25.~

Sziasztok! Először is sajnálom, hogy nem írtam részt több mint 1 hónapja de az az igazság, hogy vért izzadtam az érettségi miatt ami végül sikeresen meglett. Mivel nyár van és dolgozok ismét kevesebbszer fogom hozni a részeket. Ami sajnálatos hír, hogy alig 6 rész van vissza a záró részig azaz az epilógusig. Ezután is írni fogok egy blogot ami szintén ByTheWay-es. Azt szeretném kérdezni, hogy érdekelne-e titeket? Ezen lesz majd egyfajta rendszer azért hogy többször hozhassam a részeket. Jelezzétek kommentben. Nem is beszélek tovább jó olvasást! xxLara

- 2héttel később-

 Sohasem hittem volna magamról azt, hogy én képes leszek ezt a szörnyű ám még helyes dolgot megtenni. Ha pár évvel ezelőtt azt mondják nekem, hogy Lara veled is ez fog történni én egyszerűen kinevetem őket. A puszta nézése vagy egy kósza érintése elengedő volt ahhoz, hogy visszavonhatatlanul beleszeressek úgy, hogy azt nekem egyáltalán nem is szabadna. Hiába titkoltam el mindenki de még magam elől is az igaz érzelmeket ha azok szépen lassan belülről kezdtek megemészteni. Aztán eljött az a pillanat, amikor már magamnak sem bírtam tovább hazudni. Akkor és ott abban a percben végérvényesen rábólintottam a veszteségre. A szív győzött a józan ésszel vívott csatájában és én kénytelen voltam elfogadni azt a tényt, hogy szerelmes vagyok és nélküle már nem bírok tovább élni, mert a tökéletes és teljes élethez csak rá van szükségem.
- Olivér kérlek szépen gyere ide. Fontos lenne beszélnünk.-kiáltok bele a nagy semmibe azt remélve, hogy a szintén azonos lakásban tartózkodó szőkeség meghallja a szavaimat.
- Mit szeretnél kicsim?-támaszkodik az ajtófélfának a barátom, majd pedig kérdő szemekkel pislog rám.
- Beszélnünk kell.-szűröm ki a fogaim között.
- Hallgatlak.-ül le a velem szemben elhelyezkedő fotelbe elkomolyodott arccal, hiszen akkor már érezni lehet a baj vészjósló közeledtét.
- Olivér..Én sajnálom. Nagyon szeretlek, de én ezt már nem tudom tovább csinálni. Egyszerűen nem megy.
- Miről beszélsz Lara?
- Arról, hogy borzasztóan sajnálom, és ténylegesen a lehető legelviselhetetlenebb lány vagyok a földön, és iszonyúan sajnálom de én egy ideje már úgy érzem nem vagyok beléd szerelmes. Ez egyáltalán nem a te hibád, csak is az enyém. De én beleszerettem az egyik legjobb haverodba, és ez már egyáltalán nem egy puszta megingás vagy fellángolás. Ez most tényleg szerelem.
- Láttam rajtad, hogy hogyan nézel rá koncertek után. Tudod azt vettem észre jobban zavar, ha vele csinál egy lány valamit mint ha velem.
- Ez így igaz Olivér. Nagyon sajnálom és megértem, hogy ha most örökre megutálsz.
- Nem foglak utálni Lara. Az érzéseknek nem lehet parancsolni. És azt szeretném, hogy ha igazán boldog lennél még ha ezt a boldogságot nem is mellettem találod meg.
- Köszönöm Oli. Esetleg, nem maradhatnánk barátok?
- Jó lenne ha azok maradhatnánk.-vakarja meg a fejét Olivér kínosan.
- Akkor barátok?-kérdezek vissza reménykedve.
- Barátok.-bólint rá a szőkeség mosolyogva.
- Megkérhetnélek egy fontos dologra?
- Természetesen.
- Én most visszaköltözök a régi lakásomba. Nagyon szépen kérlek, hogy ne mond el nekik miért szakítottunk, mert nem szeretném szétszedni ismét Ya Ou-t és Barbit.
- Megígérem. Most viszont megyek próbálni. Majd beszélünk. Szia Lara!
- Szia Oli és köszönöm!
- Nincs mit.-int hátra ,majd felkapja a kulcsát és kabátját távozik. A fényképeken végigtekintve elbizonytalanodok a nemrégiben meghozott döntésemen. Már lassan az egész életünket elterveztük én meg egyetlen érzéssel a kukába vágok mindent, ráadásul eldobok egy biztost a bizonytalanért.  
Gratulálok Koltai Laura ezt igen szépen megcsináltad.-vágom fejbe magamat.

-Olivér-

A Bencéékhez tartó úton végig az előbb lezajlott szituáción gondolkodtam. Sajnáltam, hogy véget ért a Larával való kapcsolatom. Az egész életemet képes lettem volna leélni vele, de nagyon jól tudtam, hogy ha ő Ya Ou-t szereti az ellen nem tehetek. Nem nagyon szerettem volna elengedni magam mellől, hiszen jobban szeretem bárminél de azt szeretném ha boldog lenne. És ha ezt Ya Ou-tól kapja meg, akkor is boldog leszek hiszen tudom, hogy jó kezek ölelik át minden nap, és ténylegesen vigyáznak rá. Kicsit szomorúan nyitottam be a barátom házába, ahol valamilyen okból kifolyólag szintén komor hangulat volt. Bence a zongorán játszotta a Read All About It című slágert, Sziki a kanapén ült és telefonozott míg a fél kínai barátom Ya Ou szomorúan pengette barna akusztikus gitárjának húrjait.

- Sziasztok.-köszönök a fiúknak.-Mi a baj?-bökök a fejemmel Ya Ou felé.
- Szakított Barbival.-válaszol vissza Beny.
- Miért?
- Mert nem tehetem azt meg, hogy együtt vagyok egy lánnyal de közben másért dobog a szívem.-szólal meg végre Ya Ou.
- Miről beszélsz Feng?
- Hagyjuk, jó?-legyint Ya Ou, majd visszatér az addig folytatott tevékenységéhez és tovább pengeti a húrokat.
- Felőlem. Viszont nekem is van egy bejelenteni valóm. Szakítottunk Larával, azt hiszem, most végleg.
- De mi történt?-kérdez vissza értetlenül Sziki.
- Mi volt az oka?-pillant fel újra Ya Ou a gitárjáról, a szemében pedig egyfajta reménnyel teli csillogást véltem felfedezni. Akkor már jól tudtam, hogy az ő szíve is Laráért dobog, így nem tehettem mást, mint hogy elmondjam a teljes igazságot.
- Az a helyzet, hogy Lara nem csak nekem hanem saját magának is bevallott egy nyilvánvaló érzést. Azt mondta, hogy nem tehet róla, de már egy ideje nem érez irántam szerelmet. És egyáltalán nem zavarja ha én megérintek egy lányt, viszont ha ugyan ez történik veled Ya Ou majd megőrül a féltékenységtől. Ugyanis szerelmes beléd.
- Ez nem lehet!-kiált fel meglepetten Ya Ou.-Én Lara miatt szakítottam Barbival!
- Valahogy sejtettem haver. Figyelj, ha tényleg szereted és úgy érzed, hogy igazak az érzéseid felé menj és beszélj vele. Ő csak azért nem akarta elmondani, hogy nehogy szétszedjen titeket Barbival. De mivel most már ő nem áll közétek így szabad a pálya.
- Nem zavarna?-kérdez vissza félve a fél kínai barátom.
- Nem.-rázom meg a fejem, majd folytatom.-Ha Larát boldognak láthatom, akkor semmi sem zavar.
- Köszönöm Olivér.-ölel meg a haverom, majd felkapja a gitárját és elmegy.
- Legyetek boldogok!-kiáltok utána azt remélve, hogy még hallja.
- Azok leszünk.-szól vissza, majd hallom ahogy a lifttel elindul Larához.

-Lara-

 Fogalmam sincsen miért akarok egyáltalán itt maradni ebben a városban. Ya Ou úgy sem lehet az enyém, más fiú már egyáltalán nem kell. Talán elviselem ha Barbival látom, és képes leszek vigyorogva végignézni a szerelmüket. Éppen azokból a dobozokból pakolok ki, amiket Olivértől hoztam át, amikor egy ismerős dallam üti meg a fülemet.

- Nem számít, hogy hány év messzeség az a perc ma sem múlt el még. Itt az éjjel és te nem vagy már velem,
hogy fogd a két kezem úgy mint régen, és ha hívlak tudom senki nem felel. Csak egy elfelejtett dal sír a szélben..

Az erkélyajtóhoz lépek és kitárva azt a szabadba lépek. Egyre hangosabban hallom az éneket, és rögtön tudom kitől jön a dal. Lepillantok a mélybe, és látom amint Ya Ou felfelé nézve nekem énekel.

- Mit keresel itt Ya Ou?-kérdezem a lent álló fiútól amint befejezi a számot.

- Érted jöttem.-válaszol vissza mosolyogva. 

- Miért?-kérdezem értetlenül, majd leesik, hogy Olivér megszegte az ígéretét.- Várj egy kicsit lemegyek.-intek Ya Ou-nak, majd behúzom magam mögött az ajtót és elindulok lefelé. Lent beütöm a kapukódot és kimegyek a lent váró fiúhoz.-Elmondta igaz?-kérdezem mosolyogva.

- El.-mosolyog vissza, majd elindul felém, de pár lépés után bizonytalanul megáll.

- Menj el.-kérem könnyekkel a szememben. Legszívesebben az ölébe ugranék, de nem tehetem hiszen barátnője van. Már fordulok el, hogy visszamenjek a házba amikor ő végre megszólal.

- Szakítottam Barbival.

- Miért?-kérdezek vissza reménykedve.

- Mert nem őt szeretem, hanem téged. Ne menj el.-nyúl a karom után, majd egy laza mozdulattal magához ránt.- Szeretlek Lara. És most már nem akarlak elengedni.-simít végig az arcomon, majd közelebb hajol és az ajkait lágyan az enyémeknek érinti. A gyomromban lévő lepkék rögtön felébrednek és csapkodni kezdenek a szárnyaikkal.

- Gyere inkább fel.-szakítom meg a csókot, majd kézen fogom és felvezetem a lakásomba.-Olivér elmondta igaz?

- Olyasmi. De örülök neki, ugyanis én veled akarok lenni. És ahogy hallom te meg velem.

- Igen.-bólintok határozottan.

- Akkor Lara, lennél a barátnőm? De most úgy igazán.-fogja meg a kezemet, mire én válaszul egy aprót bólintok. Már éppen hajol közelebb, hogy megcsókoljon amikor megcsörren a telefon.-Olivér az.

- Csak nem meggondolta magát?-kérdezem elbizonytalanodva, Ya Ou pedig ugyan azzal a bizonytalansággal emeli a füléhez a készüléket.

- Oké értem.-teszi le a készüléket, majd fürkészően rám mered.

- Mi az Ya Ou?-nézem az előttem álló srác ijedt arcát.

- Hát valahogy kiderült, hogy szakítottál Olivérrel én pedig Barbival, és mind a négyünket sőt téged is várnak egy interjúban, hogy mi az oka.

- Ya Ou én nem szeretném, ha még tudnák, hogy mind a ketten a másikért szakítottunk. Nem tudom, mit szólsz hozzá, de én szeretném még kicsit titokban tartani ezt a dolgot.

- Egyet értek. Most viszont, hol is tartottunk?-kacsint rám, majd leteszi a gitárját magához húz és lágyan megcsókol. Egyik kezemmel a nyakához nyúlok, míg a másikkal fekete puha hajába túrok. Az ő kezei a derekamra vándorolnak, és közel húznak az ő testéhez. Ahogy végigsimít a kezével a hátamon megborzongok.- Szeretlek.-mosolyog rám a csók végén.

- Én is szeretlek.-válaszolom mosolyogva majd egy apró csókot nyomok az ajkaira.

- Most vissza kell mennem próbálni, de este elmehetnénk moziba ha gondolod.

- Oké.-egyezek bele, majd egy újabb csókkal elköszönök tőle. 

Miután Ya Ou elmegy elkezdem kipakolni a ruháimat és a cuccaimat. A csókjára és az érintésére gondolva megbizonyosodok benne, hogy helyesen döntöttem. Két óra múlva Ya Ou megérkezik és összekulcsolva a kezünket elindulunk a mozi fele. Odaérve kettéosztódunk. Ő megveszi a jegyeket, míg én a nasiról gondoskodom. Amint mind a ketten végzünk elfoglaljuk a helyünket a teremben és a karfára kulcsolva a kezeinket élvezzük a film nyújtotta élményt. 

*****

- Jó volt ez a film.-meséli mosolyogva Ya Ou a hazafelé vezető úton, én pedig megköszönöm neki az estét. Rövid séta után a házamhoz érünk, majd Ya Ou indulni készül, de én visszarántom.

- Nem aludnál itt?-kérdezem félve

- De nagyon szívesen, csak azt hittem nem szeretnéd.

- Két hete másra sem vágyom.-nevetek fel, majd kinyitom az ajtót és bemegyek a lakásba a fekete hajú sráccal a nyomomban. Miután mind a ketten végzünk az esti teendőkkel, bebújunk az ágyba és szorosan egymáshoz bújunk.

- Jó éjszakát Ya Ou. Köszönöm a mai napot.

- Köszönöm, hogy visszakaphattalak.-puszil homlokon.-Jó éjt neked is Lara. Szeretlek.

- Én is szeretlek Ya Ou.-suttogom a sötétbe, majd a mellkasára hajtva a fejemet álomba szenderülök. 

24.~

 Reggel a telefonom szüntelen csörgésére ébredtünk. Már azt hittem, hogy Máté zaklat minket még mindig, ám amikor a kijelzőre pillantottam nagyon megörültem és rögtön a fogadás gombra nyomtam.

- Hello bello bébibogyó! Mi a helyzet Bubukám?-kiáltottam bele a telefonba, mire Olivér értetlenül nézett rám vissza.

- Laraaa!-ordított vissza izgatottan az unokaöcsém.
- Hát te? Mióta itt vagyok Pesten nem is beszélgettünk. Hogy vagy?-kérdeztem izgatottan, hiszen majd hogy nem fél éve nem beszéltem vele egyetlen egy szót sem.
- Megvagyunk. Lara nagyon hiányzol nekem.-halkult el a hangja ami miatt az én gyomrom is görcsbe rándult, hiszen Bálint nekem egy testvért jelentett, úgy szeretem mint ha a saját öcsém volna.
- Te is nekem Bubu.
- Adom anyát, jó?
- Persze.
- Szia Lara!-köszönt bele ezúttal a kereszt anyám Ildi a készülékbe.-Rég nem hallottunk felőled csajszi!
- Tudom. Sajnálom, csak ezernyi dolgom van a sulival még most is, meg aztán rengeteget is kell tanulnom mostanában. De ígérem, hogy amint van egy kis időm hazaugrok látogatóba!
- Akkor az nemsokára meg is lesz, ugyanis azért hívtunk téged, mert Bálint szeretné, ha te lennél a bérmakeresztanyja. Tudom, hogy ezt kis korotokban már le is beszéltétek, ezért a kisfiam már nem is hajlandó ebből az alkuból engedni. Pedig én mondtam neki, hogy szerintem nem akarunk mi téged onnan lerángatni meg ilyenek, de ő makacsul ragaszkodik ehhez.
- Én amit megígérek azt be is tartom tudjátok jól. És nagyon de nagyon szívesen leszek Bálint bérmakeresztanyja.
- Úgy is szeretnénk mi is megismerni a kis sztárocskádat. Most viszont még mennünk kell öltönyt venni, mert Bálint az összeset kinőtte. Majd még hívlak, hogy mikor kell jönnötök.
- Rendben. Várj. Jönnötök?-kérdeztem vissza meglepetten, ugyanis sehogy sem akart leesni miért beszél a kereszt anyám többes számban.
- Hát persze. Az egész család szeretné megismerni a hercegedet.
- Oké, akkor még hívjatok. Puszilok mindenkit milliószor! Jó vásárlást!-köszöntem el boldogan, hiszen nem csak annak örültem, hogy én leszek Bálint keresztanyja hanem annak is, hogy az egész család szeretné megismerni Olivért, mint a barátomat. Miután letettem a telefont az asztalra hatalmas vigyorral fordultam Olihoz, aki még mindig értetlen fejjel pislogott rám.
- Na ki volt az?-kérdezte kíváncsian annak ellenére, hogy az egész telefonbeszélgetést végighallgatta.
- Unokaöcsém és a keresztanyám. És megspórolok neked egy kérdést. Azért hívtak, hogy legyek Bálint bérmakeresztanyja amire természetesen igent mondtam.
- Ez nagyon jó hír!-húzott magához, majd egy puszit hintett a fejem búbjára. A meghitt pillanatot Olivér hasa felől érkező korgás szakította meg.-Éhes vagyok.
- Hallottam hangját.-nevettem fel, majd magamra kapva a köntösömet a konyhába vonultam és nekiláttam a reggelink elkészítésének. Oli persze a hátam mögé settenkedett és miközben én készítettem a tojást ő addig átkulcsolva a derekamat a vállam fölött leselkedett. Amint végeztünk az evéssel gyorsan elmostam a tányérainkat miközben Olivér megetette az állatainkat. Mindezek után leültünk a kanapéra és tévézni kezdtünk.
- Már megint Reál meccs van? Nem lehetne egyszer Manchester?
- Psszt Baby, most én nézem a tv-t, te addig gépezz vagy nem tudom.
- Hát jól van Patocska, ezt megjegyeztem.-húztam az ölembe puffogva a gépet, mire Oli felnevetett és magához húzva belepuszilt a nyakamba.
- Hát jól is van Koltai.-karolta át a derekamat, majd el sem engedve azt újra a képernyőre szegezte a tekintetét. Mindegy alapon bekapcsoltam a laptopomat és rámentem a közösségi oldalra, ahol rögtön kaptam is egy üzenetet mégpedig az unokaöcsémtől.
" Annyira örülök, hogy elvállaltad és annak is, hogy Oli eljön. Mert ugye jön ő is Lara?"
Mielőtt válaszoltam volna kicsit oldalba böktem a barátomat, aki rá pillantva a kérdésre elengedte a derekamat és visszaírt Bálintnak.
"Persze, hogy ott leszek ocsi. by Oli."
- Rendes dolog tőled, hogy eljössz egy családi eseményre.
- Hé bébi nemsokára mi is egy család leszünk ketten, és tudod, hogy az én családom a tiéd is.-ölelt újra szorosan magához miközben homlokon puszilt.
- Az enyém is a tiéd édes.-bújtam oda hozzá, mire a lélegzet vétele felgyorsult.-Hihetetlen, hogy még több mint fél év után is ezeket a reakciókat váltom ki belőled.-néztem mélyen a szemébe mire ő csak elmosolyodott.
- Te 50 év után is ezeket fogod belőlem kiváltani kicsim. Mert jobban szeretlek téged a saját életemnél is. Örülök, hogy rád találtam, mert most akkor magányos lennék.
- Én is örülök.-mosolyodtam el, majd egy apró csókot leheltem puha rózsaszínű ajkaira.

*****

Aztán végre valahára elérkezett a várva várt nap, azaz a bérmálkozás napja.Már korán reggel kikeltünk az ágyból és készülődni kezdtünk, hogy időben odaérjünk a mamám falujába. Amíg Olivér fürdött addig én kivasaltam az ingét és felöltöztem.

- Gyönyörű vagy.-nyomott neki finoman a kocsinak Olivér.
- Te sem vagy mindennapi.-mosolyogtam rá, miközben átkulcsoltam a nyakát ő pedig miközben felém hajolt finoman a fenekemre csúsztatta a kezét majd úgy csókolt meg, mint ha ez az első csókunk lenne.-Én vezetek.-kaptam ki a csók végén a kulcsot az öltönye zsebéből és beültem a vezető ülésre míg ő a mellettem lévő ülésen foglalt helyet. Az út alatt végig a seb váltón lévő kezemet fogta, s egyetlen egy percre sem vette el onnan. Végül sikeresen megérkeztünk a keresztanyámékhoz, majd miután leparkoltam az udvarban a ház előtt Olivérrel a nyomomban bementünk a házba.
- Lara!-futott felém rögtön az unokahúgom Csenge.
- Szia Csengu. Mi a helyzet? Hol vannak a többiek?
- A nappaliban. De Lara ő most itt tényleg Patocska Olivér?
- Ühüm.-bólintottam mosolyogva, majd kézen fogva Olit elindultam Csenge után a nappaliba ahol már mindenki ott volt.-Sziasztok.-köszöntem mosolyogva, majd végigöleltem mindenkit.-Tudom, hogy tudjátok ki ő, de azért még is szeretném bemutatni nektek hivatalosan is. Szóval Oli ők az én kis családom. Ő pedig itt a barátom Patocska Olivér.
- Jó napot!-köszönt illedelmesen Olivér, akin azt láttam, hogy egy kicsit feszeng.
- Ugyan.-nevetett fel a keresztapám.-Tegezz minket nyugodtan.
- Rendben.-mosolyodott el végre Olivér is, majd pedig helyet foglalt mellettem a kanapén és átkarolta a derekamat.
- Na és mi a helyzet veletek? Esztek ti rendesen?-mért végig minket a szemével anya.
- Igen anya. Olivér mindig kiadós adagokat főz, amiknek a háromnegyed részét ő eszi meg. De amúgy eszek én is.-nyugtattam meg anyát, miközben Olivér mellettem rázkódott a nevetéstől, úgyhogy egy jól irányzott mozdulattal hasba vágtam.
- A kis szerelmesek. Már most veszekednek nézzétek meg.-kacagott fel a keresztapám.
- Igen. Lara tényleg állandóan ütöget meg ilyenek.-helyeselt mellettem komoly arccal Olivér.
- Valóban Olivér. Tényleg kék és zöld vagy. De hadd ne ecseteljem, hogy te milyen nyomokat hagysz rajtam a csipkedéseddel meg a harapdálásoddal.-forgattam meg mosolyogva a szememet.
- Na és mi a terv a jövőre nézve? Hány gyereket akartok? Fiút? Lányt? Lesz eljegyzés? Esküvő? Összeköltöztetek már?-szaporáztak a kérdések minden honnan amitől úgy láttam Oli kezd egy kicsit összezavarodni.
- Őhm.-vakarta meg a fejét Olivér.-Tervezünk de nem tudjuk hányat. Majd ami jön. Igen. Igen az is. Igen már régen.
- Jó, nekem kicsit ki kell mennem. Megyek megnézem Bálintot-keltem fel a kanapéról.
- Megyek veled.-pattant fel Olivér, majd átkarolva a derekamat elindultunk előre a szobája felé. Felsétáltunk az emeletre, s mint ahogyan gondoltam ott ült öltönyben és GTA-t játszott.
- Hello Bubu.-ültem le mellé-Bemutatom a barátomat Patocska Olivért.
- Szia Bálint!-rázott kezet Olivér az unoka öcsémmel.
Nemsokára elérkezett az indulás pillanata, így együtt mindannyian lesétáltunk az utca végén elhelyezkedő templomba és megkerestük a bérmakeresztanyámékat, akik már régóta foglalták nekünk a helyet. Egy utolsó csókot nyomva Olivér ajkaira a bérmálkozók-és bérmakeresztszüleik részére fenntartott helyre ültem Bálint mellé, s a mise alig 10 perc múlva el is kezdődött. Egy óra múlva már hivatalosan is bérmakeresztszülővé váltam,így elhagyva a templomot visszasétáltunk a házhoz és elosztottuk az öt kocsira jutók számát. Végül hozzám és Olivérhez csatlakozott anya, Bálint, Csenge és Noncsi, aki mindenáron Olivér ölébe akart ülni így ismét nekem kellett vezetni.
- Lara kicsim elfogunk férni a lakásotokba?-nézett rám aggodalmas szemekkel anya.
- Hogyne.
- És rend van?
- Hát remélem, hogy a srácok inkább rendet tettek mintsem szétpakoltak. De ha szeretnél épségben Budapestre érni, akkor légyszíves hagyjál békén mert nem tudok az útra meg rád is koncentrálni.
Röpke két óra alatt felértünk a fővárosba, s az én irányításommal a házunkhoz vezettünk. Miután mindenki felért a család nagy része helyet foglalt kivéve anyát aki rögtön felfedező útra indult a lakásban. Én pedig Olivér után indultam a konyhába, hogy kihozzuk a megrendelt hidegtálakat.
- Vigyük oda őket az asztalokhoz jó?
- Oké.-csípett le még egy darabot a húsból, majd a kezébe ragadott két tálat és kipakolta.
- Hé Lara.-jelent meg anyám is a felfedező útja végén.
- Mond anya.
- Ti egy ágyban alszotok Olivérrel? Mert úgy látom, hogy itt csak egy ágy van.-kezdett okítani anya, mire a többi rokon rögtön röhögni kezdett.
- Úr Isten anya. Muszáj égetned? Mellesleg jó, hogy együtt alszunk hiszen már vagy fél éve együtt vagyunk. Szerintem 18 évesen már merek egy fiúval aludni.
Még rengeteget beszélgettünk a nap folyamán, és szerencsére sem anya sem pedig más nem hozott újra kellemetlen szituációba. 7 óra környékén kezdtek elszállingózni a vendégek, utolsónak pedig a keresztanyámék és a bérmakeresztanyámék maradtak.
- Köszönöm, hogy megszerveztétek ezt az egészet.-hálálkodott nekem a keresztanyám, persze totál feleslegesen hiszen a családomért bármit megteszek csak úgy mint Olivérért és a fiúkért.
- Én is köszönöm mind a kettőtöknek!-ölelt meg Bálint először engem majd Olivért.
- Semmiség.-legyintett a barátom.-És ha van kedved feljöhetsz nyáron ide, és rendezünk jó kis programokat.
- Rendben. Élni fogok a lehetőséggel.
- Te Lara.-lépett oda hozzám feszengve Kata.-Nem tudod merre van a kislányom Nono?
- Ő van némi sejtésem.-indultam el a szobám felé, ahol természetesen az ágyon fekve megtaláltam Noncsit.-Mi a baj babám?-térdeltem le elé mosolyogva.
- Nem akarok még hazamenni. Itt akarok maradni veletek.
- Jaj.-sóhajtottam fel,majd segítség kérően Olira néztem, aki beleültette Nono-t az ölembe és lefotózott minket, majd a kislány elé tolta a képernyőt.
- Nézd csak. Most te vagy a háttér képem. Jó lesz így?-mire Noncsi szipogva a mellkasomra borult.
- Oli hozz neki inni, oké?
- Rendben kicsim.-puszilt homlokon, majd kiment a szobából, s helyette Kata érkezett meg.
- Arra gondoltam, hogy mivel nincs még óvoda ezért maradhatna itt pár napot nálunk.
- Nem akarom, hogy a terhetekre legyen.
- Nem lesz a terhünkre.-válaszolt helyettem mosolyogva Olivér.
- Akkor jó. Itt hagyom a cuccait, majd hozzátok.-puszilta meg a kislányát Kata, majd ő is megköszönve a vendég látást hazaindult. A hosszú és fárasztó nap után elmentem zuhanyozni, majd a törölközőt magam köré csavarva a nappaliba sétáltam, ahol Olit és az ő ölében fekvő Nono-t találtam. Annyira örültem, hogy így foglalkozik vele és arra gondoltam milyen jó is lesz, ha pár év múlva már a saját babánkat fogja dajkálni. Gyorsan átöltöztem a pizsamámba és csináltam három adag tejbegrízt, hiszen tudtam, hogy nem csak a barátom, hanem Nono is oda van érte. Miután végeztünk Oli elvonult mosogatni én pedig megfürdettem Noncsit. Már majdnem végeztünk amikor Olivér beállított a Mickey egeres pulcsiját és persze a telefonját is a kezében tartva.
- Nem találtam pizsit. Szóval aludhatna ebben.
- Oké, szerintem aranyos lenne.-vettem ki a ruhadarabot a kezéből majd miután szárazra töröltem és bekentem a puha bőrét felöltöztettem a ruhájába Oli pedig lefotózott minket.
- Pizsamás banánok.-mutatta felém mosolyogva a képet ami nagyon jól sikerült. Egy puszit nyomva az arcára megköszöntem neki a képet,majd amíg ő fürdött addig mi bebújtunk a pihe-puha ágyikónkba és betakaróztunk. Nono hamar el is aludt, én még megvártam amíg a barátom végez és mellénk bújik.
- Köszönöm a mai napot.-hajoltam át az alvó Noncsin és egy lágy csókot hintettem Olivér ajkaira.
- Én köszönöm,hogy részese lehettem és azt, hogy itt vagy nekem.-kulcsolta össze az ujjainkat.-Jó éjszakát kicsim.
- Jó éjszakát szerelmem.-mosolyogtam még egy utolsót Olivérre, majd összekulcsolt kezeinket el nem engedve mind a ketten álomba merültünk.

23.~

Hellobeelloo!! Továbbra is igényelném, hogy kifejtsétek a véleményeteket és ne azt írjátok csak, hogy köviiit gyorsan vagy stb. Puszi nektek! :)

- Szóval akit én most választok, az nem más mint akibe tényleg szerelmes vagyok.-kezdtem bele a hosszú de rövid idő alatt kigondolt monológomba. Nem akartam egyik fiút sem elveszíteni, hiszen mind a ketten fontosak nekem.- Én átgondoltam ezt az egészet, de szeretném ha tudnátok miért választom most azt, akit magam mellett akarok tudni. Egy őszinte és megbízható fiúra van szükségem, aki mindig megért és mellettem áll. Tudom, hogy mind a ketten ilyenek vagytok, hiszen amikor nem számíthattam az egyikőtökre számíthattam a másikra. Szemét dolog volt kihasználnom mindkettőtöket, csak nem tudtam pontosan, hogy kit is akarok. Egy idézet segített meghozni a végső döntésemet, ami azt írja le, hogy ha nem tudsz választani két ember között, kérdezd meg magadtól: kinek mondanád azt, hogy hiányozni fogsz és kinek azt,hogy könyörgöm ne menj el, maradj mellettem. Azt választottam, aki mellett minden reggel szeretnék felébredni. Akinek ha meghallom a hangját, vagy meglátom az arcát görcsbe rándul a gyomrom. Aki minden titkomról és dolgomról tud, aki átsegített a nehéz időszakokon. Aki megszerettette velem a becézést. Mindkettőtöket irtózatosan szeretem, de én egy kapcsolatban nem kötődni akarok, hanem őszintén szeretni. És mindhárman tudjuk, hogy akit én őszintén és tiszta szívből szeretek az nem más mint Olivér.-fújtam ki a levegőt, mert az egész szöveget körülbelül egy légvétellel mondtam végig, majd Ya Ou-ra néztem és vártam, hogy mit reagál. Csalódást és fájdalmat láttam a szemében, pedig pont ezeket nem akartam okozni neki. Tényleg nagyon sajnáltam, és már indultam volna, hogy bocsánatot kérjek tőle, amikor Oli elém pattant és szenvedélyesen megcsókolt. Csókja sohasem volt még ilyen tüzes, valószínűleg amíg nem tartózkodott itthon addig kifejlesztett egy új technikát. Amikor visszacsókoltam és magamhoz öleltem rögtön éreztem, hogy jól döntöttem és tényleg őt akarom magam mellé. Ya Ou persze közben elhagyta a szobát, én pedig a csók befejeztével követtem őt, hogy megbeszéljük amit meg kell beszélnünk.

- Ya Ou én sajnálom az egészet. Nem akartalak megbántani, mert fontos vagy nekem, és elveszíteni sem szeretnélek. Remélem nem taszítasz el magadtól a döntésem miatt.

- Lara, megértem a döntésedet.- mosolygott rám, amitől kissé megkönnyebbültem, hiszen tudtam, hogy nem haragszik rám.- Talán jobb lenne, ha most már értékelném Barbit, mert egykor azt éreztem, hogy ő a legfontosabb számomra. Mind a ketten hibáztunk, és lehet, hogy tényleg csak kötődtünk egymáshoz mint ahogyan mondtad. Jó volt együtt, egy csodálatos és odaadó lány vagy és Olivér tényleg baromi szerencsés, hogy maga mellett tudhat. Nagyon jó veled lenni, de talán én tényleg Barbiba vagyok szerelmes.

- Ezt most értsem úgy, hogy jó volt velem hülyéskedni meg csókolózni?

- Persze, mint mondtam, Olivér mázlista, hogy te vagy a barátnője. Nagyon jó volt veled.

- Remélem tudod, hogy hozzád is erősen kötődök.

- Persze, hogy tudom.-mosolygott rám.-De valljuk be 18 és 22 éves fejjel már befejezhetnénk a játszadozást és kiköthetnénk ott, ahol a szívünk tényleg a legnagyobb nyugalomban van.-mosolygott még mindig, mire én csak bólintottam egyet, és szorosan hozzábújtam.

- Ne csinálj ilyeneket, mert meggondolom magamat Lara.-nevetett fel Ya Ou, majd homlokon puszilt és elment, én pedig visszasétáltam a bent várakozó szerelmemhez. Oli egyből felemelt és megpörgetett.

- Úr isten. Szeretlek. Imádlak.

- Én is téged szöszke.-borzoltam össze a haját mosolyogva.

- Te Koltai amúgy olyan egy izé vagy.-nézett komolyan a szemembe nekem pedig abban a pillanatban leghervadt az arcomról a mosoly.

- Most miért is?-néztem rá vissza bambán.

- Hát, miért kellett neked Ya Ou-t hülyíteni?

- Én nem hülyítettem Olivér.-hajtottam le szomorúan a fejemet, majd a tekintetemmel a földet pásztázva folytattam.-Őszintén sajnálom, hogy ezt tettem veletek, de legfőképpen veled. Nem akartalak sem téged sem pedig őt megbántani. Nekem te vagy a legfontosabb.

- Igen. Ez mind szép és jó, csak Ya Ou valahogyan mindig a képbe kerül.-hajtotta le ő is a fejét.

- Persze, mert jó barátom. Itt volt, amikor te nem voltál és én csak megijedtem a vihartól és bebújtam mellé és ő meg..-magyarázkodtam még mindig a földet nézve, de Oli megszakított és felemelve az államat mélyen a szemembe nézett.

- Semmi baj nincsen. Megbocsájtok. Csak ígérd meg nekem, hogy soha többé nem vehet el tőlem senki sem, mert én nem bírnám nélküled Koltai.

- Én sem nélküled Patocska.-mosolyogtam rá, ő pedig felém hajolva lágyan megcsókolt. Tudtam, hogy azért még vár egy kis kiengesztelésre, ezért a csókunk közben elkezdtem kigombolni az inge gombjait, ő pedig belenevetett a csókunkba.

- Mit csinálsz Lara?-kérdezte még mindig nevetve, majd a mellkasán nyugvó kezemre pillantott.

- Hát gondoltam, hogy kiengesztellek a kis hibám miatt.

- Jó ötlet.-ölelt magához, majd újra megcsókolt. Csókjában jelen volt minden érzés, szerelem, tűz, szenvedély, megbocsájtás, fájdalom. Tudtam, hogy mindezt csak azért nézi el nekem, mert nem akar elveszíteni, de most már biztos voltam benne, hogy nem is fog. Soha nem fogok többé bedőlni a vágyaimnak, és nem fog érdekelni az, hogy milyen lenne egy másik fiúval veszekedések nélkül.

- Lara.-szólt közbe megszakítva a csókunkat.-Tudom, hogy ez valahol az én hibám is, mert ha jobban bánnék veled, akkor eszedbe sem jutna, hogy milyen lenne egy másik férfival. 

- Nyugi Oli. Ez nem a te hibád csakis az enyém. 

- Nem, egyáltalán nem csak a te hibád. Hanem mind a kettőnké. De túl fogjuk élni, mert fontosak vagyunk egymásnak és én nagyon de nagyon..-fogott bele a magyarázkodásba, amit nem engedtem befejezni neki, ugyanis Olivér a mondat közepébe sóhajtott amikor a kezeim a legérzékenyebb pontjához érkeztek. Tudtam, hogy elrontottam a meghitt pillanatot, mert a barátom egyszer csak az ölébe kapott és sebesen a hálószobába vitt, ahol lágyan az ágyra döntve tovább csókolt. Meg sem várta, hogy levessem a felsőmet, hiszen szó szerint úgy tépte le rólam. Heves csók váltásunk közepette a hajába túrtam, míg ő tovább folytatta a ruháink levételét. Élvezetem, amikor Olivér a nyakamba csókol, és lágyan magához ölel, úgy, hogy érezzem, hogy most már sohasem enged el többé. Mindennek van valami jó oldala, például a veszekedéseinknek a békülős...izé békülés. Összebújva és betakarózva öleltük egymást, amikor Olivér észrevette a fejemen lévő kicsi seb tapaszt.

- Kicsim, mond, hogy ezt nem a gyökér exed csinálta.

- Dehogy. Csak elestem.

- Magadtól?-kérdezte immáron kicsit feszülten

- Hát, igazából adtak hozzá egy kis löketet.

- Oké. Én most megölöm azt a gyökeret.-pattant fel az ágyról, majd amikor már majdnem elérte az ajtót visszarántottam és fölé támaszkodva megakadályoztam, hogy elmenjen.

- Ne menj el.

- Ne fogj vissza Lara.

- Ya Ou már adott neki, elég lesz ebből most már.

- Igen és akkor mi van? Tudtommal az én barátnőm vagy, nem?

- De igen, csak kérlek szépen fogd fel, hogy nem vagyok törékeny porcelán baba. Megtudom oldani a gondjaimat.

- És ha nincs Ya Ou akkor is megoldod?

- Nem tudom, mert beleavatkozott.

- Szerintem meg nem oldanád meg. Nem vagy gyenge és törékeny, de nekem had legyél már az és ha meg akarlak védeni had tegyem már meg.

- Megvédesz mindig, de ne bántsd légyszíves.

- Mi az, hogy ne bántsam? Hiszen bántott téged!

- De jaj.

- Nincs jaj Lara. Megölöm.

- Azt azért ne Oli.

- Jó akkor csak helyre rakom az agy hiányos fejét.

- Nem tudlak lebeszélni igaz?

- Nem.-puszilt homlokon, majd magára kapkodva a ruháit távozott.

***Olivér***

Nagyon pipa lettem, amikor megláttam a barátnőm fején élénkedő sebet, amiről rögtön tudtam, hogy ki is okozta. Amilyen gyorsan csak tudtam autóba pattantam és elszáguldottam a haverom által megadott címre. Már vagy fél órája szobroztam az ajtója előtt, amikor végre hajlandó volt kinyitni azt.

- Na mi van cicafiú?-nézett rám hunyorgó szemmel

- Látom Ya Ou egy elég embereset bevert neked.

- Ja. Mi van most jöttél te is?

- Egyébként, hogy volt merszed hozzáérni a barátnőmhöz? És mi az, hogy ágyba akartad vinni?-kérdeztem tőle idegesen és tudtam, hogy nem sok kell, hogy elpattanjon a húr.

- Ja, hát úgy voltam vele, hogy ha kapcsolatra nem való akkor már megnézem még mindig jó e az ágyban.-vigyorgott rám, nálam pedig végérvényesen elszakadt a cérna. A nyakánál fogva a falhoz nyomtam.

- Te még is mit képzelsz magadról? Te nyomorék.-húztam be neki, a harmadik ütést viszont kezdtem megbánni.- Utoljára mondom el, hogy hagyd békén Larát. 

- Oké. Felfogtam. Ő a tiéd.

- De sok időbe telt.

- Azért ezt mond meg a haverodnak is.-vigyorgott rám.

- Kérsz még egyet?

- Nem kösz.-válaszolt rezzenéstelen arccal, mire én elengedve hazaindultam. Amikor hazaértem a szerelmem édesen szunyókált a kanapén, én pedig annak széléhez lépve végigsimítottam az arcán.

- Olivér.-suttogta a nevem, amin természetesen elmosolyodtam

- Tessék baba.

- Idebújsz?-kérdezte, én pedig nem válaszolva semmit felemeltem a takarót és mellé bújtam. Szorosan magamhoz öleltem és bármennyire nem voltam akkor fáradt, még is elnyomott az álom. Arra ébredtem fel, hogy valaki szuszogása cirógatja az arcomat. 

***Lara***

Éppen akkor akartam megcsókolni, amikor kinyitotta a szemét és rám mosolygott majd felém kerekedve mélyen a szemembe nézett és megcsókolt.

- Mit akarsz?

- Téged.-csókolt bele a nyakamba, mire én kénytelenül is elmosolyodtam.

- Megint? Inkább nézzünk valami filmet, oké?

- Ne már.-dőlt vissza mellém csalódottan, mire én a lejátszóba helyeztem a mindkettőnk által kedvelt Viasztestek című horrorfilmet. Filmnézés közben átöleltem Olivér derekát, ő pedig végig a fenekemet simogatta. Ujjaimmal a kockás hasát cirógattam, mire ő hangosan felkacagott.

- Így elég nehéz a filmre koncentrálni kicsim.-húzott szorosabban magához Olivér. 

- Szóval ne simogassalak?-néztem rá szomorúan, ő pedig valószínüleg az általam vágott képen elnevette magát.

- De nyugodtan. Jól esik.-puszilt homlokon, majd tovább simogatott engem pedig szépen lassan a karjai között elnyomott az álom. 

22.~

* Mivel mostanság késtek a részek, ezért gyorsan hoztam is egy újat. Következő még nem tudom mikor várható, de ígérem, hogy nem egy hónap múlva, hanem 1-2 hét múlva, hiszen nekem is nagyon sokat kell most tanulnom az angol érettségi miatt. Másik, hogy szeretném kérni, hogy ne ezt a JÓ VOLT KÖVIT.. megszokott hozzászólást írjátok, hanem fejtsétek ki bátran a véleményeteket. Kérlek írjátok le mi tetszett, mi nem valamint azt is írjátok meg, mit szóltok a kis megbillenéshez. Na nem szövegelek tovább, olvassátok és kommenteljetek! Köszi. XxxLara *

  Kereken kettő nap telt el a folyamatosan érkező üzenetek óta, és ezekben a napokban semmit nem is hallottunk a volt barátom felől. Már azt hittük, hogy végérvényesen leszállt rólunk vagyis tulajdonképpen rólam, amikor is egy éjszaka az az üzenet érkezett, hogy "Ezzel még nincsen vége ennek a dolognak. Harcolok azért, ami az enyém. Ezt vésd a fejedbe Patocska." Újból előjött a síró görcsöm, Olivér pedig alig tudta elapasztani a szüntelenül potyogó krokodil könnyeimet. Másnap reggel egyedül ébredtem az ágyban, és hiába tapogatóztam vagy forgolódtam Olivér nem tért vissza a szobába, ezért magamra kaptam az egyik pulcsiját és a szőrös mamuszomat, majd kisétáltam, hogy megnézzem mi a helyzet. Az állatkáink éppen falatoztak, és meglepetésemre a konyhában nem a barátom hanem Ya Ou tartózkodott és szakácskodott boldogan.

- Szia Ya Ou!- köszöntöttem mosolyogva, majd kicsit meglepetten egy kérdéssel folytattam.-Hát te?

- Jó reggelt neked Lara. Olivérnek el kellett mennie Erikhez, és megkért rá, hogy mindenképpen jöjjek át és vigyázzak rád.

- Na nem hiszem el. Nem vagyok én porcelán baba.

- Áh dehogy is. Te egy igazi és kőkemény pitbull vagy nem de?-vigyorgott rám, majd hátulról átkarolta a derekamat és megpörgetett, majd letett a kanapéra és csiklandozni kezdett. Már vagy fél órája csikizett, amikor már a nevetéstől sírva elkezdtem neki könyörögni.

- Ya Ou. Hagyd abba légyszíves.-kérleltem még mindig hatalmas nevetés közepette, mire Ya Ou eleget téve a kérésemnek fölém gördült, majd amikor egymás szemébe néztünk elnevette magát.-Na mi olyan vicces?

- Semmi.-felelte mosolyogva, majd közelebb jött hozzám és mellkasával teljesen az enyémhez simulva olyat tett, amit álmomban sem képzeltem volna. Megcsókolt. A fejemet elfordítva szakítottam meg a köztünk lévő szoros kontaktust, majd pedig lesütve a szememet a padlót kezdtem pásztázni a tekintetemmel, Ya Ou pedig legördülve rólam zavarodottan a hajába túrt.

- Sajnálom Lara, nem tudom mi ütött belém. 

- Ez hiba volt Ya Ou. Kérlek szépen ne említsd meg Olivérnek. Maradjon köztünk, mert ez egy óriási nagy félreértés volt.

- Biztos, hogy félreértés volt és te ezt egyáltalán nem akartad?

- Hogy mondhatsz ilyet?

- Te se mond el Barbinak. Rendben?

- Jó, felejtsük el, hogy megtörtént. 

- Bár eltudnám.-pattant fel mellőlem, majd magára kapta a kabátját és zavarodottan elviharzott. Nem csak ő volt összezavarodva, hanem én is. Egyszerre éreztem bűntudatot az miatt, hogy megtörtént és szomorúságot amiért elküldtem és nem viszonoztam a csókját. Tudtam, hogy Ya Ou még mindig szeret engem, de most már nem voltam biztos abban sem, hogy én elfelejtettem a vele eltöltött időt. Csak ültem és gondolkoztam a kanapén, az órák pedig csak múltak és múltak, amikor meghallottam a csengőnk dallamos játékát. Hirtelen megörültem és azt hittem, hogy Ya Ou jött vissza, de amikor az ajtóhoz léptem és kinyitottam azt a mosoly ami a gondolattól keletkezett rögtön leolvadt az arcomról.

- Szia édesem.

- Te meg mit keresel itt?-kérdeztem szinte már vicsorogva.

- Na mi az? Nem is hiányoztam neked?

- Hiányoztál te a francnak. A hátam közepére se kívánlak te szemét. Kavarsz a legjobb barátnőmmel a hátam mögött még akkor amikor együtt vagyunk, aztán szépen lapátra teszel miatta és összejössz vele. Aztán idejössz nekem kuncsorogni, hogy fogadjalak vissza. Hát neked azok után van bőr a képeden?

- Nem hiszem el, hogy nem hiányoztam.-tolta be az ajtót, ezáltal bejutva a lakásba a kanapéra vágta magát. Szem forgatva csuktam be mögötte az ajtót, majd összefonva a karom megálltam előtte és kérdőn pislogtam le rá.-Szóval mit keresel itt Máté?

- Téged. De ez azt hittem, hogy egyértelmű nyuszi.

- Hogyne. Jössz a régi becézéseddel? Ne várd el, hogy én majd macinak vagy egyébnek foglak hívni.

- Egyébként hol van a kis selyem fiúd? Csak nem vége van a nagy és örökké tartó szerelemnek?

- Csak szeretnéd Csana. Éppen a testvérénél van, este jön haza. Csak nehogy véletlenségből még itt érjen téged.

- Szuper. Akkor estig még bőven van időnk.-pattant fel a kanapéról, majd egyre közeledett hozzám.

- Mit csinálsz?-kérdeztem tőle összeszűkült szemmel.

- Mondjam el még ezerszer, hogy téged? Nagyon hiányoztál nekem.-hajolt le a nyakamhoz, és elkezdte puszilgatni, míg a keze a nadrágomhoz tévedt, ahol elkezdte kihúzni a pólómat.

- Jó, hogy erre közel 2 év után rájössz.-löktem el magamtól-Fejezd be és húzzál haza a Mercikédhez. 

- Nem érdekel már. Megbántam, hogy elhagytalak érte.-húzott vissza magához, mire én azzal a lendülettel el is löktem magamtól.

- Undorodok tőled érted? Menj el.

- Hogyne.-lökött meg erősen, én pedig már csak arra eszméltem fel, hogy lerogyok a kanapé előtt, a fejemből pedig egy ragacsos vörös színű folyadék kezd el folyni. Ugyan ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó, és lépett be rajta Ya Ou a földet pásztázva.

- Figyelj Lara, én gondolkoztam..-kezdett bele a mondandójába, de amikor felnézett és meglátta az előbb kialakult helyzetet ideges lett. Gyorsan mellettem termett és felrántott a földről, és fürkészően meredt az arcomra.

- Minden rendben?

- Igen.

- Jó én nem hiszem.-ültetett le a kanapéra, majd a volt barátomhoz fordult.-Hülye gyerek téged már nem felraktuk egyszer arra a rohadt vonatra? Mi az istennek vagy már megint itt? Talán szeretnéd felkeresni a fogorvosod és a plasztikai sebészed? Ez esetben segíthetek neked.

- Na nézd csak. Megérkezett a hős szerelmes, ja ne haragudj csak az egyik.

- Te most miről beszélsz?-kérdezte idegesen Ya Ou.

- Arról hogy te meg a kis szőke vagytok a világ legnagyobb pancserei. Ugyan abba a lányba vagytok beleesve mind a ketten, ő meg kettőtök közt vacillál.

- Mond már meg hol vacillál? Olivérrel jár és nem velem!-morogta egyre idegesebben Ya Ou.

- Te meg ebbe pusztulsz bele.

- Ya Ou, miről beszél Máté?-kapcsolódtam be a beszélgetésbe

- Semmiről.

- Oké. Ha ő nem hajlandó megmondani majd én elmondom. Arról beszélek, hogy megpróbál téged Barbival vagy hogy hívják az állítólagos barátnőjét, de közben te vagy élete szerelme és csak szenved amikor Olivérrel lát. És vajon amíg nem jöttem mi történt köztetek, amiért annyira muszáj volt bocsánatot kérnie?

- Hát pont ez az, ami nem rád tartozik.-tuszkolta ki idegesen az ajtón a volt barátomat, majd kulcsra zárva az ajtót megakadályozta, hogy visszajöjjön, majd pedig mellém lépett.

- Jól vagy kicsi?-kérdezte a hajamat simogatva.

- Ya Ou, miről beszélt az előbb Máté?

- Semmiről. Gyere inkább lássuk el a sebed minél előbb.-húzott át a konyhába, majd elővéve az elsősegély dobozt ellátta a sebemet. Amíg ő kötözött én továbbra is kérdezősködtem.

- Kérlek mond el.

- Micsodát?

- Azt, hogy miről beszélt Máté.

- Jaj, kit érdekel, hogy mit mondott az az egoista és azt hiszem menő vagyok gyökér gyerek?

- Például engem. És úgy látom volt némi igazság abban, amit mondott. 

- Na jó.-csapta le a doboz tetejét.- Igen, szeretlek, de már csak barátilag. Egykor szerelmes voltam beléd, és ezen se nem tudok sem pedig nem akarok változtatni. Ennyi az egész Lara.

- Oké.-biccentettem elhúzva a számat. Nem is értettem igazán magamat. Miért nem örülök annak, hogy Ya Ou már nem szerelmes belém? Én szeretem őt, de csak mint a bátyámat vagyis ezt hiszem. De én Olivérbe vagyok szerelmes, de ugyanakkor Ya Ou is nagyon kedves a szívemnek. Mi az isten ütött belém? A gondolkodásomból a telefonom csörgése zökkentett ki, a kijelzőn pedig a barátom Olivér neve villogott.

- Szia kincsem. Minden rendben?

- Igen, persze. Ya Ou itt van.

- Még mindig? -kérdezte kicsit már feszülten

- Aha. Mért baj?-kiabált bele a telefonba Ya Ou, amitől átmeneti hallás károsodást szenvedtem.

- Köszönjük a hallás károsodást.-nevetett bele a készülékbe Olivér.

- Nincs mit.-kacagott fel Ya Ou is immáron a háttérben, én pedig kicsit arrébb mentem, mert azt hittem, hogy valami személyeset akar mondani, ami csak kettőnkre tartozik, de aztán tévedtem.

- Figyelj cica, nem tudok ma hazamenni, mert úgy döntöttem, hogy csapok egy tesós hétvégét a bátyámmal. Remélem nem baj.

- Dehogy baj. Add át neki az üdvözletem. 

- Üdvözöld te.-válaszolt vissza mosolyogva- Várj kihangosítalak. Oké, mondhatod.

- Szia Erik!

- Csáó sógor! Mi a helyzet?

- Megvagyok. Egyszer azért feltolhatnád a segged Pestre.

- Próbálkozom. Na hagyom, hogy elbúcsúzzatok egymástól és végre elindulhassunk az éjszakába.

- Hé. Csak okosan! Semmi sztriptíz bár vagy csajozás!-válaszoltam vissza nevetve

- Igenis asszonyom.

- Na visszavettem. Nem fogok csajozni, tudod, hogy csak téged szeretlek.

- Tudom Oli. Én is. Menj csak. Jó éjszakát és jó hétvégét. Várlak haza. Szeretlek.

- Oké. Nélküled nem lesz jó. Én pedig sietek! Szeretlek kincsem. Szia.-tette le a telefont, majd visszatérve a nappaliba lehuppantam a tévét néző Ya Ou mellé.

- Na mit csinálunk hétvégén?-pakoltam a lábaimat az ölébe vigyorogva.-Jó láb tartó vagy.

- Na azt mindjárt gondoltam.-felelte nevetve és lesöpörte a lábamat az öléből. 

- De most miért?-nyavalyogtam

- Azért.-utánozta vékonyan a hangom, ami valljuk be elég vicces volt.

- Jól van Feng. Most aztán befeszültem.

- Azt látom.-vigyorodott el, majd visszahúzta az ölébe a lábamat.
- Na ezt már szeretem.-válaszoltam önelégült vigyorral.
Körülbelül egy órán át néztük a tévében a meccset, közben pedig egymás kedvenc csapatát szidtuk. Én lebénáztam a Reált míg ő leszarozta a Manchester Unitedot. Na igen ez a kedvenc időtöltésem, ezért nem nézek én egyik fiúval sem meccset, mert valahogy mindig vita kerekedik belőle.
- Na mivel győztük te fizeted a pizzát.-jelentette ki határozottan Ya Ou
- Álmodik a nyomor. Én vagyok a lány ezért te fizeted.
- De én vagyok a vendég.-vágott olyan bitch please fejet, amin természetesen elnevettem magam, majd a fejemet csóválva felkaptam a telefonomat és megrendeltem a pizzánkat. Az általam megrendelt és kifizetett pizzából egyébként körülbelül egy szeletet ettem, míg Ya Ou az egész többit befalta, úgyhogy úgy gondoltam itt az ideje egy kis háborúnak. Összefonva a kezemet magam előtt kérdőn bámultam rá, majd amikor ezt ő észrevette teli szájjal megszólalt.
- Miva'?
- Az, hogy én rendeltem sőt fizettem a pizzákat, de te az én részemet is megetted.-mire ő csak felém nyújtotta a már félig megrágott pizza szeletét. Ránéztem a pizzára, majd Ya Ou arcára újra a pizzára és akarva akaratlanul is elröhögtem magamat.
- Na akko nem kérsz?
- Undorító vagy Feng.
- Igen tényleg az vagyok Koltai?-dobta vissza a dobozba a megmaradt fél szeletet, felkapott az ölébe és elkezdett velem futkosni a lakásban. Végig rugdostam és kapálóztam azt az öt percet, de sehogy sem tudtam a karjai közül kiszabadulni.- Jó azért nem kell úgy visítani, mint az újévi kismalac akit seggbe lőttek a pezsgős üveg dugójával.
- Akkor tegyél le.-kérleltem mire ő beszaladt velem a hálóba és szó szerint ledobott az ágyra.-Jajj de kedves vagy te.-forgattam meg a szemeimet
- Azt mondtad, hogy tegyelek le.
- Igen azt, hogy tegyél le, nem azt, hogy dobj le!-válaszoltam vigyorogva
- Ja bocs porcelán baba.-nyújtotta ki a nyelvét
- Elmész te a tudod hova Ferenc.
- Mi az, hogy Ferenc? Egyáltalán ki az a Ferenc? Ezt most megbánod.-kapott fel az ölébe, és elkezdett pörgetni.
- Tegyél le légyszi. Hányingerem van.-könyörögtem Ya Ou-nak aki újból ledobott az ágyra de ezúttal ő is ugrott velem együtt.-Te majom szálljál le rólam.-toltam el magamtól nevetve.
- Eszemben nincsen leszállni.-bújt még jobban hozzám.
- Na. Hagyjál már.-kérleltem még mindig visítozva, míg ő csak mosolyogva fürkészte az arcomat. -Mi az?
- Olyan gyönyörű és lélegzet elállító vagy.-vigyorgott tovább egy apró pírral az arcán.
- Te sem vagy olyan ronda. Szódával mondjuk még elmész.-nevettem el magam, mire ő is ugyan így téve beletúrt a hajába és egyre közelebb hajolt. Egy ponton megállt és megvárta mit reagálok, én pedig egyáltalán nem gondolkodva a következményeken felé hajoltam és megcsókoltam. Szívem vadul kalimpált, gyomromban pedig millió egy pillangó cikázott össze vissza. Fogalmam sem volt mit miért csináltam, csak visszacsókoltam ahányszor alkalmam nyílt rá. Ya Ou a pólóm alatt végigsimított a hátamon, majd többször is gyengéden belemarkolt a fenekembe. Kezeim felfedező útra indultak az izmos mellkasán simogatva a hasán lévő kockákat. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok, akkor jutott el a tudatomig,hogy mi is történik, amikor már húzta felfelé a pólómat. Oldalra fordítva megszakítottam az addigi folyamatos csók váltásunkat.
- Sajnálom.
- Én is. - biggyesztettem le a számat.
- Mindig hibázunk.-simította meg az arcom szélét.
- De miért? - kérdeztem elbizonytalanodva, ugyan is amikor belenéztem azokba a gyönyörű szép barna íriszekbe kedvem támadt volna újból megcsókolni és szorosan magamhoz ölelni őt.
- Vajon miért? Mert szeretlek téged! Érted? Szerelmes vagyok beléd! Eddig is szerelmes voltam és ezután is az leszek! Téged senki nem tud pótolni és annyira de annyira kimondhatatlanul fáj azt látni, hogy Olivér ölel át és csókol meg nem pedig én. Azt szeretném ha velem lennél és nem vele.
- Valóban?
- Igen.-mosolyodott el hirtelen.
- Tényleg szeretsz?
- Tényleg és szomorú, hogy erre a nyomorék exed előbb rájött mint én saját magam. Sohasem voltál számomra közömbös. Fontos vagy nekem, és hidd el érted még nem is tudom Christina Aguleirát is elhagynám. Mert szerelmes vagyok és csak beléd amióta ismerlek. Magam mellett akarlak tudni. Én akarlak megvédeni és esténként átölelni.
- Ya Ou. Én. Én.-ismételtem egymás után a szavakat totálisan összezavarodva.
- Ne mondj semmit. Én most elmegyek,majd hívlak. Vagy inkább hívj te. Ha már eldöntötted magadban ezt az egészet.
- Ne. Nem akarom, hogy elmenj.-szaladt ki hirtelen a számon.
- És miért nem?-kérdezte fürkésző tekintettel
- Mert vihar van és nem engedhetlek ki ilyen időben.
- Ne félts te engem. Én nem vagyok porcelánból.-mire én csak elmosolyodtam és szorosan magamhoz öleltem.-Ezt miért is kapom?-ölelt még jobban magához, miközben a derekamról a fenekemre csúsztatta a kezét.
- Nem tudom. De elmegyek zuhanyozni.
- Jól van.-helyeselt de elengedni tovább sem engedett.
- Ha esetleg elengednél azt megköszönném.
- De nem akarlak.
- De muszáj lesz. Na addig meg vagy olyan cuki, hogy főzöl nekem vacsit.
- Most ettél hiszen pizzát.
- Ettem esetleg ettél.-kacarásztam, majd felkaptam a törölközőmet és elvonultam fürdeni. Nagyon jól esett a meleg víz lazító ereje és végre nem gondolkoztam semmi kétségbeeső dolgon. Amint kész lettem a konyhába siettem a vacsorát készítő Ya Ou-hoz. Megpróbáltam kicsit belecsipegetni az ételbe, de Ya Ou rácsapva a kezemre elküldött az asztalhoz. Mint egy durcás kis óvodás úgy vártam a vacsorát, majd miután mind a ketten elfogyasztottuk az étket, megetettem az állatokat és aludni tértem. Sajnos a maci amit Olivértől kaptam sem tudott megnyugtatni, ezért visszasétáltam a nappaliban tévét néző Ya Ou elé.
- Na mi van te pizsamás banán?
- Félek. Esetleg idejöhetek aludni?
- Persze.-csúszott hátrébb a kanapén helyet adva nekem, mire én kényelmesen bevackoltam magam mellé és a mellkasára hajtva a fejemet hamarosan mély álomba szenderültem.
 Reggel hatalmas nagy veszekedésre ébredtem a zaj pedig nem máshonnan mint a konyhából érkezett, a forrása pedig a barátom és Ya Ou volt. Habár már éber voltam a szememet nem nyitottam ki, és úgy téve mint ha még aludnék hallgattam végig a hangos veszekedést.
- Nem megmondtam, hogy vigyázz rá? Ez alatt nem azt értettem, hogy hódítsd vissza! Akkora seggfej vagy te Feng! Fogd már fel, hogy ő az ÉN barátnőm és csak engem szeret!
- Valóban így gondolod Olivér? Ha a te barátnőd akkor miért nem tudja ezt biztosan?
- Mi van?-kérdezett vissza idegesen Olivér.
- Pontosan jól hallottad. Lara nincsen tisztában az érzéseivel és vacillál közöttünk.
- Talán nem vacillálna ha nem tennél és mondanál neki kétértelmű dolgokat Ya Ou!
- Hát hogyne. Azt hiszem, hogy ő csókolt meg kétszer is és nem én őt.
- Mi a fene?-kérdezte rohadt hangosan Olivér, és tudtam, hogy most már ideje lesz felébredni és közbeavatkozni mielőtt még bármi is történik.
- Oli ne!-keltem fel kicsit gyorsan amitől elvesztettem az egyensúlyomat. Már csak arra eszméltem fel, hogy valaki a térdem alá nyúl és visszatesz a kanapéra.
- Ez is a te hibád.
- Sajnálom. Nem tudom mi ütött belém, de elég volt már az, hogy hazudok az érzéseimről. Szerelmes vagyok belé érted Olivér? Szerelmes!
- És Barbi?
- Őt is szeretem, de Lara sokkal de sokkal többet jelent már most számomra mint Barbi az elmúlt fél évben. Ő az életem része marad mindig is. Érted?
- Fejezzétek már be légyszíves!-avatkoztam közbe ezzel tudatva, hogy én is jelen vagyok.
- Lara. Kicsim, minden rendben?
- Igen persze. Csak túl gyorsan pattantam ki az ágyból.
- Tényleg igaz amit Ya Ou mondott? Tényleg csókolóztatok?
- Igen. És sajnálom.
- Még is mit?-nézett rám már szinte könnyes szemmel Olivér ami miatt az én szemeim is könnybe lábadtak.
- A csókot. Sajnálom, hatalmas hiba volt. Én nem vagyok biztos az érzéseimben, hagyjatok most magamra kérlek, hadd gondolkozzam.-sétáltam be a szobába, majd az ágyra dőlve hagytam, hogy a könnycseppek elárasszák a kedvenc párnám felületét. 10 perc múlva kopogást hallottam, majd pedig Olivér nyitott be a szobába.
- Bejöhetek?
- Már bent vagy.-töröltem meg a szemeimet, amik a sok sírástól már így is vörösek és duzzadtak voltak.
- Lara nem kell sírni, nincsen semmi baj.-ült le mellém, majd magához húzott és szorosan átölelt.
- Köszönöm, hogy itt vagy.
- Én mindig itt leszek neked. De most elmegyek egy kis időre és hagyom, hogy egyedül meghozd talán életed legnagyobb döntését. De azt tudd, hogy én mindig és bármi módon küzdeni fogok érted és a szerelmünkért. Ha már tudod mit akarsz, akkor úgy szeretném hallani a döntésedet, hogy Ya Ou is jelen van. Bárhogy döntesz én tisztelni fogom azt. De mielőtt elmegyek, azért szeretném átadni azt amit érzek.-gördített maga alá, majd fölém támaszkodva úgy csókolt meg mint ahogyan még soha. Minden érzés benne volt, és azt hiszem ezt jogosan nevezhetjük nem akarlak elveszíteni te vagy az egyetlen aki számít csóknak.- Most viszont megyek. Ne hamarkodd el a döntésed csak erre kérlek Lara. Szeretlek, mindennél jobban.-csókolt meg még utoljára majd otthagyott egyedül a kusza gondolataimmal. Nem tudtam mit tenni, ezért felhívtam Szikit, hogy segítsen nekem. Ő persze készségesen beleegyezett és perceken belül már ott is termett.
- Figyelj Lara én természetesen segítek, de egyet ígérj meg nekem.
- Mit Peti?
- Hogy mindenképp úgy döntesz, hogy neked az soha többé ne okozzon dolgot.
- Rendben. Szóval akkor kezdjük Ya Ou-val.
- Nézd Ya Ou ő teljesen kiszámíthatatlan, de ugyanakkor biztos, hogy teljes szívéből szeret téged és ezt nekem is mondta már. Ha ő veled lenne akkor soha sem unatkoznál, mindig újabb és újabb kalandokban lenne részed. Jó srác viszont néha egyáltalán nem érett egy kapcsolatra. Illetve hát egy olyan kapcsolatra, amiben te vagy az egyik fél.Szerintem te jobbat érdemelsz mint ő. Másrészről pedig nem hiszem, hogy szeretnéd felrúgni a barátságod Barbival. Ugyanakkor azt nem mondanám, hogy szerelmes vagy belé de kötődni biztosan kötődsz hozzá.
- Ez így van. Olivérről mit gondolsz?
- Na ő meg néha még bonyolultabb mint Ya Ou. Ha vele vagy a rajongótáborunk 70%-val állsz legalább szemben, és néha képes félrelépni akarva-akaratlanul is. Ugyanakkor már több mint fél éve vagytok együtt, sőt össze is költöztetek tehát mi sem bizonyítja jobban, hogy szerelmes vagy belé. Itt már csak az a kérdés, hogy Ya Ou felé mit érzel? Kötődést vagy szerelmet? Mert ez a csókcsata elég sok mindent meghatároz szerintem. Viszont, most mennem kell Zsófihoz. Dönts helyesen. Szia Lara.-puszilta meg a fejem búbját, majd egyedül hagyott. Ahogy átgondoltam a dolgokat és mérlegeltem, tudtam, hogy mit kell tennem. Mindkét fiút felhívtam akik alig 5 percen belül ott is termettek és érdeklődve figyelték minden szavamat.
- Nézzétek, kicsit nehéz volt a döntés, mert mindkettőtöket szeretem. Persze kit hogyan. Eddig azt hittem, hogy mind a kettőtökbe szerelmes vagyok, de Ya Ou-tól valamint Olivértől kapott csók összemérése talán sokat döntött ezen a mérlegen. Tudjátok az eszem és a szívem is mást mondott, az a kérdés már csak hogy én a szívemre hallgató avagy az eszemre hallgató lány vagyok. Sohasem voltam jó ebben a szerelem témában mint ahogyan ezt észrevettétek már, most viszont ideje volt eldöntenem mit is akarok. És én döntöttem. Sziki sokat segített a döntésemben, és remélem bárhogy is legyen a másik fél nem tagadja meg a barátságomat. Tehát én az alapján döntöttem, hogy ha elmennétek kinek mondanám azt, hogy hiányozna és kinek azt, hogy ne menj el maradj itt. Tehát akit én szeretnék, hogy velem legyen és minden este átkaroljon vagy egy hosszú nap után megcsókoljon, az......

21.~

- Máté?- néztem rá ijedten miközben persze hátrahőköltem az átmenetileg rám jött sokk miatt. Elképzelni sem tudtam, hogy a volt barátom mi a csodát keres Pesten és egyáltalán mit akar pont tőlem azok után amit velem csinált.- Mit keresel itt?

- Inkább kit. Amúgy meg téged, és szerencsére meg is találtalak.-mosolygott rám széles vigyorral, és gondolom hiún azt hitte, majd én is így teszek, és a nyakába ugrok, hogy újra találkozunk és beszélgetünk.

- Engem? - néztem rá csodálkozva, hiszen semmit sem értettem. - Miért is?

- Szerintem ezt nem itt kéne megbeszélni egy bevásárló központ közepén. Menjünk el inkább egy eldugott helyre, ahol normálisan és persze kettesben lehetünk.-kulcsolta rá az ujjait az enyémekre, és szorosan tartva megakadályozta, hogy ellenálljak.

- Máté, eressz el. Azt meg végképpen felejtsd el, hogy mi valahova is elmegyünk kettesben! Ha valami fontos mondandód támadt azt most oszd meg velem, mert mennem kellene haza.

- Dehogy mész te haza!-szorította meg kicsit erősebben a kezemet, amitől könnyek gyűltek a szemembe.

- Engedj már el. Ez fáj, hallod?

- Minden rendben van kis hölgy? - csatlakozott hozzánk egy öreg bácsi. 

- Hát van egy kisebb.- néztem rá ijedten.

- Dehogy is, nincsen neki semmi baja.-mordult rá a kedves kis bácsira Máté, amitől kezdtem már az átlagosnál is jobban rettegni.

- Nem magától kérdeztem fiatalember. Nem látja, hogy amit tesz az fáj neki? Eressze el.-hámozta ki a kezemet Máté karjai közül, mire én amint tudtam megköszöntem neki, majd pedig szélsebesen hazarohantam. Szinte lihegve értem be a lakásba, ezért négy kérdő szem párral találtam szembe magamat, de felnyújtva a kezem jeleztem neki, hogy semmi baj nincsen és a konyha felé vettem az irányt. Töltöttem magamnak egy pohár vizet, és lassan kortyolgatni kezdtem, amikor hallottam, hogy valaki óvatosan próbálja kinyitni a nappalit és a konyhát elválasztó ajtót. Már kezdtem megijedni, hogy Olivér az, ezért gyorsan lejjebb húztam a pólómat, hogy eltakarja a csúnya lila foltot, amit a volt barátom szorítása okozott. Szerencsémre nem Oli lépett be az ajtót, hanem Ya Ou.

- Minden oké?-nézett rám fürkészően.

- Persze.-bólintottam határozottan, miközben még mindig húzkodtam a pólóm ujjának szélét.

- Akkor nem lennél ilyen ideges és feszült.

- Nem vagyok feszült.-csaptam le a poharamat a pultra a kelleténél erősebben, amitől az összes benne lévő folyadék a pulton landolt.-Na meg még ez a szar is.-mormogtam idegesen és hangosan, amitől Ya Ou kissé megijedve hátratántorodott. 

- Hé, minden oké?-csatlakozott bele a beszélgetésbe a barátom is.

- Már mondtam, hogy igen, és elképesztően örülnék, ha nem kezelnétek végre úgy engem, mint egy törékeny porcelán babát. Köszönöm.-vágtam mérgesen a mosogató rongyot a mosogatóba, majd idegesen kiviharoztam a helyiségből és a fürdőbe mentem, ahol gyorsan levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Már vagy fél órája áztattam magam, amikor úgy éreztem elég lesz a víz pazarlásból, ezért elzártam a vizet és megtörölköztem.

***Olivér***

 Lara nagyon de nagyon furcsán és persze idegesen érkezett meg a vásárlásból, de az okát sem én sem pedig a három másik srác nem tudta megállapítani. Ya Ou felajánlotta, hogy megbeszéli a helyzetet vele, hátha én tettem valamit ismét, de amikor kiabálást hallottam, úgy gondoltam, hogy bármi is legyen a baj, jobb lesz a közbeavatkozom. Lara persze kiakadt, és duzzogva bezárkózott a fürdőbe. Mivel én és a fiúk is azon voltunk, hogy minél előbb megoldjuk a problémát, ezért úgy határoztunk, hogy kicsit elhalasztjuk a mai próbát hátha sikerül kettesben valamit kiszednem belőle.Már éppen indultam volna utána, hogy megnézzem mi a helyzet, amikor is a barátnőm telefonja csörögni kezdett. Soha nem tenném meg azt, hogy felveszem a szerelmem telefonját, de most muszáj volt megtennem. Ahogy a képernyőre néztem, egy először ismeretlennek tűnő név villogott rajta, aztán beugrott, hogy a név tulajdonosa nem más mint Lara ex barátja. Hirtelen nem értettem, hogy mit akar Larától Máté, ezért megvártam amíg a kedvesem kifárad a fürdőszobából és elmesél mindent amit tud.

***Lara***

 Miután végeztem minden fürdőszobai teendővel, magamra csavartam egy hófehér puha anyagú törölközőt és megpróbáltam úgy átsettenkedni a nappalin, hogy Olivér ne vegyen észre, persze ez kudarcba fulladt, amikor is megpillantottam a nappali közepén elgondolkodva állni, a kezében pedig egy ismerős tárgyat az én telefonomat tartotta. 

- Olivér mi a jó francot keres nálad a telefonom? - néztem rá szúrós szemmel.

- Inkább én kérdeznék most tőled.

- És még is mit?- hajtottam le idegesen a fejemet, majd a tekintetemmel a földet kezdtem el pásztázni.

- Például az lenne a kérdésem, hogy miért hívogat téged az exed? És hogy mi az oka annak, hogy feldúlt vagy?

- Milyen exem? - kérdeztem vissza úgy téve, mintha mit sem tudnék semmit erről az ügyről.

- Na ne kamuzz nekem Lara. Máskor is hívott már téged?

- Te nem bízol bennem?- néztem rá könnyes szemmel.

- Jajj, nem ezt mondtam kicsim! Gyere ide.-húzott magához pont ott, ahol a szorítás nyoma volt, amitől kicsordult a könnyem.- Ugye nem hívott máskor?
- Nem. Nem hívott.-mondtam rezzenéstelen arccal és igazából nem hazudtam, mivel csak élőben zaklat. Oli csak elmosolyodott, majd maga felé fordítva végigsimított a karomon, majd folytatta volna a beszélgetést de amint meglátta a foltot felmordult.
- Ez mi a jó büdös franc Lara?-nézett rám idegesen
- Izé.Semmi. Megcsúsztam a kövön fürdés után és nekiestem a kád szélének.-füllentettem, de pontosan jól tudtam, hogy ez édeskevés, hogy elhiggye ezt a kitalációt.
- Aha, megcsúsztál.-forgatta meg idegesen a szemeit. - Ne nézzél már madárnak légyszíves. Ennek a sebhelynek van valami köze ahhoz a gyökér exednek?
Már épp válaszoltam volna, valószínűleg ismét egy hazugságot, megcsörrent a telefonom, a kijelzőn pedig nem más mint Máté neve villogott szüntelenül. Túl későn kaptam érte, mert Olivér beelőzve engem felvette a mobilomat. Amikor a barátom helyettem vette fel a telefont, megállt bennem az ütőér is, hiszen tudtam, hogy egy hatalmas nagy veszekedés fog következni aminek én szem és fül tanúja leszek.
- Na végre szerelmem, már azt hittem fel sem veszed a mobilodat.-szólt bele Máté olyan hangosan, hogy én is tisztán érthettem.
- Te még is mi a szart képzelsz magadról? - ordította bele a telefonba Olivér, aminek következtében szerintem nem csak én hőköltem hátra.
- Ki vagy te? - kérdezte higgadtan Máté
- Patocska Olivér, Lara BARÁTJA! Ha jót akarsz magadnak, és szeretnéd ha még megmaradna minden szerved épségben akkor úgy ahogy vagy elmész innen a lehető legmesszebbre és egy büdös szót nem szólsz többet ehhez a lányhoz. Ha megtudom, hogy még egyszer hozzáérsz és akár csak a haja szála meggörbül, drága haverom te a temetőben fogod végezni.
- Jól van, ne kapd már fel a vizet. De jól jegyezd meg. A lány az enyém volt előbb, és ami az enyém volt az az enyém is marad.-nyomta ki a telefont Máté.
- Most tuti utálsz.-suttogtam elhaló hanggal,miközben a könnyek szüntelenül potyogtak ki a szememből.
- Dehogyis utállak!-húzott magához, majd egy puszit nyomva a homlokomra folytatta.- De mi az, hogy az ő szerelme vagy? Hát hol él ez az őskorban? Hát maximum az álmaiban vagy a szerelme.
- Olivér, én egy kicsit félek.
- Nem kell.-simított végig a hajamon.- Amíg engem látsz nem kell félned. Ezt a degenerált és buta gyereket meg majd én elintézem. Rendben bébi?
- Aha.-bólintottam már mosolyogva, mire ő a kezei közé fogva az arcomat lágyan megcsókolt.
Egész délután csak beszélgettünk a mi kis pihe puha ágyunkban fekve, az állataink pedig szorosan feküdtek Olivér lába mellett. Éppen a mellkasát cirógattam az ujjaimmal, amikor ismét a mobilom csörgésére lettünk figyelmesek, s a hívó fél nem volt más mint Máté. Olivér kicsit idegesen vette fel helyettem.
- Ember. Ennyire értetlen vagy? Nem meg mondtam, hogy szálljál le erről a lányról? Süket vagy vagy szimplán csak ennyire agyalágyult és alul iskolázott?
- Igen?-szólt bele higgadtan Máté-Ha ennyire nagy ember vagy és olyan nagyon szereted a te kis Larácskádat akkor még is hol voltál amikor bekékült a karja?
- Ha csak akár egyszer is megpillantalak az 500 méteres körzetében én Isten bizony kiverem a fogaidat. Tudd meg, hogy ez a lány az enyém és ha még egyszer kiejted a szádon a nevét komolyan mondom kinyírlak.
- Jól hangzik. Akkor akár találkozhatnánk is, nem de bár?
- Jó ötlet. Legalább minél előbb lekeverhetek neked egyet. 10 perc múlva a sarki kávézóban te gyökér.-nyomta ki a telefont, majd azzal a lendülettel felpattant és elindult az ajtó felé.
- Most elmész?-kiáltottam utána, mire ő visszafordult.
- El. De nem kell aggódnod maximum eltörik a keze.-nevette el magát, pedig én ezt egyáltalán nem tartottam olyan viccesnek mint amilyennek ő. Elkomolyodott arccal néztem rá és csak reméltem, hogy abbahagyja a kacarászást. -Kicsim. Nem lesz gond.-lépett vissza engem nyugtatva az ágy mellé, majd egy puszit nyomott a homlokomra, de ekkor megszólalt a telefonja.
- Mond Ya Ou.
- Haver fél órája várunk téged a próbán. Méltóztatnál idefáradni?
- Basszus kulcs.-csapta magát homlokon Olivér.-Teljesen kiment a fejemből a mai próba.
- Mert?
- Mert találkozóm van azzal a gyökér Máté gyerekkel.
- És ezt te csak most mondod? Fél perc és ott vagyok.-válaszolt ingerülten Ya Ou, majd lecsapta a telefont és gondolom elindult ide.
- Na most már örülsz?-nézett rám mosolyogva a barátom.
- Persze, most már ketten fogjátok szarrá verni.-feleltem cinikusan.

***Olivér***

 Miután történt pár telefonbeszélgetés köztem és Máté között kezdte egyre jobban birizgálni az orromat a kíváncsiság, hogy vajon hogyan is néz ki Lara volt barátja, akivel közel fél évig jártak,majd pedig ő szemtelenül dobta a barátnőjéért. Nem is tudom, hogyan lehet bőr a pofáján idejönni és könyörögni Larának,hogy fogadja vissza. Azt sem nagyon értettem, hogy Ya Ou miért akar ennyire beleavatkozni a dologba, de ezt a szálat inkább hagytam. Megvártam a haverom érkezését, majd immáron már ketten elindulhattunk végre a találkozó helyszínére.Már negyed órája ültünk az egyik sarokban elhelyezett asztalnál, amikor kezdtem azt hinni, hogy már el sem fog jönni ez a hős kaszanova, amikor egy körülbelül velem egy magas, szőkés hajú fiú vágódott le az előttünk lévő székbe, majd a szék hát támlájára terítette a bőr dzsekijét és megszólalt.

- Na mi van, már testőr is kell neked te szupersztár?

- Feltételezem te vagy Máté.-mondta Ya Ou összeszűkült szemmel, miközben én végigszemléltem a srácot.

- Úgy látom Lara még mindig a szőke fiúkra bukik.-biccentett felém hanyagul, én pedig azt éreztem, hogy egyre jobban megy fel bennem a pumpa.

- Hogyne. Csak épp már nem a nyomorékokra.-döntöttem el oldalra a fejemet miközben idegesen rágtam a rágómat.

- Azt hiszed vicces vagy te ego mániás majom?

- Jól van. Fejezzétek be.-csitított el minket Ya Ou még épp idejében.

- Csak egy kérdés szupersztár fiúkák. Melyikőtök is Lara barátja?

- Természetesen én.-vágtam rá morcosan

- Értem.-kapta fel a kabátját majd lenézően ránk nézve folytatta a mondandóját.- Mivel a szerelem rózsaszín kis ködétől mind a ketten vakon sétálgattok, nehogy az legyen, hogy Lara végül nálam köt ki megint. Jegyezzétek meg, én mind a kettőtöknél ezerszer régebb óta és jobban is ismerem. Tudom, hogy mik a gyenge pontjai. Na szevasztok.

Nemsokkal a távozása után mi is hazaindultunk, ahol Lara már tűkön ülve várt minket. Persze én és Ya Ou már út közben lebeszéltük, hogy húzzuk a mesélést had legyen egy kicsit kíváncsi Lara. Ahogyan sejtettem, rögtön amint meglátott minket odarohant és kérdezősködni kezdett.

- Na mi volt? Meséljetek már.-kérdezősködött mire én és Ya Ou nevetve a nappaliba vonultunk és bekapcsoltuk a tévét.- Ne már. Szóval nem mondotok el semmit?

Továbbra sem szóltunk hozzá, csak visszafojtott mosollyal bámultuk a képernyőt, mire Lara akcióba lendült. A kanapéhoz érve beleugrott az ölembe, a lábait pedig átkulcsolta a derekamon. Próbáltam a meccsre koncentrálni, de Lara ilyen fokú közelsége annyira megbódított, hogy azt sem tudtam hol vagyok, a barátom meg természetesen a képernyőt bámulva vigyorgott.

- Mond csak Lara, belőlem nem szeretnéd így kiszedni?-kacsintott rá Ya Ou, aminek nem igazán örültem, hiszen még élénken éltek bennem azok a pillanatok amikor együtt láttam őket, ezért szorosan a dereka köré fontam a kezeimet, majd pedig magamhoz öleltem.

- Nyugi Oli. Belőle nem így fogom kiszedni.-mosolygott rám a barátnőm, mire én a fene sem érti mi okból de megkönnyebbültem. Ezután Lara mindenen keresztül mászva átugrott Ya Ou ölébe és csikizni kezdte, a haverom pedig felkapta és futkosni kezdett vele a lakásban, majd pedig visszaülve a kanapéra csikizni és ütögetni kezdték egymást. Hirtelen kicsit féltékeny lettem, mert szerettem volna a ha Lara belőlem szedi ki valamint örültem volna, ha nem viselkednének ennyire kétértelműen egymással.

- Na. - tette le Ya Ou mellém, majd elindult kifelé.- Beszéljétek meg, ha meg van valami hívjatok.

- Na elmondod már mi történt?-fordult felém érdeklődve Lara amikor már csak kettesben voltunk.

- Hogyne bébi.-bólintottam, majd elmeséltem neki mindent ami a kávézóban történt.

- Akkor most már nem fog zaklatni?

- Hát nem ajánlom neki.-mosolyogtam rá, de ebben a pillanatban rá is jöttem, hogy tényleg betartja a szavát, ugyanis ismét egy üzenet érkezett Larának tőle, amiben az állt, hogy ezzel még nincs vége és igenis visszaszerzi azt ami az övé. Ránéztem a barátnőmre, akinek könnyben áztak a szemei. Nem hittem el, hogy hogyan képes ennyire nyomulni és zaklatni ezt a szegény lányt, miközben azt állítja, hogy szereti őt. Az ölembe húzva simogatni kezdtem,mire ő gondolom a sírás miatt elálmosodva elszunyókált az ölemben. Míg ő az igazak álmát aludta, addig én felhívtam Ya Ou-t és elmondtam neki mindent, és megegyeztünk abban, hogy ideje végre a tettek mezejére lépni ezért küldtem Lara telefonjáról Máténak egy sms-t miszerint találkozzunk 10 perc múlva az állomáson, és csak reménykedtem benne, hogy beveszi ezt a kis trükköt. Gyorsan felvettem Ya Ou-t, aki kérdőn pislogott rám amint megérkeztünk a végállomásra.

- Minek jöttünk ide?

- Fogjuk szépen a szőke gyökeret és feltesszük egy vonatra ami szépen hazaviszi oda ahová való.

- Ez a nagy terved Olivér?-forgatta meg a szemét cinikusan Ya Ou.

- Van jobb ötleted Feng?

- Nincs.-rázta meg a fejét Ya Ou, majd elhalkult mivel megérkezett Máté.

- Lara átvert? 

- Nem éppen. Nem tud semmiről sem. Most éppen alszik, vagy talán sír. Mert mióta itt vagy ez a két véglet létezik.

- Ah, ne törődj vele kicsit túl érzelgős lány. Bár az ágyban meg kell hagyni, hogy nem érzelgősködik ennyit.-kacsintott ránk a szőke gyerek. Eddig bírtam és itt pattant el a húr.

- Mit mondtál?-löktem meg

- Héhéhé. Nyugi.-fogott vissza Ya Ou.

- Miért talán tévedek?-vigyorodott el Máté

- Jobb ha nem feszegeted a határokat mert már így is a penge élén táncolsz.-szólalt meg Ya Ou is.

- Nocsak a másik hős szerelmes. Kíváncsi leszek, hogy ha bevallod az érzéseidet akkor Lara visszamegy-e hozzád.

- Na ide figyelj te nyomorék. Barátnőm van és ha nem tudnád szeretem. Lara nekem olyan mint ha a húgom lenne, szóval vegyél vissza az arcodból mert nem csak Olivértől kapsz egyet hanem tőlem is.
- Most pedig szépen a rendelkezésedre álló 4 percben összepakolod a cuccaidat és szépen a következő vonattal hazahúzol és békén hagyod az ÉN barátnőmet.-nyomtam a kezébe a jegyét.-Felfogtad?

- Fel. De ne hogy azt hidd Ya Ou, hogy téged szeret. Sajnálatomra pont egy ilyen majmot fogott ki maga mellé. És nem kell aggódni, már összepakoltam, mert azt hittem, hogy Lara hazajön velem. De tévedtem. Viszont rá fog jönni hamarosan, hogy ki is kellene neki és én ott fogok várni rá.-szállt fel a vonatra mi pedig tátott szájjal bámultunk utána, majd amikor felfogtuk, hogy elment mi is hazaindultunk. Ya Ou-t letettem náluk majd hazavezettem és halkan belopóztam. A nappaliba érve láttam, hogy a szerelmem még mindig alszik, ezért az ölembe húztam a fejét és megsimítottam a haját mire ő mozgolódni kezdett. Lassan kinyitva a szemét rám mosolygott én pedig visszamosolyogva lehajoltam és lágyan megcsókoltam.

- Elment Lara.

- Ki ment el?

- Máté. Feltettem egy vonatra és hazaküldtem.

- Jajj de örülök.

- Én is.-öleltem át a derekát majd magamhoz húzva lágyan megcsókoltam.

Az estét beszélgetéssel és végre nevetéssel töltöttük el, és naivan mindketten azt gondoltuk, hogy ennek a harcnak végre vége van a mi győzelmünkkel. Vagy talán mégsem?

20.~

 Végre megcsillantak a tavasz első sugarai, aminek rendkívül örültem, hiszen nem nagyon szeretem amikor minden fehérbe öltözik. Persze szerintem is szép amikor az egész táj havas, de az én szívem jobban húz a zöldellő és virágzó rétek látványa felé, szóval kicsattantam a boldogságtól amikor reggel az erkélyre léptem és azt láttam, hogy már semmit nem borít fehér lepel és már az idő sem volt annyira hideg mint ahogy tél elején szokott. Egész nap csak pihentem és televíziót néztem, amikor Olivér szólt, hogy öltözzek fel végre és ne egész nap köntösben szaladgáljak, úgyhogy egy nagyot sóhajtva a fürdő felé vettem az irányt, ahol gyorsan rendbe szedtem magamat. Alig végeztem, amikor meghallottam a csengőt, de amire kikászálódtam a fürdőszobából Olivér már be is engedte a vendégeinket akik persze a fiúk és barátnőik voltak. A csajok természetesen rögtön rám ugrottak, de mielőtt a fiúk azt hinnék, hogy pankrációt játszunk gyorsan felpattantunk a földről és már szilárd lábakon állva folytattuk az ölelkezést. A lányok természetesen össze-vissza puszilgattak aminek eredményeként szép rózsaszín csók nyomos lett az arcon. Ezt természetesen Olivér és a másik három fiú viccesnek találta, úgyhogy a fürdőben gyorsan berúzsoztam egy élénk vörös rúzzsal az ajkaimat.

- Na ki találta ezt viccesnek?- lépkedtem Olivér felé,aki rögtön hátrálni kezdett, majd megbotolva a kanapé szélébe kiterült azon. Gyorsan akcióba lendültem és ráugorva egy hatalmas cuppanós puszit nyomtam az arcára, amin ezután egy vörös puszi folt ékeskedett. Miután Olivér nagy nehézségek árán de leszedte a rúzs nyomot az arcáról a fiúkhoz lépett és pusmogni kezdett velük, míg mi lányok a kanapén elterülve pásztáztuk a Tv képernyőjét.

- Na mi a hír?-vetette oda a kérdését kissé lekezelően Barbi.

- Ha épp tudni akarjátok, elviszünk titeket kirándulni.-válaszolt rögtön Ya Ou, mire mind a négyen felnevettünk.

- Jó vicc volt.-közölte mellőlem Panni

- Nem vicc.-rázta meg a fejét Bence.

- Jó. Akkor hova megyünk? És mivel?-kérdeztük egyszerre a lányokkal

- Jaj de tipikusan lányos kérdések ezek.-mosolyodott el Sziki is rajtunk. Összenéztünk a lányokkal, majd egyszerre mindenki a barátjához lépett és megráztuk a fejünket.

- Na ne csináljátok már.-nyöszörögtek a fiúk.

- Kérlek baba.-könyörgött Olivér.

- Szóval reggel a cuccunkat pakolásztad te kis sunyi?

- Aha.-pirult el Oli, majd szorosan magához ölelt.

- Na tényleg. Légyszíves csajok.-könyörögtek még mindig a srácok, úgyhogy mi inkább beadva a derekunkat megcsókoltuk őket. Olivér persze megint túlzásba vitte egy kicsit elfelejtve azt, hogy most nem ketten vagyunk, úgyhogy felkapott és gyengéden a fenekembe markolt.

- Na nézd. Nem bírja ki, hogy ne feküdjön le Larával.-röhögött Olivér képébe Ya Ou.

- Már mért ne bírnám ki?-tett le Olivér a földre.

- Fogadunk?-nyújtotta a kezét Ya Ou

- Fogadunk.-rázta meg Olivér Ya Ou kezét

- Jó. Ha kibírsz egy hetet úgy, hogy nem fekszetek le Larával kérhetsz tőlem valamit. Viszont ha megteszed, akkor egy hónapig a csicskám leszel.

- Oké. Mikortól érvényes a szabály? És csak azt nem szabad, vagy megcsókolni sem lehet?

- Mostantól. Mindent csinálhatsz szeretkezésen kívül.

- Mi lesz ebből.-néztem a csajokra akik persze végigkuncogták az egész beszélgetést. Gyorsan levittük a csomagokat és elindultunk beszerezni a két napra kellő étel és ital mennyiséget ami a szokásosnál is több volt, hiszen Olivér is erősítette a csapatunkat na és persze én sem voltam az a hű de keveset eszem személyiség. Amikor megvettük a 3 karton ásványvizet és az 5 zacskó pille cukrot elindultunk a meki felé, as ahol a mai napi kaja adagunkat is beszereztük majd pedig végre elindultunk a számunkra még titokzatos helyszín felé. Már egy órája autókáztunk amikor Peti egy erdő szélen parkolt le, majd sarkában a fiúkkal kiszállt.

- Oké. Ti most vagy megőrültetek vagy nem tudom. De azt ugye ti sem gondoltátok komolyan, hogy ide hoztok minket. 

- Felfogtátok, hogy itt nincs sem fűtés, sem víz, sem jó kényelmes ágy? - szólalt fel nyöszörögve Barbi

- Jól van asszony csitt van. Nem lehet mindig a kényelemben élni. - pisszegte le Ya Ou Barbit és kezébe vette a csomagokat.

- Eszednél legyél. Tudjad már, hogy hogyan beszélsz velem. Attól függetlenül a vízbe még belefojthatlak. Úgyhogy vigyázzál.

Miután Ya Ou és Barbi eléggé kiveszekedte magát elindulhattunk az erdő mélyébe, hogy felállítsuk a táborhelyünket. Sziki, Bence és Panni elől mentek egy térképet tanulmányozva, őket a viháncoló Zsófi, Barbi és a már fejfájással küszködő Ya Ou követte míg a sort Olivérrel karöltve én zártam.

- Ugye tudod, hogy itt este baromi sötét lesz és ki tudja, hogy milyen fenevadak támadnak meg minket. Olivér én félek a sötétben egyedül.

- Nem leszel egyedül és én bármitől megfoglak védeni nemcsak ma és itt hanem mindörökké és mindenhol. Ne aggódj.-fonta a vállam köré a kezeit és szorosan magához húzva megpuszilt. Kissé megnyugodtam ettől bár még mindig utáltam a gondolatát, hogy itt aludjak az erdőben egy sátorban. Körülbelül negyed óra gyaloglás és 200 perc térképvizsgálás után végre kiértünk egy tisztásra ahol megkezdődhetett a sátrak felállítása. A fiúk legnagyobb bosszúságára egyikünk sem volt hajlandó a segítségükre lenni, sőt inkább ki idegeltük őket azzal, hogy nyavalyogva próbáltunk befogni egy WIFI hálózatot persze sikertelenül. Amikor megelégelték a semmittevésünket dühösen elküldtek minket fáért, úgyhogy mi négyen elindultunk befelé a sűrűbe majd félúton kettéválva gyűjtögetni kezdtük az apróbb és nagyobb de számunkra még könnyen elmozdítható faágakat. Rövid keresgélés után elindultunk vissza a táborhely felé, de félúton megbotlottam egy nagyobb letört faágban, aminek következtében a bokámba egy erős fájdalom nyilallt.

- Ne aggódj.- szólalt meg Barbi- Mindjárt hozok segítséget.

- Mi? Te normális vagy? Itt ne merj hagyni, mindjárt sötétedik.- háborodtam fel.

- Jól van. Akkor gyere.- nyújtotta felém a kezét, majd felsegített és átkarolta a vállam. Lassan bicegtünk visszafelé, hiszen sem nekem sem pedig Barbinak nemvolt könnyű így a sétálás. Amint a fiúk látáskörzetébe értünk Olivér rögtön felém szaladt és felkapva az ölébe cipelni kezdett, míg Barbi a sarkunkban loholt. Mindegyik fiú rémülten nézett rám, egyedül csak Ya Ou volt vicces kedvében.

- Na mi van? És hol van a fa? 

- Feng ha most ebben az állapotban is a rohadt fáddal jössz, akkor esküszöm keresek egyet és feldugom a seggedbe, úgyhogy maradjál csöndben. Köszi puszi.

- Elestem egy fába.- kezdtem el nyavalyogni de Olivér persze nem sokáig hagyta ezt, mert egy csókkal gyorsan elhallgattatott, amit Barbi igencsak hangos közeledése zavart meg.

- Hoztam a lábadra kenőcsöt. Valamiért éreztem, hogy jobb ha hozok egy elsősegély csomagot.

- Milyen krém ez?

- Jó krém.- nyomott ki a tubusból egy kis pöttyöt, majd a bokámra kente, amitől én felvisítottam hiszen pokolian fájt az érintett terület.

- Csak nem fáj?- mosolyodott el Barbi

- Ez nem vicces.- vágott közbe morcosan Olivér. 

Miután Barbi kellően ellátott és Zsófiék is visszaértek a fiúk jobbnak látták, hogyha most ők mennek el fáért mi pedig elkészítjük a vacsoránkat. A folyamatot persze, hogy a természet zavarta meg hiszen Barbival tök egyszerre kiáltottunk fel, hogy pisilnünk kell, úgyhogy ismét a vállára támaszkodva gyorsan elvégeztük a dolgunkat. Visszafelé menet Barbi meglátott egy pillangót, úgyhogy se szó se beszéd elengedett aminek következtében én az egyik sátorra borultam és pont ekkor érkezett meg Ya Ou és Olivér is.

- Mi a fene?- nézett rám és a már összedőlt sátorra kikerekedett szemekkel Ya Ou elejtve ezzel a kezében tartott fákat, amiket Olivér nagy nevetés közepette szedett össze. Ezután gyorsan a fatörzsre segített és elindult, hogy megmentse a sátrunkat persze már sikertelenül míg Barbi a pillangóját üldözte szüntelenül.

- Jó. - kiáltottam Barbi után. - Minimum, hogy ezért ma veled alszom.

- Felejtsd el.- rázta meg a fejét Ya Ou, mire én felkaptam egy ágat és feltűnően vizsgálgatni kezdtem.

- Egészen biztos ez Feng?

- Mondom, azt meg dobd le.

- Olivér?- néztem segélykérően a barátomra aki csak megvonta a vállát, majd nekiállt, hogy meggyújtsa a tüzet. Amint sikerült lángokat provokálnunk, minden fiú elkezdte a saját és barátnője vacsoráját sütögetni, míg mi lányok takaróba burkolózva vártuk az étel elkészülését. Amint készek lettek a takaróm alá nyúlva megpróbálta befészkelni magát mellém, de én nem engedve neki szorosan magamra húztam a pokrócot. 

- Na miért nem? - nézett rám bociszemekkel Olivér, mire én csak megvontam a vállamat.

- Én is fázok ám. - válaszoltam vissza cinikusan

- Jó, de éjjel kettő van. Lara őszintén azt szeretnéd, hogy én itt most összefagyjak?

- Felőlem. - válaszoltam vissza bunkón, de közben alig bírtam visszatartani a kikívánkozó nevetésemet. Kitárva a karomat a hátára terítettem a takarót és szorosan hozzábújva a vállára hajtottam a fejemet, mire ő csak elmosolyodott és szorosan a derekam köré fonta a karjait. Egyszer csak azt vettük észre, hogy már csak ketten ülünk a tűznél a többiek pedig aludni tértek, úgyhogy fogtuk magunkat és bementünk Ya Ou és Barbi sátrába, sikeresen széjjeltaposva a kezüket és lábukat. Már hajnali négyet ütött az óra, amikor Barbi a másik oldalára fordulva komótosan arcon csapott, Ya Ou pedig horkolni kezdett.

- Oli. -kezdtem el nyöszörögni,mire ő halkan felnevetett.

- Igen? - kérdezte nevetve, majd lefejtette rólam Barbi kezét, aki ennek hatására átölelte a még mindig horkoló Ya Ou-t.- Elférsz baba?

- Nem igazán.-mocorogtam, mire Olivér kivette a kezeit a feje alól és a derekamra helyezve őket szorosan magához húzott én pedig a mellkasán találtam meg a menedéket. Kissé jobban elfértem, úgyhogy kicsit feljebb csúszva egy lágy csókot leheltem az ajkaira majd pedig mély álomba szenderültem. Reggel elég érdekes szituációban ébredtem fel, hiszen Olivér feküdt rajtam, Barbi a fal felé fordulva ölelte a párnáját az én fejem pedig nem Olivéren hanem Ya Ou-n volt. Mikor mindenki felébredt elindultunk a tisztálkodási szereinkkel valamiféle vizet keresni, amit egy rövid keresgélés után meg is találtunk. A fiúk meg sem várták, amíg előkotorjuk a cuccukat, Ya Ou egy egyszerű és gyors mozdulattal a vízesésbe vágta a barátnőjét,majd egy ugrással követte őt. Sziki és Beni is követte a példáját, bár ők a barátnőjükkel az ölükben ugrottak bele a vízbe. Ijedten Olivérre néztem, de már nem volt miért hiszen akkor már az ölébe ragadott és egy VIZIBOMBA kiáltással a vízbe ugrott velem. Amint mindenki kiszállt, Barbi nem éppen szépen szidni kezdte a barátját aki meg majdnem megfulladt a nevetéstől. Persze ezt én sem hagytam annyiban ahogyan Zsófi és Panni sem. Amikor mindenkinek sikerült kikászálódni a vízből elindultunk visszafelé, hogy a jéghideg víztől csöpögő ruháinkat valamivel szárazabbra és melegebbre cseréljük. Átöltözés után mindenki a pokrócába bújva melegedett. Mivel csak két napra jöttünk elérkezett a hazaindulás ideje is, így gyorsan összepakoltunk és hazamentünk. A Corvinra érve Barbi pattant ki elsőként, majd hangosan felkiáltott.

- Hazajöttem.- ugrált boldogan, mire mi mindannyian felkacagtunk. 

Sziki segített kipakolni,majd pedig magunkra hagyva minket elindult a többiekkel hazafelé. 

- Nem jössz fürdeni? - kacsintott rám, mire én inkább a kanapéra dőltem.

- Majd utánad.

- Oké baby.- puszilt homlokon és bevonult a fürdőszobába, majd amint végzett én is követtem a példáját. Jól átmostam a hajam is, de persze a meleg víz érintése a bőrömön nagyon is jól esett a kis vízi akció után. Vizes hajjal egy szál törölközőt magamra csavarva indultam el a szobánkba, ahol Olivér egy szál boxerben feküdt az ágyon. Érkezésemre természetesen felkapta a fejét, lágyan az ajkába harapva pedig maga alá gördített és belecsókolt a nyakamba.

- Hallod Olivér mit csinálsz? - kérdeztem nevetve annak ellenére, hogy pontosan tudtam mire készül.

- Ennyi kész baba. Ennyit bírtam nélküled, de most bedobom a törölközőt.

- És a fogadásod Ya Ou-val?

- Nem érdekel, egyedül csak te érdekelsz. Na légyszi.

- Ne Oli, álmos vagyok.- fejtettem le magamról a karját, mire ő szomorúan terült el az ágyon.

- Na jó. Ez most biztosan full hülyén fog hangzani, de kérdezhetek valamit?-Olivér nem szólt semmit, csak megbillentette a fejét.- Oké, szóval te csak azért vagy velem mert jó velem az ágyban?

- Mi van?- húzta össze a szemöldökét

- Izé nem, vagyis de.-hebegtem össze vissza.- Tulajdonképpen ezt akartam kérdezni. Szóval? Szeretsz te engem vagy csak azért tartasz,hogy legyen kivel kufircolni?

- Most ezt komolyan kérdezed?-bámult rám még mindig összehúzott szemöldökkel.

- Teljesen.-bólintottam

- Jó, akkor most figyelj mert elmagyarázok valamit. Azért vagyok veled, mert jó és nem a szexre célzom. Illetve az is tökéletes, de nem ezért vagyok veled. Hanem mindazért ami te vagy és mindazért ami én vagyok melletted. Nélküled lehetetlen lenne számomra az élet, ha nem vagy velem még a levegővétel is fáj. Te vagy az életem, a cukormáz a sütimen, a tejszínhab a kávémon. Szeretlek manó, oké? - mosolyodott el

- Akkor jó, amúgy meg tudtam.-vihogtam fel körülbelül úgy mint egy retardált fóka.

- Na ne. Én itt vallomást teszek arról, hogy mennyire szeretlek téged te meg kinevetsz? - mosolyodott el, majd csikizni kezdett.

- Oli ha tovább csikizel akkor nem vállalok azért felelősséget, hogy valami kárt teszek benned.És ha szeretnéd még használni a kezedet akkor nagyon de nagyon gyorsan fejtsd le rólam.

- Na jó.-gurult le rólam, majd egy csókot hintett a nyakamra.

- Na akkor most mi a fene van? Ez ennyi volt?

- Azt mondtad, hogy fáradt vagy.

- Hagyjál már.-legyintettem egyet.-Már nem vagyok fáradt.-kezdtem el nyavalyogni, mire Olivér színlelt horkolásba kezdett.-Ne csináld már.-kezdtem el lökdösni, de nem használt mert még jobban szimulálni kezdett.- Na jól van Patocska. Tudod mit? Hagyjál békén.- durciztam be.

- Gyere ide te majom.-fonta a derekamra a karjait, majd magához húzva szépen mind a ketten álomba szenderültünk.

**Másnap**

Egy nagyon jó napnak érkezett a mai, felhőtlen volt az ég a napsugarak pedig szinte perzselték a bőrömet. Persze reggel megint csak nem aludhattam sokáig, ugyanis arra a szörnyű ricsajra ébredtem aminek a forrása a nappaliban volt. Olivér amúgy is haragudott rám egy picit, amiért lemondtam a koncertet én pedig azért haragudtam rá, hogy vasárnap reggel 10 órakor ő és a haverjai kis híján széjjelverik a lakásunkat. Egy bugyiban és Oli egyik pólójában totyogtam ki a nappaliba, ahol rögtön felfedeztem a zaj mivoltját. Ya Ou esztelenül pengette a gitárja húrjait, Bence csak úgy random csapkodta a szintetizátor billentyűit míg a barátom és Sziki az asztalon éppen a Cup songgal szórakoztak.

- Halljátok. Valaki szeretne ám aludni.-dőltem neki az ajtófélfának egy hatalmasat ásítva

- Valaki pedig szeretné, hogyha a barátnője nem egy szál bugyiban rohangászna a haverjai előtt.-vágta rá Oli közben pedig annyira sem méltatott, hogy rám nézzen.

- Jól van már na.

- Na sipirc.-nevetett fel végre

- Lara én is azt akarom, hogy gyere.- mosolygott rám Sziki is

- Ja én is, de így gyere.-kacsintott rám Ya Ou

- Pofa be Feng. Lara te meg öltözz fel addig, amíg ki nem esik a szeme ennek a marhának.-vágta vállon Ya Ou-t, mire mind a ketten felröhögtek. Elindultam a szoba felé, ahova természetesen Olivér is követett.

- Jó nem haragszom, hogy nem jössz koncertre, pedig biztosan sok-sok lány lesz ott, akik majd akarnak tőlem ezt meg azt.

- Olivér.-nevettem el magamat.-Majd akarnak egy képet meg egy ölelést, és pontosan tudom, hogy ezeken kívül mást nem fogsz nekik adni.

- Szóval, ezért nem haragszom.-majd közelebb lépve átkarolta a derekamat és folytatta.-Azért viszont igen, hogy megmutattad a fiúknak azokat a csodás idomaidat, pedig elvileg ezeket csak nekem szabadna látnom, de gyakorlatilag is.

- Na akkor ezt megbeszéltük.-mosolyodtam el, mire ő a kezeit a fenekemre csúsztatta és hosszasan megcsókolt, amit persze hogy megszakítottak a személy pedig Ya Ou volt.

- Szóval minket eltiltasz Larától, te viszont minden percben lesheted.

- Valahogyan úgy.

- Szuper, de gyere próbálni.

- Rendben.-bólintott Olivér, majd egy gyors csókot nyomott a homlokomra és végigsimított a hátamon.

- Jól van Rómeó most már aztán húzzál kifelé.-húzta ki Ya Ou a barátomat és persze én is utánuk mentem. Végignéztem ahogyan a fiúk próbálnak. A nagyon de nagyon nagy tehetségnek és hihetetlenül sármosnak hiszem magam Patocska persze az egész próbát végigtáncolta persze totál nem visszafogottan. A tánc alapból bejött, de azért gondoltam mégsem hagyhatom szó nélkül, hogy így táncoljon több száz tinilánynak. Jó lehet önző vagyok, de azt szeretném, hogyha csak nekem táncolna így.

- Hallod Olivér, mi ez a tánc?

- Milyen tánc?-kérdezett vissza még lihegve

- Hát ez.

- Ez a szexi csodásan tökéletes tánc?-kérdezett vissza szerényen

- Aha. De muszáj ezt minden rajongónak látnia?

- Igen.-húzta továbbra is az agyam.

- Jól van akkor.-hajtottam le búsan a fejemet, mire ő csak elém lépett és felemelve azt lágyan megcsókolt. 

Nemsokkal később a fiúk bejelentették, hogy ők bizony farkas éhesek, úgyhogy mivel semmi sem volt otthon, amiből ebédet csinálhattam volna ezért magamra rángatva a kabátomat elsétáltam a közelben lévő bevásárlóközpontba.Éppen a paradicsomok között válogattam, amikor is valaki megérintette a vállam hátulról. Elsőként Olivér ugrott be, úgyhogy mosolyogva fordultam hátra, de amikor megláttam, hogy ki is áll a hátam mögött még a vér is megfagyott bennem. Ugyanis nem Olivér állt ott, hanem egy sokkal de sokkal váratlanabb és meghökkentőbb személy.