24.~

 Reggel a telefonom szüntelen csörgésére ébredtünk. Már azt hittem, hogy Máté zaklat minket még mindig, ám amikor a kijelzőre pillantottam nagyon megörültem és rögtön a fogadás gombra nyomtam.

- Hello bello bébibogyó! Mi a helyzet Bubukám?-kiáltottam bele a telefonba, mire Olivér értetlenül nézett rám vissza.

- Laraaa!-ordított vissza izgatottan az unokaöcsém.
- Hát te? Mióta itt vagyok Pesten nem is beszélgettünk. Hogy vagy?-kérdeztem izgatottan, hiszen majd hogy nem fél éve nem beszéltem vele egyetlen egy szót sem.
- Megvagyunk. Lara nagyon hiányzol nekem.-halkult el a hangja ami miatt az én gyomrom is görcsbe rándult, hiszen Bálint nekem egy testvért jelentett, úgy szeretem mint ha a saját öcsém volna.
- Te is nekem Bubu.
- Adom anyát, jó?
- Persze.
- Szia Lara!-köszönt bele ezúttal a kereszt anyám Ildi a készülékbe.-Rég nem hallottunk felőled csajszi!
- Tudom. Sajnálom, csak ezernyi dolgom van a sulival még most is, meg aztán rengeteget is kell tanulnom mostanában. De ígérem, hogy amint van egy kis időm hazaugrok látogatóba!
- Akkor az nemsokára meg is lesz, ugyanis azért hívtunk téged, mert Bálint szeretné, ha te lennél a bérmakeresztanyja. Tudom, hogy ezt kis korotokban már le is beszéltétek, ezért a kisfiam már nem is hajlandó ebből az alkuból engedni. Pedig én mondtam neki, hogy szerintem nem akarunk mi téged onnan lerángatni meg ilyenek, de ő makacsul ragaszkodik ehhez.
- Én amit megígérek azt be is tartom tudjátok jól. És nagyon de nagyon szívesen leszek Bálint bérmakeresztanyja.
- Úgy is szeretnénk mi is megismerni a kis sztárocskádat. Most viszont még mennünk kell öltönyt venni, mert Bálint az összeset kinőtte. Majd még hívlak, hogy mikor kell jönnötök.
- Rendben. Várj. Jönnötök?-kérdeztem vissza meglepetten, ugyanis sehogy sem akart leesni miért beszél a kereszt anyám többes számban.
- Hát persze. Az egész család szeretné megismerni a hercegedet.
- Oké, akkor még hívjatok. Puszilok mindenkit milliószor! Jó vásárlást!-köszöntem el boldogan, hiszen nem csak annak örültem, hogy én leszek Bálint keresztanyja hanem annak is, hogy az egész család szeretné megismerni Olivért, mint a barátomat. Miután letettem a telefont az asztalra hatalmas vigyorral fordultam Olihoz, aki még mindig értetlen fejjel pislogott rám.
- Na ki volt az?-kérdezte kíváncsian annak ellenére, hogy az egész telefonbeszélgetést végighallgatta.
- Unokaöcsém és a keresztanyám. És megspórolok neked egy kérdést. Azért hívtak, hogy legyek Bálint bérmakeresztanyja amire természetesen igent mondtam.
- Ez nagyon jó hír!-húzott magához, majd egy puszit hintett a fejem búbjára. A meghitt pillanatot Olivér hasa felől érkező korgás szakította meg.-Éhes vagyok.
- Hallottam hangját.-nevettem fel, majd magamra kapva a köntösömet a konyhába vonultam és nekiláttam a reggelink elkészítésének. Oli persze a hátam mögé settenkedett és miközben én készítettem a tojást ő addig átkulcsolva a derekamat a vállam fölött leselkedett. Amint végeztünk az evéssel gyorsan elmostam a tányérainkat miközben Olivér megetette az állatainkat. Mindezek után leültünk a kanapéra és tévézni kezdtünk.
- Már megint Reál meccs van? Nem lehetne egyszer Manchester?
- Psszt Baby, most én nézem a tv-t, te addig gépezz vagy nem tudom.
- Hát jól van Patocska, ezt megjegyeztem.-húztam az ölembe puffogva a gépet, mire Oli felnevetett és magához húzva belepuszilt a nyakamba.
- Hát jól is van Koltai.-karolta át a derekamat, majd el sem engedve azt újra a képernyőre szegezte a tekintetét. Mindegy alapon bekapcsoltam a laptopomat és rámentem a közösségi oldalra, ahol rögtön kaptam is egy üzenetet mégpedig az unokaöcsémtől.
" Annyira örülök, hogy elvállaltad és annak is, hogy Oli eljön. Mert ugye jön ő is Lara?"
Mielőtt válaszoltam volna kicsit oldalba böktem a barátomat, aki rá pillantva a kérdésre elengedte a derekamat és visszaírt Bálintnak.
"Persze, hogy ott leszek ocsi. by Oli."
- Rendes dolog tőled, hogy eljössz egy családi eseményre.
- Hé bébi nemsokára mi is egy család leszünk ketten, és tudod, hogy az én családom a tiéd is.-ölelt újra szorosan magához miközben homlokon puszilt.
- Az enyém is a tiéd édes.-bújtam oda hozzá, mire a lélegzet vétele felgyorsult.-Hihetetlen, hogy még több mint fél év után is ezeket a reakciókat váltom ki belőled.-néztem mélyen a szemébe mire ő csak elmosolyodott.
- Te 50 év után is ezeket fogod belőlem kiváltani kicsim. Mert jobban szeretlek téged a saját életemnél is. Örülök, hogy rád találtam, mert most akkor magányos lennék.
- Én is örülök.-mosolyodtam el, majd egy apró csókot leheltem puha rózsaszínű ajkaira.

*****

Aztán végre valahára elérkezett a várva várt nap, azaz a bérmálkozás napja.Már korán reggel kikeltünk az ágyból és készülődni kezdtünk, hogy időben odaérjünk a mamám falujába. Amíg Olivér fürdött addig én kivasaltam az ingét és felöltöztem.

- Gyönyörű vagy.-nyomott neki finoman a kocsinak Olivér.
- Te sem vagy mindennapi.-mosolyogtam rá, miközben átkulcsoltam a nyakát ő pedig miközben felém hajolt finoman a fenekemre csúsztatta a kezét majd úgy csókolt meg, mint ha ez az első csókunk lenne.-Én vezetek.-kaptam ki a csók végén a kulcsot az öltönye zsebéből és beültem a vezető ülésre míg ő a mellettem lévő ülésen foglalt helyet. Az út alatt végig a seb váltón lévő kezemet fogta, s egyetlen egy percre sem vette el onnan. Végül sikeresen megérkeztünk a keresztanyámékhoz, majd miután leparkoltam az udvarban a ház előtt Olivérrel a nyomomban bementünk a házba.
- Lara!-futott felém rögtön az unokahúgom Csenge.
- Szia Csengu. Mi a helyzet? Hol vannak a többiek?
- A nappaliban. De Lara ő most itt tényleg Patocska Olivér?
- Ühüm.-bólintottam mosolyogva, majd kézen fogva Olit elindultam Csenge után a nappaliba ahol már mindenki ott volt.-Sziasztok.-köszöntem mosolyogva, majd végigöleltem mindenkit.-Tudom, hogy tudjátok ki ő, de azért még is szeretném bemutatni nektek hivatalosan is. Szóval Oli ők az én kis családom. Ő pedig itt a barátom Patocska Olivér.
- Jó napot!-köszönt illedelmesen Olivér, akin azt láttam, hogy egy kicsit feszeng.
- Ugyan.-nevetett fel a keresztapám.-Tegezz minket nyugodtan.
- Rendben.-mosolyodott el végre Olivér is, majd pedig helyet foglalt mellettem a kanapén és átkarolta a derekamat.
- Na és mi a helyzet veletek? Esztek ti rendesen?-mért végig minket a szemével anya.
- Igen anya. Olivér mindig kiadós adagokat főz, amiknek a háromnegyed részét ő eszi meg. De amúgy eszek én is.-nyugtattam meg anyát, miközben Olivér mellettem rázkódott a nevetéstől, úgyhogy egy jól irányzott mozdulattal hasba vágtam.
- A kis szerelmesek. Már most veszekednek nézzétek meg.-kacagott fel a keresztapám.
- Igen. Lara tényleg állandóan ütöget meg ilyenek.-helyeselt mellettem komoly arccal Olivér.
- Valóban Olivér. Tényleg kék és zöld vagy. De hadd ne ecseteljem, hogy te milyen nyomokat hagysz rajtam a csipkedéseddel meg a harapdálásoddal.-forgattam meg mosolyogva a szememet.
- Na és mi a terv a jövőre nézve? Hány gyereket akartok? Fiút? Lányt? Lesz eljegyzés? Esküvő? Összeköltöztetek már?-szaporáztak a kérdések minden honnan amitől úgy láttam Oli kezd egy kicsit összezavarodni.
- Őhm.-vakarta meg a fejét Olivér.-Tervezünk de nem tudjuk hányat. Majd ami jön. Igen. Igen az is. Igen már régen.
- Jó, nekem kicsit ki kell mennem. Megyek megnézem Bálintot-keltem fel a kanapéról.
- Megyek veled.-pattant fel Olivér, majd átkarolva a derekamat elindultunk előre a szobája felé. Felsétáltunk az emeletre, s mint ahogyan gondoltam ott ült öltönyben és GTA-t játszott.
- Hello Bubu.-ültem le mellé-Bemutatom a barátomat Patocska Olivért.
- Szia Bálint!-rázott kezet Olivér az unoka öcsémmel.
Nemsokára elérkezett az indulás pillanata, így együtt mindannyian lesétáltunk az utca végén elhelyezkedő templomba és megkerestük a bérmakeresztanyámékat, akik már régóta foglalták nekünk a helyet. Egy utolsó csókot nyomva Olivér ajkaira a bérmálkozók-és bérmakeresztszüleik részére fenntartott helyre ültem Bálint mellé, s a mise alig 10 perc múlva el is kezdődött. Egy óra múlva már hivatalosan is bérmakeresztszülővé váltam,így elhagyva a templomot visszasétáltunk a házhoz és elosztottuk az öt kocsira jutók számát. Végül hozzám és Olivérhez csatlakozott anya, Bálint, Csenge és Noncsi, aki mindenáron Olivér ölébe akart ülni így ismét nekem kellett vezetni.
- Lara kicsim elfogunk férni a lakásotokba?-nézett rám aggodalmas szemekkel anya.
- Hogyne.
- És rend van?
- Hát remélem, hogy a srácok inkább rendet tettek mintsem szétpakoltak. De ha szeretnél épségben Budapestre érni, akkor légyszíves hagyjál békén mert nem tudok az útra meg rád is koncentrálni.
Röpke két óra alatt felértünk a fővárosba, s az én irányításommal a házunkhoz vezettünk. Miután mindenki felért a család nagy része helyet foglalt kivéve anyát aki rögtön felfedező útra indult a lakásban. Én pedig Olivér után indultam a konyhába, hogy kihozzuk a megrendelt hidegtálakat.
- Vigyük oda őket az asztalokhoz jó?
- Oké.-csípett le még egy darabot a húsból, majd a kezébe ragadott két tálat és kipakolta.
- Hé Lara.-jelent meg anyám is a felfedező útja végén.
- Mond anya.
- Ti egy ágyban alszotok Olivérrel? Mert úgy látom, hogy itt csak egy ágy van.-kezdett okítani anya, mire a többi rokon rögtön röhögni kezdett.
- Úr Isten anya. Muszáj égetned? Mellesleg jó, hogy együtt alszunk hiszen már vagy fél éve együtt vagyunk. Szerintem 18 évesen már merek egy fiúval aludni.
Még rengeteget beszélgettünk a nap folyamán, és szerencsére sem anya sem pedig más nem hozott újra kellemetlen szituációba. 7 óra környékén kezdtek elszállingózni a vendégek, utolsónak pedig a keresztanyámék és a bérmakeresztanyámék maradtak.
- Köszönöm, hogy megszerveztétek ezt az egészet.-hálálkodott nekem a keresztanyám, persze totál feleslegesen hiszen a családomért bármit megteszek csak úgy mint Olivérért és a fiúkért.
- Én is köszönöm mind a kettőtöknek!-ölelt meg Bálint először engem majd Olivért.
- Semmiség.-legyintett a barátom.-És ha van kedved feljöhetsz nyáron ide, és rendezünk jó kis programokat.
- Rendben. Élni fogok a lehetőséggel.
- Te Lara.-lépett oda hozzám feszengve Kata.-Nem tudod merre van a kislányom Nono?
- Ő van némi sejtésem.-indultam el a szobám felé, ahol természetesen az ágyon fekve megtaláltam Noncsit.-Mi a baj babám?-térdeltem le elé mosolyogva.
- Nem akarok még hazamenni. Itt akarok maradni veletek.
- Jaj.-sóhajtottam fel,majd segítség kérően Olira néztem, aki beleültette Nono-t az ölembe és lefotózott minket, majd a kislány elé tolta a képernyőt.
- Nézd csak. Most te vagy a háttér képem. Jó lesz így?-mire Noncsi szipogva a mellkasomra borult.
- Oli hozz neki inni, oké?
- Rendben kicsim.-puszilt homlokon, majd kiment a szobából, s helyette Kata érkezett meg.
- Arra gondoltam, hogy mivel nincs még óvoda ezért maradhatna itt pár napot nálunk.
- Nem akarom, hogy a terhetekre legyen.
- Nem lesz a terhünkre.-válaszolt helyettem mosolyogva Olivér.
- Akkor jó. Itt hagyom a cuccait, majd hozzátok.-puszilta meg a kislányát Kata, majd ő is megköszönve a vendég látást hazaindult. A hosszú és fárasztó nap után elmentem zuhanyozni, majd a törölközőt magam köré csavarva a nappaliba sétáltam, ahol Olit és az ő ölében fekvő Nono-t találtam. Annyira örültem, hogy így foglalkozik vele és arra gondoltam milyen jó is lesz, ha pár év múlva már a saját babánkat fogja dajkálni. Gyorsan átöltöztem a pizsamámba és csináltam három adag tejbegrízt, hiszen tudtam, hogy nem csak a barátom, hanem Nono is oda van érte. Miután végeztünk Oli elvonult mosogatni én pedig megfürdettem Noncsit. Már majdnem végeztünk amikor Olivér beállított a Mickey egeres pulcsiját és persze a telefonját is a kezében tartva.
- Nem találtam pizsit. Szóval aludhatna ebben.
- Oké, szerintem aranyos lenne.-vettem ki a ruhadarabot a kezéből majd miután szárazra töröltem és bekentem a puha bőrét felöltöztettem a ruhájába Oli pedig lefotózott minket.
- Pizsamás banánok.-mutatta felém mosolyogva a képet ami nagyon jól sikerült. Egy puszit nyomva az arcára megköszöntem neki a képet,majd amíg ő fürdött addig mi bebújtunk a pihe-puha ágyikónkba és betakaróztunk. Nono hamar el is aludt, én még megvártam amíg a barátom végez és mellénk bújik.
- Köszönöm a mai napot.-hajoltam át az alvó Noncsin és egy lágy csókot hintettem Olivér ajkaira.
- Én köszönöm,hogy részese lehettem és azt, hogy itt vagy nekem.-kulcsolta össze az ujjainkat.-Jó éjszakát kicsim.
- Jó éjszakát szerelmem.-mosolyogtam még egy utolsót Olivérre, majd összekulcsolt kezeinket el nem engedve mind a ketten álomba merültünk.