17.~

Már a délután közepe felé jártunk, sőt már az égbolt is sötétedni kezdett, amikor éppen focimeccset néztünk Olivérrel a tévében és közben élvezettel szurkoltunk az én kedvenc csapatomnak a Manchester United-nek. A labdarúgás és a nézők háborgó vagy ujjongó hangjain kívül nem lehetett hallani más zajt. Meghitten feküdtünk a kanapén mind az öten. Pogi az én ölemben keresett alvóhelyet, Döme mellettem, Marcipán Döme mellett, míg én pedig Oli ölében találtam biztonságot nyújtó helyre. Annyira élveztem a semmittevést és azt, ahogy Olivér hol a hátamat hol pedig a lábamat simogatja, hogy a hirtelen megcsörrenő mobiltelefonomra csaknem felugrottam ijedtemben. A kezembe kaptam a készüléket, majd értetlenül pislogtam a kijelzőre, amin egy ismeretlen szám villogott szüntelenül, így gyorsan felkaptam az asztalról a távirányítót és emberi fül számára alkalmas hangerőre állítottam. Illetve állítottam volna, ha Oli nem veszi ki a kezemből a kapcsolót, nem dobja maga mellé és nem kezd el csiklandozni.

- Oli kérlek hadd vegyem fel a mobilomat, mert lehet, hogy fontos hívás. - kérleltem nevetés közben.

- Rendben kicsim. - engedett ki a szorító öleléséből így végre sikerült a hívás fogadás gombjára nyomnom.

- Igen tessék? Koltai Laura telefonja. - szóltam bele illedelmesen, hiszen még fogalmam sem volt, hogy kit is tisztelhetek a másik oldalon, de amikor az illető beleszólt a készülékébe nagyon meglepődtem.

- Szervusz Lara! Szabó Dezső vagyok. Tudod a volt edződ. Mi újság veled?

- Üdvözlöm tanár úr! Köszönöm szépen jól vagyok. De meg tetszik nekem mondani, hogy miért is keres engem?

- Persze. - válaszolt vissza tárgyilagos hangnemben, és mivel ezt már ismertem rögtön tudtam, hogy kérni akar tőlem egy dolgot, ami számára fontos. – Szóval Lara most szombaton lesz egy meccsünk, ami nekem nagyon fontos, hiszen itt dől el, hogy végre megnyerhetjük-e a nagy kupát. Viszont Lora megsérült az elmúlt edzés alkalmával olyan szinten, hogy eltört a keze és így érthetően nem tud játszani. Viszont ha tudna, sem lenne nagy esélyünk a nyerésre, hiszen Veszprémmel játszunk és ott nagyon erős a csapat, és tudom, hogy te most Budapesten élsz és oda is jársz suliba, de megtennéd azt a régi csapatodnak, hogy hazajössz a hétre, eljársz edzésekre és szombaton játszol. Talán végre először nyerhet Keszthely városa, ha a legjobb játékos visszatér a csapat közé.

- Persze tanár úr, hogy megteszem. - egyeztem bele rögtön, de nem azért mert a legjobbnak nevezett, hanem mert nagyon erősen vonzott a játék szenvedélye. Megköszöntem a lehetőséget és elbúcsúzva tőle letettem a telefont, majd a kérdő tekintettel rám pislogó Olivérhez fordultam.

- Na, ki volt az? 

- A volt edzőm. Elmesélte, hogy most lesz a nagy röplabda kupa meccse és szeretné, ha lemennék Keszthelyre, ami persze természetes dolog tőlem.

- Mint néző? - bámult rám továbbra is értetlen fejjel, ami természetes volt, hiszen nem értett semmit.

- Nem. – ráztam meg rögtön a fejemet, majd folytattam. – Mint beugró játékos, ugyanis Lora a barátnőm eltörte a kezét edzésen így nem tud játszani.

- Te tudsz röplabdázni baba? – nézett rám olyan tekintettel Olivér, mint aki szellemet vagy lidérc alakot látott volna.

- Most mondták, hogy a legjobb vagyok. – kacagtam fel, majd felálltam és elővettem a bőröndömet. –Megyek, összepakolom a hétre a cuccaimat. Remélem, azért megleszel nélkülem a hét alatt.

- Viccelsz? – pattant fel Olivér a kanapéról és mellém szökkenve ő is elővette a bőröndjét – Veled tartok baba. Most, hogy megtudtam, hogy te tudsz röplabdázni, nincsen az a pénz, hogy kihagyjam azt, ahogyan játszol. Na meg igen, biztos, hogy egy napot sem bírnék ki nélküled.

- Én sem. – nyújtózkodtam fel az ajkaihoz, majd egy lágy csókot leheltem rájuk, majd kéz a kézben elindultunk a szobába összepakolni.  Viszonylag gyorsan sikerült összepakolnunk, így még volt időnk Marcipánt és Dömét elvinni a pótgazdájukhoz. Így miután Marcipán elkerült Ya Ou és Ákos pároshoz, Döme pedig Szikihez végre elindulhattunk az én kis városkám felé. Anya persze nagyon örült az érkezésünknek szinte belevisított a telefonomba, amikor elmondtam neki, hogy hamarosan hazaérünk és egész héten vele leszek. Hál istennek gyorsan hazaértünk, de anyának azért volt kellő ideje pizzát rendelni számunkra, így a cuccainkkal és 2 doboz pizzával a kezünkbe elfoglaltuk a szobámat, majd Olivérre néztem, aki kétségbeesett tekintettel pásztázta a két külön álló kanapészerű ágyat.

- Mi a baj Oli? – öleltem át a derekát aggódva

- Most mond, hogy nem kell külön aludnunk, mert azt én képtelenség, hogy kibírjam.

- Dehogy is. – ráztam meg a fejemet és elengedve a derekát félredobtam a szőnyegeket. – Csak akkor gyere és segíts összetolni őket. Mire végeztünk rendesen leizzadtunk szóval elindultunk megfürdeni. Szerencsémre anya elment dolgozni így kettesben maradtunk és nyugodtan élvezhettük a meleg víz nyújtotta ellazulást és persze egymás társaságát is, majd megágyaztunk és álomra hajtottuk a fejünket. Másnap reggel korán keltünk és a lehető leggyorsabban megreggelizve elindultunk a sportterem felé, ahol már szinte mindenki jelen volt

- Szervusz Lara! Hát eljöttél! – mosolygott rám szélesen az edző. – Csak nem hoztál egy cserejátékost? – pillantott a hátam mögé ahol Olivér állt engem átölelve, mire én elnevettem magam.

- Jaj, nem dehogy is. Ő itt mögöttem a barátom Patocska Olivér. - mutattam be Olivért Dezső bá-nak mire az összes lány felkapta a fejét és a barátomhoz rohant.

- Mi újság veled Lara? Milyen a budapesti élet? – vont félre az edző beszélgetni, míg a lányok Olivérhez szaladtak.

- Köszönöm szépen megvagyok, nagyon jó főleg Olivér mellett. Vivi ne tovább az már az én területem. – nevettem fel, amikor az egyik barátnőm megpróbálta megfogni Olivér fenekét, majd az edzőre nézve folytattam. – Azért hiányzik a játék meg a csapat.

- Dezső bá megérkeztem. Bocsánat a késésért csak késett a vonatom. – szólalt meg egy fiú az ajtóban, akit rögtön felismertem.

- Gergő? Te még a csapatban vagy? – léptem el Dezső bá-tól és az ajtó felé pillantottam ahol a régi szerelmem Gergő állt teljes életnagyságban.

- Lara? – nézett rám döbbent tekintettel, majd amikor széles mosollyal az arcomon bólintottam ledobta maga mellé a táskáját és berohanva felkapott a kezébe és megpörgetett. Az idilli jelenetet Olivér hangos már krákogásszerű köhögése zavarta meg, majd mellém lépett és átölelt.

- Jaj, igen majdnem elfelejtettem. Geri ő itt a barátom Patocska Olivér, édes ő pedig itt Magyari Gergely, azaz Gergő az egyik legjobb fiúbarátom.

- Örültem a szerencsének. - nyújtotta a kezét Gergő Olivérnek, aki megrázva azt felém fordult és hosszasan megcsókolt.

- Csak hogy tudjuk mi a helyzet. –biccentett Gergőnek Olivér majd homlokon puszilt és leült a szivacsokra és rám szegezte a tekintetét, majd a lányok felé fordultam, de azt hittem menten felrobbanok.

- Te még is mi a rohadt életet keresel itt? – vágtam oda idegesen annak a lánynak, aki egykoron a legjobb barátnőm volt. Aztán olyat tett, amit soha nem tudok neki megbocsájtani, mert a hátam mögött kavart azzal a sráccal, akivel én mellesleg kapcsolatban voltam.

- Szerbusz, Laura. - köszöntött egy gúnyos mosollyal, és ha Gergő nem fogja le a kezemet valószínűleg abban a pillanatban nekimegyek. -  Látod ez vagy te. Veled ellentétben nekem sikerült megtartanom őt. – fordult a mellette álló fiúhoz, akit eddig észre sem vettem és hosszasan megcsókolta. – Máté te mit keresel itt? – néztem a volt barátomra, miközben Olivér mellém lépett és szorosan körém fonta a karjait.

- Én csak elkísértem a barátnőmet. – fogta meg Mercédesz kezét, mire én undorodva és lesajnálóan rájuk meredtem.

- Dezső bá, ha ez itt van, én fogom magam és hazamegyek. Én nem vagyok hajlandó egy légtérben itt maradni ezzel. De tudod mit? Játszunk le egy 3-mas körmérkőzést, aki nyer, marad, aki veszít nem játszik szombaton és a héten sem jár edzésre. 

- Megegyeztünk. – biccentett vissza

- Válassz. - sziszegtem összeszorított fogakkal.

- Jó. Alexa és Hilda. - szólította a két lányt, majd rám bámulva várta a választásomat.

- Ha bukni szeretnéd az egészet. – biccentettem oldalra a fejemet majd a csapat maradék tagjaira nézve kicsit időztem, pedig már az első pillanatban tudtam. – Geri és Dóri. – választottam ki a csapattársaimat majd Olivérhez fordultam. – Részemről ez csúnya játék lesz Oli. Biztosan látni akarod ezt?

- Nem hagylak itt. – fonta a derekam köré a kezeit ezzel magához húzva.

- Vigyázz, ha arra megy, a labda hajolj el, mert nem akarlak megütni. Hamar végzek oké? Szeretlek.

- Szeretlek. – mosolygott vissza rám, majd a fenekemre vezetve a kezét hosszasan megcsókolt. – Uhm. Ezt a gatyát most úgy levenném rólad. Kissé kínoz. - suttogta bele a csókunkba mire én elmosolyodtam.

- Majd otthon. – kacsintottam rá, majd szétváltunk. Én a röplabda hálóhoz, míg Olivér a kispadra ülve pásztázott a tekintetével. – Válassz nevet. 

- Csajok. –biccentett rögtön vissza Mercédesz, mire én mindkét csapattársam fülébe súgva az ötletet vártam mit reagálnak. Amikor mindketten bólintva beleegyeztek szélesen elmosolyodtam és Olivérre néztem és hangosan kimondtam a nevet.

- ByTheWay. – kacsintottam Olivérre, aki mosolyogva egy hatalmas kezével formázott szívet küldött felém. Mivel mindkét csapat tagjai valamint neve is megvolt, Dezső bá a labdával a hálóhoz lépett és kiadta az utasításokat.

- Tehát. Ha pontszerzés van, körbeálltok és csapatnevet kiáltotok.  Tizenötös meccs lesz, győztes marad, vesztes megy. Csapatkapitányok rendezzétek el a teret.

- Hilda háló. Alexa feladó én pedig szintén a háló. – kezdte Mercédesz, majd amikor végeztek én következtem.

- Dóri elől, Geri közép én nyitok. – álltunk be mi is a helyünkre így én a lehető legközelebb kerültem Olivérhez, aki csak mosolyogva figyelt engem. 

- Tiszta játékot várok. Stratégia megbeszélésre kaptok öt percet. Az óra indul most. – nézett az órájára Dezső bá, mire mi elvonultunk Olivérhez és leültünk megbeszélni a dolgokat. Geri és Dóri Olivér előtt a földön foglaltak helyet, míg én Oli ölében, aki szorosan átölelte a derekamat.

- Szóval tudom, hogy mind a háromnak az a gyenge pontja, hogy nem képes befogadni a felülnyitást és a lecsapást sem tudja kivédeni. Ha még is sikerül nekik áttenni valamelyiket a mi térfelünkre. - kezdtem magyarázni, de nehezen ment hiszen Oli alattam rázkódott a nevetéstől. – Igen, vágom, hogy te nem áttenni szereted, hanem betenni, de ez most fontos, úgyhogy nyugi. – simítottam végig a hátán nevetve majd folytattam. – Szóval, ha sikerül neki Dóri te befogadod, és átadod Gerinek. Geri te feladod nekem én meg lecsapom. Mehet?

- Mehet. – biccentett rá mindkét társam, így utoljára megcsókoltam Olivért és a térre léptem.

- Lara tiéd a szerva joga. – dobta nekem a labdát Dezső bá, majd a falhoz lépett és a szájához emelte a sípot. Bekészültem a nyitáshoz, majd amikor megfújta a sípot feldobtam a labdát és teli erőből beleütöttem, majd egy pár másodperc múlva a labda hangosan csattant a másik térféle, mire mi körbe álltunk és felkiáltottunk egyszerre. – BYTHEWAY!

Így ment ez egészen addig, amíg úgy álltunk, hogy 14-9 és Mercédeszéknél volt a nyitás joga. Tudtam, hogy több labdát nem engedhetünk be, így visszaállítottam az eredeti pozíciót és időt kérve összedöntöttem a fejem Dóriékkal.

- Meccslabda. Dóri elől befogadod Gerinek adod, én meg nekifutva lecsapom. 

- Nem fog menni.

- Menni fog. – mosolyogtam bátorítóan Dórira, majd visszamenve a pályára biccentettem és így Alexa nyitott. Dóri tökéletesen befogadta és átadta Gergőnek. Innen rajtam volt a sor. Olivérre néztem, aki elmosolyodva bátorítóan nézett rám. Gergő feladta a labdát, mire én nekifutottam és felugrásból lecsaptam telibe ütve Mercédesz arcát.

- Vége. – fújta le a meccset Dezső bá. – Lara győzött Mercédesz mehetsz. – küldte ki a teremből a lányt, aki engem szitkozva fogta a vörös arcát Mátéval karöltve távozott a tornateremből. – Lara. Gratulálok ez egy gyönyörű felugrásos lecsapás volt. Nem is tudom, hogy megtudta-e már valaki csinálni a Keszthelyi csapatból ezt. Ügyes vagy. A mai edzésnek vége. Holnap reggel 9-kor itt találkozunk. – búcsúzott el az edző, majd Olivérhez léptem, aki egy csókkal dicsért meg.

- Nagyon ügyes vagy kicsim. – fogta meg a kezem kissé gondterhelt arccal.

- Baj van?- néztem rá fürkészően kifelé menet.

- Bence írt, hogy bejött egy pár koncert. Annyira sajnálom baba.

- Ne folytasd. Meddig kell Pesten lenned.

- Vasárnap. – és amint kimondta egy világ dőlt össze bennem. Tudtam, hogy így nem tud itt lenni a szombati meccsen, pedig ez nekem mindennél fontosabb.

- De a meccsem szombaton van Olivér! –vágtam vissza dühösen könnyes tekintettel.

- Tudom. Annyira, de annyira sajnálom cica. De nélkülem is menni fog. – nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját, amin én beszállva dühösen becsaptam magam után. Piszok ideges lettem, hogy nem lesz itt szombaton így egész úton nem is szóltam hozzá, sőt amikor a combomra tette a kezét és megsimította azt, én inkább levettem róla és dühösen kibámultam az ablakon. Amint hazaértünk kivettem a cuccomat, és duzzogva bevágtam magam mögött a szobaajtómat.

*** Olivér***

Nagyon mérges voltam, hogy nem lehetek Lara mellett, amikor neki a legnagyobb szüksége lenne rám, de nem tehettem semmi. Míg Lara a szobájába szaladt és dühösen becsapta az ajtót maga mögött addig én leültem a konyhájában épp újságot olvasó Márta mellé és felsóhajtottam.

- Mi a baja a kislányomnak?- nézett rám értetlenül Márta

- Éppen most írt Bence, hogy koncertünk lesz, és Vasárnapig Pesten kell, hogy maradjak.

- Ne is folytasd értem a dolgokat. Megnyugszik, vigyél be neki kakaót és akkor még előbb megenyhül. - nyomta a kezembe Lara poharát tele kakaóval mire én megköszönve azt bekopogtam Lara ajtaján és benyitottam. A szívem szakadt meg, amikor megláttam az ágyon kisírt szemekkel.

- Ne haragudj. – emelte fel a fejét szipogva, miközben én letettem az ágy melletti éjjeliszekrényre a kakaóját és mellé feküdve magamra húztam és átöleltem.

- Te ne haragudj kicsim. Sajnálom.

- Semmi baj. – törölte le a könnyeit. – Szeretlek.

- Én is szeretlek téged. Mindennél jobban. – simítottam meg a hátát – Megpróbálok eljönni szombaton jó bébi?

- Oké. – húzta apró mosolyra a száját majd felém hajolt és megcsókolt.

****Szombat****

Elérkezett a meccs napja és nem csak azért izgultam, hogy nyerjünk, hanem azért is, hogy Olivérnek sikerüljön megtartani az ígéretét és el tudjon jönni. Gyorsan összekészültünk anyával és elindultunk a sportcsarnokba, majd kettéválva ő a lelátóra ült én pedig felöltözve a csapatomhoz léptem.

- Tehát játszik Lara, Virág, Tamara, Gréta, Alexa, Dóra és csereként Gergő. Nyerjetek. Tudom, hogy sikerülni fog.

Majd elindultunk a pályára és én felnéztem a lelátó soraira, de Olivér sehol sem volt. Kétségbeestem és tudtam, hogy nem sikerült eljönnie és ez ki fog hatni a játékomra is. A bíró a sípba fújt és így elkezdődött a meccs. Jól éreztem, hogy nem fogok tudni így a játékra koncentrálni, így amikor Dezső bá időt kért összezavarodva mentem a helyünkre.

- Lara mi van veled? – túrt idegesen a hajába

- Mindjárt összeszedem magamat, csak Olivér nincsen itt és ezért nehéz játszanom. – mire Lora jelent meg mögöttem begipszelt kézzel.

- Lara mit csinálsz? Te vagy a legjobb röplabda játékos egyedül jobb, vagy mint a veszprémiek együtt. Mi a baj?

- Lora? Mit keresel itt? – néztem rá meglepődve

- Én még itt lakok és az én helyemen játszol, úgyhogy légy szíves ne baszd el és nyerd meg a kupát.

- Menne, de Olivér.

- Mi van Olivérrel?

- Nincs itt. – sóhajtottam szomorúan

- Dehogy nincsen. – mosolyodott el Lora, és a lelátóra mutatott. – Ott ül a másik három sráccal. – mire én is odafordultam és akkor láttam meg Olit, Ya Ou-t, Szikit és Bencét rám mosolyogva. Hihetetlen erő gyűlt akkor bennem össze és tudtam, hogy most nyerni fogok. Visszamentem a pályára és folytattam a meccset.

- Gyönyörű lecsapás Koltaitól. Ez a lány egy igazi tehetség. 

Alig 10 perc alatt hoztam fel a hátrányt és következett a meccslabda.

- A labda Szabónál, Szabó passzolja Vacsinak. Vacsi feladja. Koltain a világ szeme. - mire összeszedve az összes erőmet és energiámat felugrottam és lecsaptam. Az egész lelátó éljenzett. – ELŐSZÖR KUPA GYŐZTES KESZTHELY! – harsogta a bemondó mire a csapat felkapott a kezébe és a fejük fölött cipelt engem és a kupát. – Halljuk akkor a győztes kiáltást utoljára! – szólalt meg a bemondó mire mi körbe gyűltünk és felordítottunk. – KESZTHELY!

A családtagok és a barátok a pályára futottak és gratuláltak. Aztán a tömegből kikerültek a fiúk is.

- Gyönyörű volt Lara. – ölelt meg mosolyogva Sziki

- Szép volt csajszi. –pacsizott le velem Bence, majd átvette Sziki helyét és megölelt.

- Csodás lecsapás volt hercegnő. – ölelt magához nevetve Ya Ou, majd hárman utat nyitottak és odaengedték Olivért. Rögtön az ölébe ugrottam és átkulcsoltam a lábaimat a derekán. Kezeimmel a hajába túrtam és érzékien megcsókoltam. Teljesen belevesztem a csókjába, ilyen határozottan még sohasem csókolt meg.

- Te vagy a legjobb baba. – mosolyodott el Olivér és újra megcsókolt. Amint mindenkitől elbúcsúztunk elindultunk hazafelé. Csak annyira emlékszem, hogy beszállunk a kocsiba aztán semmi.

***Olivér***

Lara olyan édesen szunyókált mellettem, hogy semmi szívem nem lett volna felkelteni. Hazafuvaroztam a srácokat, majd hazamentem és a karomban felvittem Larát a lakásba és az ágyba fektettem. Gyorsan én is levetkőztem, majd bebújtam mellé és magamra húztam, mire ő reflexszerűen átölelte a derekamat.

- Nagyon csodálatos vagy. Szeretlek. - suttogtam mosolyogva, majd egy lágy csókot nyomtam az ajkaira mire ő is elmosolyodott. Bár nem így terveztem az éjszakát és igazán szerettem volna megünnepelni vele a győzelmet, de ha így alakult, akkor is csodás volt a mai nap, de Lara még csodálatosabb. Kétségkívül ő az igazi főnyeremény bármely pasi számára és rettentő boldog voltam, hogy én tudhatom magam mellett.

16.~

 Végre valahára eljött az a nap amelyet minden egyes ember tűkön ülve vár az évben, ami számára a legszebb nap, hiszen akkor csak őt ünneplik róla szól majd az egész nap mert ő a szülinapos.Ebben az évben én külön vártam ezt a napot, mert végre valahára betölthettem a 18-at és végre a felnőtt korba léphettem át. Szerettem volna ezen a napon kicsikét tovább az ágyban henyélni, majd felkelni és Olivérrel kettesben eltölteni ezt a napot, mert én sohasem voltam annak a bulizzunk egy nagyot témájú szülinapnak a híve, ám minden elképzelésem és vágyam kudarcba fulladt amikor reggel 8-kor megszólalt a telefonom üzenetjelző hangja. Persze sejtettem, hogy valaki Boldog Születésnapot kívánt nekem, így lassan kinyitottam a szemem majd egy hatalmasat ásítva megdörzsöltem azokat. Miután némiképp felébredtem néhány pislogás után kezembe vettem a mobilomat és elolvastam a két köszöntést amit a nagymamám és édesanyám írtak nekem. Nagyon örültem, hogy gondoltak rám úgyhogy mosolyogva és boldogan visszaküldtem nekik egy köszönöm-öt, majd a másik oldalamra fordulva cirógatni kezdtem a még mélyen alvó Olivér hasát, aki rövidesen fel is ébredt.

- Jó reggelt kicsim.-köszöntött egy mosollyal az arcán, majd ásítva egy nagyot ő is megdörzsölte a szemeit.

- Jó reggel szerelmem.-mosolyodtam el szélesen, majd kicsit megemelkedve az eddigi fekvő helyzetemből egy apró puszit hintettem az arcára mire ő szélesen elmosolyodott.-Mit terveztél mára?-kérdeztem miközben a mellkasára döntöttem a fejemet, majd ezt követően szorosan átöleltem a derekát.

- Megyek stúdiózni a srácokkal, mert készül az új számunk, aztán interjúra megyek majd pedig megveszem Beny Úr ajándékát a nemsokára elérkező szülinapjára. Tényleg csinálhatnánk neki egy kis baráti bulit.-csillant el Olivér szeme, de az enyém inkább szomorúságot tükrözött, hiszen alig hittem el,hogy tényleg pont ő felejtette el a születésnapomat.

***Olivér***

Amikor hazudnom kellett Larának, annál szörnyűbb érzés sohasem kerített még hatalmába. Utálok sőt gyűlölök hazudni, főleg egy olyan személynek akit tiszta szívből szeretek. Bárcsak elmondhattam volna neki, hogy igenis emlékszem a születésnapjára, de nem tehettem hiszen azzal 3 heti szervezést tettem volna tönkre, amiért a fiúk biztosan a fejemet szedték volna.

- Megyek csinálok egy kis reggelit és megetetem a kutyákat. Ha kipihented magad gyere te is enni.-pusziltam homlokon, majd kipattantam az ágyból és a konyhába siettem, hisz még egy perc és mindent kitálalok neki az estéről. Amint a nappaliba értem és megbizonyosodtam, hogy nem követett mindenkinek küldtem egy üzenetet, ezzel a mondattal:

Indulhat a lefixálás. Fél óra múlva találkozunk Beny-éknél. xxOli

Miután mindkét kutyának kiadtam a reggeli adagját és megvártam amíg falatozni kezdenek én is nekiálltam a kettőnk reggelijének elkészítésében. A szokásos reggelit készítettem el, nehogy Lara gyanút fogjon és kérdezősködni kezdjen, mert abba biztosan belebuknék. Már majdnem készen lettem, amikor Lara a hátam mögé osont és átkarolt, amibe természetesen az egész testem beleremegett. 

***Lara***

Amikor észrevettem, hogy Oli főzőcskézik még egy halvány reménysugaram maradt arra,hogy még is csak emlékszik a születésnapomra. De aztán minden reményem szertefoszlott.

- Nekem főzöd?-kérdeztem mosolyogva

- Nekünk.-vágta semleges hangnemben, mire én inkább elszontyolodva leültem az asztalhoz. Egész reggeli alatt egy szót sem szólt hozzám, inkább csak csendben fogyasztotta a rántottáját. Már kezdtem azt hinni,hogy valamit elkövettem ellene és ezért nem beszél velem. Amikor végzett se szó se beszéd felkapta a kabátját és sietve távozott, nekem pedig majd megszakadt a szívem. Fogtam magam betettem a lejátszóba a Kedves John-t elővettem egy jó nagy doboz eper ízű jégkrémet és bevágtam magam a Tv elé.

- Na Boldog Tizennyolcadik szülinapot nekem. Szép kis napnak nézünk elébe.-sóhajtottam fel csalódottan majd a képernyőre szegezve a tekintetem nézni kezdtem a filmet.

***Olivér***

Annyira rossz volt így viselkedni Larával nemcsak az miatt, hogy szülinapja van, hanem azért is mert mindennél jobban szeretem őt. Legszívesebben letojtam volna az egész bulit, és visszafordulva kettesben töltöttem volna vele élete egyik legszebb napját, de tényleg nem tehettem meg. A szomorúság ami az arcán tükröződött minden fájdalomnál nagyobb volt számomra, és nagyon de nagyon rosszul esett, hogy miattam ilyen. Út közben beugrottam Daniért, hiszen ő mindennél jobban ismeri Larát és persze ő segített nekünk mindenben a 3 hét alatt és így már elindulhattunk Bencéékhez. Amint odaértünk teljes lett a szervezőcsapat, így a kezembe vettem a noteszt és elkezdtük a dolgok lefixálását.

- Tehát. Ya Ou te mész el a tortáért, Beny úr tiéd a hatalmas luficsokor, Sziki te fogadod a vendégeket a helyszínen, én és Dani elhozzuk Lara anyukáját és barátait a pályaudvarról, míg Barbi te gondoskodsz a legfontosabb esti kellékről Laráról. Mindenki megjegyezte a dolgát?-néztem körbe a társaságon és mivel mindenki bólintott elindulhattunk, hogy feldíszítsük a helyszínt. Furdalt a lelkiismeret, hogy így bántam Larával és ezt Ya Ou is észrevette, úgyhogy odajött és megpróbált felvidítani.

- Na ne szomorkodj már Olivér. Ma este már hivatalosan és legálisan is lefeküdhetsz Larával.-nevetett fel,majd lazán a vállamba bokszolt.

- Kösz haver.-mosolyodtam el, majd felakasztottam az utolsó boldog tizennyolcas girlandot. Mikor az egész terem rózsaszínben pompázott mindent átbeszéltünk még egyszer, majd mindenki elindult átöltözni és elvégezni a dolgát. Danival felvettük az öltönyünket nála, majd elmentünk Lara barátaiért és mindennel készen vártuk Barbi és a szerelmem érkezését.

***Lara***

Éppen a legeslegjobb résznél jártam, és már a mellkasomhoz szorítottam a párnát amikor kopogtak a bejárati ajtón. Értetlenül állítottam le a filmet, majd lerúgtam magamról a takarót és az ajtóhoz lépve kinyitottam azt. Meglepődve tapasztaltam, hogy Ya Ou barátnője Barbi áll az ajtóban egy gyönyörű türkizkék ruhában, egy hatalmas fehér táskával amiből egy rózsaszín anyag kukucskált ki.

- Szia Barbi.-köszöntöttem mosolyogva, majd arrébb állva beengedtem a lakásba.-Mi a helyzet?

- Képzeld el összevesztem Ya Ou-val.

- Oh, annyira sajnálom. Figyelj maradj itt nézzünk meg egy pár sírós filmet és együnk közben fagylaltot. Hidd el jobb lesz!-ajánlottam fel az eddig is végzett cselekményemet de Barbi rögtön egy határozott fejrázással leszavazott.

- Nem. Te most szépen elmész rendbe teszed magadat és felöltözöl ebbe a ruhába.-nyomta a kezembe a zacskót-És elmegyünk bulizni egy eliteb helyre. Siess.

Csodák csodájára elég volt fél óra, hogy összekészüljek így lenyomtuk a Tv-t és elindultunk a kiválasztott helyre, ám amikor odaértünk az egész épületben sötétség uralkodott.

- Szerintem rossz helyre jöttünk Barbi.-fordultam a mellettem álló lány felé aki akkorra már eltűnt. Kezdtem félni, amikor előttem egy ismerős hangot hallottam.

- 3, 2, 1. BOLDOG TIZENNYOLCADIK SZÜLETÉSNAPOT LARA!-ordított mindenki majd felkapcsolódtak a villanyok így végre mindenkit láthattam. Az összes barátom itt volt a teremben, nem csak az itt szerzettek hanem az otthoniak is, sőt még édesanyám is a sorok közt állt.

- Na jó.-mosolyodtam el boldogan-Ki volt ennek az egész dolognak a felbujtója?-tekintettem körbe az egybegyűlteken,pedig nagyon is jól tudtam ki szervezte.

- Szerinted?-préselte ki magát Olivér a tömegből, majd mosolyogva felém lépett és mielőtt megcsókolt volna egy tiarát helyezett a fejemre.- Boldog születésnapot szerelmem.-húzta mosolyra az ajkait, majd megdöntve a fejét lehajolt és lágyan megcsókolt. Barbi eközben mellém lépett és egy koronát helyezett a kezembe.

- Na Lara. Válaszd meg a hercegedet ma estére.

- Okozzak meglepetést?-nevettem fel a közönségre nézve, akik szintén felnevetve így válaszoltak a kérdésemre.

- Úgy sem tudsz Lara.

- Igazatok van. Nekem már megvan a hercegem.-mosolyogtam Olivérre és a fejére helyezve a koronát felnyújtózkodtam és megcsókoltam. Még mielőtt elkezdhettünk volna táncolni Ya Ou, Sziki és Beny kimentek majd az előbbi kettő egy hatalmas tortával az utóbbi pedig egy hatalmas luficsokorral érkezett vissza a terembe.

- Köszönök mindent srácok. Ennél jobb barátokat nem is kívánatnék magamnak.

- Kezdődhet a tánc! Mindenki nyomja kifulladásik!-kiáltott fel vidáman Ya Ou így a zenefelelős betette az első zenét, aminek következtében mindenki a táncparkettre vonult középen helyet hagyva nekem és Olivérnek. Hiába volt gyors a szám tempója Oli magához húzott és teljesen összegabalyodva lassúzni kezdtünk. Majd megpörgetett egyszer, még egyszer és így a levegőbe emelt.

- Tegyél le, mert hányingerem van.-kérleltem Olivért, aki eleget tett a kérésemnek és újra a derekam köré fonta a karjait.- Már azt hittem, hogy elfelejtetted a születésnapomat.

- Ugyan kérlek. Pont a tiédet? Sohasem.- mosolyodott el, majd felém hajolva egy lágy csókot hintett a nyakamra.

Már hajnali fél három volt, amikor  társaság elkezdett hazafelé szállingózni így amikor már csak ketten voltunk Olivér rendezte az anyagiakat és mi is elindultunk hazafelé. Otthon legelőször is ledobtam a magassarkúmat, majd a konyha felé vettem az irányt és töltöttem magamnak egy pohár vizet. Éppen kortyolgattam, amikor Olivér lépkedett felém egy hatalmas dobozzal.

- Boldog születésnapot még egyszer egyetlen szerelmem. Bontsd ki gyorsan.-nyújtotta felém a dobozt ami megmordulva egy macskához hasonló hangot adott ki.

- Édesem, ugye ez nem?

- De igen.-mosolyodott el, majd átölelve megvárta amíg kiemelem a kiscicát a dobozból, ami teljesen hasonlított Macira.

- Köszönöm szépen Oli, mindent. De főleg azt, hogy te itt vagy nekem.-pusziltam arcon

- Nincs mit.-mosolygott rám- Én most bemegyek a szobába lefekszek aludni, mert hulla fáradt vagyok.-puszilt homlokon, majd otthagyott a cicámmal.

- Na kis prücsi gyere adok neked tejet, aztán ha felébredtem eldöntjük mi is legyen a te neved.-töltöttem neki tejet, amit ő rögtön mohón lefetyelni kezdett. Nem sokáig néztem, inkább elvonultam fürdeni. Amint végeztem leoltottam a villanyokat és a szobánk felé vettem az irányt, ahol Olivér egy szál boxerben feküdt és a telefonját babrálta, majd az érkezésemre felkapta a fejét és elvigyorodott.

- Minek neked az a törölköző?-villantotta meg a kedvenc mosolyomat és felpattanva magához húzott és lágyan megcsókolt.-Szeretlek.

- Szeretlek.-mosolyodtam el, majd újra megcsókoltam. Vadul még is érzékien csókolt, nyelvünk összefonódva érzéki táncot lejtett. Oli nem is habozott sokáig lágyan az ágyra döntött és fölém támaszkodva tovább csókolt. Majd megszakítva a csókunkat a nyakamra és a vállamra is hintett egy-egy apró csókot amikbe teljesen beleremegett a testem. Ujjaim felfedezőútra indultak a testén. Végigsimítottam a mellkasán és az izmos hasán, majd a boxerének a szélén és finoman végigsimítottam a ruhadarab szegélyén, mire ő belenyögött a csókunkba és finoman belemarkolt a fenekembe. Tökéletesen állíthatom, hogy ez volt a legszebb születésnapi ajándék amit tőle kaphattam, hiszen a legfontosabb dolgot nyújtotta számomra ami nem más mint a szerelme.

- Nagyon szeretlek baba.-húzott magára és szorosan átölelt.

- Szeretlek Olivér.-pusziltam meg a mellkasát majd magunkra húztam a takarót és így rövidesen mind a ketten álomba szenderültünk.

Díj I.

Köszönöm szépen az első díjamat N. Dorinának! :)

Szabályok:
1. Írj 11 dolgot magadról.

2. A jelölő minden kérdésére válaszolni kell.

3. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.

4. 11 embert/blogot meg kell jelölni

5. Visszaküldés nincs

11 dolog magamról:

1. Imádok rágózni egy nap biztos, hogy elrágok egy csomaggal.

2. A Semmelweis Egyetemen szeretnék továbbtanulni Gyógyszerész szakon.

3. Imádok írni és olvasni.

4. Kedvenc ByTheWay tagom meglepően nem Olivér, mert attól függetlenül, hogy ő a főszereplő mindannyiukat másért és másért kedvelem.

5. Már papíron elkezdtem a következő történetet ami szintén erről a bandáról fog szólni.

6. Kedvenc számom a 7.

7. 2 kutyám van és egy macskám.

8. Focirajongó vagyok. Kedvenc csapatom a Manchester United.

9. Március 15.-én születettem

10. Legfontosabb személy az életemben: az unokaöcsém akit Bálintnak hívnak.

11.A történeteimbe némiképp beleszövöm a való életet is.

11 kérdés:

1. Kedvenc vízi sport?

Ha muszáj választani, akkor a vízilabda. De én inkább foci és röplabda rajongó vagyok.

2. Milyen lett a félévid?

Ahhoz képest, hogy semmit nem tanultam na ahhoz képest tök jó.

3. Kedvenc hely Magyarországon?

Talán Budapest.

4. Milyen nyelven tanulsz?

Angol, Francia, Spanyol és egy kicsit németül is tudok.

5. Hol élnél szívesebben külföldön vagy itthon?

Mikor hogy.

6. Kedvenc állatod?

Kutya és macska.

7. Kedvenc együttes?

ByTheWay.

8. Mi ad ihletet az íráshoz? Hogyan kezdesz neki egy résznek?

Barbika mindig segít nekem.

9. Hány órán át írsz egy részt?

1-2.

10. Van olyan, hogy átírod az elkészült részt, mert úgy érzed, hogy nem elég jó vagy hiányzik belőle valami?

Néha megesik.

11. Kedvenc torta fajtád?

Gesztenye torta.

Nem olvasok blogokat mostanában, ezért inkább hanyagolom a 11 kérdést, hisz senkit nem tudok jelölni a díjra. 

15.~

Bocsánat, hogy kissé később érkezik a rész, csak ínhüvelygyulladással küszködök, és így nehéz írnom. Remélem azért tetszik.:) xx

Zene-Hallgasd az egész rész alatt állandóan.

 Gyorsan elérkezett a másnap aminek külön örültem hiszen végre újra láthatom a kiskutyámat és az én egyetlen már öreges cicámat, aki már gyerekkorom óta megvan nekem és mindenben ő nyújtott támaszt számomra. Olivér is örült, hiszen alig várta, hogy megismerhesse a szüleimet és a családom többi tagját. Na igen a szüleimet, vagy inkább csak anyát, de ez most igazából mindegy is.

- Annyira izgulok, hogy megismerhetem a rokonaidat.-kezdett bele már ötödszörre a témába Olivér
- Na igen, csak hidd el majd nem akarod megismerni őket.-csóváltam meg a fejemet, majd felkaptam a törölközőmet és elmentem fürödni. Amint végeztem Oli gyorsan leváltott és ő is a lehető leggyorsabban letusolt, majd Marcipánt átvittük a fiúkhoz és elindultunk az én szeretett kis városkám Keszthely felé. Az autópályán mentünk, ahol szerencsére nem volt nagy forgalom így röpke három órán belül hazaértünk, majd Oli a házunk előtt leparkolt mire én észrevettem a szomszéd nőt, aki egy rigolyás vén bolond volt.

- Na.-szisszentem fel.-Nem szeretek káromkodni, de nem tudom már megint mit kell leskelődnie annak a vén kurvának.

- Szeretett szomszéd amint látom és hallom.-nevetett fel Olivér

- Hát látod.-csatoltam ki magamat, kiszálltam majd bevártam Olit és együtt elindultunk befelé. Emeletes házban lakunk, mi élünk a tetőtérben a nagymamámék meg alattunk, de ők most nem tartózkodtak itthon így egyenesen a mi kis házunk felé vettük az irányt, de amikor benyitottam és már indultunk volna fel a lépcsőn megtorpantam és Olit is megállítottam.

- Baj van?

- Igen.-sóhajtottam fel, hiszen eszembe jutott, hogy a nappaliban lévő íróasztalom egy valóságos ByTheWay szentély rengeteg poszterrel díszítve.- Ha megkérhetlek, nem néznél a régi asztalom felé.

- Miért?-vigyorodott el Olivér és megvillantotta a vámpírfogait

- Csak legyen elég, hogy nem szabad arra nézned. Ígérd meg.

- Oké.-vigyorgott még mindig, és nagyon jól tudtam, hogy első dolga lesz az asztal felé nézni. Lassan felsétáltunk a lépcsőn, és már a fordulónál hallottam, ahogyan a kiskutyám Pogi ugat az ajtó mögül, így amikor felértem és kinyitottam, kirontott és rám ugrott.

- Prücsii.-kaptam fel rögtön és visszavittem a nappaliba.-Szia anya!-kiáltottam bele a semmibe, mire ő megjelent a szoba ajtóban.

- Sziasztok. Hát te drágám?

- Hát, mivel úgy döntöttem illetve döntöttünk-néztem Olivérre aki vigyorogva bámulta az asztalomat-Hallod. Mondtam, hogy ne nézz oda.-vörösödtem le, mire Oli felnevetett és átkarolt.

- Szóval úgy döntöttünk, hogy Lara felköltözik Pestre. Egyébként mi már összeköltöztünk. Aztán nagyon hiányzott neki a kutyája és Marcipánnak is kellene egy társ úgyhogy eljöttünk érte és közben családot is látogatunk. Mellesleg Patocska Olivér vagyok. Lara barátja.-nyújtotta a kezét anyának aki megrázta így visszaköszönve neki.

- Tamási Márta, Lara anyukája. Nem kell bemutatkoznod, mert Lara amíg itthon lakott folyton csak rólad beszélt.

- Anya légyszi ezt ne.-fogtam meg a fejem, mert tudtam, hogy most a legcikisebb dolgokat fogja elmesélni.

- Szóval akkor.-kezdett bele anya annak ellenére, hogy megkértem, hogy ne tegye.-Képzeld el, Lara egyszer fürdött...

- Na jó, inkább gyere Oli megmutatom a szobámat.-húztam át a ház másik oldalára, mert az a történet amit anya mesélni akart a legcikibb dolog volt mind közül.- Szóval ez volt a szobám.-nyitottam be az ajtón, és persze, hogy itt is minden ByTheWay-es poszterből állt.

- Dedikáljam őket neked?-bökött nevetve vállba Oli

- Légyszi.-nyújtottam át neki a tollamat, mire ő a falhoz lépett és írni kezdett, már vagy 2 perce írt amikor odaszóltam neki- Kisregényt írsz édes?

- Nem, csak valami szépen akartam neked írni baba. Olvasd el.-húzott oda, és hátulról szorosan magához ölelt mire én hangosan olvasni kezdtem az írást.

- Drága egyetlen egy babám. Mindennél és mindenkinél jobban foglak szeretni amíg világ a világ,és örökké melletted maradok, amíg csak azt nem kéred, hogy menjek el. A szemeid csillogása számomra a legszebb dolog a világon, mert tudod az első szerelmed nem biztos, hogy az akit először megcsókolsz, és nekem ugyan nem te voltál az első de te vagy és te is leszel az egyetlen. Remélem tisztában vagy vele, hogy megőrülök érted. Éjjel-nappal csak veled, soha senki nem jelentett még ennyit mint amennyit te jelentesz nekem. Szeretlek Baba. A te Olivéred.-és amikor a végére értem már szinte könnyeztem a boldogságtól-Köszönöm szépen Oli mindent. Nagyon de nagyon szeretlek.

- Szeretlek én kicsi babám.-fordított maga felé és lágyan megcsókolt, amit a kiskutyám kaparászása szakított meg.
- Hát mi újság veled én kis szerelmem?-emeltem fel a kutyámat és magamhoz szorítottam.
- Azt hittem én vagyok a szerelmed.-simogatta meg Pogi buksiját szomorúan.
- Te az életem vagy.-mosolyodtam el és felnyújtózkodva lágyan megcsókoltam.
- Te pedig az enyém baba.-ölelt szorosan magához-Nagyon jó helye lesz ennek a kis srácnak Marcipán mellett. Nem fog unatkozni.
- Itthon sem unatkozott. Van egy cicám úgy hívják, hogy Maci, bár kicsit már öreg de azért Pogival még sokat szokott játszani. Gyere megmutatom.-fogtam meg a kezét és elindultam anya felé, hogy megkérdezzem merre találom Macit.- Anyu! Hol a cicám?
- Jajj édesem. Ne haragudj, hogy nem szóltam, de Maci elpusztult.
- Mi van?-döbbentem le teljesen, és éreztem, ahogy  a könnyek kicsordulnak a szememből.
- Azt hiszem, jobb ha most megfoglak.-lépett mögém Oli és szorosan magához ölelt, hogy elkerülhesse azt, hogy összeessek a sokktól.
- De még is hogyan? Vagy miben?
- Lara öreg cica volt már.
- Anya. Az igazi okot kérem. Most. Jobb ha elmondod.
- Rendben de kérlek szépen ne csinálj jelenetet. A szomszéd Cecília megmérgezte.-amint anya ezt kimondta éreztem, hogy felmegy bennem a pumpa. Emlékeztem, hogy megfenyegetett azzal, hogy megmérgezi Macit ha még egyszer átmegy, de sohasem hittem volna, hogy megteszi. Idegesen csavartam ki magamat Olivér öleléséből, és futva elindultam volna lefelé, ha a barátom nem kap utánam.
- Ne Lara. Ne csinálj hülyeséget.
- Olivér engedj el. Megölte a macskámat, aki az egész gyerekkoromat végigkísérte! Tudod, hogy szerettem azt az állatot? Olyan volt nekem, mint ha a legjobb barátom lenne. Ezt nem ússza meg szárazon ez a vén kurva.
- Sh. Lara. Nyugodj meg. Semmi baj.-csitítgatott Olivér amikor a düh kezdett sírássá alakulni. Vagy fél óráig bőgtem a szobába Oli karjai között, amikor anyu bejött.
- Kicsim. Szóltam a mamának, menjetek el hozzá megcsinálja addigra a kedvenc ebédedet. Nem mondtam neki, hogy Olivér a barátod, úgyhogy ez meglepetés lesz számára. Nyugodj meg, én is sajnálom Macit, de hidd el megfogja e miatt kapni a büntetését.
- Igaza van anyukádnak Lara. Gyere menjünk, látogassuk meg a nagyidat is, biztos örülne neked.-simogatta meg az arcomat Oli ezzel letörölve a könnycseppjeimet.
- Oké.-szipogtam még egy párat, majd összeszedtem Pogi cuccait és bepakolva őket a kocsiba elindultunk a nagymamám felé, de aztán még időben rájöttem, hogy van egy kis dolgom itthon.
- Oli, állj le, húzódj félre vagy mit bánom én, de muszáj helyet cserélnünk, mert el kell mennünk egy helyre. Muszáj, nagyon de nagyon fontos.
- Persze kicsim.-parkolt le az út szélén, majd mind a ketten kiszálltunk és helyet változtattunk és immáron az én vezetésem alatt elindultunk egy virágbolt felé, ahova egyedül mentem be és Oli addig vigyázott a kutyámra, majd amint végeztem, ténylegesen is indulhattunk a számomra fontos helyszín felé. Körülbelül 5 percet vezethettem amikor a régi temető előtt parkoltam le.
- Kicsim ez mi? Miért vagyunk itt?-nézett rám ledöbbenve a barátom
- Pogit hagyd csak az autóban, nyugi nem pisil be. Viszont te gyere légyszíves, el akarok egy fontos dolgot mondani. Már amennyiben tényleg velem akarod leélni az életedet.
- Csak veled baba.-szállt ki utánam a kocsiból, majd kézen fogott és elindultunk be a temetőbe. Nem nézelődtem, csak monoton mentem abba az irányba, ahol egy számomra fontos személy van.
- Nos itt vagyunk.-fékeztem le egy fehér sírkő előtt.- Ide temették nagypapám szüleit. De ez még nem minden. Nézd csak ezt a táblát.-guggoltam le a sír aljához és végigsimítottam a fekete színű márványtábla aranyra festett betűin.
- Koltai László.-olvasta fel hangosan- Lara ugye nem?
- De igen. Az az ember aki ezt a nevet viselte meghalt. És ő volt az én apukám. Tudod, én mindig felnéztem rá és ő pedig mindig vigyázott rám. Ne haragudj, hogy nem mondtam el, de nem tudtam, hogy készen állok-e erre az egészre. De muszáj volt kijönnünk ide, ugyanis 2 hét múlva lenne az 53. szülinapja de akkor nem tudok lejönni gyertyát gyújtani és virágot hozni, úgyhogy most vettem mind a kettőt és így már jobb lesz nekem egy kicsit.-vettem elő a mécsest és a gyufát majd meggyújtva azt lehelyeztem a kőre.-Szeretnél egyet te is gyújtani?-nyújtottam át Olivérnek aki kivette a kezemből és meggyújtva az én gyertyám mellé helyezte, majd mind ketten felegyenesedtünk és néztük a sírt.
- Hiányzik nekem. Nagyon.-suttogtam rekedten, mire Oli mögém állt és szorosan átölelt.
- Semmi baj kicsim. Tudom, hogy hiányzik és senki nem pótolhatja őt számodra, de én mindig melletted leszek és örökké szeretni foglak. És most itt megígérem apukádnak is, hogy mindig vigyázni fogok rád, és sohasem hagylak egyedül. Nekem te vagy a mindenem. Az életemet adnám érted Lara.-puszilta meg a nyakamat, mire én megsimítottam a derekamon összefont kezeit.
- Szeretlek téged Olivér. Nagyon.
- Szeretlek Lara.-húzott magához, majd rövidesen elindultunk, hiszen még a nagyihoz is be kellett mennünk. Mivel Oli nem tudta az utat így én vezettem a mamám kicsiny faluja Lesenceistvánd felé. Az út körülbelül 25 percig tartott, hiszen kerülővel mentünk így 2 óra tájékán parkoltunk le a ház előtt. Kivettem a kiskutyámat és az ölemben Olivérrel pedig a nyomomban elindultam befelé.
- Szia Mama!-kiáltottam be a semmibe amikor benyitottam a bejárati ajtón.
- Lara? Meg is érkeztél?-lépett ki az előtérbe, és amikor meglátta a mögöttem mosolyogva szobrozó Olivért eltátotta a száját.-Lara, mögötted ő tényleg Patocska Olivér?
- Nem mama, ő egy báb.-böktem oldalba nevetve Olivért aki erre szintén felnevetett.
- Patocska Olivér vagyok.-nyújtotta a kezét a mamámnak-Lara barátja.
- Na ezt nem hittem volna Lara.-mosolyodott el a nagymamám- Olivér ha tudnád hányszor regélte nekem az X-faktor közben, hogy ő bizony beléd szerelmes és ha felköltözik Pestre megszerez téged.
- Úgy látszik sikerült is neki.-nevetett fel mögöttem Olivér
- Mama, azért ne mondj már el mindent neki.-kértem meg a nagymamámat, akinél persze ez süket fülekre talált, hiszen az ebéd alatt mindent elmesélt Olivérnek aki persze jókat derült rajta én meg hallgathattam végig rákvörös képpel.
- Hát, már akkor is imádni való volt.-fejezte be a történetmesélést a mamám az én hatalmas megkönnyebbülésemre.
- Igen, ebben egyet értek.-bólintott velem szemben mosolyogva Olivér.
- Várj eszembe jutott még egy dolog. Ez volt a legjobb a világon.-kezdett bele a nagyi, de én közbe vágtam.
- Jaj mama, légyszi csak a puszisat ne.-ráztam meg a fejemet újra vörösen, de már megint hiába mert a nagymamám akkor is mindent elmesélt. 2 órát töltöttünk nála, majd elköszöntünk és elindultunk immáron hárman hazafelé.
- Azért kicsit furcsálltam, hogy puszilgattál a poszteren.-törte meg a csendet út közben Oli.
- Hát mert.-haraptam az alsó ajkamba.-Nem is tudom, csak igen helyes vagy te Patocska. Nagyon kínoztál.
- Igen?-vigyorodott el a barátom-Most is kínozlak?-tette rá a kezét a combomra.
- Igen most is.-mosolyodtam el
- Szóval ne csináljam ezt, mert kínozlak?-vigyorodott el huncutul és végigsimítva a combomon feljebb csúsztatta a kezét.
- Ne, mert nem érünk haza épségben.-nevettem fel és visszatettem a kormányra a kezét.
- Jaj baba, vicceltem. De ha nekem lett volna rólad poszterem, én sem csináltam volna másképpen.
- Igen?-néztem rá mosolyogva
- Aha.-vigyorodott el.
Körülbelül 3 órát utaztunk majd elugrottunk Marcipánért és elindultunk haza a közös otthonunkba. Miután hazaértünk megetettem a kutyákat, akik a legnagyobb örömömre rögtön kijöttek egymással, majd ledőltem az ágyra. Nemsokkal később Oli is bejött, majd gondolta vicces lesz ha a teljes súlyával rám dől.
- Oli, ne már. Szétnyomsz.
- Az a lényeg.-nevetett fel, mire én is követtem. Legurulva rólam csikizni kezdett, mire én hangosan felkacagtam és mindkét kutya felugrott mellénk és ugatva megcsóválták a farkukat.
- Nézd játszani akarnak.-simogattam meg mindkettő buksiját
- Én veled akarok játszani baba.-feküdt le mellém Oli és szorosan magához húzva átölelt.
- Hmm. Akkor menjünk el fürdeni.-húztam fel Olit az ágyból és behúztam a fürdőbe, mire ő belökte az ajtót és megcsókolt. Átfontam a kezeimet a nyakán ő pedig felemelve a mosógép tetejére ültetett és finoman a fenekembe markolt.-Szerintem inkább zuhanyozzunk le.-ugrottam le a a masina tetejéről majd mindketten levetkőztünk és beálltunk a zuhany alá, ahol persze megint és többször is megcsókoltuk egymást.

14.~

Két és fél hét telt el azóta, amióta a koncerten mindent bevallottam Olivérnek a dalban, de mindhiába hiszen ő így sem keresett fel, úgyhogy feladtam és próbáltam Ya Ou mellett boldog lenni, ami bevallom sikerült is, mert alig gondoltam a szőke srácra, aztán a mai nap mindent megváltoztatott. Reggel egyedül keltem, hiszen Ya Ou már korán reggel elment, mivel az egyik reggeli műsor szereplője volt így én elvégeztem a teendőimet és felkapva a mappámat elindultam gyalog a suliba, ám amikor odaértem egy csapat visítozó lányokból álló körgyűrű fogadott. Eleinte nem értettem, hogy mi a fene is folyik itt, aztán amint megláttam a kocsit felmordultam.

- A rohadt életbe.-sziszegtem összezárt fogakkal, majd megpróbáltam gyorsan eltűnni persze sikertelenül.

- Lara?-lépett ki a lánytömegből Olivér aki igencsak megváltozott külsőleg az elmúlt két hétben.- Lara. Várj meg kérlek, muszáj beszélnünk.-rántott vissza a kezemnél fogva, mielőtt beléphettem volna a suliba.

- Mondjad mit akarsz.-vetettem neki oda flegmán, legbelül még is örültem, hogy újra láthatom.

- Beszélni veled. De nem itt. Ráérsz?

- Órám lesz.-válaszoltam vissza nyersen mindannak ellenére, hogy a gyomromban millió kis lepke cikázott össze vissza.

- Most?-kérdezte Olivér szomorúan, nekem pedig teljes mértékben megesett rajta a szívem.

- Nem. Még van fél órám.

- Akkor beszélhetünk?

- Felőlem.-vontam meg a vállam hanyagul-Mintha nekünk lenne bármi beszélgetni valónk is.

- Jó, de nem itt kellene. Esküszöm,hogy ha elkésel szerzek neked igazolást de most inkább menjünk el olyan helyre, ahol kettesben lehetünk és nyugodtan beszélgethetünk.

- Kérdés, hogy én egyáltalán szeretnék-e veled kettesben maradni.

- Lara. Kérlek.

- Jó.-adtam be a derekamat,és beszálltam a kocsi anyós ülésére majd hanyagul hátradobtam a mappámat és becsatoltam magam. Olivér is követte a példámat majd elindultunk a számomra rejtélyes úti célunk felé, majd 10 perccel később meg is érkeztünk a Citadellára.-Oli ez most komoly? Mért pont ide?-szálltam ki a kocsiból és megborzongtam, mert a kabátomat otthon hagytam.

- Fázol?

- Kicsit.

- Akkor gyorsan. Lara esküszöm neked az életemre is, hogy soha nem csaltalak meg és soha nem is foglak megcsalni. Csak te jársz minden egyes nap a fejemben szüntelenül és csak arra tudok gondolni, hogy milyen jó amikor megölellek és hosszasan megcsókollak. Minden egyes másodpercben magamhoz akarlak ölelni szorosan és a füledbe súgni, hogy szeretlek. Csak téged akarlak Lara érted? Kérlek szépen ne menj el.-kapott a kezem után amikor indulni készültem.- Ne hagyj el, ha te örökre kilépsz most az életemből abba én belehalok. Tudom, hogy még mindig szeretsz engem illetve remélem, hogy jól értelmeztem azt a dalt. Sajnálom, hogy nem kerestelek, de úgy hallottam jól elvagy Ya Ou-val.

- Olivér, én nem mentem el. Itt vagyok és itt is leszek mindörökké-töröltem le a könnyeimet

- Dehogynem.-rázta meg a fejét csalódottan

- Csak tudod titkon reméltem azt, hogy a kezem után kapsz és azt mondod, hogy maradjak itt veled. Én szó nélkül megtettem volna.

- De kicsim ha én ezt tudom, akkor rögtön utánad szaladok és visszahozlak. Az a nő és hogy terhes tőlem mindent összezavart, és nem tudom mi ütött belém. De azt tudom, hogy nem én vagyok az apja.-húzott elő egy papírt a farzsebéből és a kezembe nyomta, mire én hangosan olvasni kezdtem.

- Az apasági teszt eredménye negatív. Édes istenem, Olivér sajnálom, hogy nem hittem neked. Rettentő alak vagyok, hogy pont benned kételkedem.-suttogtam könnyek közt vergődve

- Hé. Semmi baj. Mindent elfelejtek neked, feltéve ha..-mosolyodott rám és lágyan az alsó ajkába harapott

- Ha?-kérdeztem vissza, miközben letöröltem le a könnyeimet

- Ha most megcsókolsz.-bökte ki hirtelen, mire én se szó se beszéd az ölébe ugrottam átkulcsoltam a derekán a lábaimat és szenvedélyesen megcsókoltam. Amint éreztem, hogy a kezeivel szorosan tart beletúrtam a hajába mire ő felsóhajtott és szorosan magához ölelt.-Szeretlek.-nyögte rekedtes hangon

- Szeretlek.-mosolyodtam el és összeborzoltam a haját.-Hé neked mióta lett ilyen barnás színű a hajad?

- Nem tetszik baba?

- Dehogynem. Te mindenhogyan szexi vagy. Édes istenem, de hiányzott, hogy babának hívj.

- Nekem is hiányzott, hogy szeretsz. Soha nem akarlak elengedni többé.

- Oli ki vagyok én neked?

- A mindenem és a babám.-kacsintott rám, majd letett és szorosan magához ölelt. Tudtam, hogy bár ha sokszor is veszünk össze apróbbnál apróbb dolgokon és különbözünk egymástól egyetlen közös dolog azért van kettőnkben ami talán a legfontosabb is, az, hogy mindennél jobban szeretjük egymást.- De most inkább visszaviszlek az egyetemhez, de ígérd meg, hogy suli után hozzám jössz.

- Megígérem.-mosolyodtam el,majd beültem a kocsiba és elindultunk visszafelé. Még időben odaértünk de amikor kiakartam szállni Oli visszarántott.-El fogok késni.

- Dehogy fogsz. Viszont ha még el is késel nekem, akkor sem engedlek el búcsú csók nélkül.

- Tényleg?-nevettem fel, majd közelebb hajoltam és megcsókoltam.-Nemsokára.

- Várlak.-mosolygott vissza rám, majd szétváltunk. Egész nap csak az járt a fejemben, hogy mennyire jó volt újra hozzábújni és már el is felejtettem, hogy mennyire de mennyire jól csókol, azt hiszem merem állítani, hogy ő az egyetlen aki már a puszta jelenlétével képes megőrjíteni. Minél előbb vártam, hogy szabadulhassak így amikor a tanár szólt, hogy pótvizsga miatt előbb mehetünk hanyatt homlok rohantam haza a ténylegesen otthonomnak mondható ház felé. Amint megérkeztem, megsimogattam Marcipánt és a szobánk felé vettem az irányt. Kopogás nélkül benyitottam és lágyan az ajkamba haraptam amikor megláttam a az ágyon félmeztelenül fekvő Olivért. Amikor felemelte a fejét és meglátott félredobta a telefonját, felemelt majd vadul még is érzékien csókolgatni kezdett. A lábaimat a dereka köré fontam, majd a kezeimmel a már így is kissé kócos hajába túrtam ő pedig az ágy felé vette az irányt és lágyan rádöntött. Akkor kapcsoltam, amikor már mindketten fehérneműben voltunk, de nem érdekelt. Akkor és ott boldog voltam, hogy újra élvezhetem az egyetlen szerelmem közelségét. Egy gyönyörű délutánt töltöttünk el együtt, a fejemet a mellkasára döntve és az ujjainkat összekulcsolva próbáltunk meg elaludni amikor megszólalt a telefon és a kijelzőn Ya Ou neve villogott. A lélegzetem is megállt és a telefonoz hajolva hallgatóztam, majd Olivér arcára néztem aki szintén teljesen ledermedt. Akkor abban a pillanatban csak egy dologra tudtam gondolni, hogy megcsaltam azt a srácot aki mindvégig mellettem állt és kitartóan szeretett. Rögvest kikeltem az ágyból és az ajtó felé szaladtam, de Olivér aki időközben letette a telefont visszarántott.

- Együtt. Lara együtt elmondunk neki mindent. Nyugodj meg.-hajolt fölém és lágyan megcsókolt.-Minden rendben lesz kicsim.-próbált megnyugtatni, miközben én úgy remegtem mint egy nyárfalevél. Csak azon kattogott az agyam, hogy Ya Ou még is mit fog ehhez az egészhez szólni, főleg ahhoz, hogy megcsaltam. Olivérrel a fürdő felé vettük az irányt és gyorsan felöltöztünk és egy hatalmas nagy levegővétellel elindultunk a többi sráchoz. Amikor az ajtó elé értünk földbe gyökerezett a lábam, és vissza akartam fordulni, de Oli nem hagyta.- Gyere kicsim. Minél előbb megmondjuk neki, annál jobb lesz. Ne félj, megfogja érteni.

Szerencsére hatottak Olivér szavai, így egy mély levegőt vettem és beléptem. Nagy szerencsénk volt, hogy nem csak a többi srác hanem Ákos is itthon tartózkodott. Aztán ahogyan beléptünk mindenki ránk majd Ya Ou-ra nézett, mire Olivér a derekam köré fonta a kezét.

- Ya Ou..-vágtam bele, de ő addigra már mellettem termett és idegesen a falhoz nyomta Olivért.

- Te utolsó szemétláda. Te nevezed magad a barátomnak? Ha most Lara nem lenne itt, úgy bevernék neked egyet, hogy a mögötted lévő fal átszakadna.

Azt sem tudtam mit tehetnék, de szerencsémre Bence és Ákos szétválasztották a két fiút mielőtt Ya Ou bármit is tehetett volna. Sohasem láttam még ilyen dühösnek.

- Igen? Barátság?-vonta fel a szemöldökét Olivér-Ha már a barátságnál tartunk ki is nyúlta le a barátnőmet akit mindennél jobban szeretek, csak azért, hogy ágyba vihesse?

- Te szerencsétlen! Én veled ellentétben nem csak azért voltam vele, hogy megdöngessem!
- Te meg aztán tudod, hogy mit is érzek iránta.

- Na jó itt lesz elég ebből.-húzta ki a szobából Ákos Ya Ou-t, én pedig minden erőm ellenére a földre rogytam a sírástól. Sziki hirtelen mellettem termett és elkapott, majd Olivér is megérkezett amikor Bence elengedte és a lábam alá nyúlva Ákos szobájába vitt és az ágyra fektetett.

- Hozok vizet.-ment ki a szobából Sziki, majd amikor visszatért már Ya Ou is vele volt.

- Annyira sajnálom Ya Ou. Egy utolsó ribanc vagyok.

- Édes istenem, dehogy is. Ilyet mondani se merj. Tudod mi vagy te? Halálosan szerelmes.-mosolygott rám őszintén majd Olivérhez fordult.-Sajnálom amiket a fejedhez vágtam. Szörnyű barát vagyok elismerem. Remélem megbocsájtasz.

- Én is sajnálom.-fogott vele kezet Olivér, majd szorosan megölelték egymást, én pedig boldog voltam, hogy ismét szeretik egymást és jóban vannak. Ya Ou nemsokára kiment a szobából és kettesben hagyott Olivérrel aki mellém feküdt és szorosan hozzám bújt.

- Minden rendben szerelmem?

- Most, hogy itt vagy velem már igen. Nem akarom azt, hogy még egyszer elengedd a kezemet.

- Ne félj.-mosolyodott el.-Soha többé nem foglak elengedni magam mellől. Életem legrosszabb hónapja volt, és rájöttem, hogy nekem nincs életem nélküled. Hiányoztál te, hiányzott a selymes hajad, az ajkad amikor mosolyra húzódik, hiányzott a szemed csillogása, a szíved dobogása. Hiányzott az, hogy végigsimíthassak a testeden és hiányzott minden egyes porcikád. Szeretlek Lara.

- Szeretlek Olivér.-bújtam szorosan hozzá, mire ő védelmezően átölelt én pedig a mellkasára hajtva a fejemet álomba szenderültem. Amikor felébredtem egyedül feküdtem az ágyban, így miután megdörzsöltem a szemem felkeltem és elindultam megkeresni a srácokat akiket a konyhában meg is találtam. Az asztalnál ültek és vacsoráztak de az érkezésemre mindegyikőjük felkapta a fejét és szélesen rám mosolygott. Oli felkelt, megfogta a kezem és az ölébe rántva szorosan átölelt, mire én Ya Ou-ra néztem és vártam a reakcióját.

- Egyikőtökre sem haragszom. Mindvégig éreztem, hogy piszokul szerelmesek vagytok egymásba. Azt remélem, hogy egyszer én is így megtalálom a társamat.-és amint ezt kimondta megcsörrent a kaputelefon, úgyhogy felkeltem és felvettem.

- Igen tessék? Csordás és Feng lakás.

- Lara? Barbi vagyok. Ya Ou-hoz jöttem.

- Gyere csak.-nyitottam ki neki az kaput, majd megvártam míg feljön és beengedtem.-Konyhában.-mosolyogtam rá, mire ő visszamosolygott és elindult a helyiség felé.

- Beszélhetünk Ya Ou?

- Persze, mért ne.-fogta meg a lány kezét Ya Ou és a szobájába vezette. A másik 3 fiú Bence, Ákos és Sziki a kanapéra ülve meccset néztek, míg én és Olivér mosogattunk. Illetve én próbáltam volna ha nem csikiz agyon. Nem sokat várhattunk amikor Ya Ou és Barbi kézen fogva hatalmas mosollyal az arcukon kisétáltak a szobából.

- Látod Ya Ou. Csak gondolnod kellett rá.

- És most.-ugrott fel Bence és szorosan megfogta mindkettő vállát és először Ya Ou-hoz fordult.-Tesó, te ha még egyszer meggondolatlanul cselekszel akkor majd gondolj erre az esetre. Olivér te meg ha még egyszer el mered engedni ezt a lányt mellőled én öllek meg.-vigyorgott Olivérre Beny aki hatalmas mosollyal az arcán összekulcsolta az ujjainkat.

- Mi most megyünk ha nem baj.-szólalt meg Olivér, majd miután mindketten elbúcsúztunk mindenkitől elindultunk hazafelé. Viszonylag gyorsan hazaértünk, és Oli rögtön meg is szólalt.

- Barbiék biztosan a régi szép emlékeket idézik fel a szobában és bepótolják a külön töltött időt.

- Igen biztosan.-húztam le a kabátom cipzárját, mire Oli a hátam mögé lépett és szorosan átölelve megcsókolta a nyakamat. Értettem a célzást úgyhogy szembefordultam vele és megcsókoltam.-Talán nekünk is be kéne pótolni nem gondolod?

- De erre céloztam.-mosolyodott el és megvillantotta a vámpírfogait amit annyira szerettem.

- Na akkor hajrá te daliás szép herceg.-húztam be kézen fogva a szobába és az ágyra fektetve fölé hajoltam és lágyan megcsókoltam, mire ő magához húzott és finoman belemarkolt a fenekembe. A csodálatos együttlét után szorosan hozzásimultam, és csak hallgattam ahogyan édesen szuszog.
- Tudod mennyire de mennyire boldog vagyok, hogy újra velem vagy?

- Hát még én mennyire.

- Lara. Kérdezhetek valamit?
- Persze.

- Mi volt az a Tűnj el dal?
- Nem tudom, csak szimplán imádtam azt a számot. Azt hittem, hogy ha eléneklem akkor sikerül elfelejteni téged.
- De nem ment?
- Mint látod.-simogattam meg az arcát.-Már megint borostás vagy egy kicsit.

- Majd leszedem, ha neked nem tetszik.

- De jó, csak ne bökjön.-nevettem fel, miközben Oli a combomat simogatta.

- Egyébként tudod mire gondoltam, amikor elmentél? 

- Mire?-néztem rá kíváncsian és a hátamra fordultam

- Arra, hogy ha gyereket szeretnék azt szeretném ha te lennél az anyja.-simogatta meg a hasam és fölé hajolva megpuszilta azt.

- Jó de csak ha már elvettél.-nevettem fel

- Szép is lesz az a nap, amikor a Koltait megelőzi a Patocskáné.

- És mi lenne, ha csak Patocska lenne és a Koltait elfelejtenénk?
- Felőlem baba. Én csak örülnék neki.

- Kérdezhetek én is valamit Oli?
- Bármit szerelmem.
- Holnap úgy tudom nincs dolgod, ezért ha lehetne eljönnél velem haza Keszthelyre és a mamámhoz Lesenceistvándra? Ugyanis első körben szeretném elhozni magammal a kutyámat Pogit, mert nagyon de nagyon hiányzik nekem. Aztán szeretnélek sok embernek bemutatni mint a barátomat, főleg a nagymamámnak.

- Benne vagyok.-kacsintott rám Oli, majd magára húzva szorosan átölelt és mind a ketten mély álomba szenderültünk.

13.~

 Másnap egész nap csak pihentünk Ya Ou-val, hiszen este egy újabb koncert volt leszervezve Székesfehérváron és a srácok megkértek rá, hogy tartsak velük, amivel kapcsolatban eleinte persze vonakodtam , de aztán megadtam magam és belementem, nehogy rossz kedvet okozzak nekik. Amíg Ya Ou aludt és pihent én megtanultam a nemsokára esedékes kémia vizsgám anyagát ami a jövőmet erősen befolyásolni fogja, hiszen tömegértékű jegynek számít ahogy hallottam. Lassan este 9 órát ütött a falon lévő óra, így mind a ketten elkészülve elindultunk a találka helyszínére, ahol már csak ránk várt a csapat másik fele. A hat személyes kocsiban Ya Ou és Sziki között foglaltam helyet míg Bence elől a vezető mellett, Olivér pedig leghátul egyes egyedül csöndben gubbasztott és 1000 decibellel üvöltette a telefonjáról a zenét. Ya Ou végig nevetettet és fogta a kezem, majd az egyik pillanatban a combomra helyezte a kezét és megsimította azt. Nem vele volt a baj, csak inkább én vagyok a nehéz eset, ugyanis azt kellett bevallanom, talán nagyon is nehezen magamnak, hogy ez egyáltalán nem esik olyan jól tőle mint Olivértől. Nem ráz úgy ki a hideg, vagy nem csapkodnak olyan hevesen a pillangók a gyomromban mint nála, de nem törődtem vele, inkább próbáltam teljes mértékben kiélvezni Ya Ou társaságát és szerelmét is egyben, hiszen tegnap este úgy döntöttünk, hogy mi egy jó páros vagyunk és igazán próbáljuk meg együtt. Nemsokára megérkeztünk a helyszínre, ahol ismét egy halom rajongó tobzódott. Amikor Gábor leparkolt egy rajongók által megnyitott híd végénél Ya Ou megfogta a kezem és együtt kiszálltunk a hatalmas tömegbe követve Olivéréket. 

****Olivér****

Amikor a koncert helyszínére érkeztünk, láttam, hogy ismét egy csomó ember jött el megnézni és meghallgatni minket, és ahogy végigszemléltem a tömeget észrevettem egypár csinos lányt is köztük, de igazán nem érdekeltek engem, hiszen az én szívem még mindig a barátom mellett álló lányért dobogott szüntelenül. Nagyon rosszul esett, az, hogy nem mellettem áll ő aki életem legnagyobb valamint egyetlen szerelme, hanem a legjobb barátom karjai között élvez biztonságot. Lassan a bejárathoz értünk, amikor egy nagyon szép lány termett mellettem és megkért, hogy csináljak vele egy fényképet. Gondoltam, hogy húzom egy kicsit Lara idegeit, így fényképezés közben direkt is a lány fenekére csúsztattam a kezemet, de Lara ezzel nem igen törődött, inkább folytatta a fotózkodást Ya Ou-val.

****Lara****

Amikor megláttam, hogy Olivér a csaj fenekére teszi a kezét, azt hittem menten szétrobbanok. Már azon voltam, hogy odamegyek és felrúgom a lányt, amikor eszembe jutott, hogy én Ya Ou-val járok és nem szabadna nyílt jelenetet rendeznem abból, hogy a volt barátom egy másik lány fenekét fogdossa, annak ellenére, hogy ez engem mindennél jobban zavart. Talán ezt Ya Ou is észrevette mert amikor Olivér mellé léptünk szorosan a derekam köré fonta a kezét és magához húzott. Amikor elkezdődött a koncert és felvillantak a fények a több száz rajongó egyszerre emelte magasba a telefonját. Amikor a fiúk már minden számmal végeztek, Ya Ou és Bence közösen kézen fogtak és felrántottak maguk mellé a színpadra.

- És most te jössz drága.-suttogta a fülembe Ya Ou és a kezembe nyomott egy gitárt.

- Na jó.-egyeztem bele és magamra húztam a gitár pántját. Mit szeretnétek hallani?

- Énekeld azt, ami neked most sokat jelent!-kiabálták vissza többen, így én rögtön tudtam, hogy mi is lehetne ez a dal, így pengetni kezdtem Horváth Tomitól a Tűnj el című számot. Végig Olivérre néztem, hiszen ez a dal teljes mértékben számára szólt. Minden érzésemet összegyűjtöttem, a szerelem a szenvedély a düh a fájdalom és a csalódás egyszerre volt jelen ebben a számban. 

Már nem is tudom mit írjak,
Nevessek-e vagy sírjak
Már könnyeket sem érdemelsz
Engem már nem érdekelsz...-néztem mélyen a szemébe és reméltem, hogy mindent ért a dalszövegből. Úgy láttam igen,mert ledermedve hallgatta végig a számot, majd elejtett egy kósza könnycseppet. Sejtettem, sőt tudtam, hogy pokolian fáj neki amit éneklek, de ezzel én helyzetem sem volt sokkal eltérőbb, hiszen nekem még mindig sokkal jobban fájt ez az egész dolog, mint bárkinek a világon. Amikor vége lett a számnak Ya Ou elém lépett és hosszasan megcsókolt, mire a teremben mindenki ajkait egy hatalmas hű szó hagyta el, majd mindenki egyszerre sikított fel. Rögtön Olivérre vezettem a szemeimet, és azt láttam, hogy még egy könnycsepp csordul végig az arcán, majd az állán a földre pottyan. Aztán nem volt sok időm őt nézni, hisz Ya Ou karon fogott és az aláírás helyére vezetett, majd mivel csak négy szék volt kirakva az ölébe húzott és átkarolta a derekamat. Valahogy nem tudtam a boldogságra gondolni, hisz legbelül engem is felkavart ez a dal és Oli könnycseppjei még jobban nehezítettek ezen.

- Ügyes voltál szerelmem.-puszilt arcon és közben teljesen kizökkentett az előbbi gondolatmenetemből.

- Ti is.-mosolyodtam el, majd felé hajoltam és lágyan megcsókoltam, de abbahagytam amint éreztem, hogy Olivér minket bámul. Szinte lyukat égetett a tekintete a hátamba.

- Szóval everybody. Jöhetnek a kérdések, kérések meg mi egyebek.-csapta össze a kezét mosolyogva Beny, mire egy lánycsapat egy papírral a kezében elénk lépett és bele is kezdett a sok-sok kérdésből álló listájuk felolvasásának.

- Szóval. Beny. Te borostát növesztesz mostanság?
- Mért nem jó?-simogatta meg az arcszőrzetét mire én hangosan felnevettem.

- Kábé olyan leszel mint egy ősember, de no problem Beny úr.-veregettem vállba majd a lányok felé fordultam, hiszen egy újabb kérdést tettek fel.

- Lara azt szeretnénk megkérdezni.-fordult felém a lány, mire én teljesen ledöbbentem-Már nem szereted Olivért?-mire ő kihajolt és kíváncsian engem nézett.

- Ez hosszú és bonyolult választ igényel. Úgyhogy inkább hagyjuk.

- Nem, már nem szereti. Hiszen velem van.-ölelt még jobban magához Ya Ou, mire én Olivérre néztem aki már alig tudta visszatartani a könnyeit. Kissé mérges lettem a barátomra, hiszen olyat mondott ami egyáltalán nem is igaz.

- Együtt vagytok?-néztek ránk kikerekedett szemmel a lányok, és meglepettségük miatt igen nagyokat pislogtak.

- Együtt.-vágta rá rögtön egy széles mosoly keretében Ya Ou.

- De Lara, akkor most te tényleg Ya Ou-t szereted? És mért nem Olivérrel vagy még mindig együtt.

- Épp kérdezni akartam én is.-morogta az asztal másik feléről Olivér és nagy szerencséjére csak én hallottam meg.

- Kérlek titeket lányok, ezt most ne feszegessük. Köszi.

- Oké.-bólintottak, majd Olivér felé fordultak, hogy feltegyék neki a listájukon szereplő következő kérdést.- Olivér te szereted még Larát?

- Hát, ha úgy fogalmaznék, hogy az életemnek csak úgy van értelme ha ő mellettem van, nem mondanék semmi hazugságot nektek. Csak akkor érzem magamat boldognak és felszabadultnak ha ő mellettem van, hiszen ő volt és ő is lesz életem egyetlen és legnagyobb szerelme. Igen azt hiszem, hogy szeretem. Vagyis a fenéket hiszem, tudom, hogy az életemnél is többet jelent és mindennél jobban szeretem őt.

- Nos srácok ennyi volt mára.-állt fel dühösen Ya Ou, majd összekulcsolta a kezeinket és az öltözőbe vezetett.- Te is így érzel iránta?-szegezte nekem rögtön a kérdést, amint becsukódott utánunk az ajtó.

- Ya Ou légyszíves. Szeretlek.

- Nem ezt kérdeztem. Olivért szereted?

- Igen. 

- Hát erre nem tudom mit reagálhatnék.-ült le csalódottan a székbe, de én rögtön az ölébe ültem és átöleltem.

- Hé. Itt vagyok veled, és csak a tiéd vagyok. Nyugi. Szeretlek.-suttogtam a fülébe, mire ő eltolt magától és hosszasan megcsókolt, aminek a srácok érkezése vetett véget. Elfogyasztottuk a vacsoránkat, majd Bence és Sziki azzal nyüstöltek, hogy énekeljek nekik még valamit, mert gyönyörű hangom van mire végül sok sok győzködés hatására belementem és a kezembe kaptam a gitárt.- Mit énekeljek?

- Miley Cyrus Stay? Szerintem az pont fekszik.

- De az rohadt nehéz.-hazudtam, pedig nem e miatt ódzkodtam a daltól. Sokkal inkább az volt vele a bajom, hogy ez egy olyan dal ami pontosan igaz. A lány és a fiú szakítottak, pedig ugyan úgy minden szenvedéllyel és érzelemmel szeretik egymást. Végül is engedtem a fiúk kiskutya szemű könyörgésének és pengetni kezdtem az akkordokat. Végig énekeltem a dalt és végig csakis Olivér szemébe néztem. Az akkor érzett őrült, bolond még is mindennél erősebb szeret vezérelte a dal kicsengését. Aztán a dal végén a másik három srácra néztem, akik ugyanúgy mint én teljes mértékben meghatódtak. Csak ők éppen másért. Én akkor jöttem rá minden érzésre ami bennem volt. Tudtam, hogy minden nappal egyre jobban fogom szeretni Olivért, és azt is nagyon jól tudtam, hogy nem akarom végleg elveszíteni. Tudtam, hogy ha a világon egyetlen egy embert lehetne választani a millió közül, számomra csak ő lenne az egyetlen válaszlehetőség. És éreztem azt, hogy pokolian szerelmes vagyok belé. Mivel már nagyon fáradtak voltunk mindannyian felhívtuk a sofőrt és elindultunk hazafelé, de nem emlékszem semmire az útból, mert a fáradtság legyőzött és álomba szenderültem Ya Ou vállán.

***Olivér***

A kocsiban ülve hazafelé csak azon tudtam gondolkozni, hogy vajon Lara nekem énekelte e azt a dalt, vagy mégsem mert csak meghatódott, hiszen ez egy nagyon gyönyörű szám. Minden szavát értettem, és szentül hittem azt, hogy az egyetlen lány a világon aki nekem számít nekem énekelte ezt a csodálatos vallomást. Tudom, hogy összevesztünk de érzem azt,hogy ő még mindig engem szeret. Aztán a gondolataim egy másik síkra tévedtek, de még mindig csak Laráról szóltak. Az utolsó ésszerű gondolatom az volt, hogy elment és mindörökre elhagyott. Nem ez a dal mégsem nekem szólt, hiszen Lara nem velem van hanem Ya Ou-val. Sem ő sem pedig a szíve nem az enyém, többé már sohasem ölelhetem magamhoz szorosan,sohasem csókolhatom meg. Sohasem érezhetem az illatát, vagy azt, ahogyan dobog a szíve miközben hozzám bújik. Igen, valóban megfordult a fejemben, hogy szeretnék egy gyereket majd, de azt csak akkor szerettem volna, ha Lara lesz az anyja. Akkor határoztam el véglegesen magamban, hogy meg kell tudom az igazságot és vissza kell szereznem életem szerelmét. Eszembe jutott minden amit átéltem vele, és ezek egy hatalmas mosolyt csaltak az arcomra. Emlékeztem a bunyózásokra, a közös fürdőzésekre, az együtt alvásra összegabalyodva, a nevetésekre mindenre amit együtt csináltunk. Azt hittem, hogy soha életemben nem szeretek meg majd ennyire egy lányt, de érte bármit odaadnék. Egyetlen kívánságom van. Csak azt szeretném, ha újra a karjaimban tarthatnám és soha de soha többé nem kellene elengednem, mert nekem szükségem van rá, és csak rá. 

12.~

 Reggel korán felkeltem és megpróbáltam halkan elkészülni a próbára, nehogy véletlenül felkeltsem a még az ágyban csöndesen álmában szuszogó Olivért. Elsőként lezuhanyoztam,majd felöltöztem a táncos ruhámba ami egy kék ujjatlan felsőből és egy fekete buggyos nadrágból állt és kikutattam a rengeteg cipő közül a kék-fehér-szürke magasított szárú Adidas cipőmet, majd bementem a szobába és leraktam a párnámra az Olivérnek címzett levelet majd gyorsan arcon pusziltam, amire ő elmosolyodott és a másik oldalára fordult. Még egyszer ellenőriztem, hogy megvan e mindenem majd elindultam a próbaterembe. Barbival csináltunk egy hip-hop tánccsoportot és rendszerint minden szombaton órákat tartunk. Ő találja ki a zenét, aztán együtt összerakunk rá egy koreografiát. Amikor odaértem a helyszínre már minden ember jelen volt, így üdvözöltem őket és rögtön el is kezdtük az órát. Mostani alkalommal Ke$ha és Pitbull közös számának a Timber-nek tanítottam meg a lépéseit, majd végignéztem ahogyan egyedül eltáncolják. Amikor letelt az idő mindenkinek megköszöntem a jelenlétét, majd Barbival együtt elindultunk ebédelni. Út közben megbeszéltük a délutáni programunkat, így küldtem egy üzenetet Olinak, hogy csak estefelé érkezem haza.A délután folyamán nagyon jól szórakoztunk, és 4 film megnézése mellett még egy új táncot is kitaláltunk a következő órára. Már sötétedett amikor elköszöntem a barátnőmtől és elindultam haza. Örültem, hogy végre este van és a szerelmemmel lehetek kettesben, de amikor a mi emeletünkre értem egy furcsa zaj ütötte meg a fülemet, majd egy ismerős hangot hallottam aminek a gazdája nem más mint a barátom Olivér volt. Meglepetten nyitottam be a lakásunkba és azt láttam amint Oli és egy szőke hajú lány a nappali közepén hevesen vitatkoznak.

- Mi folyik itt?-kérdeztem tőlük, miközben közelebb léptem hozzájuk.-És ő meg ki a fene?-néztem a szőke lányra akin mellesleg rögtön észrevettem, hogy állapotos.

- Senki.-vágta rá rögtön idegesen Olivér
- Ha ő nem mondja el, majd megteszem én.-szólalt meg cincogva a lány is-Madarasi Zsófia vagyok.-nyújtotta felém a kezét udvariasan mire én összefontam a kezem magam előtt.

- Koltai Laura. Lara.-biccentettem, majd ránézve folytatást vártam.

- Ja, hogy érdekel, hogy mért vagyok itt és ki is vagyok én igazából.

- Mondjuk.-feleltem cinikusan

- Mint mondtam Madarasi Zsófia a nevem. Olivér volt barátnője vagyok, és a gyermeke anyja.-mire hangosan felkacagtam és a hallgatag barátomhoz fordultam.

- Olivér, ugye ez csak egy baromi rossz vicc.-néztem rá ijedten, de ő csak továbbra is a padlóra meredt szüntelenül. Megráztam a fejem és a lányhoz fordultam-Mióta vagy terhes?

- 4 hónapja.

4 hónapja visszhangzott a fejemben a válasza. Olivér és én 5 hónapja járunk. Ezek szerint ő még is megcsalt engem. Forgott velem a világ és azt hittem menten elhányom magam, csak egyetlen szó visszhangzott a fejemben szüntelenül az, hogy megcsalt. Egy könnycsepp hagyta el a szememet, majd berohantam a szobába és magamra zártam az ajtót. 

- Lara. Engedj be! Beszélnünk kell!-dörömbölt szüntelenül az ajtón Olivér, de én továbbra is csak dobáltam befelé a ruháimat.

- Húzz a fenébe te hazug disznó.-csuktam le a bőröndöm tetejét, és az járt a fejemben, hogy minél előbb el akarok innen tűnni. A csomagommal a kezemben kirontottam az ajtón és próbáltam távozni, de Olivér visszarántott a kezemnél fogva.

- Lara. Kérlek szépen. Nem igaz amit ő mond neked, nem feküdtem le mással rajtad kívül te vagy az egyetlen lány az életemben, nem érdekel senki más. Higgy nekem könyörgöm!

- Nem érdekel Olivér. Csezd meg, megcsaltál! Váltig állítottad, hogy nem erre tessék. Számomra te itt és most örökre megszűntél létezni.

- Lara. Ne mondj ilyet. Szeretlek mindennél jobban. Te is szeretsz ugye?

- Nem.-hazudtam a szemébe, pedig jól tudtam, hogy én mindezek ellenére is ugyan úgy szerelmes vagyok belé. De már meguntam az egész játékát.-De ne aggódj nem is utállak. Csak semmit nem érzek irántad, olyan vagy mint akit nem is ismerek. Végeztem veled, és nem 1 vagy 2 hétre hanem mindörökké. Számomra te eltűntél. Megígérem, hogy soha többé nem foglak téged keresni és teljes mértékben kiszállok az életedből. Ég veled Olivér, örökre.-húztam ki a kezem a keze közül, majd felkapva a cuccomat kimentem. Utoljára visszafordulva még láttam, ahogy a fal mellett a földre rogy, a térdei közé dönti a fejét és zokogni kezd. Aztán kisétáltam nemcsak a házból, hanem az életéből is. A szemközt lévő épületet vettem célba, majd bekopogtam egy ismerős ajtón.

- Lara. Szia, mi újság?-nyitott ajtót Dani mosolyogva, de amikor meglátott rögtön elkomolyodott.-Valami baj van?

- Olivér megcsalt.-húztam be a cuccomat, majd mindent elmeséltem neki a dologról, aki rögtön felajánlotta nekem a régi szobámat. Hálásan megköszöntem neki, majd megöleltem és aludni tértem, viszont sehogy sem jött álom a szememre és még hajnali 3 órakor is csak forgolódtam az ágyamban. Tudtam, hogy most kire is van igazán szükségem, így felvettem a köntösömet, felkaptam a telefonomat és eltolva az erkélyajtót tárcsázni kezdtem a számot.
- Halló? Lara,mi a gond?-szólt bele két ásítás közepette Ya Ou.
- Idetudsz most jönni a régi lakásomra? Baromi nagy szükségem van rád.
- Baj van?-kérdezte aggódva
- Elég nagy.
- Sietek.-tette le a telefont, így én is bementem és visszafeküdtem az ágyamban. Vártam már vagy fél órája, de ő sehol sem volt, így inkább megpróbáltam elaludni. Már majdnem sikerült is, amikor éreztem, hogy valaki a hátam mögött megemeli a takarót és bebújva alá szorosan magához ölel.
- Szia.-mosolygott rám Ya Ou, mire rám tört a sírás és zokogva a mellkasára helyeztem a fejem.
- Meg tudsz nekem bocsájtani?
- Nyugodj meg, bújj ide és aludj tovább.-simította meg a hátamat
- Ne haragudj rám kérlek.
- Nem haragszom.-mosolyodott el, majd szorosan magához ölelt.
Másnap reggel Ya Ou kellett fel.
- Jó reggelt szépség.-köszönt egy hatalmas mosollyal az arcán.
- Neked is.-töröltem meg a szemem kissé szomorúan
- Baj van?-simított végig a hajamon
- Most már nincsen.
- Csinálok neked valami kaját.-puszilta meg a homlokomat, majd kiment a konyhába. Gyorsan rendbe tettem magamat és utána sétáltam.
- Mik ezek a finom illatok?-kérdeztem miután beleszagoltam a levegőbe
- Semmiség csak egy kis virsli meg tojás.
- Köszönöm, aranyos vagy.
- Inkább egyél, most rád fér azt hiszem.-tette le elém a tányért, majd ő is leült és megreggeliztünk. Miután végeztünk Ya Ou felajánlotta, hogy menjünk el plázázni egy kicsit hátha az feldobna, én pedig rögtön beleegyeztem. Azt hittem, hogy ha vele sétálok a plázában ugyanúgy meg kell állnom minden bolt előtt mint ahogy Olivérrel, de kellemeset csalódtam. Már 3 boltot végignéztünk és mindenhonnan legalább 2 szatyorral távoztunk. Éppen egy kirakatot nézegettünk amikor néhány lány letámadta Ya Ou-t. Tudhattam volna, hogy megint tévedek, de inkább tovább sétáltam. Épp megálltam egy üzlet előtt amikor Ya Ou hirtelen mellettem termett és rám vigyorgott.
- Hát te?
- Azt hiszed, hogy fontosabbak a rajongók mint te?-mosolygott rám, és akkor minden megbizonyosodott bennem. Tudtam, hogy akkor Levi igazat mondott, és értettem miért állította azt, hogy rossz fiút választottam.Vásárlás után beültünk egy étterembe, majd amint végeztünk hazaindultunk. Út közben hatalmas dugóba keveredtünk, és kezdtem már unni az ülést.
- Mikor érünk már haza végre?
- Türelem.
- Egyébként nem baj, hogy odaköltözök? Mármint nem zavarom Ákos-t?
- Nem. Azt mondta, hogy tök jó lenne végre egy lány is ott.
- Akkor rendben.-mosolyodtam el, majd megörültem hiszen végre elindultunk és rövidesen Ya Ou-hoz is érkeztünk. Ákos éppen nem tartózkodott otthon, ezért csak kettőnké volt a lakás.
- Mit szeretnél csinálni?-kérdeztem mosolyogva Ya Ou-tól.
- Feküdni, kínai kaját enni és veled lenni.
- Meglesz.-kacsintottam rá, majd a konyhába vonultunk és főzni kezdtünk. Bár kínai helyett végül sült krumplit csináltunk még is örültem, hogy Ya Ou-val készíthettem el, hiszen nagyon jól esett amikor krumpliszeletelés közben hátulról átkarolta a derekamat, és a vállam fölött nézte hogyan ügyködöm. Miután készen lettünk bevonultunk a szobájába és elindítottunk egy filmet, aminek végén én elindultam fürdeni. Közben Ákos is megérkezett, így bajban voltam amikor észrevettem, hogy elfelejtettem törölközőt behozni. Felkaptam a mobilomat és tárcsáztam Ya Ou-t, hiszen gondoltam pucéran és csurom vizesen még sem szaladgálhatok a lakásban.
- Mi az Lara? Itt vagyok tőled 20m-re.-nevetett bele a telefonba Ya Ou
- Ez nem vicces. Elfelejtettem törcsit hozni, hozd be nekem légyszi.
- Oh.-nevetett fel újra, majd lerakta a telefont. Pár perc múlva kopogott az ajtón, így szóltam neki, hogy bejöhet.
- Köszi.-mosolyogtam rá, majd vártam, hogy kimenjen.-Nem akarsz kimenni?
- Őszinte legyek vagy hazudjak? Amúgy nem nem igazán. Megfürödtél már?-kacsintott rám
- Nem, még nem miért.
- Engedj vizet, megfürdök én is. Már ha nem vagy szégyenlős.
- Nem nem igazán.-tekertem magam köré a törölközőt és megengedtem a vizet. Amikor már kellő magasságú valamint habos volt megvártam amíg Ya Ou belemászik és én is beültem. Egész vicces volt, ugyanis eláztattuk a fürdőt a kilocsolt vízzel,majd megtörölköztünk és bementünk a szobába és betettünk egy újabb filmet. Ya Ou végig engem nézett és egyáltalán nem figyelt a filmre.
- Mi érdekes van rajtam?-néztem rá mosolyogva, mire ő közelebb hajolt és megcsókolt.
- Most már van valami érdekes rajtad.-mosolyodott el, mire én beleharaptam az alsó ajkamba. Felém támaszkodott és újból megcsókolt szenvedélyesebben mind eddig valaha is tette. Éreztem a tüzet, a szenvedélyt és a szerelmet is a csókjában, ölelése jobb volt mint eddigi bármilyen dolog. Néhány perc múlva kopogást hallottunk így szétrebbentünk és szóltunk Ákosnak, hogy jöhet.
- Jól van gyerekek, oké, hogy élvezitek egymás társaságát de ha a smacizáson kívül mást is kívántok csinálni, akkor kicsit halkabban mert így is elég hangos ez az ágy.
- Oké haver.-nevetett fel mellettem Ya Ou, majd átölelve a derekamat átkarolt és várta,hogy Ákos kimenjen.- Hol is tartottunk mielőtt megzavartak?-nézett rám mosolyogva, mire én odahajoltam és megcsókoltam.
- Hiányoztál.-böktem ki hirtelenül a csók végén,és eszembe sem jutott, hogy miket beszélek.
- Te is nekem.-simított végig a hajamon.-És tudod mit mondok még?
- Mit?-kérdeztem mosolyogva
- Szeretlek Lara. Nem barátilag. Hanem szerelemmel.
- Én is szeretlek téged Ya Ou.-suttogtam félősen, mire ő még jobban magához húzott.
- Örülök neki.-ölelt át, majd megpuszilt és mind a ketten álomra hajtottuk a fejünket összebújva.