Mielőtt készülődni kezdtünk volna felhívtuk a fiúkat, hogy
egyáltalán mit szólnak az ötlethez.
Rögtön igent mondtak, úgyhogy neki is álltunk készülődni majd
lefáradtunk a találka helyszínére és kocsiba ülve elmentünk a kiválasztott szórakozóhelyre.
Rendeltünk italt magunknak és helyet foglaltunk egy kissé eldugott asztalnál.
Azt hittem ez lesz majd életem legjobb napjának legszebb estéje, de hamarosan
egy borzasztó rémálommá torkollott át az egész. A fiúk kezdtek egyre több italt
rendelni maguknak és egyre jobban kezdett az alkohol elhatalmasodni rajtuk.
Illetve inkább csak Olivéren. Nem sokkal később 4 platina szőke lány tipegett
az asztalunkhoz, és el akarták húzni a fiúkat, ám ők ellenálltak. Igen ám, csak
nem mindegyikőjük. Ugyanis Olivér se szó se beszéd átölelte az egyik lány
derekát és elvonult vele a tánctérre. Ez még nem is lett volna akkora tragédia,
mert az egészet betudtam az alkohol hatásának. Mikor már fél órája nem volt meg
a barátom felkaptam a táskámat és elindultam, hogy megkeressem a táncparketten.
Nem kellett sokáig keresgetnem, hiszen pont a terem közepén táncolt igencsak
összesimulva a szőke lánnyal, majd a következő percben már elmélyültek egymás
szájában. Azt hittem majd megszakad a szívem, de a könnyeimet még visszatartva
odaléptem és megkocogtattam a vállát.
- Olivér te még is mi a fenét művelsz?
- Ki vagy te? - nézett rám szúrós szemmel, miközben még mindig
a szőke lányt ölelte
- A barátnőd.
- Nem hiszem, mert nekem itt a barátnőm. - csókolta meg a
szőke lányt, mire én fogtam és a lehúzott gyűrűt hozzávágtam
- Igen? Akkor rohadj meg Olivér. Legyél csak a platina szőke
picsáddal. Én elmentem innen.
- Na te csak ne picsázd le a barátnőmet. - lökött meg mire én
hátratántorodtam, majd elvonult a szőke lánnyal
- Hé. Ez meg hova ment? - kérdezte meglepődve Ya Ou, majd
mikor meglátta, hogy könnyes a szemem megsimította a vállam- Mi a baj Lara?
- Azt mondta, hogy én nem vagyok a barátnője, mert az a csaj
az. Én ezt már nem bírom Ya Ou. - futottam ki sírva az épületből, majd
lerogytam a földre és tovább sírtam. Majd kiszakadt a mellkasom nem csak a
sírástól, hanem attól a fájdalomtól is, amit Olivér okozott bennem.
Nem sokkal később Ya Ou és a másik két fiú is kijött az
épületből és kocsiba szállva hazamentünk. Bence és Peti rögtön felmentek a
lakásukba, míg Ya Ou hazakísért engem. Fent homlokon puszilva elbúcsúzott és
indulni készült, amikor utána szóltam.
- Ya Ou. Maradj, itt velem kérlek.
- Oké Lara. Ha ezt szeretnéd. - jött be a lakásba és becsukta
maga mögött az ajtót.
- Nem hiszem el, amiket mondott. Azt mondta nem szeret, és az
a szőke csaj a barátnője.
- Sajnálom Lara. – simogatta meg a fejem, majd a szemembe
nézett és közelebb hajolva lágyan megcsókolt. Azt sem tudtam, hogy mi a fenét
csinálok, de amint rádöbbentem rögtön eltoltam magamtól Ya Ou-t.
- Ennek nem szabadott volna megtörténnie Ya Ou. Én Olivért szeretem, bármit is tett ma azzal a
szőke csajjal, vagy bármit is mondott nekem.
- Sajnálom, nem akartam kihasználni a helyzetet, de rohadtul
szeretlek és hidd el bánt, amit Olivér csinál, mert nem ezt érdemled!
- Inkább aludjunk Ya Ou. – bújtam be az ágyba, és ő is
rövidesen követett. Borzasztóan örültem, hogy mellettem van és megvigasztal.
Szorosan átöleltem és a fejemet a mellkasára hajtottam, majd lassan álomba
szenderültem. Reggel hatalmas kiabálásra ébredtem fel, és a zaj forrása nem más
volt, mint Olivér.
- Ti mi a jó büdös francot csináltok? Ya Ou mit keresel az én
ágyamban az én szerelmemmel?
- Olivér fogd már be. – ordítottam rá dühösen – Hát ne neked
álljon már feljebb. Tűnj el innen a francba! Látni se akarlak te szemét állat.
- Lara! Mi ütött beléd szerelmem? – nézett rám furcsán Olivér
- Jaj, ne add itt az ártatlant! Engem kérsz számon azok után,
amit te tettél tegnap este? Rohadj meg. – vágtam pofon, majd dühösen kirohantam
a szobából.
*****Olivér*****
- Tesó ez most még is mi a fene volt? Mért kaptam ezt? Mi a
fenét kerestél az ágyamban a szerelmemmel?
- Állj már le Olivér. - csitított le Ya Ou – Én mit kerestem a
te ágyadba? Te mit kerestél egy szőke csaj szájában tegnap, amikor barátnőd
van! Lara odament hozzád, hogy megtudja, mi a fenét csinálsz te meg fellökted
és elmentél a lánnyal.
- Milyen szőke lánnyal? Miről beszélsz? – néztem a haveromra
furcsán, ugyanis gőzöm sem volt arról miket beszél itt nekem.
- Milyen szőke? – kérdezett vissza Ya Ou – Hol ébredtél kedves
Olivér?
- A bárban a pultnál.
- Felöltözve?
- Igen. A tulaj dobott ki, hogy vége a bulinak menjek haza.
Semmilyen nő nem volt mellettem.
- Hát pedig tegnap este elég jól elvoltál egy szőkével.
Feltűnően kerestél valamit a szájában.
- Most komolyan?
- Halálosan. Úgy látszik annyira részeg voltál, hogy semmire
nem emlékszel. Larával meg nem történt semmi köztünk, csak vigyáztam rá, nehogy
hülyeséget csináljon.
Miután Ya Ou mindent elmesélt, kimentem az előszobába ahol
az éppen a cuccait egy bőröndbe pakoló Larát találtam. Furcsán néztem rá,
hiszen azt sem tudtam, hogy mit csinál.
*****Lara*****
Amíg a fiúk a szobában veszekedtek előkaptam egy bőröndöt és
pakolni kezdtem bele a legfontosabb dolgokat.
- Nem vagyok rád kíváncsi. Húzz innen a francba. – morogtam
oda az ajtóban engem pásztázó Olivérnek
- Tudom mit tettem, Ya Ou mindent elmesélt. Sajnálok mindent,
esküszöm, hogy nem állt szándékomban téged megbántani. Azt sem tudom milyen szőke lányról beszélt
nekem a haverom és azt sem vágom mi történt tegnap este.
- Milyen szőke lányról meg mi történt tegnap este? Akkor sem
rémlett, amikor a szőke cicababa ágyába ébredtél ruha nélkül?
- Nem! Nem ott ébredtem fel, a bárban ahol szórakoztunk. A
tulaj dobott ki és fel voltam öltözve. Nem volt ott semmilyen nő.
- Tényleg?
- Igen Lara, tényleg. Sajnálok mindent szerelmem. Arra sem
emlékszem, hogy tegnap mennyit és mit ittam. - - Úgy fáj a fejem, hogy mindjárt
szétrobban.
- Nem érdekel. - zártam össze a bőröndöm cipzárját.
- De kicsim, hallgass már meg kérlek. Annyira ki voltam ütve,
hogy azt sem tudtam hol vagyok, vagy mit csinálok. Kérlek, szépen bocsáss meg.
- Olivér! Ezzel semmi nincsen elrendezve!
- Megbocsájtasz nekem? – nézett rám reménykedve Oli
- Nem. – vágtam rá szúrós szemmel. – És most elmegyek. Ya
Ou-nál fogok pár napig lakni.
- Ezt nem teheted Lara!
- Dehogynem. Megcsaltál, akkor vállald a következményeket.
- Hol fogsz te lakni Lara?- támaszkodott az ajtónak Ya Ou és
kérdőn nézett rám.
- Ja, igen. Már
kérdezni akartam, hogy lakhatnék e most egy kicsit nálad. Nem lenne gond?
- Dehogy gond. – mosolyodott el Ya Ou, és éreztem, hogy most
szétveti a boldogság.
- Dehogynem gond. – vágott közbe idegesen Olivér- Lara nem
hagyhatsz el!
- Miért? Majd pótol engem a szőkéd.
- De azt sem tudom, ki az a lány értsd már meg.
- Szerintem már azt sem tudod, én kivagyok. – húztam ki a
bőrönd fogantyúját
- Lara, kérlek. Szeretlek.
- Na, ezt ne mondtad volna Olivér. Nem kell nekem hazudnod.
- Lara ne csináld. Kicsim.
- Hagyjál. – húztam ki a bőröndöt a lakásból, és elviharoztam.
****Olivér****
- Ya Ou, kérlek szépen vigyázz rá és próbáld meg rábeszélni,
hogy jöjjön vissza hozzám. Mindennél jobban szeretem őt.
- Tesó, megígérem, hogy vigyázok rá, de rábeszélni nem fogom
semmire. Ezt neked kell helyretenni és megoldani. Sajnálom.
- Köszönöm, hogy vigyázol rá. És csak vigyázol.
- Igen haver, mert ő a te barátnőd.
- Ez már nem olyan biztos.
- Dehogynem. Meg fog neked bocsájtani, csak idő kell neki.
- Ha te mondod. Vigyél esernyőt, mert kint szakad az eső.
- Kösz haver. – veregetett vállba Ya Ou, majd a már távozott
Lara után futott.
****Lara****
- Hé, Lara. Várj meg. - kiabált utánam Ya Ou, úgyhogy
megálltam és bevártam. Olyan aranyos
volt, hozott esernyőt is bár sem én sem ő nem tudtuk szétnyitni, így esernyő
nélkül futottunk a kocsihoz, majd a csomagom elhelyezése után bepattantunk az
utastérbe és hangosan felnevettünk a szerencsétlenségünkön.
- Tudod Ya Ou. Veled minden olyan más. Alig hagytam el a
szerelmemet most pedig itt nevetek veled. Olyan könnyű minden, amikor te
mellettem vagy. - mire Ya Ou csak elmosolyodott. Aztán alig szólt hozzám,
csöndben mentünk az úton hozzájuk. Már majdnem odaértünk, amikor megtört a jég,
és Ya Ou szóra fakadt.
- Képzeld el, szakítottam Barbival.
- Ó. Sajnálom.
- Én annyira nem, mert lehet, hogy mégsem ő volt számomra az
igazi.
- Ezt azért nem tudhatod. – mosolyogtam rá kedvesen
- Hát mondjuk nem, mert igazából szeretem őt, csak máshoz
jobban húz a szívem. Kénytelenül is elmosolyodtam, hiszen tudtam, hogy rólam
beszél. Hamarosan megérkeztünk, és Ya Ou kinyitotta nekem az ajtót.
- Megjöttünk hercegnő.
Még mindig szakadt az eső, de már nem érdekelt. Csak az
számított, hogy ő mellettem van. Felém
nyújtva a kezét segített kiszállni a kocsiból, ami már könnyen ment, hiszen
nemrégiben leszedték a gipszemet.
- El fog ázni a hajad Lara. - nevetett fel cinikusan Ya Ou
- Nem érdekel. – néztem mélyen a szemébe, és tudtam azt, hogy
nem eshet bántódásom, hiszen ő mellettem van. Egyik kezét a derekamra helyezte
és magához húzott. Sejtettem mire
készül, de ezúttal nem akartam ellenállni. A másik kezét az arcomra helyezte és
a szemembe nézett, majd le a számra és újra a szemembe. Hezitált, amivel engem
teljesen megőrjített. Közelebb hajolt és
végre egymáshoz érhettek az ajkaink. Nyelvünk vad még is érzéki táncot lejtett,
és minden egyes másodperc után azt kívántam bárcsak sohasem érne véget.
Ugyanakkor tudtam, hogy nem helyes, amit teszek, de abban a percben nem
érdekelt mi helyes és mi nem. Csak álltunk az esőben és csókolóztunk. Nem
sokkal később Ya Ou elhúzódott és rám nézve várta a reakciómat. Akkor nem
érdekelt semmi, csak felnyújtózkodtam és újból megcsókoltam. Ya Ou
összekulcsolta az ujjainkat és beszaladtunk a házba. Amikor beértünk a falhoz
nyomott és lágyan újra megcsókolt. Teljesen belevesztem a csókjába, olyan volt
számomra, mint a legnemesebb drog. Kezeimmel az eső áztatta hajába túrtam, és
élveztem, hogy mellettem van. Nem volt bűntudatom az miatt, amit csináltam,
hiszen már nem voltam Olivérrel. Mosolyogva és kézen fogva mentünk be a házba
ahol a családja várt ránk. Nagyon aranyosak voltak, mindenki végigölelt és
végigpuszilgatott majd Ya Ou kézen fogott és a szobájába vezetett.
- Fél perc és jövök.
- Oké.
Körbenéztem a szobába, ahol rengeteg érme volt kirakva. Egy
érett férfi szobáján tekintettem szét, aki imádja a gitárját szinte már
testvéreként.
- Itt is vagyok, csak behoztam a csomagodat, meg hoztam egy
törölközőt.
- Köszönöm. – nézelődtem tovább hatalmas mosollyal az arcomon
– És merre fogok aludni?
- Itt az ágyamban, én meg a kanapén.
- Oké. - emeltem fel a táskámat, de alig bírtam el
- Várj hadd segítsek. – pattant mellém Ya Ou, és amikor
megfogta a bőröndömet újra összeértek a kezeink. Valami földöntúli érzés
kerített a hatalmába, és újra éreztem az ajkait az enyémen. Továbbra sem tudtam
ellenállni, még is éreztem, hogy rosszul cselekedek.
- Ya Ou, jobb, ha én elmegyek.
- Dehogy is. Maradj, nem fordul elő többé.
- Jó maradok, de nem leszek sokáig a terhedre.
- Nem vagy a terhemre Lara. - mosolygott rám Ya Ou
- Elmegyek zuhanyozni oké?
- Persze. – puszilt arcon, és kivitte az ágyneműjét a
nappaliba
Majd kijöttem a zuhany alól, és megpróbáltam nyugovóra
térni. Nem sikerült elaludnom, és ahogy láttam Ya Ou-nak sem.
- Nem akarsz idejönni mellém? – szóltam ki a nappaliba
- Mi az te nem alszol?
- Nem tudok.
- Én sem igazából.
- Gyere ide mellém, kérlek.
- Jó ötlet ez?
- Nem érdekel. – válaszoltam vissza, és hallottam amint a
léptei közelítenek felém, majd felemeli a takarót és bebújik mellém. Közel
volt, de nem elég közel. – Odabújhatok melléd?
- Persze. – mosolyodott el szélesen Ya Ou, és átölelte a
derekamat. Éreztem a szívdobogását, ami eléggé szapora volt. Ahogy mélyen
magamba szívtam az illatát görcsbe rándult a gyomrom. Éreztem, ahogy a tenyerem
izzadni kezd és lever a víz. A gyomromban millió egy pillangó csapkodott és
akkor bizonyosodtam meg arról, hogy szerelmes vagyok belé. Összekulcsoltam az
ujjainkat és felhúzódzkodva lágyan megcsókoltam.
- Azt hittem ez nem jó ötlet Lara.
- Valld be, hogy azért tetszett. – húztam mosolyra a számat
- Persze, hogy tetszett. Mit szólnál, ha mondjuk, többször
szegnénk szabályt? – kacsintott rám mosolyogva majd fölém támaszkodott és
lassan megcsókolt.
- Tetszik az ötlet. – nevettem fel, majd felnyújtózkodtam és
visszacsókoltam. Kezeivel a hátamat simogatta, míg az enyémek a még tökéletesen
beállított hajába túrtak ezzel tönkretéve az alakját.
Nem maradtunk fent sokáig, ugyanis nekem holnap újból
elkezdődik a suli a fiúkra pedig keményebb munka vár, mint valaha. Reggel,
amikor felébredtem csak egy tökéletes és csodás álomnak hittem az egészet,
ugyanis Ya Ou nem feküdt mellettem. Kinéztem a nyitott ajtón, de a kanapén sem
láttam senkit. Féltem, hogy tényleg csak álmodtam a tegnapi csodás napot.
- Ya Ou? – kiáltottam bele a semmibe, mire ő rögtön megjelent
az ajtóban.
- Itt vagyok. Már is
hiányzom neked? – kacsintott rám nevetve, és az éjjeliszekrényemre rakott egy
bögre kávét.
- Ó, köszönöm a kávét. Kedves vagy. – mosolyogtam rá, és
örültem, hogy vele kávézhatok.
- Finom?
- Igen, köszi.
- Még így, smink nélkül kissé kócosan is gyönyörű vagy
számomra.
- Jézus, te nem is láthatnál így. – húztam elvörösödve a
fejemre a takarómat, de Ya Ou lehúzta és elmosolyodott.
- Lara, te így is gyönyörű vagy értsd meg. És tudod mit? Én még melegítőbe, kócosan,
smink nélkül is szeretlek téged.
Annyira meglepődtem, hogy végre kimondta azt a bűvös szót,
amire igazából vágytam is. Tudtam, hogy én sem érzek másképpen, de azt is
éreztem, hogy én ezt még nem merem kimondani.
Sejtettem, hogy ő azért merte ezt nekem elmondani, mert ő már régebb óta
érez így, én viszont a szívem mélyén még mindig Olivérre vágyom. Válaszul csak
szorosan megöleltem, és beletúrtam a kócos fekete hajába. Szorosan magához
húzott és a kezeit a derekamra vezette, majd lassan felém hajolva
megcsókolt. Elmosolyodva átkulcsoltam a
kezeimet a nyakán és visszacsókoltam, mire ő a fenekemre csúsztatta a kezét.
Nem bántam, csak élveztem, ahogyan magával ragadnak az érzések.
- Megyek, felöltözök és rendbe teszem magam, mert mennem kell
a suliba.
- Jól van. Nekem meg próbálnom kell.
Gyorsan összekészülődtem és felkaptam a mappámat meg a
könyveimet, és Ya Ou-hoz lépve röviden megcsókoltam majd felkaptam a kulcsomat
és elindultam.
- Várj Lara. – futott utánam Ya Ou épp a kabátját húzva
- Mond csak. – fordultam vissza mosolyogva
- Úgy is mennék a srácokhoz, elviszlek a suliba.
- Oké. Köszönöm.
- Nincs mit. – ölelte
át a vállamat
Lényegesen gyorsabban beértem a suliba, úgyhogy még a
bámulások közepette elbúcsúztam Ya Ou-tól.
- Siess haza Lara. – szólt ki mosolyogva utánam a kocsiablakon
Ya Ou
- Próbálkozom. – mosolyogtam rá vissza, majd a barátnőm után
futottam
Örültem, hogy végre a barátnőimmel lehetek, és nem kell arra
gondolnom, hogy helyes-e amit cselekszem és azon meg végképpen nem kell
gondolkoznom, hogy kivel akarok lenni. Örültem, hogy hazafelé már egyedül
mehettem, hiszen így legalább kiszellőztettem a fejemet. A lakás ajtajába félelem kerített el, mert
arra gondoltam, hogy Olivér itt lehet. Belépve rögtön megnyugodtam, hiszen
totálisan egyedül voltam. Gyorsan kényelmesebb ruhákba öltöztem és
felkontyoztam a hajamat és nekiültem a kémiának. Tanulás közbe az idő csak úgy
repült, és csak arra lettem figyelmes, hogy Ya Ou lép be az ajtón.
- Szia! – köszöntött egy hatalmas mosollyal Ya Ou, majd
homlokon puszilt.
- Szia Ya Ou. Ezt mért is kaptam?
- Mert hiányoztál.
- Te is nekem.
- Milyen napod volt? – ült le mellém, és forgatni kezdte a
könyvemet. – Hogy tudsz te még most is kémiát tanulni? Én annak idején
visítottam, amikor végre megszabadultam tőle.
- Jó napom volt. Amúgy a kérdésedre válaszolva én szeretem a
kémiát, és direkt ezt választottam.
Mellesleg nem vagy éhes?
- De kicsit.
- És mit szeretnél enni? – néztem rá kíváncsian
- Téged. – kacsintott rám
- Hűha, elég nagy falat lenne az neked nem?
- Nem baj. – vonta meg a vállát, és nevetve felkapott és megpörgetett. Az idilli pillanatot az édesapja érkezése
zavarta meg.
- Ne haragudjatok gyerekek, csak itthon felejtettem a telefonomat, de már megyek is. Mellesleg fiam mért nem mondtad, hogy ez a szép kislány a barátnőd?
- Apa, ő nem...-kezdte Ya Ou, de én betapasztottam a számat a kezével és belefojtottam a mondat végét.
- Nagyon szépen köszönöm!-mosolyogtam rá az apukája, aki visszamosolygott rám, majd felkapta a telefonját és távozott.
- Hé mért nem hagytad, hogy megmondjam neki, hogy nem vagy a barátnőm?
- Mért nem vagyok?
- Mért az vagy?
- Nem tudom.-nevettem fel, mire Ya Ou is felnevetett.- Hé. Nincs kedved csinálni egy tweetcamot? Régen mindig csináltam a barátnőimmel.
- Felőlem. - mosolyodott el Ya Ou, majd becsekkoltunk a gépre, utána meg twitterre. Ya Ou és én is megosztottuk a linket, és alig egy perc alatt vagy 150000 nézőnk lett.
- Hali.-köszöntem bele a videóba, mire Ya Ou is beleintegetett. - Szóval mint vágjátok itt egy újabb live videó amiben most Ya Ou is közreműködik. Írjatok nekünk kérdéseket meg amiket akartok.
Rövidesen körülbelül 5 perc alatt rengeteg kérdés érkezett amik eléggé felbolygattak minket.
- Ya Ou most akkor te Larával vagy? - olvastam fel az első kérdést és Ya Ou-ra néztem.
- Ja, mint láthatjátok Larával csinálom a videót úgyhogy igen.
- Szerintem nem erre gondoltak. - nevettem fel a válaszán
- Nem voltak elég világosak. - vonta meg a vállát nevetve- Lara ez neked szól. Nem hiányzik Olivér?
- Dehogynem. Most attól, hogy nem beszélünk, meg szakítottunk attól még hiányzik. De úgy hiányzik mint Sziki vagy Bence. Yajókám, ez a tiéd lenne. Nem félsz, hogy Lara Olivért szereti?
- Miért kéne? Tök jól elvagyunk ketten meg minden, de nem vagyunk még együtt tudtommal, szóval addig nem zavar annyira.
- Jó tudni te majom.-böktem vállba, mire ő összeborzolta a hajam.- Cukik vagytok együtt.
- Hát köszönjük kedves, görgess már feljebb nem látom ki írta.- szedte ki a kezemből az egeret és megkereste a kijelentést.- Szóval köszönjük kedves Vivien, de nem vagyunk együtt MÉG!!
- Még. De sokszor fogom ezt hallani MÉG.-nevettem fel, majd továbbra is kacagva Ya Ou vállába temettem a fejem és úgy nevettem tovább.
- Na következő kérdés nem tudom mire vélni.
- Mért mi az?-fordultam a képernyőre
- Kedves Lara.-kezdte el olvasni Ya Ou- Nem gondolod, hogy kicsit sok vagy? Először Olivér most meg Ya Ou? Mindenkire ráakaszkodsz? Tudod nekem első pillanattól fogva rohadt ellenszenves vagy, és nem is értem mit eszik rajtad mind a két srác, mert bűn ronda vagy. Továbbá egy rohadt nagy ribanc is, mert alig dobtad ki szegény Olivért, máris egy másik sráccal vagy együtt. Gondolom Olivért is Ya Ou miatt hagytad el.
- What?-néztem furán, majd megrázva a fejemet folytattam.- Kedves Tímea21. Nekem is nagy lenne a szám, ha profilképként Liam Payne lenne beállítva. Ha akkora szánalmas vagy, hogy a saját képeddel nem mersz nekem írni, akkor sajnálni tudlak. Ellenszenves vagyok? Köszönöm szépen, de nem hiszem, hogy tudnál az életemről vagy az Olivérrel való szakításomról bármit ergo nem voltál a helyszínen. Sajnálni tudlak, hogy azzal töltöd az idődet, hogy velem foglalkozz mert neked egy csöpp magánéleted sincsen. Biztos jó lehet belepofázni mások dolgába 12-13 évesen. Na mindegy. Bocs srácok. Minden kedves hozzászólónak köszönöm a szavakat, de most azt hiszem jobb ha kimegyek és kiszellőztetem a fejemet.
- Én meg vigyázok rá. Szóval ennyi volt a videó. Sziasztok. Legyen szép napotok! - nyomta ki Ya Ou a felvételt, és kézen fogva kivitt az erkélyre. Rengeteget beszéltünk, és örültem, hogy megnyugtatott, mert abban a pillanatban csak ő volt képes erre.
jáááááááá :DDDDDDD vegre!! szuper:d de tudod mi a velemenyem a szakitasrol:( :DDDDDDDDDDDDD
VálaszTörlésfuuu na most konkrétan itt bőgök a gépem előtt.. imádom a blogodat, az egyik legjobb, hamar hozd a kövi részt.. *-*
VálaszTörlésGYORSAN KÖVIT *-* ♥
VálaszTörlésNagyon jóó de a szakítás kicsit szomorú :'(
VálaszTörlésHamar a kövit!
Aztaaa! Kövit de gyorsan!! <3
VálaszTörlés