08.~

Hát sziasztok! Köszönöm a sok jó szót és kommentet és végtelenül boldog vagyok, hogy tetszik nektek a történet és az ahogyan próbálom megírni. Minden egyes olvasómnak kívánok Boldog Karácsonyt! Úgy volt, hogy csak az Új évben hozom ezt a részt, de gondoltam, hogy valakinek ez egy tökéletes ajándék lenne. Szóval köszönöm mindenkinek. Külön ajánlom ezt a részt jó barátomnak Barbikának.:) 

Másnap reggel úgy ígérkezett, hogy sem nekem sem Olivérnek nincs különösebb dolga, ezért megkezdhetjük az átpakolást az új lakásba. Korán felkeltünk, és megreggeliztünk, majd egy adag cuccal átindultunk a szomszéd épületbe. Alig haladtunk valamit, hisz rajongók tömege rohamozta meg Olivért, hogy megtudja mit is csinál. Miután ő elmondta nekik, hogy összeköltözik a barátnőjével sokan szúrós szemmel pillantottak rám. Rengetegen kértek tőle képet, úgyhogy ő lerakva a dobozt beállt melléjük teljesíteni a kívánságukat. Én pedig csak mentem az úton az új otthonom felé. Éppen felértem, amikor kopogtak az ajtón.

- Ne haragudj. Tudod, muszáj ezt megtennem. - jött be az ajtón Oli, miután kinyitottam neki.

- Nem, tényleg nincs baj.-erőltettem egy mosolyt magamra, de azért kissé fájt, hogy már megint csak úgy otthagyott.

- Tényleg? Mert nem egészen úgy látszik.-lépett közelebb, majd fürkésző tekintettel meredt rám.

- Biztos.-pusziltam arcon- De gyere, mert ilyen tempóban soha nem végzünk.

- Oké.-egyezett bele, majd elindultunk vissza a házba. Alig indultunk el az összepakolt cuccokkal, Oli telefonja megcsörrent. Beszélt vagy 5 percet a készülékbe, majd homlokon puszilt és elviharzott. Szóval én ott maradtam egyedül körberakodva vagy 8 nagy és 5 kisebb dobozzal. Mivel elkezdtem, gondoltam be is fejezem, így felkeltettem Levit és Danit, akik boldogan beleegyeztek a segítségnyújtásba. Talán egy óráig rakodtunk át, mire az összes doboz a helyére került, úgyhogy felajánlottam a fiúknak egy köszönöm a segítséget ebédet, ezért nekikezdtem a főzésnek.

- Finom lett a kaja.-dicsérte meg az ebédet Dani- Nekem most el kéne ugranom pár percre. Meglesztek addig ugye?

- Persze.-bólintottam mosolyogva, majd felkeltem a kanapéról, hogy kikísérjem Danit.

- Na hát ketten maradtunk.-mosolyogtam rá Levire, akinek egy hatalmas mosoly terült el az arcán

- Na igen. Te figyelj, mióta vagytok együtt Olivérrel?

- 1 hónapja.

- És ennyi idő alatt összeköltözöl vele?

- Hát mint látod.

- Na akkor velem a 4 év alatt hányszor összeköltözhettél volna velem.

- Levi.-néztem rá meglepődve- Most miről beszélsz?

- Figyelj. Sajnálom, hogy akkor nem mondtam meg, hogy nekem is iszonyúan tetszel. Sajnálom,hogy akkora barom voltam, hogy nem mondtam meg, hogy rohadtul szeretlek. Igazából most sincsen másképpen, most is ugyan úgy szeretlek és vártam a pillanatot, amikor újra beszélhetek veled és elmondhatom neked ezt. Kérlek mond azt, hogy te is szeretsz még, és hidd el én bármit megadok neked amit kell. Szóval mit mondasz?

- Levi. Ne fárassz már ezzel. Van elég gondom. Most tényleg azzal jössz ami négy éve volt? Nem volt elég, hogy akkor mennyit bőgtem ez miatt? Hagyjuk már. Nekem csak Oli a fontos.

- Biztos?-lépett magabiztosan közelebb, és már szinte áthidalta a kettőnk közt lévő távolságot.

- Biztos.

- És ha én most megcsókollak?-hajolt közelebb, hogy megcsókoljon.

- Ne akard megtudni.-vigyorogtam, mire ő még közelebb hajolt. - Jobb ha leállsz.

- A.a.-nevetett fel, és megakart csókolni mire én akkora pofont adtam neki, hogy hátratántorodott.

- Mondtam, hogy ne akard megtudni mi történik. Normális vagy? Olivér megtudja garantálom, hogy kapsz tőle is egyet.

- Na mi van fiatalok?-jött be vigyorogva Dani, de mikor érezte a hűvös hangulatot lehervadt a mosoly az arcáról.

- Ez a hülye megpróbált megcsókolni, de pofon vágtam.

- Nem vagy normális Levi.

Időközben megérkezett Oli is.

- Kösz srácok innen átveszem.-felelte morcosan, amikor belépve meglátta a kanapén ülő fiúkat.

- Olivér, szerintem befejezhetnéd, és inkább megköszönhetnéd, hogy segítettek miután te se szó se beszéd elhúztál a fenébe.

- Jól van már, ne harapd le a fejemet. Kösz fiúk. Levi neked meg mért piros az arcod?

- Izé. Semmi-semmi.-ráztam meg a fejemet, mert tudtam, hogy hatalmas botrány lenne belőle.

- Mond csak meg Lara. Megérdemli.-morogta Dani, majd Olihoz fordult-Nekem el kellett mennem egy kicsit, és ez idő alatt a drága Levente kikezdett Larával, és meg akarta csókolni mire Lara pofon csapta teljes erőből.

Na ennyi kellett Olivérnek, hogy teljesen felhúzza magát, és nekimenjen a másik szőke srácnak. 

- Olivér! Fejezd be! Ne bántsd!-ordítottam teljes erőmből, de olyan volt, mint ha egy falnak beszélnék. Szerencsére Dani le tudta szedni Olivért Leviről, és kitessékelte a szőke srácot az ajtón, majd becsapta utána.

- Hé haver, ez szép emberes ütés volt.

- Hülye vagy Oli? Mért kell verekedni? Térjél már észhez légyszíves!

- Lara. Hiszen rád hajtott!-vágott közbe Dani

- Te csak kussolj! Te akkor hányszor kaphattál volna?

- Befogtam.

- Oli.-fordultam a barátomhoz-Még egyszer megkérdem. Neked totál elmentek otthonról? Mi lesz később? Rám néz egy srác és rögtön beversz neki egyet?

- De hát szerelmem.-kezdett bele Oli, de én rögtön a szavába vágtam

- Nincs de hát szerelmem. Most menjek le és tépjem meg azokat a lányokat, akik monoton hangon azt dörmögik, hogy kérek egy puszikát?

- Sajnálom.

- Nem tőlem kell bocsánatot kérni. És most elmegyek. Majd jövök, addig gondolkozzatok el.-húztam magamra a kabátomat, és becsapva magam után az ajtót elindultam Levihez, hogy bocsánatot kérjek Oli viselkedéséért. Egy rövid séta és tudakolózás után felsétáltam a szobájához, és bekopogtam, majd miután kiszólt bementem.

- Jól vagy?

- Persze. Miután kétszer vertek be.

- Sajnálom oké? A pofont nem, mert azt jogosan kaptad. De amit Oli tett, az nem volt helyes.

- Na mi van? Eljönni nem tud? Küldönc kell neki?

- Levi.

- Oké, jó. Bocsánatkérés elfogadva. De Lara mit látsz benne?

- Levi, nekem ő az életem. Soha nem voltam még ilyen boldog mint mellette, számomra csak ő létezik, ő az egyetlen akibe igazán szerelmes vagyok. Meg kell értenem, ha a munkája miatt elmegy, hisz fontos számára a zenélés.

- Fontosabb mint te?-vágott közbe Levi, mire én gondolkodóba kezdtem. Tényleg volt némi igazság abban amit kérdezett. Talán tényleg fontosabb neki az egész mint én és a kapcsolatunk? Levi látta,hogy kissé gondolkodóba ejtett ezért kihasználva az alkalmat közelebb hajolt hozzám. Majdnem megcsókolt, amikor Dani benyitott a szobába.

- Hülye gyerek. Normális legyél már Levente. Barátja van, és szeretik egymást! Most azt akarod, hogy én is behúzzak neked egyet? Megérdemelnéd. Örülhetsz, hogy én jöttem Lara után és nem Olivér. Gyere, menjünk innen Lara.-ragadta meg a csuklómat, és kihúzott a szobából.-Lara, most őszintén! Te kit akarsz? Ezt a férget vagy Olivér?-mire én csöndbe hallgattam.-Na látod, ha gondolkodsz akkor az már régen rossz.-sétált el, mire én az ajtó elé rogyva sírni kezdtem. Egy fél óra elteltével erőt vettem magamon, és hazamentem, és egyenesen Dani szobája felé vettem az irányt.

- Dani.-kezdtem el, de rögtön könnyek folytak le az arcomon

- Hé Lara, shh. Nyugi.

- Én Olit szeretem.-jelentettem ki sírás közepette

- Tudom. De mért gondolkodtál el akkor rajta?

- Mert Levi olyanokat mondott, ami gondolkodóba ejtett. Azt mondta, hogy Olinak fontosabb az egész karrierje és a zenélés mint én.

- Ne butáskodj már Lara. Dehogy fontosabb neki!

- Akkor mért megy el minden telefonhívásra?

- Lara.-sóhajtott fel Dani-Neki ez a munkája, ahogy neked a tanulás és a diploma megszerzése. Szerinted ha nem dolgozna, hogy fizetné ki a gyönyörű lakásotokat? Vagy hogy gyűjtene az álmaitok megvalósítására? Vagy esetleg az eljegyzési gyűrűdre? Tudom ezeket a dolgokat, mert nekem elmesélte miért ennyire fontos neki a munka. Csak azért, hogy téged boldoggá tehessen.

- Na igen. Közös lakás, kitudja oda is mikor tudunk beköltözni.

- Nyugi Lara. Mindennél fontosabb vagy neki, hidd el.Adj neki egy kis időt még.

- Köszönök mindent Dani. Tényleg.-öleltem meg szorosan

A délután viszonylag nyugodtan telt, jutott idő egy kis pihentető alvásra. Nem tudtam, hogy mennyit aludhattam, mert csak arra keltem fel, hogy az égbolt sötétkék színben pompázik, és Oli mellettem fekszik az ágyon.

- Jó reggelt szerelmem. Vagy inkább estét.

- Neked is.-válaszoltam vissza kissé szomorú hangon

- Mi a baj baba?

- Tudod mit érzek? Hogy ez az egész zenélés fontosabb neked mint én!-kezdtem bele, mire Olinak megcsörrent a telefonja. Ő felkapva azt kirohant a nappaliba, én meg sírva beletemettem az arcom a párnába. Nem hittem el, hogy már megint ez van. Két percet sem lehet vele beszélni, mert jön egy hívás és elszaladt. Arra lettem figyelmes, hogy valaki benyit a szobába, de továbbra sem vettem ki a fejemet a párnából.

- Nézd Lara.-kezdte felsóhajtva Oli-Tudom, hogy most azt hiszed, hogy ez az egész fontosabb nekem mint te, vagy hogy te egyáltalán nem vagy nekem fontos. De ez nem így van. Jobban szeretlek téged bárminél vagy bárkinél, és csak te vagy nekem a legfontosabb a világon. Ha nem talállak meg, akkor most valószínűleg közel sem lennék ilyen boldog. És persze, fontos a munka meg a csapat is, de nem fontosabb mint te és a kapcsolatunk. Sohasem volt az. Egy szavadba kerül, és itt maradok melletted. Ha kell, holnap sem megyek el a koncertre. Kérlek szépen Lara.-simított végig a hátamon, mire én felemeltem az arcomat, és letöröltem a könnyeimet.-Szóval mi legyen Baba? Itthon maradjak?

- Dehogy is. Nem akarom millió lány szívét összetörni ezzel.-nevettem el magam, és közelebb csúszva hozzá, szorosan átöleltem.

- Akkor jössz velem és a fiúkkal. Örülnének neked.

- Dehogy megyek.

- Dehogy nem.-mosolyodott el- Szóval ne csinálj magadnak programot. Most viszont mennem kell, aludj jól. Szeretlek.-nyomott egy rövid csókot a számra, majd távozott az ajtón. Nem értettem, hogy ha én vagyok a legfontosabb neki miért hagy itt engem már megint egyedül. Néhány perc múlva kopogtak az ajtómon, és Oli lépett vissza rajta.

- Ne haragudj szerelmem. Ki sem kellett volna mennem!

- Hogyan gondoltad meg magad?

- Mondhatom, hogy a haverod segített ebben.-feküdt le mellém, majd magához húzva átölelt.-Hogy telt a mai napod?

- Izé, semmi. Inkább mesélj a tiéd milyen volt.

- Nem, én most a tiédre vagyok kíváncsi. Szóval mesélj.

- Jó.-fújtam ki a levegőt.-Elmentem Levihez, hogy bocsánatot kérjek. Erre ő elkezdte, hogy te nem is szeretsz és nem is vagyok fontos neked, és megint meg akart csókolni.

- Az a rohadt görény.-pattant fel mellőlem Oli, és az ajtó felé indult, de még idejében utána kaptam, és megnyugtattam, hogy nincsen semmi baj, nem érdekel, hogy mit mond Levi, mert csak az számít, hogy ő mit mond nekem és én mit érzek.

- De akkor is. Normális ez? Csókolgassa a saját barátnőjét, ne az enyémet.

- Oli nyugi. Most én is legyek mérges arra a sok puszit meg ölelést kérő lányra?

- De engem nem érdekelnek.

- Engem sem Levi.

- De nekem nem voltak a szerelmeim 4 évig.

- Olivér, légyszíves. Nem akarok veszekedni. Fáradt vagyok,aludjunk.

- Oké, ne haragudj.-ölelt át szorosan, majd hamarosan álomba szenderültünk. 

Reggel kiabálásra ébredtem, és Oli nem volt mellettem. Furcsa érzés kerített hatalmába, ezért rögtön felkaptam a köntösömet, és kifutottam a szobából. A nappaliban az Olivér-Dani-Levi hármast találtam amint verekednek.

- Dani!!-sikítottam fel-Állítsd le mielőtt szétveri!

- Hé haver, nyugi.-fogta le Oli kezeit a barátom, mire én mögé léptem és szorosan átölve meggátoltam, hogy újra Levinek essen. A barátom idegesen hátrafordult, és homlokon puszilt.

- Ide figyelj te hülye gyerek. Vésd az eszedbe, hogy ez a csaj neked tiltott zóna. Egyrészről azért mert barátja van, másrészről meg azért mert én vagyok a barátja, és mindennél jobban szeretem, és nem adom senkinek sem oda, főleg nem egy ilyen görénynek.

- Így van.-helyeselt Dani

- Na megszólalt Lara másik szív szerelme is.

- Fogd be. Ne akard, hogy én is megüsselek.

- Jobb lesz ha eltűnsz innen. Azért nem vertelek szarrá, mert Lara megkért rá.

Dani felszedte a földről Levit, és kitessékelte az ajtón, majd kulcsra zárta. Oli hálásan fordult felé, és a kezét nyújtotta.

- Köszönöm.-biccentett Oli, Dani pedig csak mosolyogva legyintett. Mivel a barátomnak még egy kis dolga volt otthagyott Danival. Nemsokkal később Dani is elment, mondván, hogy dolga van, így egyedül maradtam. Gondoltam leviszem a szemetet, és most gondoltam inkább lépcsőzöm. Bár ne tettem volna. Az egyik lépcső ugyanis csúszósnak bizonyult, amin sikeresen elestem és lecsúsztam vagy 3 lépcsőfordulót. Ez még nem is lett volna baj, ha utána fel tudok állni a lábamra. Fogalmam sem volt mit csinálhatnék, így csak csendben ültem a lépcsőn várva, hogy valaki hátha megtalál. Nemsokkal később Miki és Bence talált meg, akik rögtön a kórházba vittek, és így megkezdődhetett a helyzet kivizsgálása. Míg rám vártak, megkértem őket, hogy Daninak szóljanak, de Olinak inkább ne. Miután kiderült, hogy sikeresen eltörtem a lábamat, elkezdődhetett a gipszelés folyamata. Amikor azzal is készen voltunk, betoltak egy kórterembe. Nemsokkal később az ijedt Olivér és Dani futott be a szobába.

- Jézusom Lara.-sápadt el Dani amikor meglátott.

- Mért nem engem hívtál Lara?-kérdezte kissé idegesen a barátom.

- Köszönöm kérdésed jól vagyok.-nevettem fel, majd folytattam- Nem akartam, hogy ez miatt idegeskedj. Van neked elég bajod így is.

- Jajj Lara.-sóhajtott fel Oli, majd mellém ülve megfogta a kezem-Te vagy a legfontosabb nekem, és a legelső is. Ha bármi történik veled, abba én belehalok.

- Én most elmegyek egy kicsit oké?-vágott közbe Dani

- Persze. Menj csak te áruló.-kacagtam fel, majd amikor Dani kilépett felváltotta őt a két megmentőm Miki és Bence.

- Kösz tesó, nem tudom hogy tudnám nektek meghálálni, hogy megtaláltátok Larát. Ti vagytok a legjobbak.-pacsizott bele mindkét srác tenyerébe Oli.

- A Vavra, jajj a Vavra.-nevetett fel Beny, mire én is felnevettem.

- Tényleg nincs mit.-mosolyodott el Miki- Csak azért jöttünk, hogy megnézzük minden oké-e. De mivel vele vagy így mi megyünk is.-köszöntek el, majd távoztak az ajtón.

- Kár, hogy pici ez az ágy. Úgy szeretnélek átölelni.

- Majd este.-mosolyodtam el, majd figyelmesen az ajtóra meredtem, hiszen kopogást hallottam.

- Visszajöttem.-mosolygott be Dani-Lara, bemutathatok neked valakit?

- Persze.-mosolyogtam vissza Danira, majd Oli segítségével felültem az ágyon. Dani egy velem egyidős, hosszú barna hajú és kék szemű lányt vezetett be a terembe. Elsőre nagyon aranyos lánynak tűnt, csak úgy sugárzott a boldogságtól.

- Hát ő meg kicsoda?-kérdeztem meglepetten

- Őt itt Tamara, a barátnőm. Igazából rájöttem, hogy titeket nem szétválasztani kell, hanem összetartani. Mindig olyan lányt kerestem mint te Lara, és rájöttem, hogy másra is nyitottnak kéne lennem. Aztán megismertem Tamit, és úgy éreztem ő a tökéletes számomra.-karolta át a lányt, én meg úgy éreztem menten szétpukkadok a boldogságtól.

- Istenem. De örülök nektek, ha most feltudnék kelni megölelném mind a kettőtöket. Gratulálok mind a kettőtöknek. Olyan boldog vagyok, hogy téged is szerelmesnek látlak Dani.

- Én is gratulálok neked tesó.-állt fel mellőlem Oli, majd megölelte mind a kettőjüket, én pedig felnevettem. Erre mind a ketten kérdőn felém fordultak.

-Hát nem gondoltam volna, hogy megérem, hogy ti itt ölelkeztek. Úgy látszik csak le kellett esnem hozzá a lépcsőn.

- Na jó Lara.-fordult felém Oli komoran- Ez aztán még viccnek is nagyon rossz.-ült le mellém, és szorosan átölelt.

- Jól van na. Elcsépelt humorom van.-pusziltam arcon

- Akkor mi most megyünk. Majd este találkozunk.

- Oké, sziasztok!-köszöntünk el egyszerre Olival

- Lara, annyira sajnálom, hogy nem védhettelek meg, és nem voltam veled amikor ez történt.

- Ez nem a te hibád. Én nem tudok lapos csizmában közlekedni.-mosolyodtam el, majd szorosan hozzá bújtam. Estig a kórteremben maradtunk, és Oli egy percre sem mozdult el mellőlem. 7 órakor aztán megérkezett az orvosom, és behozta a zárójelentésem ami azt jelentette, hogy szabadulhatok és hazamehetek. Megköszöntem mindent, majd a barátom felkapott, és az ölében levitt a kocsiig. Otthon kivett a kocsiból,és szintén az ölében felvitt a szobába. Segített levetkőzni, majd mind a ketten pizsamában, Oli inkább csak alsógatyában bedőltünk az ágyba, és összegabalyodva álomba szenderültünk.

07.~

 Következő nap reggel sem élvezhettem az alvás örömeit, ugyanis Oli telefonja reggel 7 óra 30 perckor zenélni kezdett. Lassan kinyitottam a szemem, és álmosan a kijelzőre pislogtam, amin Beni neve villogott.

- Hé Oli.-ráztam meg egy kicsit

- Tessék szerelmem. Mi a baj?

- Beni keres.-nyújtottam át a mobilját, mire ő felvette azt.

- Mond haver.-szólt bele Oli, majd egy rövid telefonbeszélgetés után letette azt a mellette lévő éjjeli szekrényre. Érdeklődve pislogtam rá még mindig félálmosan.- Benny Úr szólt, hogy 8:30-ra a reggeliben kéne lennem.

- Mármint? Ugorj bele egy tál műzlibe?

- Persze szívem.-nevetett fel Oli- Nem, hivatalosak vagyunk a TV2 Reggelijébe. De nem akarunk előtte enni valamit?

- Dehogynem.-bólogattam hevesen, majd ahogy voltam kiszálltam az ágyból, és magamra kaptam a köntösömet, mire Oli bután bámult vissza rám.

- Az minek?

- Szeretnéd ha Dani fél pucéran bámulgatna?

- Nem.-horkantott fel- Viszont én nem veszek fel semmit.

- Ne is merj.-nevettem fel. Ezután Oli megfogta a kezem és együtt kisétáltunk a konyhába, ahol az épp televíziót néző Danit találtuk.

- Aha, még hogy nem alszik itt veled.

- Dani.-néztem rá szúrós szemekkel

- Jól van, befogtam.

- Helyes.

- Tojásrántotta jó édes?-kiabált ki Oli a hűtőből

- Megfelel. Daninak is csinálj légyszi!

- Majd csinál magának.-vágta rá Oli dühösen

- Olivér.

- Jól van csinálok.

Amíg Oli főzött Danival megterítettük az asztalt és főztünk teát. Miután kész lett a reggelink leültünk az asztalhoz, és falatozni kezdtünk. Alig kezdtük el elfogyasztani a fogást, amikor Oli telefonja megcsörrent. Gondoltam, hogy a fiúk azok. Miután a barátom letette a telefont, rögtön felugrott és a szobába rohant. Pár perc múlva immáron felöltözve ért vissza a helyiségbe.

- Ne haragudjatok, de most mennem kell. Így is késésben vagyok.-csókolt meg, majd Danihoz fordult.-Csak okosan nagyfiú.

- Nyugi már szőke.-legyintett Dani, mire Oli megforgatva a szemeit távozott. Gyorsan befejeztem a kajálást, és elmosogattam. Majd kitúrtam Danit a TV elől, és a csatornára kapcsoltam, ahol éppen a fiúkat hívták be. Olin kívül mindegyik srác elég nevetségesen nézett ki, tisztán sütött rajtuk a másnaposság.

- Jó reggelt fiúk!

- Hello Marci!

- Szóval fiúk milyen érzés volt tegnap megtudni azt, hogy első csapatként sikerült megnyernetek az X-faktort?

- Igazából még fel sem fogtuk.-nevetett fel Ya Ou, mire a másik három srác hevesen bólogatott.

- És hogy telt a tegnapi party?

- Elég jól.-kezdte Oli-Bár ezek itt mellettem, nem hiszem, hogy emlékeznek valamire mert mindegyik holt részeg volt.

- Legalább kibuliztátok magatokat a sok munka után. Mi a tervetek a jövőre és mihez kezdtek a nyereményekkel?

- Hát.-kezdett bele Beni- Igazából a pénzt biztos, hogy egyenlő arányban felosztjuk. Az autó sem kérdéses, mert azt együtt fogjuk majd használni. Az út még rizikós kérdés, de úgy döntöttünk, hogy majd egyikünk elmegy a barátnőjével.

- Ja.-vágott közbe Ya Ou- Az Olivér lesz, mert úgy is kihisztizi magának.

- Vicces vagy Ferenc.-csapta vállon Oli Ya Ou-t.

- El sem hiszed mennyire.-vigyorgott rá vissza- De amúgy én legelőször a kocsiba akarok beülni..

- És veled mi a helyzet Olivér?

- Hát én a barátnőmmel tervezem leélni az életemet. A nyereményből veszünk egy lakást, és akkor majd végre kettesben lehetünk majd.

- Ő tanul még ha jól tudom.

- Igen. A Semmelweis Ignác Orvostudományi Egyetem Gyógyszerész Tudományi karán első éves.

- És ez ennyire komoly lenne köztetek? Hiszen ha jól tudom alig egy hónapja találkoztatok.

- Így van. Viszont én már akkor tudtam, hogy nekem ő kell. 

- Óó hát ez igazán aranyos történet Olivér. Megtudhatjuk ki is ő?

- Hát persze. Ő az én kis manóm.

- De mi a neve?

- Ja. Lara.

- Értem, Szóval nem igazán szeretnéd őt a nyilvánosság elé tárni.

- Nem nagyon.

- Rendben akkor köszönjük szépen fiúk. Ők voltak a ByTheWay! 9 órakor érkezik hozzánk a második helyezett Danics Dóra!

Átkapcsoltam a Nickelodeonra ahol éppen a kedvenc mesém a Spongebob ment. Még mindig pizsamában elterültem a kanapén, és bámulni kezdtem a mesét. Nem tudom miért, de engem mindig leköt. Imádom Patrik és Spongebob hülyeségeit, mindig lehet nagyokat nevetni rajta. Teljesen belemerültem a mesébe, és csak arra eszméltem fel, hogy valaki hátulról megpuszilja a nyakamat.

- Oli. Jézusom. Megijesztettél.-fordultam hátra a barátomhoz és egy csókkal köszöntöttem őt.

- Láttál a tv-ben? Benne voltam képzeld el.-vigyorgott rám.

- Na nem mondod.-tátottam el a számat, majd felnevettem

- Na szóval láttad?

- Aha. Tetszett amikor rólam beszéltél. Ugye tudod, hogy rohadtul elpirultál.

- Szóval akkor tetszett?

- Nagyon aranyos volt te maki.-bújtam oda szorosan hozzá, mire ő védelmezően átölelt.

- Arra gondoltam,hogy ma.-kezdte Oli, de megint megcsörrent a telefonja.-Na ne, most már soha nem hagynak békén. Mond Benny Úr. Jó megyek. Szia. Bocsi kicsi, mennem kell a Westenbe élő chatre, de ígérem este mindenért kárpótollak.

- Hmm. Jól hangzik.-csókoltam meg, majd néztem ahogy elmegy.

- Olyan mint egy láthatatlan ember. Jön meg megy.-jött ki a szobából nevetve Dani.

- Hát ja. Jössz mesét nézni?-néztem rá kiskutya szemekkel.

- Naná.-huppant le mellém, majd együtt bámultuk a képernyőt. Majdnem egész nap a tv-t néztük, de aztán meguntuk és lekapcsoltuk. Dani elindult elintézni a sulis átiratkozást, én meg nekifogtam a tételek megtanulásának. Előtte bepakoltam a mosógépet, és míg a program le nem állt olvastam a lapot és próbáltam megjegyezni. Aztán a gép jelzett, hogy végzett és fogtam magam, nekiálltam kiteregetni a kimosott ruhákat. Már majdnem végeztem, amikor valaki átölelt hátulról.

- Jézus Oli. Szólhattál volna basszus, hogy itt vagy. Már megint szívbajt kaptam.

- Ne haragudj manó.-puszilt homlokon, mire én hozzábújtam, elfelejtve azt, hogy egy vizes ruhát tartok a kezemben, így sikerült összevizeznem a pólóját is.

- Szerintem vedd le.

- Tetszene mi?-húzogatta a szemöldökét, miközben vigyorgott mint egy vadalma.

- Hát persze.-nevetettem fel, majd kerestem egy pólót neki, és megvártam míg átveszi.

- Amúgy hiányoztál nekem kicsi.

- Te is nekem szőke.-bújtam ismét hozzá, mire megsimogatta a fejem.

- Egyébként.-tolt el egy kicsit magától,de továbbra is a karjai között voltam.-Van valami kajád?

- Kösz Oli.-nevetettem fel- Te csak kajálni jössz ide? Délelőtt meg csajokkal fotózkodsz.

- Lara.-sóhajtott fel Oli-Azt hittem megérted, és nem veszekedünk ezen többet.

- Persze, hogy megértem te majom.-böktem oldalba mosolyogva- Ott a virsli a hűtőben. Ezt meg befejezem addig míg végzel.

- Oké.

Oli megette a maradék kaját, én meg sikeresen végeztem a teregetéssel, úgyhogy kissé fáradtan a nappaliban lévő kanapéra rogytam, és nemsokkal később a barátom is csatlakozva hozzám az ölébe húzott és átölelt.

- Mit szolnál ha kárpótolnálak manó?

- Még is mivel?-néztem rá kíváncsian

- Elmehetnénk a Citadellába, utána meg hazajöhetnénk és nem tudom, ami jönne.

- Jól hangzik.-mosolyodtam el

- Akkor most megyek, felöltözök. Te is tégy így. Negyed óra múlva itt várlak a kapuban lent. Oké?

- Oksi.-pusziltam arcon, majd kiengedtem és nekiálltam az öltözködésnek. Felvettem 3 pulcsit, 2 nadrágot és plusz még a kabátom meg a csizmám. Aztán elindultam lefelé, mert Oli üzent, hogy már vár lent.

- Te az északi sarkra készültél édesem?-kérdezte nevetve Oli, miközben végigmért

- Csak nem akarok megfázni.

- Vigyázok rád. Na menjünk. Sétálunk egy kicsit, aztán átvillamosozunk ha úgy oké neked.

- Naná.-bólintottam rá mosolyogva, majd Oli kezét megfogva elindultunk a célállomásunk felé. Életemben nem hittem volna, hogy én majd Patocska Olivérrel fogok kézen fogva sétálni Budapesten, sőt azt sem, hogy mellette olyan boldog leszek, mint soha máskor. Nemsokára megérkeztünk a megálmodott helyszínre, és szerencsére rajongóktól sőt más emberektől mentesen sikerült elérnünk a célpontot.

- Csodálatos így kivilágítva a város.-léptem oda a korláthoz, és megtámaszkodva azon szétnéztem az előttem elterülő látképen. Ahogy kivilágították az épületeket az valami csodálatosan szép volt.

- Tudod mi szebb ennél?-lépett mögém, és szorosan átölelve a vállamra hajtotta a fejét majd a fülembe suttogta a választ-Az én egyetlen gyönyörűséges szerelmem.

- Hé ki az?-fordultam meg mosolyogva, és átkulcsoltam a kezeimet a nyakán.

- Hát szerinted ki az manó?-kérdezte felnevetve, majd közelebb hajolva lágyan megcsókolt, miközben szorosan magához húzva átölelt.-Tudod mire gondoltam?-kérdezte tőlem a csókunk végén

- Na mire?-pislogtam rá kíváncsian

- Nem akarunk összeköltözni?

- Hát, én szeretnék, de...

- Milyen de?

- Mi van, ha ez mégsem ennyire komoly? Hogyha két-három hónap múlva szétmegyünk, mert véget ér és neked majd más kell? Félre ne érts, nem akarom, hogy vége legyen. Csak félek, hogy így lesz.-hajtottam le búsan a fejemet

- Lara.-nyúlt az állam alá, és felemelve a fejemet a szemembe nézett.-Nekem csak te kellesz, és ha rajtam múlik soha nem engedlek el. Viszont kezd hideg lenni, úgyhogy menjünk mielőtt megfázol és megbetegedsz és nem tudsz elmenni vizsgázni.-fogta meg a kezemet, majd elindultunk lefelé.
- Mennyire gondolsz komolyan?
- Mondjam azt, hogyha rajtam múlna már most eljegyzési gyűrű lenne rajtad? De a diplomaosztódon biztosan az lesz rajtad. Mert szeretlek, és csak te kellesz nekem.-ölelte át a vállam, és így sétáltunk tovább. Amikor hazaértünk és felmentünk hallottam egy ismerős hangot, de nem hittem el, hogy tényleg az ő hangját hallom.
- Dani. Megjöttünk!-kiáltottam be, majd Olival a nyomomban besétáltam.
- Lara! Nézd kivel találkoztam össze a városban, ugye megismered még?-mutatott rá a mellette ülő srácra, mire én meglepetésemben eltátottam a számat.
- Levi?
- Szia Lara!-köszönt vissza boldogan Levi, majd hozzám lépve szorosan megölelt, mire Oli mögöttem egy hangosat köhintett.
- Jajj tényleg.-csaptam a homlokomra-Levi, ő itt Olivér a barátom. Oli ő itt Levi, aki izéé...
- Mond csak ki Lara.-vigyorodott el Dani.-Drága szöszike, az én jó barátom Levente a te kis Larád középiskolai 4 évének a nagy szerelme.
- Dani!-kiáltottam rá szigorúan, majd félve Olira néztem.
- Kösz az információt Mr.Segghülye, de nem érdekel mert Lara most velem van.
- Jó, de Levi itt alszik ma.-vigyorgott rá továbbra is Dani
- Ne aggódj.-vigyorodott el Oli is- Szerinted én nem? Mindjárt jövök, csak áthozom a cuccomat. Addig is, okosan fiúk. Lara, 5 perc oké? Szeretlek.-lépett mellém, majd a kezei közé fogva az arcomat lassan és hosszan megcsókolt. Tudtam, hogy egyrészt azért is húzza, hogy a fiúk idegeire menjen, de nem számított mert élveztem. Miután véget ért a csókunk, kikísértem és még utána kiáltottam
- Hé! Hozd a Miki egeres pulcsidat!
- Oké, manó!-vigyorgott vissza a liftajtóból Oli, majd belépve abba távozott az épületből. Kissé mérgesen léptem be a szobába, mert már soknak tartottam Dani viselkedését.
- Érik a pofon Dániel. Most már elég a kavarásaidból. Mi fáj neked? A boldogságom? Az, hogy megengedtem, hogy itt lakj nem azt jelenti, hogy szállodát nyitsz itt. Most ez nem ellened szól Levi, ne hidd azt, de Dani amit csinál az már sok.
- Látom még mindig a szőkékre buksz Lara.
- Jól látod Levi. De te hogy-hogy itt vagy Pesten? Mármint tudom, hogy ide jöttél tanulni, de nem koleszos vagy?
- De, csak ma valami buli van, és a szobatársam behozott egy pár idiótát és körülbelül 1 négyzetcenti helyem lenne.
- Ez esetben nyugodtan aludj itt, Danival meghúzzátok magatokat a kanapén, én meg Oli a szobában leszünk ha van valami. Ha megbocsájtotok, most elmegyek fürdeni, mert kész hulla vagyok. Jó éjt nektek fiúk.-majd a szobába összeszedtem a cuccomat, és elindultam zuhanyozni. Miután levetkőztem jutott eszembe, hogy a pizsimet kint hagytam, de inkább hagytam az egészet. Miután végeztem, becsavartam a hajamat, és magam köré tekerve a törölközőt, besétáltam a szobába.
- Hé.-szólalt meg rögtön a barátom amint beléptem-Tudod, hogy ott kint vannak azok a barmok? Te meg így jössz be?
- Nyugi már, nem vagyok pucér.
- Jól van, csak nem szeretem, ha nézegetik a csajomat.
- Te mondod?-vontam fel kérdőn a tekintetemet, majd felnevettem.-Héé. Hol van a pulcsi?-kérdeztem érdeklődve, majd Oli válaszul felhúzott két pólót, ami alatt ott lapult a ruhadarab.
- Meg kell szerezned manó.-kacsintott rám Oli.
- Aha, és azt hogy?
- Mondjuk levehetnéd amid van.
- A törölközőt?
- Mért nincs más rajtad?-nézett rám kíváncsian
- A.a.-ráztam meg a fejemet, mire Oli felsóhajtott.
- Ki akarsz nyírni?
- Mint látod. De várj akkor felöltözök, és játszhatunk vetkőzős pókert. Csak menj ki addig.
- Dee én nem akarok.
- Na goo.-toltam ki az ajtón, majd felkaptam alulra és felülre is egy fehérneműt, és egy nadrágot, felülre pedig két pólót, majd kikiabáltam Olinak, hogy bejöhet.-Kezdheted édes.-mire Oli levett egy pólót.
- Te jössz Baba. Segítsek?
- Megoldom.-dobtam le az ágyra a pólót, mire Oli levett egy nadrágot és a földre dobta, és én is követtem a példáját.
- Na na.-szólalt meg, te felülről vetkőzöl.
- Álmodban szívem. Ahonnan te veszed le, onnan én is.
- Hát jó.-dobott le egy pólót, és a felszínre került a Mickey egeres pulcsi.-Te jössz.-vigyorgott rám, mire én levettem az utolsó pólót is és ott álltam előttem fehérneműben. Oli ledobta a Mickey egeres pulcsit is, és várakozóan rám nézett.
- Még is mit vegyek le?
- Mondjuk a melltartót?
- Álmodban.-kacsintottam rá nevetve-Felvehetem a pulcsit?
- Na jó. De csak azért mert szeretlek.-nyújtotta felém a ruhadarabot, de mielőtt elvehettem volna félredobta és megcsókolt. Teljesen magához húzott, és úgy ölelt mint ha egy törékeny tárgy lennék ami bármelyik percben összetörhet. Lágy volt az ölelése, még is romantikus. Vadabbul csókolt mint valaha, és közben ledöntött az ágyra és megszakította a csókunkat, és szorosan hozzám simult.
- Érzem a szívverésed.-szólaltam meg mosolyogva
- Csak érted dobog. Viszont én nem érzem a tiéd. Gyere közelebb.-húzott magához, és újra megcsókolt. Egyre szenvedélyesebben csókolt, és ismét megéreztem, hogy mit akar csinálni és eltoltam magamtól.
- Oli.
- Izé, ne haragudj, csak bezsongtam. Annyira tökéletes vagy meg minden.-harapott bele az alsó ajkába, majd feltámaszkodott, hogy leszálljon rólam, de én visszarántottam és megcsókoltam.
- Lara. Biztos vagy te ebben?
- Igen.-mosolyodtam el, és megsimítottam a hátát. Oli lágyan megsimította az arcomat, és mélyen a szemembe nézett, mire elnevettem magam.
- Mi olyan vicces manó?
- Hát ez az egész, olyan mint egy tündérmese. Mint egy csodás álom.
- Miért?
- Mert lehetetlen.
- Micsoda lehetetlen szerelmem?
- Az, hogy szeretsz, és szerelemből akarsz velem lenni.
- Miért mondod ezt Lara?
- Mert minden pasinak csak arra kell a lány, hogy vele legyen egy éjszakát aztán kész.
- De én nem mindenki vagyok, és én szeretlek.
- Én is szeretlek Oli.-mire ő elmosolyodott és megcsókolt miközben végigsimított a hasamon és a combomat, majd áttért a nyakamra és finom csókokat hintett rá.-Várj.-toltam el magamtól.
- Miért? Még sem szeretnéd?
- De, csak inkább bezárom az ajtót.-majd az ajtóhoz léptem, és kulcsra zártam. Miután végeztem, visszasétáltam az ágyon fekvő Olihoz, és melléfeküdve megcsókoltam.
****
Az este tökéletesen telt, és nem bántam meg, hogy megtörtént köztünk. Reggel boldogan keltem fel, és néztem ahogy a világ legaranyosabb és legjobb pasija szuszog mellettem. El sem hittem, hogy ez velem történik meg, és ő tényleg velem van. Nem érdekelt, hogy megnyerte az X-faktort, vagy az, hogy híres és millió lány rajong érte, csak az érdekelt, hogy velem van és szeretjük egymást.

06.~

 Reggel hatalmas kiabálásra, konkrétan üvöltözésre ébredtem fel. Riadtan gyorsan a kezembe kaptam az este az ágy mellé ledobott köntösömet, és magamra terítve kifutottam a nappaliba. A szoba közepén találtam a pizsamában álló Danit amint Olivérrel kiabál és veszekedik.

- Mi a jó isten folyik itt már megint? - néztem a srácokra, akik az érkezésemre elcsendesültek.

- Lara. Felkeltettünk?

- Mint látod te seggfej. Oli. - Fordultam a barátomhoz, aki fürkészően meredt vissza rám.- Mi folyik itt? Mért kiabáltok egymással reggel 10-kor? Tegnap kértem valamit azt hiszem, és totálra nem hiszem el, hogy nektek ennyit ér a kérésem, pedig állítólag mind a ketten szerettek engem.

- A lényeg az, hogy elgondolkodtam este azon amit mondtál. Rájöttem,hogy tényleg nem szép amit csinálok, szóval átjöttem, hogy hozzak ennek a baromnak is jegyet. De a drágalátos legjobb barátod, aki állítólag a barátod hozzám vágta, hogy eljön, csak vigyázzak nehogy véletlenségből lekapjon téged a sötétben, ja és ráadásul hozzátette, hogy hiába mondod a tegnapira, hogy az semmi, mert te már gyerekkorotok óta belé vagy szerelmes.

- Jézusom. Dani, te egy akkora rohadék vagy. Húzzál be most a szobádba, öltözzél fel, és a mai nap látni sem akarlak. Gondolkozzál már el, hogy hogyan kell viselkedni.-majd megvártam míg végez, és az ajtóhoz lép.

- Lara.-kezdett bele, de én megráztam a fejemet.

- Húzz innen.-majd miután elment Olivérhez fordultam

- Nem tudom elhinni, hogy mi az Istent csináltam, hogy nem bízol bennem.

- Lara, én nem úgy...-vágott közbe, de belefojtottam a szót.

- Hadd fejezzem be légy szíves. tegnap Anyu is megerősítette, hogy mit érzek. Ha te nem hiszed ezt el, vagy nem érzed, akkor azt csak sajnálni tudom. Nem kell a magyarázkodás, sőt kezd elég lenni, hogy 10 percenként rohangálok át bocsánatot kérni, mert te megsértődsz a semmin. Ha nem bízol meg ennyire sem bennem, akkor rohadtul sajnálom, de fejezzük be az egészet.

- Ne csináld kérlek. Nem akarok szakítani, nem akarlak elveszíteni.

- De már megtetted. Borzasztóan sajnálom, mert mindennél jobban szeretlek téged, és te is maradsz életem szerelme, de ezt nem bírom egyszerűen már sok. Jobb ha most elmész.

- Akkor most vége. Ennyi volt? - kérdezett vissza szinte könnyes szemmel.

- Igen. - válaszoltam egy hatalmas gombóccal a torkomban, majd miután Oli elment, a földre rogyva sírógörcsöt kaptam. Nem tudom meddig ültem az ajtóban sírva, de egyszer csak kopogást hallottam. Még mindig szipogva felkeltem, és kinyitottam az ajtót, ahol Sziki állt.

- Sziki.-borultam sírva a nyakába, mire ő szorosan magához ölelt.

- Shh.-nyugtatott meg- Minden rendben lesz. Menjünk be, és meséld el mi történt.

- Oké.-töröltem meg a szemem, és az ajtót becsukva a kanapéra ültem, és mesélni kezdtem.- Oli teljesen kifordult magából, nem bízik meg bennem és az érzéseimben, és Dani viselkedése is egyre gázabb. Azt hittem minden tökéletes lesz, ha a legjobb barátom és a szerelmem is velem lesz, de hatalmasat tévedtem. Olyan ez mint egy rossz álom, ami nem akar véget érni, és csak jönnek az újabb csapások. És ráadásul most küldtem el, az egyetlen fiút aki mindennél többet jelent nekem. Félek, hogy most örökre elveszítettem.

- Dehogy veszítetted el. Majd minden rendeződik, higgy nekem. Nekem mennem kell próbálni.

- Köszönöm, hogy átjöttél Peti.-pusziltam meg, majd kikísértem. Egész délután Olin gondolkoztam, főleg az után, hogy a fiúk felhívtak. Elmesélték, hogy nem hajlandó énekelni, próbálni de igazából ülésen kívül semmit nem hajlandó elvégezni. Dani 7 előtt 10 perccel érkezett haza, és rögtön megszólalt.

- Lara. Én gondolkoztam.

- Zseniális. Hát azt is tudsz te nagy marha?

- Menjünk el az élő showra, és békülj ki Olivérrel mert rossz nézni ahogy kinézel most. És szeretitek egymást.

- Ő nem szeret, hisz nem bízik bennem.

- Adok rá elég okot. De hidd el, hogy ő is szeret. Na készüljünk. Oké?

- Oké.-vágtam rá, és reméltem, hogy most tényleg igaza van. Rövid készülődés és a jegyek el tétele után fél nyolckor sikerült elindulnunk az RTL székházába. Már javában tartott a műsor amikor odaérkeztünk, így a szünetig várnunk kellett. Amikor elérkezett az időpont, besétáltunk a terembe és elfoglaltuk a helyünket Oli szülei mellett.

- Jó napot!-köszöntem illedelmesen- Merre felé tart a műsor?

- Nemsokára jön a győztes dal. Annyira örülök, hogy eljöttél és támogatod a fiamat és a másik 3 srácot is. Minden rendben van közöttetek? Mert ahogy látom a kisfiam kissé szomorú.

- Nem igazán. Reggel szakítottunk, de már nagyon megbántam. Remélem megbocsájt nekem.

- Biztos vagyok benne drágám.-simította meg a vállamat, majd elcsendesültünk hiszen újra adásban voltunk.

- Szikora Róbert. A te csapatod következik a győztes dallal.

- Így van. Ők azok akik a legjobban megérdemlik a győzelmet! A színpadon a 1799 BYTHEWAY!- a rövid kisfilm után a fiúk felbukkantak a színpadon kivilágított emelvényen, és énekelni kezdtek. Oli egy darabig a zsűrit és a fenti közönséget nézte, majd oldalra pillantott a szüleire és megakadt a tekintete rajtam. Bátorítóan rámosolyogtam, és a szám végéig le sem vette rólam a szemét, és végig nekem énekelte a számot.

*****

Elérkeztük a végső döntéshez, én és az egész ország izgatottan várta az eredményt.

- A 2013-as X-faktor győztese pedig a......BYTHEWAY!

El sem hittem, hogy a srácoknak sikerült az, ami eddig egyetlen magyarországi csapatnak nem, és ahogy láttam ők sem nagyon hiszik el, ami velük történt. Mindenki a nyakukba ugrált, és az egész stúdió zengett az üdvrivalgástól, de Oli még mindig engem nézett. Aztán leugrott a nézők közé, és végigölelve a családját megállt előttem, és mélyen a szemembe nézett.

- Lara.

- Oli sajnálom a reggeli dolgot. Nagyon szeretlek.

- Én is szeretlek téged. Mindennél jobban.-húzott magához, majd a kezei közé fogva az arcomat ráérősen megcsókolt. Teljesen kizártuk a környezetet, és már nem számított más csak én és ő.

- Olivér. Fiam.-érintette meg Oli apukája a barátom vállát- Neked most a színpadon a helyed.

- Tudom. Megyek is. Lara.-fogta meg a kezem- Mindjárt jövök és ígérem, hogy soha többé nem engedlek el. Szeretlek.-csókolt meg újra

- Én is szeretlek téged.-eresztettem el a kezét, és néztem ahogy a srácok közé állva elénekli a győztesek dalát. Végig tapsoltam az egész műsor végét, majd Oli kezét fogva elindultunk a számukra és a többi versenyző számára megrendezett after partyra. Külön kocsiba szálltunk a többi lány miatt, úgyhogy volt elég időnk beszélgetni.

- Tudod, hogy milyen boldog vagyok most? És az a legfontosabb, hogy te megint velem vagy. De mi történt?

- Csak egyszerűen megjött az eszem.-mosolyodtam el

- Az enyém meg elment?-kérdezett vissza nevetve

- Az meglehet.-kacagtam fel, és szorosan hozzábújtam, mire ő védelmezően átölelt. Mélyen beszívtam az illatát, és megállapítottam, hogy ennél szerelmesebb már nem lehetek belé. Rövidesen megérkeztünk a buli helyszínére, úgyhogy bevártuk a srácokat és a másik 3 lányt és együtt elindultunk befelé. Mindenki a fiúknak gratulált, úgyhogy mi lányok elmentünk egy félreeső zugba beszélgetni. Már egy jó ideje beszélgettünk, amikor Oli odajött és lekért táncolni. Egy darabig táncoltunk egy gyors zenére, amikor is a szám átváltott egy lassúra.

- És ez a szám szóljon a legjobb barátomnak Olivérnek és a barátnőjének Larának.-teljesen összesimultunk, és Oli szorosan még is gyengéden ölelt magához. Együtt mozogtunk a zene ütemére, és végre egyszer azt éreztem, hogy boldog vagyok. A buli közepe felé, a másik három srác kezdett holt részeg lenni. Egyik pillanatban azt vettem észre, hogy Ya Ou nincs mellettem, és a színpad felé botorkált.

- Egy kis figyelmet kérnék!-kocogtatta meg a poharát, mire Oli mosolyogva a fülembe súgott.

- Ya Ou jó részeg. Úgyhogy figyeld csak, mert ez vicces lesz.

- Csak azt szeretném mondani, hogy BARBIII idejönnél légyszíves.-mire Barbi felkelt, és odatántorgott Ya Ou-hoz, mert ő is elég részeg volt már.-Nagyon szeretlek.-hajolt le a lányhoz, hogy megcsókolja de megbotlott, és seggre esett.

- Én megmondtam.-nevetett fel fel mögöttem Oli, mire én is felkacagtam. 

- Talán jó lesz, ha hazavisszük őket, nem?-vetettem fel az ötletet, mire a barátom hevesen bólogatni kezdett. Hívtunk két taxit, és összeszedve a srácokat kimentünk a levegőre.-Te menj Bennyvel és Szikivel, én meg rendezem Ya Ou-t és Barbit. Otthon találkozunk.-csókoltam meg, mire Ya Ou felnevetett.

- Nézd a kis gerlepárt, olyanok mint két frissen mosott fehér zokni.

- Na jó, totál készek.-csóváltam meg a fejem, majd betuszkolva őket a kocsiba elindultunk haza. Otthon ágyba dugtuk a többieket, és gyorsan átszaladtam Daniért.

- Hé, megkérhetlek, hogy aludj itt velük? Kéne valaki aki vigyáz rájuk, ugyanis taccs részeg az összes.

- Persze, ti meg romantikáztok otthon.

- Hagyd már. Ott sem alszik.-legyintettem- Mindjárt jön vissza, csak átkísér engem. 

- Aha.-bólogatott hevesen Olivér, majd megfogva a kezem elindultunk a másik épületbe. Az ajtóban megálltunk, és Oli búcsúzkodni kezdett.

- Akkor jó éjt szerelmem.-puszilt homlokon, és megfordulva indulni készült.

- Állj.- nyúltam a keze után és visszarántottam- Hová készülsz?

- Haza?

- Felejtsd el.-ráztam meg a fejem.-Te most itt alszol velem.

- De hát Daninak azt mondtad, hogy... Várj csak, hazudtál neki?-mosolyodott el

- Persze.-kerestem elő a kulcsomat-Gyere már.-nyújtottam a kezemet, mire ő összekulcsolta az ujjainkat. Felérve elindítottunk egy filmet, de tulajdonképpen végig sem néztük, mert egymással voltunk elfoglalva. Oli vadabbul csókolt, mint valaha, és már csak arra eszméltem rá, hogy kerülnek le a ruhadarabok rólunk. Amikor már mindketten fehérneműben voltunk,Oli lágyan az ágyra döntve tovább csókolt. A nyakán átkulcsolva a kezeimet biztosítottam arról, hogy nem engedem el. Felettem támaszkodott és úgy csókolt, amikor rájöttem mire is megy ki a játék.
- Hé. Oli.-szakítottam meg a csókunkat- Nem hiszem, hogy ez körülbelül 2 hét után tényleg jó lenne. Nem várhatnánk még egy kicsit?
- Ha te azt akarod szerelmem.-csókolt meg újra- De ugye te még, szóval izé. Na jó érted ugye mit akarok kérdezni?-túrt bele szégyenlősen a hajába
- Sejtem, és megnyugtatlak, hogy igen jól gondolod, mert nem.-mosolyogtam rá
- Megnyugodtam.-dőlt el az ágyon, majd a mellkasára húzott, és átölelt-Ugye tudod, hogy borzasztóan szeretlek?
- Persze.Én is szeretlek.-öleltem át a derekát, majd így szépen lassan álomba szenderültünk.

05.~

 Miután Sziki elment próbálni elérkezettnek láttam az időt, a békesüti elkészítésére. Mindent beszereztem, ami a nagyi sütije szerint a puncstortához kell, és nekiálltam az elkészítésének. Pont arra lettem kész, amire Ya Ou jelzett, hogy végeztek a próbával és hazafelé tartanak. Gyorsan egy tálcára helyeztem a süteményt, felöltöztem és a kerten át átsétáltam az X-faktorosok otthonába, és fellifteztem a negyedik emeletre. Még a fiúk előtt értem fel, úgyhogy a korlát mellett szobrozva vártam őket. Nemsokára zsivajra lettem figyelmes, és a sarkon megpillantottam a srácokat, akik mosolyogva köszöntöttek.

- Lara!-ölelt meg sorban Ya Ou,Peti és Beni is, de Oli komor arccal megtorpant előttem.

- Miért jöttél ide? És hol van a kis barátod? És az mi a kezedben?

- Akkor sorban. Mert nem akarlak elveszíteni és szeretlek te nagy marha,gondolom otthon nem érdekel annyira, és puncstorta.

- Oké. Én is szeretlek.-kapta ki a kezemből vidáman a tortát, ami a heves lendület miatt majdnem a földön landolt.

- Aha, a torta miatt mi?

- Nem, amúgy is. De köszi,hogy sütöttél nekem tortát.-puszilt homlokon, majd megfogta a kezem és behúzott a lakásba, és elkiáltotta magát.-FIÚÚÚK. LARA HOZOTT PUNCSTORTÁT!! 

Mire kimondta a végszót, mindegyik fiú a konyhában tobzódott, hogy ehessen a tortából. 

- Finom lett. Nem ettem még ilyen jó puncstortát.-dicsérte meg mindegyik srác, majd Oli lenyelte az utolsó falatot és így szólt.- Tényleg ez a legfinomabb puncstorta amit idáig ettem, azt hiszem megtartalak.-mire a másik három fiú hevesen bólogatott.

- Hát kösz.-nevettem fel, majd elvittem a tányérokat és elmostam őket, majd visszasétáltam a fiúkhoz.

- Köszi a sütit, meg azt is, hogy elmosogattál.-mosolygott rám Ya Ou

- Ugyan nincs mit.-ültem le Sziki mellé, de Olivér rögtön az ölébe húzott, és átölelt.-Hé.-fordultam hozzá meglepődve-Azt hittem, hogy haragszol rám.

- Ugyan már. Hoztál nekem sütiiiit.

- Már megint féltékeny vagy. Csak most arra, hogy Sziki közelében ültem 5 másodpercet.-nevettem fel, mire a fiúk belepacsiztak a kezembe.

- Nem is igaz.-durcizott be Oli

- Ó, dehogynem. Na most mennem kell, mert Dani mindjárt megérkezik, és megígértem, hogy elmegyek elé.

- Megyek veled.-pattant fel Olivér

- Na látjátok, mondom, hogy féltékeny. Fél tőle, hogy Dani képes elvenni tőle.

- Nem, dehogy is. Csak tudod jó, hogyha van ott melletted valaki, aki izé... Na jó induljunk.

- Hát ez kész.-horkantott fel Ya Ou

- Csönd van Feri.-pisszegte le Olivér, majd miután megígértem a srácoknak, hogy bemutatom Danit elindultunk elé a kijárathoz. Mikor kiértünk, még nem volt ott senki, szóval nekitámaszkodva vártuk a barátomat.

- Olivér, légy szíves embereld meg magad, és ne rendezz jelenetet a nyílt utcán.

- Nem garantálok semmit.-sziszegte a fogai közül. Még 5 percig álltunk a korlátnál, amikor hátulról valaki megszólított. 

- Lara!

Megfordultam, és Danival találtam szembe magamat. Barna haja felzselézve állt, és kék szemei csak úgy virítottak az arcán. Ajkai hatalmas mosolyra húzódtak amikor meglátott. Futólépésben szaladtam oda hozzá, mire ő ledobva a táskáját maga mellé, felkapott és megpörgetett. Aztán megölelt, illetve megölelt volna, ha Oli nem lép közénk, és nem húz maga mellé.

- Én is nagyon örülök neked idézőjeles legjobb barát, de nem zavar mondjuk, hogy én is itt vagyok, és együtt vagyunk?

- Jé!-kiáltottam fel meglepődve és Oli felé fordultam- Együtt vagyunk? De jó ezt tudni.

- Mellesleg Dani vagyok.

- Olivér.-biccentett neki a barátom.

- Ja vágom, abból a nyálas bandából nem.

- A milyen bandából?-engedte el Oli a kezem, és közelebb lépett Danihoz

- Na jó fiúk. Nem kell a balhé. Menjünk haza.-fogtam meg Oli kezét, és elindultam vele a pláza felé, Dani pedig mellettem lépkedett. Mikor megérkeztünk a lakásba, már feszült volt a hangulat.

- Na mi van, ide is követ a pincsikutyád? Fél egyedül hagyni? Fél, hogy megeszlek vagy hogy csak simán elveszlek tőle.

- Hogy mondod?-vonta fel a szemöldökét Olivér

- Fejezzétek már be légy szíves. Rohadtul nincs szükségem arra, hogy a szerelmem és a legjobb barátom minden percben hajba kapjanak. Fejezzétek már be kérlek.

Csöndben értünk fel a lakásomba, ahol megmutattam Daninak, hogy hol fog lakni. Amíg ő pakolt kivezettem Olit a konyhába, hogy elbeszélgessek vele.

- Lara, nekem nagyon nem tetszik ez a gyerek.

- Oli gyerekesen viselkedsz. Ő a legjobb barátom, mért nem tudsz egy esélyt adni neki az istenit?

- Mert mondjuk fiú?

- De csak barát te majom.-csóváltam meg a fejem, és hozzábújtam mire ő szorosan átölelt.- Szeretlek te buta. És csak téged.

- Én is szeretlek Lara.-puszilt homlokon- De akkor se nagyon szeretném ha itt lakna.-mire Dani megjelent az ajtóban

- Hallottam, hogy rólam beszéltek. Ha nem szeretnétek, hogy itt lakjak, akkor elmegyek inkább.-mire én közbevágtam.

- Jajj, dehogy is. Persze, hogy itt maradsz.

- Annyira azért nem muszáj.-vágott közbe Olivér

- Oli. Fejezd már be.

Néhány percig csak csöndben álltunk, amikor Oli telefonja megszólalt. Elővette, és csendben olvasni kezdte. Érdeklődve figyeltem rá, hogy mi történt.

- Próbára kell mennem. Csak okosan.-biccentett Daninak, majd felém fordulva magához húzott és ráérősen megcsókolt. 

- Ja, ne is zavarjon, hogy itt vagyok. Nyeld le nyugodtan keresztbe Larát.

- Egy pillanat.-szakítottam meg a csókunkat, és Dani felé fordultam.-Menj be a szobádba. Nem kell a megjegyzés.-majd miután bement Olihoz fordultam- Hol tartottunk?-kérdeztem mosolyogva, mire ő újra megcsókolt. Szorosabban húzott és ölelt magához, mint máskor. Kezeimmel beletúrtam a hajába, ezzel tönkretéve a már előtte gondosan beállított haját.

- Most már tényleg mennem kell.-puszilt homlokon- Majd hívlak, és jövök nemsokára. Szeretlek.

- Én is szeretlek.-álltam lábujjhegyre, és szájon pusziltam. Megvártam míg elmegy, és becsukva az ajtót elkiáltottam magamat.- TÓTH DÁNIEL BENCE! GYERE IDE LÉGY SZÍVES!

- Mit szeretnél Lara?-állt meg előttem, mire én keresztbe fontam magam előtt a kezeimet.

- Úgy megérdemelnéd, hogy most pofán vágjalak. Minek kellett jelenetet rendezni? 

- Nem tudom? Mondjuk fékezhetnéd a barátodat. Attól, hogy híres nem kéne, hogy ekkora szája legyen.

- Ne beszélj így róla.-sziszegtem

- Jó, csak mondom. Vigyázz rá, nehogy véletlenségből legközelebb nekimenjek.

- Azt hittem, hogy a barátom vagy.

- Persze..a barátod. Én mindig is a barátod voltam Lara, és ez soha nem is lesz másképp.

- Férjetek már össze, könyörgöm.-eresztettem le a kezemet, és közelebb lépve hozzá megöleltem.

- Megpróbálom. De csak miattad!

Elővettem a kedvenc filmünket, és betettem a lejátszóba. Néztük vagy 15 percet a filmet, amikor azt vettem észre, hogy Dani közeledik felém. Nem zavart, mert régen is mindig összebújva néztünk meg egy filmet, habár mindig barátok voltunk. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mivel nekem ott van Olivér, akit irtózatosan szeretek, de jó volt kicsit újra a legjobb barátom közelségét érezni. Már majdnem elérkeztünk a film végéhez, valaki megszólalt az ajtóból.

- Jó a film? Csak mert látom eléggé élvezitek.

- Oli, Jézusom. Megijesztettél.-vettem fel a fejemet Dani válláról.

- Aha, azt látom. Meg azt is, hogy mennyire szeretsz.-indult el kifelé, én meg rögtön felpattanva utána szaladtam.

- Oli. Várj már meg. Nem az aminek látszik.

- Persze.-legyintett hátra, és feldúltan távozott.

- Most mit csináljak?-gördült végig egy könnycsepp az arcomon.

- Nem tudom. Nincs itt valami Oli cuccai közül, amivel lenne okod átmenni? És mondjuk felhívhatnád anyukádat aki megerősítené, hogy mi abszolút csak barátok vagyunk.-vetette fel az ötletet

- De, itt van a Mickey egeres pulcsija. Köszi az ötletet.-szaladtam be érte a szobába, és felkapva a telefonomat átszaladtam a másik épületbe. Benyomtam a fiúk szobájának számát, és szerencsémre Ya Ou vette fel.

- Igen?

- Lara vagyok, beengedsz? Beszélnem kell Olivérrel.

- Már megint összekaptatok hallottam.

- Kb. Na akkor beengedsz?

- Persze. Gyere csak.-nyitotta ki az ajtót, amin gyorsan felfutva beszaladtam a fiúkhoz.

- Szobájában?-kérdeztem rögtön a lényegre térve.

- Aha.-miután megkaptam a választ elsétáltam a szobájához, és kopogás után beléptem.

- Oli. Beszélnünk kell. Amit az előbb láttál az nem volt semmi. De ha szeretnéd anya is megerősítheti, hogy Dani és én csak barátok vagyunk, és téged szeretlek. Felhívjam neked?

- Ha akarod.-fordult felém, mire én felhívtam anyát, és kihangosítottam.

- Szia Anya! Figyelj, segítségre lenne szükségem. Egy óriási segítségre.

- Drágám, na mondjad mi a baj?

- Itt van mellettem Oli, és az előbb egy félreérthető szituációban talált Danival, és nem hiszi el, hogy ő nekem abszolúte barát zóna.

- Szervusz Olivér!-köszöntötte anya a barátomat

- Jó napot!-köszönt vissza Oli

- Figyelj, igaz amit Lara mond. Dani tényleg csak a barátja, soha nem is nézett rá másként, olyan mint ha a bátyja lenne, ezt biztosan mondom. Sőt azt is biztosan állíthatom, hogy téged nagyon szeret, és nem számít rajtad kívül más srác neki. Képes lenne az egész életét veled leélni. És ennél jobban nem bizonyítja semmi, hogy bárminél jobban szeret. Most viszont mennem kell gyerekek. Lara majd hívj. Remélem minden rendeződik. Puszillak titeket drágáim.-majd anya letette a telefont.

- Sajnálom, hogy kételkedtem benned szerelmem.

- Ugyan semmi baj.-bújtam szorosan hozzá, majd felé fordulva hagytam, hogy újra megcsókoljon.

04.~

- Ez eléggé meglepett.-fújtam ki szaggatottan a levegőt.- Most mit mondjak erre?

- Csak azt, hogy te sem érzel másképpen. Ennyivel én most bőven megelégszem.

- Huh. Hát jól megleptél ezzel, ugyanis pont tőled nem vártam volna ezt.

- Szóval akkor te nem így érzel.-hajtotta le búsan a fejét, majd feltápászkodott és az ajtó felé indult, hogy kilépjen azon, de az utolsó pillanatban megfogtam a kezét és visszahúztam.

- Ilyet nem is mondtam Oli. Sőt, nagyon is így érzek, csak kissé váratlanul ért.

- Akkor jó.-mosolyodott el, majd szorosan helyet foglalt mellettem-Azt hittem neked is Sziki tetszik.

- Seekie?-ámultam el-Dehogy is, de ezt miből gondoltad?

- Hát ahogy vele beszélsz, meg amiket ő mond meg mesél.

- Micsoda?-esett le az állam-Miket mesél neked Seekie? Erre igazán kíváncsi vagyok.-dőltem hátra az ágyon érdeklődve.

- Igazából nem feltétlenül nekem mesélte. Jó volt amit nekem, de inkább Ya Ou-nak. Mondta, hogy tetszel neki, mármint Szikinek és, hogy ha nem lenne barátnője összejönne veled.

- Micsoda? Én tetszek Seekie-nek? Na ez egy új dolog nekem. És még mondott valamit?

- Igen, és ez a része inkább rád és rám vonatkozik. Azt mondta, hogy azt vette észre rajtad, hogy neked én nagyon bejövök meg ahogy rám nézel az több mint barátság, és ezt a másik két fiú sem látja másképpen. De én meg nem így gondolom, mert szerintem meg te pont, hogy Szikire nézel így.-túrt bele idegesen a hajába, majd gondterhelten hajtotta le a fejét

- Oli.Hé.

- Hmm?-nézett bele a szemembe, mire én még közelebb csúsztam hozzá, és lágyan megcsókoltam.

- Elég biztos jel ez neked?

- Eléggé.-simított végig a karomon mosolyogva, majd összekulcsolta az ujjainkat.

- Akkor örülök. Nekem Seekie soha nem volt több mint egy barát. Jó tény rohadt jól néz ki ő is, meg ahogy mind a négyőtök, de nekem a szőke rabolta el a szívemet az első pillanattól kezdve.-böktem nevetve hasba, majd ráhajtottam a fejemet a vállára és szorosan átöleltem.

- Nekem meg az a lány, akit a közönségtalálkozónk alatt egy erkélyről figyelt minket és a tömeget.-puszilt bele a hajamba

- Hé ki volt az a lány?-kérdeztem nevetve

- Nem is tudom!-borzolta össze a hajam nevetve, majd a zsebéhez nyúlt, hogy kivegye a pittyegő mobilját.-Beni úr írt, hogy menjek, mert próbálnunk kell.

- De kár, hogy menned kell.-szomorodtam el

- Igen, eléggé. Lekísérsz?-fogta meg újra a kezemet

- Persze. Gyere menjünk el a kulcsért, aztán mehetünk. Vagy addig elengedheted a kezem.-nevettem fel

- Ne is reméld.-kacsintott rám mosolyogva, majd lassan felkelve és megkeresve a kulcsot elindultunk lefelé. Lent egy gyors szájra puszival és öleléssel búcsúztunk egymástól gondolom a rajongók miatt, majd kettéváltunk. Míg ő elment a srácokkal próbálni, addig én nekivetettem magam a tanulásnak. Előtte átöltöztem mackónadrágba és egy nagyobb méretű One Direction-ös pólóba, főztem egy teát majd leültem az asztalhoz tanulni. Talán 4 vagy 5 óra telhetett el, és az anyag már teljesen belement a fejembe, amikor megszólalt a kaputelefonom. Még magamba motyogva a tananyagot benyomtam a válasz gombot és beleszóltam.

- Tessék, itt a calcium-foszfát ion beszél. Kit tisztelhetek a másik oldalon?

- Nagyon vicces Lara.-nevetett bele a telefonba Oli- Beengednél, csak mert mindjárt idefagyok és a rajongók itt ölelgetnek meg puszilgatnak.

- Naná, futok.-kaptam fel a kulcsomat, majd beszállva a liftbe beengedtem Olit. Felmentünk a szobámba, de ő végig kuncogott valamin. Nem értettem mi van, míg rá nem jöttem fent, hogy mit talál ilyen viccesnek.

- Ó a francba, ugye nem mackóba és 1D-s pólóba mentem le eléd?

- Dehogynem.

- Fenébe, pillanat átöltözöm.-indultam el a szobám felé, de Oli visszarántva magához szorított.

- Eszedbe ne jusson. Nekem így is gyönyörű vagy.-ölelt át lágyan, majd megcsókolt.

- Reméltem is.-bújtam szorosan hozzá

- Mi jót tanulsz?-húzott az asztal felé, majd helyet foglaltunk két széken.

- Csak tanultam. Amúgy kémiát. Nemsokára elkezdődik a vizsgaidőszak, és elég kemények a tantárgyak már most is. De nem gond, mert igazából szeretem a kémiát meg értem is.

- És szerinted köztünk működik a kémia?-mosolyodott el halványan, majd felhúzva magához ölelt

- Ezek szerint igen.-mosolyodtam el én is- Hogy telt a mai próba?

- Jól. Apropó, hoztam neked valamit. Egy jegyet a szombati és a vasárnapi elő showra is. Megbeszéltem Robi Úrral, hogy te szombaton is hátrajöhetsz a színfalak mögé.

- Hah. A protekció.-csettintettem nevetve-Kérsz enni? Vagy vacsoráztál már?

- Nem, ma még nem ettem. Főzünk valamit ketten?

- Persze.-mosolyodtam el, majd a hűtőhöz lépve kinyitottam azt, és szemlélni kezdtem a tartalmát.-Mit szeretnél enni?

- Palacsinta?

- Este?-nevettem fel viccesen

- Palacsintát sohasem késő enni édes.

- Akkor legyen palacsinta te bohóc.

Kikészítettem a hozzávalókat, majd nekiláttam a tészta elkészítéséhez. Eközben Oli a töltelékekkel foglalatoskodott, majd amint mindketten elkészültünk elpakoltam az asztalról és enni kezdtünk.

- Fidom left.-dicsérte meg Oli teli szájjal

- Örülök. De azért mondhattad volna akkor is ha már megetted.-nevettem fel, majd felkeltem és hoztam két poharat és üdítőt.

- Tudod jó, hogyha az asszony tud főzni.

- Mekkora egy izé vagy Olivér.Most megsértődtem.-vágtam be a durcit, és bevonultam a szobába. Igazából nem haragudtam meg rá, csak kíváncsi voltam, hogy utánam jön e. Nem telt el egy perc sem,amikor megjelent az ajtóban.

- Ne már Lara. Tudod,hogy csak vicceltem.

- Tudom te majom. Csak kíváncsi voltam, hogy utánam jössz.

- Hé. Utánad bármikor. Első nap, amikor berohantál a plázába akkor is vagy fél óráig keresgettelek. Tényleg, akkor mért rohantál el?

- Nem is tudom. Csak egyszerűen féltem a találkozástól. Féltem, hogy majd egy buta kis rajongónak nézel aki nem csak egy képet és egy aláírást akar. Féltem, hogy ha egyszer találkozunk, akkor az lesz az utolsó az életben, hogy veled beszélhetek. És rettegtem, hogy beléd szeretek anélkül, hogy te ezt észrevennéd vagy így éreznél.

- Hé. Így érzek, és ne félj most már nem hagylak magadra. Nem tudom, hogy mért vagy ekkora hatással rám, de még a fiúkra is de azt biztosan mondhatom, hogy nagyon is szükségem van rád, a közelségedre és legfőképpen a szerelmedre. Igazából nem tudom, hogy mi most járunk e vagy sem, viszont ha azt érzem, hogy itt az ideje, akkor mindenki tudni fog arról, hogy te vagy nekem.

- Köszönöm Oli, és tényleg örülök, hogy nem csak holmi rajongóként tekintesz rám, aki eszelősen vár egy képet vagy aláírást. Aki napokat szobrozik a ház előtt, csakhogy egy ölelést kicsikarjon belőled.

- Neked nem kell kérned ilyet, mert ez számomra természetes egy olyan lánynál aki sokat jelent nekem. Nem is tudom, hogy mi lenne, ha nem lök fel akkor az a lány. Talán soha nem találkozunk. Ha látom mindenképpen megköszönöm neki.

- Ahogy én is.-mosolyodtam el, majd szorosan Olihoz bújva átöleltem a derekát.

- Nincs kedved filmet nézni? Most szabad vagyok, és nem akarom mással tölteni az időt rajtad kívül. Holnapután úgy is show,szóval amíg nincs próba, addig itt maradnék ha nem gond.

- Dehogy gond. Mit szeretnél nézni? 

- Hát van egy film, amit szívesen megnéznék veled. Az a címe, hogy Kedves John. Láttad már?

- Az a kedvenc filmem. Gyere menjünk ki.-fogtam kézen, majd kivezettem a nappaliba található kanapéra. Behúztuk a függönyöket és kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén. 

****

Majdnem vége lett a filmnek, amikor mobilcsörgésre lettünk figyelmesek. Oli megállította a filmet, amíg én az asztalhoz szaladva felkaptam a csörgő telefonomat.

- Haló?-szóltam bele

- Szia Lara. Dani vagyok, új a számom szóval gondolom nem írta ki a nevemet.

- Nemáár. Sziaa te majom. Mi újság veled?

- Nincsen semmi különös, csak úgy tudom Pesten vagy, és gondoltam szólok, hogy felmegyek sulit nézni a pótfelvételi miatt, úgyhogy egy ideig szerintem fent leszek. Ha gondolod találkozhatnánk, és ha nem nagy kérés esetleg lakhatnék addig nálad?

- De örülök, hogy jössz! Persze, hogy ide jöhetsz ameddig csak gondolod. Mikor érkezel?

- Holnap olyan 10 óra körül szállok le a Petőfi hídnál. Merre laksz?

- Corvin negyed.

- Akkor elmegyek villamossal addig és ha gondolod kijöhetsz elém.

- Persze, akkor majd találkozunk. Szia!

- Szia Lara.-majd letette a telefont. Hatalmas vigyorral az arcomon ugráltam vissza a kanapéhoz. Rettenetesen örültem, hogy a legjobb fiú barátomat újra láthatom közel 2 év után. Reméltem, hogy felveszik és ideköltözik, mert amikor kint lakott Bécsbe akkor az volt számomra a legelviselhetetlenebb időszak. Alig beszélgettünk egymással és borzasztó volt a hiánya.

- Na minek örülsz ilyen nagyon?-kérdezte Oli szintén mosolyogva

- Képzeld, Dani aki egy régi jó na jó szinte a legjobb fiúbarátom holnap feljön Pestre sulit nézni, és 1 hétig itt fent is lesz. Jajj és képzeld itt fog lakni velem. Olyan boldog vagyok, hogy mindjárt szétrobbanok.

- Aha, tök jól hangzik.-hervadt le a mosoly az arcáról

- Valami baj van?

- Nem, nincs semmi. Most viszont mennem kell próbálni.

- Lekísérjelek?

- Nem kell, köszi. Majd hívlak, vagy valami. Szia.-köszönt el, majd az ajtón át távozott tőlem. Fel sem fogtam, hogy mi lelte ilyen hirtelen vagy mi is történhetett. Csak bambán bámultam utána, és néztem, ahogy vele együtt távozik a jókedvem is. Nem értettem miért ment el. Felkaptam a telefonomat, és tárcsáztam a számát. Kicsöngött, de nem vette fel. Újra próbálkoztam, majd harmadszorra is. Negyedszerre csak egyet csörrent, amikor Oli kinyomott. Összezavarodtam. Talán valami olyant tettem, amitől meggondolta magát? Következőként Szikit hívtam, hátha ő tud valamit a dologról, hiszen Oli úgy is próbálni ment velük, és talán út közben mondott nekik valamit erről.

- Haló?-szólt bele egy hatalmas ásítás közepette Sziki.

- Szia! Te aludtál?

- Aha. 

- Ne haragudj akkor. Várj csak, nektek nem próbátok van?

- Nem, majd este lesz. De honnan vetted, hogy próbálunk?

- Oli az előbb csak úgy itt hagyott, mert állítólag próbálni mentek. Nem tudsz erről valamit?

- Nem igazán. Várj csak, most jött meg. Kikérdezem, és felhívlak oké?

- Rendben. És köszi Seekie.

- Nincs mit.

Türelmetlenül vártam, hogy megszólaljon a telefonom. Rettentően aggasztott Olivér viselkedése, féltem, hogy valami butasággal már most elveszítettem. Talán 10 perc telhetett el a beszélgetés óta, amikor is végre megszólalt a mobilom.

- Seekie. Mesélj mi van.

- Beengedsz? Itt vagyok az ajtód előtt, kinyitod?

- Persze.-tettem le a mobilomat az asztalra, majd az ajtóhoz léptem és kinyitottam azt.-Na mi van mesélj már.

- Az a helyzet.-kezdte Peti, de rögtön felnevetett

- Ne nevess már. Ez nem vicces. Mondjad már mi van.-sürgettem Petit, aki továbbra is kuncogott

- Na jó. Elmondom, csak vicces, mert még soha nem láttam ilyennek Olivért. Az a lényeg, hogy mesélte, hogy minden jó volt és tökéletes, de megszólalt a mobilod. És mondtad neki, hogy jön a barátod és itt fog lakni nálad. És hát Oli úr, most hogy is mondjam.-nevetett fel újra, én meg semmit nem értettem.

- Mond már Seekie.

- Oli úr féltékeny. De nagyon.

- Hogy mi van?-nevetettem fel, mert azt hittem, hogy ennél súlyosabb dolog áll a háttérben.-Hát innen fúj a szél. Nem is jöttem volna rá, hogy ez a baja. Na majd kitalálok valamit, hogy kiengeszteljem. Köszi Seekie.-öleltem meg

- Nincs mit, most viszont megyek, alszok még egy kicsit.-köszönt el, majd hazaindult.