07.~

 Következő nap reggel sem élvezhettem az alvás örömeit, ugyanis Oli telefonja reggel 7 óra 30 perckor zenélni kezdett. Lassan kinyitottam a szemem, és álmosan a kijelzőre pislogtam, amin Beni neve villogott.

- Hé Oli.-ráztam meg egy kicsit

- Tessék szerelmem. Mi a baj?

- Beni keres.-nyújtottam át a mobilját, mire ő felvette azt.

- Mond haver.-szólt bele Oli, majd egy rövid telefonbeszélgetés után letette azt a mellette lévő éjjeli szekrényre. Érdeklődve pislogtam rá még mindig félálmosan.- Benny Úr szólt, hogy 8:30-ra a reggeliben kéne lennem.

- Mármint? Ugorj bele egy tál műzlibe?

- Persze szívem.-nevetett fel Oli- Nem, hivatalosak vagyunk a TV2 Reggelijébe. De nem akarunk előtte enni valamit?

- Dehogynem.-bólogattam hevesen, majd ahogy voltam kiszálltam az ágyból, és magamra kaptam a köntösömet, mire Oli bután bámult vissza rám.

- Az minek?

- Szeretnéd ha Dani fél pucéran bámulgatna?

- Nem.-horkantott fel- Viszont én nem veszek fel semmit.

- Ne is merj.-nevettem fel. Ezután Oli megfogta a kezem és együtt kisétáltunk a konyhába, ahol az épp televíziót néző Danit találtuk.

- Aha, még hogy nem alszik itt veled.

- Dani.-néztem rá szúrós szemekkel

- Jól van, befogtam.

- Helyes.

- Tojásrántotta jó édes?-kiabált ki Oli a hűtőből

- Megfelel. Daninak is csinálj légyszi!

- Majd csinál magának.-vágta rá Oli dühösen

- Olivér.

- Jól van csinálok.

Amíg Oli főzött Danival megterítettük az asztalt és főztünk teát. Miután kész lett a reggelink leültünk az asztalhoz, és falatozni kezdtünk. Alig kezdtük el elfogyasztani a fogást, amikor Oli telefonja megcsörrent. Gondoltam, hogy a fiúk azok. Miután a barátom letette a telefont, rögtön felugrott és a szobába rohant. Pár perc múlva immáron felöltözve ért vissza a helyiségbe.

- Ne haragudjatok, de most mennem kell. Így is késésben vagyok.-csókolt meg, majd Danihoz fordult.-Csak okosan nagyfiú.

- Nyugi már szőke.-legyintett Dani, mire Oli megforgatva a szemeit távozott. Gyorsan befejeztem a kajálást, és elmosogattam. Majd kitúrtam Danit a TV elől, és a csatornára kapcsoltam, ahol éppen a fiúkat hívták be. Olin kívül mindegyik srác elég nevetségesen nézett ki, tisztán sütött rajtuk a másnaposság.

- Jó reggelt fiúk!

- Hello Marci!

- Szóval fiúk milyen érzés volt tegnap megtudni azt, hogy első csapatként sikerült megnyernetek az X-faktort?

- Igazából még fel sem fogtuk.-nevetett fel Ya Ou, mire a másik három srác hevesen bólogatott.

- És hogy telt a tegnapi party?

- Elég jól.-kezdte Oli-Bár ezek itt mellettem, nem hiszem, hogy emlékeznek valamire mert mindegyik holt részeg volt.

- Legalább kibuliztátok magatokat a sok munka után. Mi a tervetek a jövőre és mihez kezdtek a nyereményekkel?

- Hát.-kezdett bele Beni- Igazából a pénzt biztos, hogy egyenlő arányban felosztjuk. Az autó sem kérdéses, mert azt együtt fogjuk majd használni. Az út még rizikós kérdés, de úgy döntöttünk, hogy majd egyikünk elmegy a barátnőjével.

- Ja.-vágott közbe Ya Ou- Az Olivér lesz, mert úgy is kihisztizi magának.

- Vicces vagy Ferenc.-csapta vállon Oli Ya Ou-t.

- El sem hiszed mennyire.-vigyorgott rá vissza- De amúgy én legelőször a kocsiba akarok beülni..

- És veled mi a helyzet Olivér?

- Hát én a barátnőmmel tervezem leélni az életemet. A nyereményből veszünk egy lakást, és akkor majd végre kettesben lehetünk majd.

- Ő tanul még ha jól tudom.

- Igen. A Semmelweis Ignác Orvostudományi Egyetem Gyógyszerész Tudományi karán első éves.

- És ez ennyire komoly lenne köztetek? Hiszen ha jól tudom alig egy hónapja találkoztatok.

- Így van. Viszont én már akkor tudtam, hogy nekem ő kell. 

- Óó hát ez igazán aranyos történet Olivér. Megtudhatjuk ki is ő?

- Hát persze. Ő az én kis manóm.

- De mi a neve?

- Ja. Lara.

- Értem, Szóval nem igazán szeretnéd őt a nyilvánosság elé tárni.

- Nem nagyon.

- Rendben akkor köszönjük szépen fiúk. Ők voltak a ByTheWay! 9 órakor érkezik hozzánk a második helyezett Danics Dóra!

Átkapcsoltam a Nickelodeonra ahol éppen a kedvenc mesém a Spongebob ment. Még mindig pizsamában elterültem a kanapén, és bámulni kezdtem a mesét. Nem tudom miért, de engem mindig leköt. Imádom Patrik és Spongebob hülyeségeit, mindig lehet nagyokat nevetni rajta. Teljesen belemerültem a mesébe, és csak arra eszméltem fel, hogy valaki hátulról megpuszilja a nyakamat.

- Oli. Jézusom. Megijesztettél.-fordultam hátra a barátomhoz és egy csókkal köszöntöttem őt.

- Láttál a tv-ben? Benne voltam képzeld el.-vigyorgott rám.

- Na nem mondod.-tátottam el a számat, majd felnevettem

- Na szóval láttad?

- Aha. Tetszett amikor rólam beszéltél. Ugye tudod, hogy rohadtul elpirultál.

- Szóval akkor tetszett?

- Nagyon aranyos volt te maki.-bújtam oda szorosan hozzá, mire ő védelmezően átölelt.

- Arra gondoltam,hogy ma.-kezdte Oli, de megint megcsörrent a telefonja.-Na ne, most már soha nem hagynak békén. Mond Benny Úr. Jó megyek. Szia. Bocsi kicsi, mennem kell a Westenbe élő chatre, de ígérem este mindenért kárpótollak.

- Hmm. Jól hangzik.-csókoltam meg, majd néztem ahogy elmegy.

- Olyan mint egy láthatatlan ember. Jön meg megy.-jött ki a szobából nevetve Dani.

- Hát ja. Jössz mesét nézni?-néztem rá kiskutya szemekkel.

- Naná.-huppant le mellém, majd együtt bámultuk a képernyőt. Majdnem egész nap a tv-t néztük, de aztán meguntuk és lekapcsoltuk. Dani elindult elintézni a sulis átiratkozást, én meg nekifogtam a tételek megtanulásának. Előtte bepakoltam a mosógépet, és míg a program le nem állt olvastam a lapot és próbáltam megjegyezni. Aztán a gép jelzett, hogy végzett és fogtam magam, nekiálltam kiteregetni a kimosott ruhákat. Már majdnem végeztem, amikor valaki átölelt hátulról.

- Jézus Oli. Szólhattál volna basszus, hogy itt vagy. Már megint szívbajt kaptam.

- Ne haragudj manó.-puszilt homlokon, mire én hozzábújtam, elfelejtve azt, hogy egy vizes ruhát tartok a kezemben, így sikerült összevizeznem a pólóját is.

- Szerintem vedd le.

- Tetszene mi?-húzogatta a szemöldökét, miközben vigyorgott mint egy vadalma.

- Hát persze.-nevetettem fel, majd kerestem egy pólót neki, és megvártam míg átveszi.

- Amúgy hiányoztál nekem kicsi.

- Te is nekem szőke.-bújtam ismét hozzá, mire megsimogatta a fejem.

- Egyébként.-tolt el egy kicsit magától,de továbbra is a karjai között voltam.-Van valami kajád?

- Kösz Oli.-nevetettem fel- Te csak kajálni jössz ide? Délelőtt meg csajokkal fotózkodsz.

- Lara.-sóhajtott fel Oli-Azt hittem megérted, és nem veszekedünk ezen többet.

- Persze, hogy megértem te majom.-böktem oldalba mosolyogva- Ott a virsli a hűtőben. Ezt meg befejezem addig míg végzel.

- Oké.

Oli megette a maradék kaját, én meg sikeresen végeztem a teregetéssel, úgyhogy kissé fáradtan a nappaliban lévő kanapéra rogytam, és nemsokkal később a barátom is csatlakozva hozzám az ölébe húzott és átölelt.

- Mit szolnál ha kárpótolnálak manó?

- Még is mivel?-néztem rá kíváncsian

- Elmehetnénk a Citadellába, utána meg hazajöhetnénk és nem tudom, ami jönne.

- Jól hangzik.-mosolyodtam el

- Akkor most megyek, felöltözök. Te is tégy így. Negyed óra múlva itt várlak a kapuban lent. Oké?

- Oksi.-pusziltam arcon, majd kiengedtem és nekiálltam az öltözködésnek. Felvettem 3 pulcsit, 2 nadrágot és plusz még a kabátom meg a csizmám. Aztán elindultam lefelé, mert Oli üzent, hogy már vár lent.

- Te az északi sarkra készültél édesem?-kérdezte nevetve Oli, miközben végigmért

- Csak nem akarok megfázni.

- Vigyázok rád. Na menjünk. Sétálunk egy kicsit, aztán átvillamosozunk ha úgy oké neked.

- Naná.-bólintottam rá mosolyogva, majd Oli kezét megfogva elindultunk a célállomásunk felé. Életemben nem hittem volna, hogy én majd Patocska Olivérrel fogok kézen fogva sétálni Budapesten, sőt azt sem, hogy mellette olyan boldog leszek, mint soha máskor. Nemsokára megérkeztünk a megálmodott helyszínre, és szerencsére rajongóktól sőt más emberektől mentesen sikerült elérnünk a célpontot.

- Csodálatos így kivilágítva a város.-léptem oda a korláthoz, és megtámaszkodva azon szétnéztem az előttem elterülő látképen. Ahogy kivilágították az épületeket az valami csodálatosan szép volt.

- Tudod mi szebb ennél?-lépett mögém, és szorosan átölelve a vállamra hajtotta a fejét majd a fülembe suttogta a választ-Az én egyetlen gyönyörűséges szerelmem.

- Hé ki az?-fordultam meg mosolyogva, és átkulcsoltam a kezeimet a nyakán.

- Hát szerinted ki az manó?-kérdezte felnevetve, majd közelebb hajolva lágyan megcsókolt, miközben szorosan magához húzva átölelt.-Tudod mire gondoltam?-kérdezte tőlem a csókunk végén

- Na mire?-pislogtam rá kíváncsian

- Nem akarunk összeköltözni?

- Hát, én szeretnék, de...

- Milyen de?

- Mi van, ha ez mégsem ennyire komoly? Hogyha két-három hónap múlva szétmegyünk, mert véget ér és neked majd más kell? Félre ne érts, nem akarom, hogy vége legyen. Csak félek, hogy így lesz.-hajtottam le búsan a fejemet

- Lara.-nyúlt az állam alá, és felemelve a fejemet a szemembe nézett.-Nekem csak te kellesz, és ha rajtam múlik soha nem engedlek el. Viszont kezd hideg lenni, úgyhogy menjünk mielőtt megfázol és megbetegedsz és nem tudsz elmenni vizsgázni.-fogta meg a kezemet, majd elindultunk lefelé.
- Mennyire gondolsz komolyan?
- Mondjam azt, hogyha rajtam múlna már most eljegyzési gyűrű lenne rajtad? De a diplomaosztódon biztosan az lesz rajtad. Mert szeretlek, és csak te kellesz nekem.-ölelte át a vállam, és így sétáltunk tovább. Amikor hazaértünk és felmentünk hallottam egy ismerős hangot, de nem hittem el, hogy tényleg az ő hangját hallom.
- Dani. Megjöttünk!-kiáltottam be, majd Olival a nyomomban besétáltam.
- Lara! Nézd kivel találkoztam össze a városban, ugye megismered még?-mutatott rá a mellette ülő srácra, mire én meglepetésemben eltátottam a számat.
- Levi?
- Szia Lara!-köszönt vissza boldogan Levi, majd hozzám lépve szorosan megölelt, mire Oli mögöttem egy hangosat köhintett.
- Jajj tényleg.-csaptam a homlokomra-Levi, ő itt Olivér a barátom. Oli ő itt Levi, aki izéé...
- Mond csak ki Lara.-vigyorodott el Dani.-Drága szöszike, az én jó barátom Levente a te kis Larád középiskolai 4 évének a nagy szerelme.
- Dani!-kiáltottam rá szigorúan, majd félve Olira néztem.
- Kösz az információt Mr.Segghülye, de nem érdekel mert Lara most velem van.
- Jó, de Levi itt alszik ma.-vigyorgott rá továbbra is Dani
- Ne aggódj.-vigyorodott el Oli is- Szerinted én nem? Mindjárt jövök, csak áthozom a cuccomat. Addig is, okosan fiúk. Lara, 5 perc oké? Szeretlek.-lépett mellém, majd a kezei közé fogva az arcomat lassan és hosszan megcsókolt. Tudtam, hogy egyrészt azért is húzza, hogy a fiúk idegeire menjen, de nem számított mert élveztem. Miután véget ért a csókunk, kikísértem és még utána kiáltottam
- Hé! Hozd a Miki egeres pulcsidat!
- Oké, manó!-vigyorgott vissza a liftajtóból Oli, majd belépve abba távozott az épületből. Kissé mérgesen léptem be a szobába, mert már soknak tartottam Dani viselkedését.
- Érik a pofon Dániel. Most már elég a kavarásaidból. Mi fáj neked? A boldogságom? Az, hogy megengedtem, hogy itt lakj nem azt jelenti, hogy szállodát nyitsz itt. Most ez nem ellened szól Levi, ne hidd azt, de Dani amit csinál az már sok.
- Látom még mindig a szőkékre buksz Lara.
- Jól látod Levi. De te hogy-hogy itt vagy Pesten? Mármint tudom, hogy ide jöttél tanulni, de nem koleszos vagy?
- De, csak ma valami buli van, és a szobatársam behozott egy pár idiótát és körülbelül 1 négyzetcenti helyem lenne.
- Ez esetben nyugodtan aludj itt, Danival meghúzzátok magatokat a kanapén, én meg Oli a szobában leszünk ha van valami. Ha megbocsájtotok, most elmegyek fürdeni, mert kész hulla vagyok. Jó éjt nektek fiúk.-majd a szobába összeszedtem a cuccomat, és elindultam zuhanyozni. Miután levetkőztem jutott eszembe, hogy a pizsimet kint hagytam, de inkább hagytam az egészet. Miután végeztem, becsavartam a hajamat, és magam köré tekerve a törölközőt, besétáltam a szobába.
- Hé.-szólalt meg rögtön a barátom amint beléptem-Tudod, hogy ott kint vannak azok a barmok? Te meg így jössz be?
- Nyugi már, nem vagyok pucér.
- Jól van, csak nem szeretem, ha nézegetik a csajomat.
- Te mondod?-vontam fel kérdőn a tekintetemet, majd felnevettem.-Héé. Hol van a pulcsi?-kérdeztem érdeklődve, majd Oli válaszul felhúzott két pólót, ami alatt ott lapult a ruhadarab.
- Meg kell szerezned manó.-kacsintott rám Oli.
- Aha, és azt hogy?
- Mondjuk levehetnéd amid van.
- A törölközőt?
- Mért nincs más rajtad?-nézett rám kíváncsian
- A.a.-ráztam meg a fejemet, mire Oli felsóhajtott.
- Ki akarsz nyírni?
- Mint látod. De várj akkor felöltözök, és játszhatunk vetkőzős pókert. Csak menj ki addig.
- Dee én nem akarok.
- Na goo.-toltam ki az ajtón, majd felkaptam alulra és felülre is egy fehérneműt, és egy nadrágot, felülre pedig két pólót, majd kikiabáltam Olinak, hogy bejöhet.-Kezdheted édes.-mire Oli levett egy pólót.
- Te jössz Baba. Segítsek?
- Megoldom.-dobtam le az ágyra a pólót, mire Oli levett egy nadrágot és a földre dobta, és én is követtem a példáját.
- Na na.-szólalt meg, te felülről vetkőzöl.
- Álmodban szívem. Ahonnan te veszed le, onnan én is.
- Hát jó.-dobott le egy pólót, és a felszínre került a Mickey egeres pulcsi.-Te jössz.-vigyorgott rám, mire én levettem az utolsó pólót is és ott álltam előttem fehérneműben. Oli ledobta a Mickey egeres pulcsit is, és várakozóan rám nézett.
- Még is mit vegyek le?
- Mondjuk a melltartót?
- Álmodban.-kacsintottam rá nevetve-Felvehetem a pulcsit?
- Na jó. De csak azért mert szeretlek.-nyújtotta felém a ruhadarabot, de mielőtt elvehettem volna félredobta és megcsókolt. Teljesen magához húzott, és úgy ölelt mint ha egy törékeny tárgy lennék ami bármelyik percben összetörhet. Lágy volt az ölelése, még is romantikus. Vadabbul csókolt mint valaha, és közben ledöntött az ágyra és megszakította a csókunkat, és szorosan hozzám simult.
- Érzem a szívverésed.-szólaltam meg mosolyogva
- Csak érted dobog. Viszont én nem érzem a tiéd. Gyere közelebb.-húzott magához, és újra megcsókolt. Egyre szenvedélyesebben csókolt, és ismét megéreztem, hogy mit akar csinálni és eltoltam magamtól.
- Oli.
- Izé, ne haragudj, csak bezsongtam. Annyira tökéletes vagy meg minden.-harapott bele az alsó ajkába, majd feltámaszkodott, hogy leszálljon rólam, de én visszarántottam és megcsókoltam.
- Lara. Biztos vagy te ebben?
- Igen.-mosolyodtam el, és megsimítottam a hátát. Oli lágyan megsimította az arcomat, és mélyen a szemembe nézett, mire elnevettem magam.
- Mi olyan vicces manó?
- Hát ez az egész, olyan mint egy tündérmese. Mint egy csodás álom.
- Miért?
- Mert lehetetlen.
- Micsoda lehetetlen szerelmem?
- Az, hogy szeretsz, és szerelemből akarsz velem lenni.
- Miért mondod ezt Lara?
- Mert minden pasinak csak arra kell a lány, hogy vele legyen egy éjszakát aztán kész.
- De én nem mindenki vagyok, és én szeretlek.
- Én is szeretlek Oli.-mire ő elmosolyodott és megcsókolt miközben végigsimított a hasamon és a combomat, majd áttért a nyakamra és finom csókokat hintett rá.-Várj.-toltam el magamtól.
- Miért? Még sem szeretnéd?
- De, csak inkább bezárom az ajtót.-majd az ajtóhoz léptem, és kulcsra zártam. Miután végeztem, visszasétáltam az ágyon fekvő Olihoz, és melléfeküdve megcsókoltam.
****
Az este tökéletesen telt, és nem bántam meg, hogy megtörtént köztünk. Reggel boldogan keltem fel, és néztem ahogy a világ legaranyosabb és legjobb pasija szuszog mellettem. El sem hittem, hogy ez velem történik meg, és ő tényleg velem van. Nem érdekelt, hogy megnyerte az X-faktort, vagy az, hogy híres és millió lány rajong érte, csak az érdekelt, hogy velem van és szeretjük egymást.