05.~

 Miután Sziki elment próbálni elérkezettnek láttam az időt, a békesüti elkészítésére. Mindent beszereztem, ami a nagyi sütije szerint a puncstortához kell, és nekiálltam az elkészítésének. Pont arra lettem kész, amire Ya Ou jelzett, hogy végeztek a próbával és hazafelé tartanak. Gyorsan egy tálcára helyeztem a süteményt, felöltöztem és a kerten át átsétáltam az X-faktorosok otthonába, és fellifteztem a negyedik emeletre. Még a fiúk előtt értem fel, úgyhogy a korlát mellett szobrozva vártam őket. Nemsokára zsivajra lettem figyelmes, és a sarkon megpillantottam a srácokat, akik mosolyogva köszöntöttek.

- Lara!-ölelt meg sorban Ya Ou,Peti és Beni is, de Oli komor arccal megtorpant előttem.

- Miért jöttél ide? És hol van a kis barátod? És az mi a kezedben?

- Akkor sorban. Mert nem akarlak elveszíteni és szeretlek te nagy marha,gondolom otthon nem érdekel annyira, és puncstorta.

- Oké. Én is szeretlek.-kapta ki a kezemből vidáman a tortát, ami a heves lendület miatt majdnem a földön landolt.

- Aha, a torta miatt mi?

- Nem, amúgy is. De köszi,hogy sütöttél nekem tortát.-puszilt homlokon, majd megfogta a kezem és behúzott a lakásba, és elkiáltotta magát.-FIÚÚÚK. LARA HOZOTT PUNCSTORTÁT!! 

Mire kimondta a végszót, mindegyik fiú a konyhában tobzódott, hogy ehessen a tortából. 

- Finom lett. Nem ettem még ilyen jó puncstortát.-dicsérte meg mindegyik srác, majd Oli lenyelte az utolsó falatot és így szólt.- Tényleg ez a legfinomabb puncstorta amit idáig ettem, azt hiszem megtartalak.-mire a másik három fiú hevesen bólogatott.

- Hát kösz.-nevettem fel, majd elvittem a tányérokat és elmostam őket, majd visszasétáltam a fiúkhoz.

- Köszi a sütit, meg azt is, hogy elmosogattál.-mosolygott rám Ya Ou

- Ugyan nincs mit.-ültem le Sziki mellé, de Olivér rögtön az ölébe húzott, és átölelt.-Hé.-fordultam hozzá meglepődve-Azt hittem, hogy haragszol rám.

- Ugyan már. Hoztál nekem sütiiiit.

- Már megint féltékeny vagy. Csak most arra, hogy Sziki közelében ültem 5 másodpercet.-nevettem fel, mire a fiúk belepacsiztak a kezembe.

- Nem is igaz.-durcizott be Oli

- Ó, dehogynem. Na most mennem kell, mert Dani mindjárt megérkezik, és megígértem, hogy elmegyek elé.

- Megyek veled.-pattant fel Olivér

- Na látjátok, mondom, hogy féltékeny. Fél tőle, hogy Dani képes elvenni tőle.

- Nem, dehogy is. Csak tudod jó, hogyha van ott melletted valaki, aki izé... Na jó induljunk.

- Hát ez kész.-horkantott fel Ya Ou

- Csönd van Feri.-pisszegte le Olivér, majd miután megígértem a srácoknak, hogy bemutatom Danit elindultunk elé a kijárathoz. Mikor kiértünk, még nem volt ott senki, szóval nekitámaszkodva vártuk a barátomat.

- Olivér, légy szíves embereld meg magad, és ne rendezz jelenetet a nyílt utcán.

- Nem garantálok semmit.-sziszegte a fogai közül. Még 5 percig álltunk a korlátnál, amikor hátulról valaki megszólított. 

- Lara!

Megfordultam, és Danival találtam szembe magamat. Barna haja felzselézve állt, és kék szemei csak úgy virítottak az arcán. Ajkai hatalmas mosolyra húzódtak amikor meglátott. Futólépésben szaladtam oda hozzá, mire ő ledobva a táskáját maga mellé, felkapott és megpörgetett. Aztán megölelt, illetve megölelt volna, ha Oli nem lép közénk, és nem húz maga mellé.

- Én is nagyon örülök neked idézőjeles legjobb barát, de nem zavar mondjuk, hogy én is itt vagyok, és együtt vagyunk?

- Jé!-kiáltottam fel meglepődve és Oli felé fordultam- Együtt vagyunk? De jó ezt tudni.

- Mellesleg Dani vagyok.

- Olivér.-biccentett neki a barátom.

- Ja vágom, abból a nyálas bandából nem.

- A milyen bandából?-engedte el Oli a kezem, és közelebb lépett Danihoz

- Na jó fiúk. Nem kell a balhé. Menjünk haza.-fogtam meg Oli kezét, és elindultam vele a pláza felé, Dani pedig mellettem lépkedett. Mikor megérkeztünk a lakásba, már feszült volt a hangulat.

- Na mi van, ide is követ a pincsikutyád? Fél egyedül hagyni? Fél, hogy megeszlek vagy hogy csak simán elveszlek tőle.

- Hogy mondod?-vonta fel a szemöldökét Olivér

- Fejezzétek már be légy szíves. Rohadtul nincs szükségem arra, hogy a szerelmem és a legjobb barátom minden percben hajba kapjanak. Fejezzétek már be kérlek.

Csöndben értünk fel a lakásomba, ahol megmutattam Daninak, hogy hol fog lakni. Amíg ő pakolt kivezettem Olit a konyhába, hogy elbeszélgessek vele.

- Lara, nekem nagyon nem tetszik ez a gyerek.

- Oli gyerekesen viselkedsz. Ő a legjobb barátom, mért nem tudsz egy esélyt adni neki az istenit?

- Mert mondjuk fiú?

- De csak barát te majom.-csóváltam meg a fejem, és hozzábújtam mire ő szorosan átölelt.- Szeretlek te buta. És csak téged.

- Én is szeretlek Lara.-puszilt homlokon- De akkor se nagyon szeretném ha itt lakna.-mire Dani megjelent az ajtóban

- Hallottam, hogy rólam beszéltek. Ha nem szeretnétek, hogy itt lakjak, akkor elmegyek inkább.-mire én közbevágtam.

- Jajj, dehogy is. Persze, hogy itt maradsz.

- Annyira azért nem muszáj.-vágott közbe Olivér

- Oli. Fejezd már be.

Néhány percig csak csöndben álltunk, amikor Oli telefonja megszólalt. Elővette, és csendben olvasni kezdte. Érdeklődve figyeltem rá, hogy mi történt.

- Próbára kell mennem. Csak okosan.-biccentett Daninak, majd felém fordulva magához húzott és ráérősen megcsókolt. 

- Ja, ne is zavarjon, hogy itt vagyok. Nyeld le nyugodtan keresztbe Larát.

- Egy pillanat.-szakítottam meg a csókunkat, és Dani felé fordultam.-Menj be a szobádba. Nem kell a megjegyzés.-majd miután bement Olihoz fordultam- Hol tartottunk?-kérdeztem mosolyogva, mire ő újra megcsókolt. Szorosabban húzott és ölelt magához, mint máskor. Kezeimmel beletúrtam a hajába, ezzel tönkretéve a már előtte gondosan beállított haját.

- Most már tényleg mennem kell.-puszilt homlokon- Majd hívlak, és jövök nemsokára. Szeretlek.

- Én is szeretlek.-álltam lábujjhegyre, és szájon pusziltam. Megvártam míg elmegy, és becsukva az ajtót elkiáltottam magamat.- TÓTH DÁNIEL BENCE! GYERE IDE LÉGY SZÍVES!

- Mit szeretnél Lara?-állt meg előttem, mire én keresztbe fontam magam előtt a kezeimet.

- Úgy megérdemelnéd, hogy most pofán vágjalak. Minek kellett jelenetet rendezni? 

- Nem tudom? Mondjuk fékezhetnéd a barátodat. Attól, hogy híres nem kéne, hogy ekkora szája legyen.

- Ne beszélj így róla.-sziszegtem

- Jó, csak mondom. Vigyázz rá, nehogy véletlenségből legközelebb nekimenjek.

- Azt hittem, hogy a barátom vagy.

- Persze..a barátod. Én mindig is a barátod voltam Lara, és ez soha nem is lesz másképp.

- Férjetek már össze, könyörgöm.-eresztettem le a kezemet, és közelebb lépve hozzá megöleltem.

- Megpróbálom. De csak miattad!

Elővettem a kedvenc filmünket, és betettem a lejátszóba. Néztük vagy 15 percet a filmet, amikor azt vettem észre, hogy Dani közeledik felém. Nem zavart, mert régen is mindig összebújva néztünk meg egy filmet, habár mindig barátok voltunk. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mivel nekem ott van Olivér, akit irtózatosan szeretek, de jó volt kicsit újra a legjobb barátom közelségét érezni. Már majdnem elérkeztünk a film végéhez, valaki megszólalt az ajtóból.

- Jó a film? Csak mert látom eléggé élvezitek.

- Oli, Jézusom. Megijesztettél.-vettem fel a fejemet Dani válláról.

- Aha, azt látom. Meg azt is, hogy mennyire szeretsz.-indult el kifelé, én meg rögtön felpattanva utána szaladtam.

- Oli. Várj már meg. Nem az aminek látszik.

- Persze.-legyintett hátra, és feldúltan távozott.

- Most mit csináljak?-gördült végig egy könnycsepp az arcomon.

- Nem tudom. Nincs itt valami Oli cuccai közül, amivel lenne okod átmenni? És mondjuk felhívhatnád anyukádat aki megerősítené, hogy mi abszolút csak barátok vagyunk.-vetette fel az ötletet

- De, itt van a Mickey egeres pulcsija. Köszi az ötletet.-szaladtam be érte a szobába, és felkapva a telefonomat átszaladtam a másik épületbe. Benyomtam a fiúk szobájának számát, és szerencsémre Ya Ou vette fel.

- Igen?

- Lara vagyok, beengedsz? Beszélnem kell Olivérrel.

- Már megint összekaptatok hallottam.

- Kb. Na akkor beengedsz?

- Persze. Gyere csak.-nyitotta ki az ajtót, amin gyorsan felfutva beszaladtam a fiúkhoz.

- Szobájában?-kérdeztem rögtön a lényegre térve.

- Aha.-miután megkaptam a választ elsétáltam a szobájához, és kopogás után beléptem.

- Oli. Beszélnünk kell. Amit az előbb láttál az nem volt semmi. De ha szeretnéd anya is megerősítheti, hogy Dani és én csak barátok vagyunk, és téged szeretlek. Felhívjam neked?

- Ha akarod.-fordult felém, mire én felhívtam anyát, és kihangosítottam.

- Szia Anya! Figyelj, segítségre lenne szükségem. Egy óriási segítségre.

- Drágám, na mondjad mi a baj?

- Itt van mellettem Oli, és az előbb egy félreérthető szituációban talált Danival, és nem hiszi el, hogy ő nekem abszolúte barát zóna.

- Szervusz Olivér!-köszöntötte anya a barátomat

- Jó napot!-köszönt vissza Oli

- Figyelj, igaz amit Lara mond. Dani tényleg csak a barátja, soha nem is nézett rá másként, olyan mint ha a bátyja lenne, ezt biztosan mondom. Sőt azt is biztosan állíthatom, hogy téged nagyon szeret, és nem számít rajtad kívül más srác neki. Képes lenne az egész életét veled leélni. És ennél jobban nem bizonyítja semmi, hogy bárminél jobban szeret. Most viszont mennem kell gyerekek. Lara majd hívj. Remélem minden rendeződik. Puszillak titeket drágáim.-majd anya letette a telefont.

- Sajnálom, hogy kételkedtem benned szerelmem.

- Ugyan semmi baj.-bújtam szorosan hozzá, majd felé fordulva hagytam, hogy újra megcsókoljon.