25.~

Sziasztok! Először is sajnálom, hogy nem írtam részt több mint 1 hónapja de az az igazság, hogy vért izzadtam az érettségi miatt ami végül sikeresen meglett. Mivel nyár van és dolgozok ismét kevesebbszer fogom hozni a részeket. Ami sajnálatos hír, hogy alig 6 rész van vissza a záró részig azaz az epilógusig. Ezután is írni fogok egy blogot ami szintén ByTheWay-es. Azt szeretném kérdezni, hogy érdekelne-e titeket? Ezen lesz majd egyfajta rendszer azért hogy többször hozhassam a részeket. Jelezzétek kommentben. Nem is beszélek tovább jó olvasást! xxLara

- 2héttel később-

 Sohasem hittem volna magamról azt, hogy én képes leszek ezt a szörnyű ám még helyes dolgot megtenni. Ha pár évvel ezelőtt azt mondják nekem, hogy Lara veled is ez fog történni én egyszerűen kinevetem őket. A puszta nézése vagy egy kósza érintése elengedő volt ahhoz, hogy visszavonhatatlanul beleszeressek úgy, hogy azt nekem egyáltalán nem is szabadna. Hiába titkoltam el mindenki de még magam elől is az igaz érzelmeket ha azok szépen lassan belülről kezdtek megemészteni. Aztán eljött az a pillanat, amikor már magamnak sem bírtam tovább hazudni. Akkor és ott abban a percben végérvényesen rábólintottam a veszteségre. A szív győzött a józan ésszel vívott csatájában és én kénytelen voltam elfogadni azt a tényt, hogy szerelmes vagyok és nélküle már nem bírok tovább élni, mert a tökéletes és teljes élethez csak rá van szükségem.
- Olivér kérlek szépen gyere ide. Fontos lenne beszélnünk.-kiáltok bele a nagy semmibe azt remélve, hogy a szintén azonos lakásban tartózkodó szőkeség meghallja a szavaimat.
- Mit szeretnél kicsim?-támaszkodik az ajtófélfának a barátom, majd pedig kérdő szemekkel pislog rám.
- Beszélnünk kell.-szűröm ki a fogaim között.
- Hallgatlak.-ül le a velem szemben elhelyezkedő fotelbe elkomolyodott arccal, hiszen akkor már érezni lehet a baj vészjósló közeledtét.
- Olivér..Én sajnálom. Nagyon szeretlek, de én ezt már nem tudom tovább csinálni. Egyszerűen nem megy.
- Miről beszélsz Lara?
- Arról, hogy borzasztóan sajnálom, és ténylegesen a lehető legelviselhetetlenebb lány vagyok a földön, és iszonyúan sajnálom de én egy ideje már úgy érzem nem vagyok beléd szerelmes. Ez egyáltalán nem a te hibád, csak is az enyém. De én beleszerettem az egyik legjobb haverodba, és ez már egyáltalán nem egy puszta megingás vagy fellángolás. Ez most tényleg szerelem.
- Láttam rajtad, hogy hogyan nézel rá koncertek után. Tudod azt vettem észre jobban zavar, ha vele csinál egy lány valamit mint ha velem.
- Ez így igaz Olivér. Nagyon sajnálom és megértem, hogy ha most örökre megutálsz.
- Nem foglak utálni Lara. Az érzéseknek nem lehet parancsolni. És azt szeretném, hogy ha igazán boldog lennél még ha ezt a boldogságot nem is mellettem találod meg.
- Köszönöm Oli. Esetleg, nem maradhatnánk barátok?
- Jó lenne ha azok maradhatnánk.-vakarja meg a fejét Olivér kínosan.
- Akkor barátok?-kérdezek vissza reménykedve.
- Barátok.-bólint rá a szőkeség mosolyogva.
- Megkérhetnélek egy fontos dologra?
- Természetesen.
- Én most visszaköltözök a régi lakásomba. Nagyon szépen kérlek, hogy ne mond el nekik miért szakítottunk, mert nem szeretném szétszedni ismét Ya Ou-t és Barbit.
- Megígérem. Most viszont megyek próbálni. Majd beszélünk. Szia Lara!
- Szia Oli és köszönöm!
- Nincs mit.-int hátra ,majd felkapja a kulcsát és kabátját távozik. A fényképeken végigtekintve elbizonytalanodok a nemrégiben meghozott döntésemen. Már lassan az egész életünket elterveztük én meg egyetlen érzéssel a kukába vágok mindent, ráadásul eldobok egy biztost a bizonytalanért.  
Gratulálok Koltai Laura ezt igen szépen megcsináltad.-vágom fejbe magamat.

-Olivér-

A Bencéékhez tartó úton végig az előbb lezajlott szituáción gondolkodtam. Sajnáltam, hogy véget ért a Larával való kapcsolatom. Az egész életemet képes lettem volna leélni vele, de nagyon jól tudtam, hogy ha ő Ya Ou-t szereti az ellen nem tehetek. Nem nagyon szerettem volna elengedni magam mellől, hiszen jobban szeretem bárminél de azt szeretném ha boldog lenne. És ha ezt Ya Ou-tól kapja meg, akkor is boldog leszek hiszen tudom, hogy jó kezek ölelik át minden nap, és ténylegesen vigyáznak rá. Kicsit szomorúan nyitottam be a barátom házába, ahol valamilyen okból kifolyólag szintén komor hangulat volt. Bence a zongorán játszotta a Read All About It című slágert, Sziki a kanapén ült és telefonozott míg a fél kínai barátom Ya Ou szomorúan pengette barna akusztikus gitárjának húrjait.

- Sziasztok.-köszönök a fiúknak.-Mi a baj?-bökök a fejemmel Ya Ou felé.
- Szakított Barbival.-válaszol vissza Beny.
- Miért?
- Mert nem tehetem azt meg, hogy együtt vagyok egy lánnyal de közben másért dobog a szívem.-szólal meg végre Ya Ou.
- Miről beszélsz Feng?
- Hagyjuk, jó?-legyint Ya Ou, majd visszatér az addig folytatott tevékenységéhez és tovább pengeti a húrokat.
- Felőlem. Viszont nekem is van egy bejelenteni valóm. Szakítottunk Larával, azt hiszem, most végleg.
- De mi történt?-kérdez vissza értetlenül Sziki.
- Mi volt az oka?-pillant fel újra Ya Ou a gitárjáról, a szemében pedig egyfajta reménnyel teli csillogást véltem felfedezni. Akkor már jól tudtam, hogy az ő szíve is Laráért dobog, így nem tehettem mást, mint hogy elmondjam a teljes igazságot.
- Az a helyzet, hogy Lara nem csak nekem hanem saját magának is bevallott egy nyilvánvaló érzést. Azt mondta, hogy nem tehet róla, de már egy ideje nem érez irántam szerelmet. És egyáltalán nem zavarja ha én megérintek egy lányt, viszont ha ugyan ez történik veled Ya Ou majd megőrül a féltékenységtől. Ugyanis szerelmes beléd.
- Ez nem lehet!-kiált fel meglepetten Ya Ou.-Én Lara miatt szakítottam Barbival!
- Valahogy sejtettem haver. Figyelj, ha tényleg szereted és úgy érzed, hogy igazak az érzéseid felé menj és beszélj vele. Ő csak azért nem akarta elmondani, hogy nehogy szétszedjen titeket Barbival. De mivel most már ő nem áll közétek így szabad a pálya.
- Nem zavarna?-kérdez vissza félve a fél kínai barátom.
- Nem.-rázom meg a fejem, majd folytatom.-Ha Larát boldognak láthatom, akkor semmi sem zavar.
- Köszönöm Olivér.-ölel meg a haverom, majd felkapja a gitárját és elmegy.
- Legyetek boldogok!-kiáltok utána azt remélve, hogy még hallja.
- Azok leszünk.-szól vissza, majd hallom ahogy a lifttel elindul Larához.

-Lara-

 Fogalmam sincsen miért akarok egyáltalán itt maradni ebben a városban. Ya Ou úgy sem lehet az enyém, más fiú már egyáltalán nem kell. Talán elviselem ha Barbival látom, és képes leszek vigyorogva végignézni a szerelmüket. Éppen azokból a dobozokból pakolok ki, amiket Olivértől hoztam át, amikor egy ismerős dallam üti meg a fülemet.

- Nem számít, hogy hány év messzeség az a perc ma sem múlt el még. Itt az éjjel és te nem vagy már velem,
hogy fogd a két kezem úgy mint régen, és ha hívlak tudom senki nem felel. Csak egy elfelejtett dal sír a szélben..

Az erkélyajtóhoz lépek és kitárva azt a szabadba lépek. Egyre hangosabban hallom az éneket, és rögtön tudom kitől jön a dal. Lepillantok a mélybe, és látom amint Ya Ou felfelé nézve nekem énekel.

- Mit keresel itt Ya Ou?-kérdezem a lent álló fiútól amint befejezi a számot.

- Érted jöttem.-válaszol vissza mosolyogva. 

- Miért?-kérdezem értetlenül, majd leesik, hogy Olivér megszegte az ígéretét.- Várj egy kicsit lemegyek.-intek Ya Ou-nak, majd behúzom magam mögött az ajtót és elindulok lefelé. Lent beütöm a kapukódot és kimegyek a lent váró fiúhoz.-Elmondta igaz?-kérdezem mosolyogva.

- El.-mosolyog vissza, majd elindul felém, de pár lépés után bizonytalanul megáll.

- Menj el.-kérem könnyekkel a szememben. Legszívesebben az ölébe ugranék, de nem tehetem hiszen barátnője van. Már fordulok el, hogy visszamenjek a házba amikor ő végre megszólal.

- Szakítottam Barbival.

- Miért?-kérdezek vissza reménykedve.

- Mert nem őt szeretem, hanem téged. Ne menj el.-nyúl a karom után, majd egy laza mozdulattal magához ránt.- Szeretlek Lara. És most már nem akarlak elengedni.-simít végig az arcomon, majd közelebb hajol és az ajkait lágyan az enyémeknek érinti. A gyomromban lévő lepkék rögtön felébrednek és csapkodni kezdenek a szárnyaikkal.

- Gyere inkább fel.-szakítom meg a csókot, majd kézen fogom és felvezetem a lakásomba.-Olivér elmondta igaz?

- Olyasmi. De örülök neki, ugyanis én veled akarok lenni. És ahogy hallom te meg velem.

- Igen.-bólintok határozottan.

- Akkor Lara, lennél a barátnőm? De most úgy igazán.-fogja meg a kezemet, mire én válaszul egy aprót bólintok. Már éppen hajol közelebb, hogy megcsókoljon amikor megcsörren a telefon.-Olivér az.

- Csak nem meggondolta magát?-kérdezem elbizonytalanodva, Ya Ou pedig ugyan azzal a bizonytalansággal emeli a füléhez a készüléket.

- Oké értem.-teszi le a készüléket, majd fürkészően rám mered.

- Mi az Ya Ou?-nézem az előttem álló srác ijedt arcát.

- Hát valahogy kiderült, hogy szakítottál Olivérrel én pedig Barbival, és mind a négyünket sőt téged is várnak egy interjúban, hogy mi az oka.

- Ya Ou én nem szeretném, ha még tudnák, hogy mind a ketten a másikért szakítottunk. Nem tudom, mit szólsz hozzá, de én szeretném még kicsit titokban tartani ezt a dolgot.

- Egyet értek. Most viszont, hol is tartottunk?-kacsint rám, majd leteszi a gitárját magához húz és lágyan megcsókol. Egyik kezemmel a nyakához nyúlok, míg a másikkal fekete puha hajába túrok. Az ő kezei a derekamra vándorolnak, és közel húznak az ő testéhez. Ahogy végigsimít a kezével a hátamon megborzongok.- Szeretlek.-mosolyog rám a csók végén.

- Én is szeretlek.-válaszolom mosolyogva majd egy apró csókot nyomok az ajkaira.

- Most vissza kell mennem próbálni, de este elmehetnénk moziba ha gondolod.

- Oké.-egyezek bele, majd egy újabb csókkal elköszönök tőle. 

Miután Ya Ou elmegy elkezdem kipakolni a ruháimat és a cuccaimat. A csókjára és az érintésére gondolva megbizonyosodok benne, hogy helyesen döntöttem. Két óra múlva Ya Ou megérkezik és összekulcsolva a kezünket elindulunk a mozi fele. Odaérve kettéosztódunk. Ő megveszi a jegyeket, míg én a nasiról gondoskodom. Amint mind a ketten végzünk elfoglaljuk a helyünket a teremben és a karfára kulcsolva a kezeinket élvezzük a film nyújtotta élményt. 

*****

- Jó volt ez a film.-meséli mosolyogva Ya Ou a hazafelé vezető úton, én pedig megköszönöm neki az estét. Rövid séta után a házamhoz érünk, majd Ya Ou indulni készül, de én visszarántom.

- Nem aludnál itt?-kérdezem félve

- De nagyon szívesen, csak azt hittem nem szeretnéd.

- Két hete másra sem vágyom.-nevetek fel, majd kinyitom az ajtót és bemegyek a lakásba a fekete hajú sráccal a nyomomban. Miután mind a ketten végzünk az esti teendőkkel, bebújunk az ágyba és szorosan egymáshoz bújunk.

- Jó éjszakát Ya Ou. Köszönöm a mai napot.

- Köszönöm, hogy visszakaphattalak.-puszil homlokon.-Jó éjt neked is Lara. Szeretlek.

- Én is szeretlek Ya Ou.-suttogom a sötétbe, majd a mellkasára hajtva a fejemet álomba szenderülök.