04.~

- Ez eléggé meglepett.-fújtam ki szaggatottan a levegőt.- Most mit mondjak erre?

- Csak azt, hogy te sem érzel másképpen. Ennyivel én most bőven megelégszem.

- Huh. Hát jól megleptél ezzel, ugyanis pont tőled nem vártam volna ezt.

- Szóval akkor te nem így érzel.-hajtotta le búsan a fejét, majd feltápászkodott és az ajtó felé indult, hogy kilépjen azon, de az utolsó pillanatban megfogtam a kezét és visszahúztam.

- Ilyet nem is mondtam Oli. Sőt, nagyon is így érzek, csak kissé váratlanul ért.

- Akkor jó.-mosolyodott el, majd szorosan helyet foglalt mellettem-Azt hittem neked is Sziki tetszik.

- Seekie?-ámultam el-Dehogy is, de ezt miből gondoltad?

- Hát ahogy vele beszélsz, meg amiket ő mond meg mesél.

- Micsoda?-esett le az állam-Miket mesél neked Seekie? Erre igazán kíváncsi vagyok.-dőltem hátra az ágyon érdeklődve.

- Igazából nem feltétlenül nekem mesélte. Jó volt amit nekem, de inkább Ya Ou-nak. Mondta, hogy tetszel neki, mármint Szikinek és, hogy ha nem lenne barátnője összejönne veled.

- Micsoda? Én tetszek Seekie-nek? Na ez egy új dolog nekem. És még mondott valamit?

- Igen, és ez a része inkább rád és rám vonatkozik. Azt mondta, hogy azt vette észre rajtad, hogy neked én nagyon bejövök meg ahogy rám nézel az több mint barátság, és ezt a másik két fiú sem látja másképpen. De én meg nem így gondolom, mert szerintem meg te pont, hogy Szikire nézel így.-túrt bele idegesen a hajába, majd gondterhelten hajtotta le a fejét

- Oli.Hé.

- Hmm?-nézett bele a szemembe, mire én még közelebb csúsztam hozzá, és lágyan megcsókoltam.

- Elég biztos jel ez neked?

- Eléggé.-simított végig a karomon mosolyogva, majd összekulcsolta az ujjainkat.

- Akkor örülök. Nekem Seekie soha nem volt több mint egy barát. Jó tény rohadt jól néz ki ő is, meg ahogy mind a négyőtök, de nekem a szőke rabolta el a szívemet az első pillanattól kezdve.-böktem nevetve hasba, majd ráhajtottam a fejemet a vállára és szorosan átöleltem.

- Nekem meg az a lány, akit a közönségtalálkozónk alatt egy erkélyről figyelt minket és a tömeget.-puszilt bele a hajamba

- Hé ki volt az a lány?-kérdeztem nevetve

- Nem is tudom!-borzolta össze a hajam nevetve, majd a zsebéhez nyúlt, hogy kivegye a pittyegő mobilját.-Beni úr írt, hogy menjek, mert próbálnunk kell.

- De kár, hogy menned kell.-szomorodtam el

- Igen, eléggé. Lekísérsz?-fogta meg újra a kezemet

- Persze. Gyere menjünk el a kulcsért, aztán mehetünk. Vagy addig elengedheted a kezem.-nevettem fel

- Ne is reméld.-kacsintott rám mosolyogva, majd lassan felkelve és megkeresve a kulcsot elindultunk lefelé. Lent egy gyors szájra puszival és öleléssel búcsúztunk egymástól gondolom a rajongók miatt, majd kettéváltunk. Míg ő elment a srácokkal próbálni, addig én nekivetettem magam a tanulásnak. Előtte átöltöztem mackónadrágba és egy nagyobb méretű One Direction-ös pólóba, főztem egy teát majd leültem az asztalhoz tanulni. Talán 4 vagy 5 óra telhetett el, és az anyag már teljesen belement a fejembe, amikor megszólalt a kaputelefonom. Még magamba motyogva a tananyagot benyomtam a válasz gombot és beleszóltam.

- Tessék, itt a calcium-foszfát ion beszél. Kit tisztelhetek a másik oldalon?

- Nagyon vicces Lara.-nevetett bele a telefonba Oli- Beengednél, csak mert mindjárt idefagyok és a rajongók itt ölelgetnek meg puszilgatnak.

- Naná, futok.-kaptam fel a kulcsomat, majd beszállva a liftbe beengedtem Olit. Felmentünk a szobámba, de ő végig kuncogott valamin. Nem értettem mi van, míg rá nem jöttem fent, hogy mit talál ilyen viccesnek.

- Ó a francba, ugye nem mackóba és 1D-s pólóba mentem le eléd?

- Dehogynem.

- Fenébe, pillanat átöltözöm.-indultam el a szobám felé, de Oli visszarántva magához szorított.

- Eszedbe ne jusson. Nekem így is gyönyörű vagy.-ölelt át lágyan, majd megcsókolt.

- Reméltem is.-bújtam szorosan hozzá

- Mi jót tanulsz?-húzott az asztal felé, majd helyet foglaltunk két széken.

- Csak tanultam. Amúgy kémiát. Nemsokára elkezdődik a vizsgaidőszak, és elég kemények a tantárgyak már most is. De nem gond, mert igazából szeretem a kémiát meg értem is.

- És szerinted köztünk működik a kémia?-mosolyodott el halványan, majd felhúzva magához ölelt

- Ezek szerint igen.-mosolyodtam el én is- Hogy telt a mai próba?

- Jól. Apropó, hoztam neked valamit. Egy jegyet a szombati és a vasárnapi elő showra is. Megbeszéltem Robi Úrral, hogy te szombaton is hátrajöhetsz a színfalak mögé.

- Hah. A protekció.-csettintettem nevetve-Kérsz enni? Vagy vacsoráztál már?

- Nem, ma még nem ettem. Főzünk valamit ketten?

- Persze.-mosolyodtam el, majd a hűtőhöz lépve kinyitottam azt, és szemlélni kezdtem a tartalmát.-Mit szeretnél enni?

- Palacsinta?

- Este?-nevettem fel viccesen

- Palacsintát sohasem késő enni édes.

- Akkor legyen palacsinta te bohóc.

Kikészítettem a hozzávalókat, majd nekiláttam a tészta elkészítéséhez. Eközben Oli a töltelékekkel foglalatoskodott, majd amint mindketten elkészültünk elpakoltam az asztalról és enni kezdtünk.

- Fidom left.-dicsérte meg Oli teli szájjal

- Örülök. De azért mondhattad volna akkor is ha már megetted.-nevettem fel, majd felkeltem és hoztam két poharat és üdítőt.

- Tudod jó, hogyha az asszony tud főzni.

- Mekkora egy izé vagy Olivér.Most megsértődtem.-vágtam be a durcit, és bevonultam a szobába. Igazából nem haragudtam meg rá, csak kíváncsi voltam, hogy utánam jön e. Nem telt el egy perc sem,amikor megjelent az ajtóban.

- Ne már Lara. Tudod,hogy csak vicceltem.

- Tudom te majom. Csak kíváncsi voltam, hogy utánam jössz.

- Hé. Utánad bármikor. Első nap, amikor berohantál a plázába akkor is vagy fél óráig keresgettelek. Tényleg, akkor mért rohantál el?

- Nem is tudom. Csak egyszerűen féltem a találkozástól. Féltem, hogy majd egy buta kis rajongónak nézel aki nem csak egy képet és egy aláírást akar. Féltem, hogy ha egyszer találkozunk, akkor az lesz az utolsó az életben, hogy veled beszélhetek. És rettegtem, hogy beléd szeretek anélkül, hogy te ezt észrevennéd vagy így éreznél.

- Hé. Így érzek, és ne félj most már nem hagylak magadra. Nem tudom, hogy mért vagy ekkora hatással rám, de még a fiúkra is de azt biztosan mondhatom, hogy nagyon is szükségem van rád, a közelségedre és legfőképpen a szerelmedre. Igazából nem tudom, hogy mi most járunk e vagy sem, viszont ha azt érzem, hogy itt az ideje, akkor mindenki tudni fog arról, hogy te vagy nekem.

- Köszönöm Oli, és tényleg örülök, hogy nem csak holmi rajongóként tekintesz rám, aki eszelősen vár egy képet vagy aláírást. Aki napokat szobrozik a ház előtt, csakhogy egy ölelést kicsikarjon belőled.

- Neked nem kell kérned ilyet, mert ez számomra természetes egy olyan lánynál aki sokat jelent nekem. Nem is tudom, hogy mi lenne, ha nem lök fel akkor az a lány. Talán soha nem találkozunk. Ha látom mindenképpen megköszönöm neki.

- Ahogy én is.-mosolyodtam el, majd szorosan Olihoz bújva átöleltem a derekát.

- Nincs kedved filmet nézni? Most szabad vagyok, és nem akarom mással tölteni az időt rajtad kívül. Holnapután úgy is show,szóval amíg nincs próba, addig itt maradnék ha nem gond.

- Dehogy gond. Mit szeretnél nézni? 

- Hát van egy film, amit szívesen megnéznék veled. Az a címe, hogy Kedves John. Láttad már?

- Az a kedvenc filmem. Gyere menjünk ki.-fogtam kézen, majd kivezettem a nappaliba található kanapéra. Behúztuk a függönyöket és kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén. 

****

Majdnem vége lett a filmnek, amikor mobilcsörgésre lettünk figyelmesek. Oli megállította a filmet, amíg én az asztalhoz szaladva felkaptam a csörgő telefonomat.

- Haló?-szóltam bele

- Szia Lara. Dani vagyok, új a számom szóval gondolom nem írta ki a nevemet.

- Nemáár. Sziaa te majom. Mi újság veled?

- Nincsen semmi különös, csak úgy tudom Pesten vagy, és gondoltam szólok, hogy felmegyek sulit nézni a pótfelvételi miatt, úgyhogy egy ideig szerintem fent leszek. Ha gondolod találkozhatnánk, és ha nem nagy kérés esetleg lakhatnék addig nálad?

- De örülök, hogy jössz! Persze, hogy ide jöhetsz ameddig csak gondolod. Mikor érkezel?

- Holnap olyan 10 óra körül szállok le a Petőfi hídnál. Merre laksz?

- Corvin negyed.

- Akkor elmegyek villamossal addig és ha gondolod kijöhetsz elém.

- Persze, akkor majd találkozunk. Szia!

- Szia Lara.-majd letette a telefont. Hatalmas vigyorral az arcomon ugráltam vissza a kanapéhoz. Rettenetesen örültem, hogy a legjobb fiú barátomat újra láthatom közel 2 év után. Reméltem, hogy felveszik és ideköltözik, mert amikor kint lakott Bécsbe akkor az volt számomra a legelviselhetetlenebb időszak. Alig beszélgettünk egymással és borzasztó volt a hiánya.

- Na minek örülsz ilyen nagyon?-kérdezte Oli szintén mosolyogva

- Képzeld, Dani aki egy régi jó na jó szinte a legjobb fiúbarátom holnap feljön Pestre sulit nézni, és 1 hétig itt fent is lesz. Jajj és képzeld itt fog lakni velem. Olyan boldog vagyok, hogy mindjárt szétrobbanok.

- Aha, tök jól hangzik.-hervadt le a mosoly az arcáról

- Valami baj van?

- Nem, nincs semmi. Most viszont mennem kell próbálni.

- Lekísérjelek?

- Nem kell, köszi. Majd hívlak, vagy valami. Szia.-köszönt el, majd az ajtón át távozott tőlem. Fel sem fogtam, hogy mi lelte ilyen hirtelen vagy mi is történhetett. Csak bambán bámultam utána, és néztem, ahogy vele együtt távozik a jókedvem is. Nem értettem miért ment el. Felkaptam a telefonomat, és tárcsáztam a számát. Kicsöngött, de nem vette fel. Újra próbálkoztam, majd harmadszorra is. Negyedszerre csak egyet csörrent, amikor Oli kinyomott. Összezavarodtam. Talán valami olyant tettem, amitől meggondolta magát? Következőként Szikit hívtam, hátha ő tud valamit a dologról, hiszen Oli úgy is próbálni ment velük, és talán út közben mondott nekik valamit erről.

- Haló?-szólt bele egy hatalmas ásítás közepette Sziki.

- Szia! Te aludtál?

- Aha. 

- Ne haragudj akkor. Várj csak, nektek nem próbátok van?

- Nem, majd este lesz. De honnan vetted, hogy próbálunk?

- Oli az előbb csak úgy itt hagyott, mert állítólag próbálni mentek. Nem tudsz erről valamit?

- Nem igazán. Várj csak, most jött meg. Kikérdezem, és felhívlak oké?

- Rendben. És köszi Seekie.

- Nincs mit.

Türelmetlenül vártam, hogy megszólaljon a telefonom. Rettentően aggasztott Olivér viselkedése, féltem, hogy valami butasággal már most elveszítettem. Talán 10 perc telhetett el a beszélgetés óta, amikor is végre megszólalt a mobilom.

- Seekie. Mesélj mi van.

- Beengedsz? Itt vagyok az ajtód előtt, kinyitod?

- Persze.-tettem le a mobilomat az asztalra, majd az ajtóhoz léptem és kinyitottam azt.-Na mi van mesélj már.

- Az a helyzet.-kezdte Peti, de rögtön felnevetett

- Ne nevess már. Ez nem vicces. Mondjad már mi van.-sürgettem Petit, aki továbbra is kuncogott

- Na jó. Elmondom, csak vicces, mert még soha nem láttam ilyennek Olivért. Az a lényeg, hogy mesélte, hogy minden jó volt és tökéletes, de megszólalt a mobilod. És mondtad neki, hogy jön a barátod és itt fog lakni nálad. És hát Oli úr, most hogy is mondjam.-nevetett fel újra, én meg semmit nem értettem.

- Mond már Seekie.

- Oli úr féltékeny. De nagyon.

- Hogy mi van?-nevetettem fel, mert azt hittem, hogy ennél súlyosabb dolog áll a háttérben.-Hát innen fúj a szél. Nem is jöttem volna rá, hogy ez a baja. Na majd kitalálok valamit, hogy kiengeszteljem. Köszi Seekie.-öleltem meg

- Nincs mit, most viszont megyek, alszok még egy kicsit.-köszönt el, majd hazaindult.