06.~

 Reggel hatalmas kiabálásra, konkrétan üvöltözésre ébredtem fel. Riadtan gyorsan a kezembe kaptam az este az ágy mellé ledobott köntösömet, és magamra terítve kifutottam a nappaliba. A szoba közepén találtam a pizsamában álló Danit amint Olivérrel kiabál és veszekedik.

- Mi a jó isten folyik itt már megint? - néztem a srácokra, akik az érkezésemre elcsendesültek.

- Lara. Felkeltettünk?

- Mint látod te seggfej. Oli. - Fordultam a barátomhoz, aki fürkészően meredt vissza rám.- Mi folyik itt? Mért kiabáltok egymással reggel 10-kor? Tegnap kértem valamit azt hiszem, és totálra nem hiszem el, hogy nektek ennyit ér a kérésem, pedig állítólag mind a ketten szerettek engem.

- A lényeg az, hogy elgondolkodtam este azon amit mondtál. Rájöttem,hogy tényleg nem szép amit csinálok, szóval átjöttem, hogy hozzak ennek a baromnak is jegyet. De a drágalátos legjobb barátod, aki állítólag a barátod hozzám vágta, hogy eljön, csak vigyázzak nehogy véletlenségből lekapjon téged a sötétben, ja és ráadásul hozzátette, hogy hiába mondod a tegnapira, hogy az semmi, mert te már gyerekkorotok óta belé vagy szerelmes.

- Jézusom. Dani, te egy akkora rohadék vagy. Húzzál be most a szobádba, öltözzél fel, és a mai nap látni sem akarlak. Gondolkozzál már el, hogy hogyan kell viselkedni.-majd megvártam míg végez, és az ajtóhoz lép.

- Lara.-kezdett bele, de én megráztam a fejemet.

- Húzz innen.-majd miután elment Olivérhez fordultam

- Nem tudom elhinni, hogy mi az Istent csináltam, hogy nem bízol bennem.

- Lara, én nem úgy...-vágott közbe, de belefojtottam a szót.

- Hadd fejezzem be légy szíves. tegnap Anyu is megerősítette, hogy mit érzek. Ha te nem hiszed ezt el, vagy nem érzed, akkor azt csak sajnálni tudom. Nem kell a magyarázkodás, sőt kezd elég lenni, hogy 10 percenként rohangálok át bocsánatot kérni, mert te megsértődsz a semmin. Ha nem bízol meg ennyire sem bennem, akkor rohadtul sajnálom, de fejezzük be az egészet.

- Ne csináld kérlek. Nem akarok szakítani, nem akarlak elveszíteni.

- De már megtetted. Borzasztóan sajnálom, mert mindennél jobban szeretlek téged, és te is maradsz életem szerelme, de ezt nem bírom egyszerűen már sok. Jobb ha most elmész.

- Akkor most vége. Ennyi volt? - kérdezett vissza szinte könnyes szemmel.

- Igen. - válaszoltam egy hatalmas gombóccal a torkomban, majd miután Oli elment, a földre rogyva sírógörcsöt kaptam. Nem tudom meddig ültem az ajtóban sírva, de egyszer csak kopogást hallottam. Még mindig szipogva felkeltem, és kinyitottam az ajtót, ahol Sziki állt.

- Sziki.-borultam sírva a nyakába, mire ő szorosan magához ölelt.

- Shh.-nyugtatott meg- Minden rendben lesz. Menjünk be, és meséld el mi történt.

- Oké.-töröltem meg a szemem, és az ajtót becsukva a kanapéra ültem, és mesélni kezdtem.- Oli teljesen kifordult magából, nem bízik meg bennem és az érzéseimben, és Dani viselkedése is egyre gázabb. Azt hittem minden tökéletes lesz, ha a legjobb barátom és a szerelmem is velem lesz, de hatalmasat tévedtem. Olyan ez mint egy rossz álom, ami nem akar véget érni, és csak jönnek az újabb csapások. És ráadásul most küldtem el, az egyetlen fiút aki mindennél többet jelent nekem. Félek, hogy most örökre elveszítettem.

- Dehogy veszítetted el. Majd minden rendeződik, higgy nekem. Nekem mennem kell próbálni.

- Köszönöm, hogy átjöttél Peti.-pusziltam meg, majd kikísértem. Egész délután Olin gondolkoztam, főleg az után, hogy a fiúk felhívtak. Elmesélték, hogy nem hajlandó énekelni, próbálni de igazából ülésen kívül semmit nem hajlandó elvégezni. Dani 7 előtt 10 perccel érkezett haza, és rögtön megszólalt.

- Lara. Én gondolkoztam.

- Zseniális. Hát azt is tudsz te nagy marha?

- Menjünk el az élő showra, és békülj ki Olivérrel mert rossz nézni ahogy kinézel most. És szeretitek egymást.

- Ő nem szeret, hisz nem bízik bennem.

- Adok rá elég okot. De hidd el, hogy ő is szeret. Na készüljünk. Oké?

- Oké.-vágtam rá, és reméltem, hogy most tényleg igaza van. Rövid készülődés és a jegyek el tétele után fél nyolckor sikerült elindulnunk az RTL székházába. Már javában tartott a műsor amikor odaérkeztünk, így a szünetig várnunk kellett. Amikor elérkezett az időpont, besétáltunk a terembe és elfoglaltuk a helyünket Oli szülei mellett.

- Jó napot!-köszöntem illedelmesen- Merre felé tart a műsor?

- Nemsokára jön a győztes dal. Annyira örülök, hogy eljöttél és támogatod a fiamat és a másik 3 srácot is. Minden rendben van közöttetek? Mert ahogy látom a kisfiam kissé szomorú.

- Nem igazán. Reggel szakítottunk, de már nagyon megbántam. Remélem megbocsájt nekem.

- Biztos vagyok benne drágám.-simította meg a vállamat, majd elcsendesültünk hiszen újra adásban voltunk.

- Szikora Róbert. A te csapatod következik a győztes dallal.

- Így van. Ők azok akik a legjobban megérdemlik a győzelmet! A színpadon a 1799 BYTHEWAY!- a rövid kisfilm után a fiúk felbukkantak a színpadon kivilágított emelvényen, és énekelni kezdtek. Oli egy darabig a zsűrit és a fenti közönséget nézte, majd oldalra pillantott a szüleire és megakadt a tekintete rajtam. Bátorítóan rámosolyogtam, és a szám végéig le sem vette rólam a szemét, és végig nekem énekelte a számot.

*****

Elérkeztük a végső döntéshez, én és az egész ország izgatottan várta az eredményt.

- A 2013-as X-faktor győztese pedig a......BYTHEWAY!

El sem hittem, hogy a srácoknak sikerült az, ami eddig egyetlen magyarországi csapatnak nem, és ahogy láttam ők sem nagyon hiszik el, ami velük történt. Mindenki a nyakukba ugrált, és az egész stúdió zengett az üdvrivalgástól, de Oli még mindig engem nézett. Aztán leugrott a nézők közé, és végigölelve a családját megállt előttem, és mélyen a szemembe nézett.

- Lara.

- Oli sajnálom a reggeli dolgot. Nagyon szeretlek.

- Én is szeretlek téged. Mindennél jobban.-húzott magához, majd a kezei közé fogva az arcomat ráérősen megcsókolt. Teljesen kizártuk a környezetet, és már nem számított más csak én és ő.

- Olivér. Fiam.-érintette meg Oli apukája a barátom vállát- Neked most a színpadon a helyed.

- Tudom. Megyek is. Lara.-fogta meg a kezem- Mindjárt jövök és ígérem, hogy soha többé nem engedlek el. Szeretlek.-csókolt meg újra

- Én is szeretlek téged.-eresztettem el a kezét, és néztem ahogy a srácok közé állva elénekli a győztesek dalát. Végig tapsoltam az egész műsor végét, majd Oli kezét fogva elindultunk a számukra és a többi versenyző számára megrendezett after partyra. Külön kocsiba szálltunk a többi lány miatt, úgyhogy volt elég időnk beszélgetni.

- Tudod, hogy milyen boldog vagyok most? És az a legfontosabb, hogy te megint velem vagy. De mi történt?

- Csak egyszerűen megjött az eszem.-mosolyodtam el

- Az enyém meg elment?-kérdezett vissza nevetve

- Az meglehet.-kacagtam fel, és szorosan hozzábújtam, mire ő védelmezően átölelt. Mélyen beszívtam az illatát, és megállapítottam, hogy ennél szerelmesebb már nem lehetek belé. Rövidesen megérkeztünk a buli helyszínére, úgyhogy bevártuk a srácokat és a másik 3 lányt és együtt elindultunk befelé. Mindenki a fiúknak gratulált, úgyhogy mi lányok elmentünk egy félreeső zugba beszélgetni. Már egy jó ideje beszélgettünk, amikor Oli odajött és lekért táncolni. Egy darabig táncoltunk egy gyors zenére, amikor is a szám átváltott egy lassúra.

- És ez a szám szóljon a legjobb barátomnak Olivérnek és a barátnőjének Larának.-teljesen összesimultunk, és Oli szorosan még is gyengéden ölelt magához. Együtt mozogtunk a zene ütemére, és végre egyszer azt éreztem, hogy boldog vagyok. A buli közepe felé, a másik három srác kezdett holt részeg lenni. Egyik pillanatban azt vettem észre, hogy Ya Ou nincs mellettem, és a színpad felé botorkált.

- Egy kis figyelmet kérnék!-kocogtatta meg a poharát, mire Oli mosolyogva a fülembe súgott.

- Ya Ou jó részeg. Úgyhogy figyeld csak, mert ez vicces lesz.

- Csak azt szeretném mondani, hogy BARBIII idejönnél légyszíves.-mire Barbi felkelt, és odatántorgott Ya Ou-hoz, mert ő is elég részeg volt már.-Nagyon szeretlek.-hajolt le a lányhoz, hogy megcsókolja de megbotlott, és seggre esett.

- Én megmondtam.-nevetett fel fel mögöttem Oli, mire én is felkacagtam. 

- Talán jó lesz, ha hazavisszük őket, nem?-vetettem fel az ötletet, mire a barátom hevesen bólogatni kezdett. Hívtunk két taxit, és összeszedve a srácokat kimentünk a levegőre.-Te menj Bennyvel és Szikivel, én meg rendezem Ya Ou-t és Barbit. Otthon találkozunk.-csókoltam meg, mire Ya Ou felnevetett.

- Nézd a kis gerlepárt, olyanok mint két frissen mosott fehér zokni.

- Na jó, totál készek.-csóváltam meg a fejem, majd betuszkolva őket a kocsiba elindultunk haza. Otthon ágyba dugtuk a többieket, és gyorsan átszaladtam Daniért.

- Hé, megkérhetlek, hogy aludj itt velük? Kéne valaki aki vigyáz rájuk, ugyanis taccs részeg az összes.

- Persze, ti meg romantikáztok otthon.

- Hagyd már. Ott sem alszik.-legyintettem- Mindjárt jön vissza, csak átkísér engem. 

- Aha.-bólogatott hevesen Olivér, majd megfogva a kezem elindultunk a másik épületbe. Az ajtóban megálltunk, és Oli búcsúzkodni kezdett.

- Akkor jó éjt szerelmem.-puszilt homlokon, és megfordulva indulni készült.

- Állj.- nyúltam a keze után és visszarántottam- Hová készülsz?

- Haza?

- Felejtsd el.-ráztam meg a fejem.-Te most itt alszol velem.

- De hát Daninak azt mondtad, hogy... Várj csak, hazudtál neki?-mosolyodott el

- Persze.-kerestem elő a kulcsomat-Gyere már.-nyújtottam a kezemet, mire ő összekulcsolta az ujjainkat. Felérve elindítottunk egy filmet, de tulajdonképpen végig sem néztük, mert egymással voltunk elfoglalva. Oli vadabbul csókolt, mint valaha, és már csak arra eszméltem rá, hogy kerülnek le a ruhadarabok rólunk. Amikor már mindketten fehérneműben voltunk,Oli lágyan az ágyra döntve tovább csókolt. A nyakán átkulcsolva a kezeimet biztosítottam arról, hogy nem engedem el. Felettem támaszkodott és úgy csókolt, amikor rájöttem mire is megy ki a játék.
- Hé. Oli.-szakítottam meg a csókunkat- Nem hiszem, hogy ez körülbelül 2 hét után tényleg jó lenne. Nem várhatnánk még egy kicsit?
- Ha te azt akarod szerelmem.-csókolt meg újra- De ugye te még, szóval izé. Na jó érted ugye mit akarok kérdezni?-túrt bele szégyenlősen a hajába
- Sejtem, és megnyugtatlak, hogy igen jól gondolod, mert nem.-mosolyogtam rá
- Megnyugodtam.-dőlt el az ágyon, majd a mellkasára húzott, és átölelt-Ugye tudod, hogy borzasztóan szeretlek?
- Persze.Én is szeretlek.-öleltem át a derekát, majd így szépen lassan álomba szenderültünk.