit. Én most elmegyek,majd hívlak. Vagy inkább hívj te. Ha már eldöntötted magadban ezt az egészet.
- Ne. Nem akarom, hogy elmenj.-szaladt ki hirtelen a számon.
- És miért nem?-kérdezte fürkésző tekintettel
- Mert vihar van és nem engedhetlek ki ilyen időben.
- Ne félts te engem. Én nem vagyok porcelánból.-mire én csak elmosolyodtam és szorosan magamhoz öleltem.-Ezt miért is kapom?-ölelt még jobban magához, miközben a derekamról a fenekemre csúsztatta a kezét.
- Nem tudom. De elmegyek zuhanyozni.
- Jól van.-helyeselt de elengedni tovább sem engedett.
- Ha esetleg elengednél azt megköszönném.
- De nem akarlak.
- De muszáj lesz. Na addig meg vagy olyan cuki, hogy főzöl nekem vacsit.
- Most ettél hiszen pizzát.
- Ettem esetleg ettél.-kacarásztam, majd felkaptam a törölközőmet és elvonultam fürdeni. Nagyon jól esett a meleg víz lazító ereje és végre nem gondolkoztam semmi kétségbeeső dolgon. Amint kész lettem a konyhába siettem a vacsorát készítő Ya Ou-hoz. Megpróbáltam kicsit belecsipegetni az ételbe, de Ya Ou rácsapva a kezemre elküldött az asztalhoz. Mint egy durcás kis óvodás úgy vártam a vacsorát, majd miután mind a ketten elfogyasztottuk az étket, megetettem az állatokat és aludni tértem. Sajnos a maci amit Olivértől kaptam sem tudott megnyugtatni, ezért visszasétáltam a nappaliban tévét néző Ya Ou elé.
- Na mi van te pizsamás banán?
- Félek. Esetleg idejöhetek aludni?
- Persze.-csúszott hátrébb a kanapén helyet adva nekem, mire én kényelmesen bevackoltam magam mellé és a mellkasára hajtva a fejemet hamarosan mély álomba szenderültem.
 Reggel hatalmas nagy veszekedésre ébredtem a zaj pedig nem máshonnan mint a konyhából érkezett, a forrása pedig a barátom és Ya Ou volt. Habár már éber voltam a szememet nem nyitottam ki, és úgy téve mint ha még aludnék hallgattam végig a hangos veszekedést.
- Nem megmondtam, hogy vigyázz rá? Ez alatt nem azt értettem, hogy hódítsd vissza! Akkora seggfej vagy te Feng! Fogd már fel, hogy ő az ÉN barátnőm és csak engem szeret!
- Valóban így gondolod Olivér? Ha a te barátnőd akkor miért nem tudja ezt biztosan?
- Mi van?-kérdezett vissza idegesen Olivér.
- Pontosan jól hallottad. Lara nincsen tisztában az érzéseivel és vacillál közöttünk.
- Talán nem vacillálna ha nem tennél és mondanál neki kétértelmű dolgokat Ya Ou!
- Hát hogyne. Azt hiszem, hogy ő csókolt meg kétszer is és nem én őt.
- Mi a fene?-kérdezte rohadt hangosan Olivér, és tudtam, hogy most már ideje lesz felébredni és közbeavatkozni mielőtt még bármi is történik.
- Oli ne!-keltem fel kicsit gyorsan amitől elvesztettem az egyensúlyomat. Már csak arra eszméltem fel, hogy valaki a térdem alá nyúl és visszatesz a kanapéra.
- Ez is a te hibád.
- Sajnálom. Nem tudom mi ütött belém, de elég volt már az, hogy hazudok az érzéseimről. Szerelmes vagyok belé érted Olivér? Szerelmes!
- És Barbi?
- Őt is szeretem, de Lara sokkal de sokkal többet jelent már most számomra mint Barbi az elmúlt fél évben. Ő az életem része marad mindig is. Érted?
- Fejezzétek már be légyszíves!-avatkoztam közbe ezzel tudatva, hogy én is jelen vagyok.
- Lara. Kicsim, minden rendben?
- Igen persze. Csak túl gyorsan pattantam ki az ágyból.
- Tényleg igaz amit Ya Ou mondott? Tényleg csókolóztatok?
- Igen. És sajnálom.
- Még is mit?-nézett rám már szinte könnyes szemmel Olivér ami miatt az én szemeim is könnybe lábadtak.
- A csókot. Sajnálom, hatalmas hiba volt. Én nem vagyok biztos az érzéseimben, hagyjatok most magamra kérlek, hadd gondolkozzam.-sétáltam be a szobába, majd az ágyra dőlve hagytam, hogy a könnycseppek elárasszák a kedvenc párnám felületét. 10 perc múlva kopogást hallottam, majd pedig Olivér nyitott be a szobába.
- Bejöhetek?
- Már bent vagy.-töröltem meg a szemeimet, amik a sok sírástól már így is vörösek és duzzadtak voltak.
- Lara nem kell sírni, nincsen semmi baj.-ült le mellém, majd magához húzott és szorosan átölelt.
- Köszönöm, hogy itt vagy.
- Én mindig itt leszek neked. De most elmegyek egy kis időre és hagyom, hogy egyedül meghozd talán életed legnagyobb döntését. De azt tudd, hogy én mindig és bármi módon küzdeni fogok érted és a szerelmünkért. Ha már tudod mit akarsz, akkor úgy szeretném hallani a döntésedet, hogy Ya Ou is jelen van. Bárhogy döntesz én tisztelni fogom azt. De mielőtt elmegyek, azért szeretném átadni azt amit érzek.-gördített maga alá, majd fölém támaszkodva úgy csókolt meg mint ahogyan még soha. Minden érzés benne volt, és azt hiszem ezt jogosan nevezhetjük nem akarlak elveszíteni te vagy az egyetlen aki számít csóknak.- Most viszont megyek. Ne hamarkodd el a döntésed csak erre kérlek Lara. Szeretlek, mindennél jobban.-csókolt meg még utoljára majd otthagyott egyedül a kusza gondolataimmal. Nem tudtam mit tenni, ezért felhívtam Szikit, hogy segítsen nekem. Ő persze készségesen beleegyezett és perceken belül már ott is termett.
- Figyelj Lara én természetesen segítek, de egyet ígérj meg nekem.
- Mit Peti?
- Hogy mindenképp úgy döntesz, hogy neked az soha többé ne okozzon dolgot.
- Rendben. Szóval akkor kezdjük Ya Ou-val.
- Nézd Ya Ou ő teljesen kiszámíthatatlan, de ugyanakkor biztos, hogy teljes szívéből szeret téged és ezt nekem is mondta már. Ha ő veled lenne akkor soha sem unatkoznál, mindig újabb és újabb kalandokban lenne részed. Jó srác viszont néha egyáltalán nem érett egy kapcsolatra. Illetve hát egy olyan kapcsolatra, amiben te vagy az egyik fél.Szerintem te jobbat érdemelsz mint ő. Másrészről pedig nem hiszem, hogy szeretnéd felrúgni a barátságod Barbival. Ugyanakkor azt nem mondanám, hogy szerelmes vagy belé de kötődni biztosan kötődsz hozzá.
- Ez így van. Olivérről mit gondolsz?
- Na ő meg néha még bonyolultabb mint Ya Ou. Ha vele vagy a rajongótáborunk 70%-val állsz legalább szemben, és néha képes félrelépni akarva-akaratlanul is. Ugyanakkor már több mint fél éve vagytok együtt, sőt össze is költöztetek tehát mi sem bizonyítja jobban, hogy szerelmes vagy belé. Itt már csak az a kérdés, hogy Ya Ou felé mit érzel? Kötődést vagy szerelmet? Mert ez a csókcsata elég sok mindent meghatároz szerintem. Viszont, most mennem kell Zsófihoz. Dönts helyesen. Szia Lara.-puszilta meg a fejem búbját, majd egyedül hagyott. Ahogy átgondoltam a dolgokat és mérlegeltem, tudtam, hogy mit kell tennem. Mindkét fiút felhívtam akik alig 5 percen belül ott is termettek és érdeklődve figyelték minden szavamat.
- Nézzétek, kicsit nehéz volt a döntés, mert mindkettőtöket szeretem. Persze kit hogyan. Eddig azt hittem, hogy mind a kettőtökbe szerelmes vagyok, de Ya Ou-tól valamint Olivértől kapott csók összemérése talán sokat döntött ezen a mérlegen. Tudjátok az eszem és a szívem is mást mondott, az a kérdés már csak hogy én a szívemre hallgató avagy az eszemre hallgató lány vagyok. Sohasem voltam jó ebben a szerelem témában mint ahogyan ezt észrevettétek már, most viszont ideje volt eldöntenem mit is akarok. És én döntöttem. Sziki sokat segített a döntésemben, és remélem bárhogy is legyen a másik fél nem tagadja meg a barátságomat. Tehát én az alapján döntöttem, hogy ha elmennétek kinek mondanám azt, hogy hiányozna és kinek azt, hogy ne menj el maradj itt. Tehát akit én szeretnék, hogy velem legyen és minden este átkaroljon vagy egy hosszú nap után megcsókoljon, az......