14.~

Két és fél hét telt el azóta, amióta a koncerten mindent bevallottam Olivérnek a dalban, de mindhiába hiszen ő így sem keresett fel, úgyhogy feladtam és próbáltam Ya Ou mellett boldog lenni, ami bevallom sikerült is, mert alig gondoltam a szőke srácra, aztán a mai nap mindent megváltoztatott. Reggel egyedül keltem, hiszen Ya Ou már korán reggel elment, mivel az egyik reggeli műsor szereplője volt így én elvégeztem a teendőimet és felkapva a mappámat elindultam gyalog a suliba, ám amikor odaértem egy csapat visítozó lányokból álló körgyűrű fogadott. Eleinte nem értettem, hogy mi a fene is folyik itt, aztán amint megláttam a kocsit felmordultam.

- A rohadt életbe.-sziszegtem összezárt fogakkal, majd megpróbáltam gyorsan eltűnni persze sikertelenül.

- Lara?-lépett ki a lánytömegből Olivér aki igencsak megváltozott külsőleg az elmúlt két hétben.- Lara. Várj meg kérlek, muszáj beszélnünk.-rántott vissza a kezemnél fogva, mielőtt beléphettem volna a suliba.

- Mondjad mit akarsz.-vetettem neki oda flegmán, legbelül még is örültem, hogy újra láthatom.

- Beszélni veled. De nem itt. Ráérsz?

- Órám lesz.-válaszoltam vissza nyersen mindannak ellenére, hogy a gyomromban millió kis lepke cikázott össze vissza.

- Most?-kérdezte Olivér szomorúan, nekem pedig teljes mértékben megesett rajta a szívem.

- Nem. Még van fél órám.

- Akkor beszélhetünk?

- Felőlem.-vontam meg a vállam hanyagul-Mintha nekünk lenne bármi beszélgetni valónk is.

- Jó, de nem itt kellene. Esküszöm,hogy ha elkésel szerzek neked igazolást de most inkább menjünk el olyan helyre, ahol kettesben lehetünk és nyugodtan beszélgethetünk.

- Kérdés, hogy én egyáltalán szeretnék-e veled kettesben maradni.

- Lara. Kérlek.

- Jó.-adtam be a derekamat,és beszálltam a kocsi anyós ülésére majd hanyagul hátradobtam a mappámat és becsatoltam magam. Olivér is követte a példámat majd elindultunk a számomra rejtélyes úti célunk felé, majd 10 perccel később meg is érkeztünk a Citadellára.-Oli ez most komoly? Mért pont ide?-szálltam ki a kocsiból és megborzongtam, mert a kabátomat otthon hagytam.

- Fázol?

- Kicsit.

- Akkor gyorsan. Lara esküszöm neked az életemre is, hogy soha nem csaltalak meg és soha nem is foglak megcsalni. Csak te jársz minden egyes nap a fejemben szüntelenül és csak arra tudok gondolni, hogy milyen jó amikor megölellek és hosszasan megcsókollak. Minden egyes másodpercben magamhoz akarlak ölelni szorosan és a füledbe súgni, hogy szeretlek. Csak téged akarlak Lara érted? Kérlek szépen ne menj el.-kapott a kezem után amikor indulni készültem.- Ne hagyj el, ha te örökre kilépsz most az életemből abba én belehalok. Tudom, hogy még mindig szeretsz engem illetve remélem, hogy jól értelmeztem azt a dalt. Sajnálom, hogy nem kerestelek, de úgy hallottam jól elvagy Ya Ou-val.

- Olivér, én nem mentem el. Itt vagyok és itt is leszek mindörökké-töröltem le a könnyeimet

- Dehogynem.-rázta meg a fejét csalódottan

- Csak tudod titkon reméltem azt, hogy a kezem után kapsz és azt mondod, hogy maradjak itt veled. Én szó nélkül megtettem volna.

- De kicsim ha én ezt tudom, akkor rögtön utánad szaladok és visszahozlak. Az a nő és hogy terhes tőlem mindent összezavart, és nem tudom mi ütött belém. De azt tudom, hogy nem én vagyok az apja.-húzott elő egy papírt a farzsebéből és a kezembe nyomta, mire én hangosan olvasni kezdtem.

- Az apasági teszt eredménye negatív. Édes istenem, Olivér sajnálom, hogy nem hittem neked. Rettentő alak vagyok, hogy pont benned kételkedem.-suttogtam könnyek közt vergődve

- Hé. Semmi baj. Mindent elfelejtek neked, feltéve ha..-mosolyodott rám és lágyan az alsó ajkába harapott

- Ha?-kérdeztem vissza, miközben letöröltem le a könnyeimet

- Ha most megcsókolsz.-bökte ki hirtelen, mire én se szó se beszéd az ölébe ugrottam átkulcsoltam a derekán a lábaimat és szenvedélyesen megcsókoltam. Amint éreztem, hogy a kezeivel szorosan tart beletúrtam a hajába mire ő felsóhajtott és szorosan magához ölelt.-Szeretlek.-nyögte rekedtes hangon

- Szeretlek.-mosolyodtam el és összeborzoltam a haját.-Hé neked mióta lett ilyen barnás színű a hajad?

- Nem tetszik baba?

- Dehogynem. Te mindenhogyan szexi vagy. Édes istenem, de hiányzott, hogy babának hívj.

- Nekem is hiányzott, hogy szeretsz. Soha nem akarlak elengedni többé.

- Oli ki vagyok én neked?

- A mindenem és a babám.-kacsintott rám, majd letett és szorosan magához ölelt. Tudtam, hogy bár ha sokszor is veszünk össze apróbbnál apróbb dolgokon és különbözünk egymástól egyetlen közös dolog azért van kettőnkben ami talán a legfontosabb is, az, hogy mindennél jobban szeretjük egymást.- De most inkább visszaviszlek az egyetemhez, de ígérd meg, hogy suli után hozzám jössz.

- Megígérem.-mosolyodtam el,majd beültem a kocsiba és elindultunk visszafelé. Még időben odaértünk de amikor kiakartam szállni Oli visszarántott.-El fogok késni.

- Dehogy fogsz. Viszont ha még el is késel nekem, akkor sem engedlek el búcsú csók nélkül.

- Tényleg?-nevettem fel, majd közelebb hajoltam és megcsókoltam.-Nemsokára.

- Várlak.-mosolygott vissza rám, majd szétváltunk. Egész nap csak az járt a fejemben, hogy mennyire jó volt újra hozzábújni és már el is felejtettem, hogy mennyire de mennyire jól csókol, azt hiszem merem állítani, hogy ő az egyetlen aki már a puszta jelenlétével képes megőrjíteni. Minél előbb vártam, hogy szabadulhassak így amikor a tanár szólt, hogy pótvizsga miatt előbb mehetünk hanyatt homlok rohantam haza a ténylegesen otthonomnak mondható ház felé. Amint megérkeztem, megsimogattam Marcipánt és a szobánk felé vettem az irányt. Kopogás nélkül benyitottam és lágyan az ajkamba haraptam amikor megláttam a az ágyon félmeztelenül fekvő Olivért. Amikor felemelte a fejét és meglátott félredobta a telefonját, felemelt majd vadul még is érzékien csókolgatni kezdett. A lábaimat a dereka köré fontam, majd a kezeimmel a már így is kissé kócos hajába túrtam ő pedig az ágy felé vette az irányt és lágyan rádöntött. Akkor kapcsoltam, amikor már mindketten fehérneműben voltunk, de nem érdekelt. Akkor és ott boldog voltam, hogy újra élvezhetem az egyetlen szerelmem közelségét. Egy gyönyörű délutánt töltöttünk el együtt, a fejemet a mellkasára döntve és az ujjainkat összekulcsolva próbáltunk meg elaludni amikor megszólalt a telefon és a kijelzőn Ya Ou neve villogott. A lélegzetem is megállt és a telefonoz hajolva hallgatóztam, majd Olivér arcára néztem aki szintén teljesen ledermedt. Akkor abban a pillanatban csak egy dologra tudtam gondolni, hogy megcsaltam azt a srácot aki mindvégig mellettem állt és kitartóan szeretett. Rögvest kikeltem az ágyból és az ajtó felé szaladtam, de Olivér aki időközben letette a telefont visszarántott.

- Együtt. Lara együtt elmondunk neki mindent. Nyugodj meg.-hajolt fölém és lágyan megcsókolt.-Minden rendben lesz kicsim.-próbált megnyugtatni, miközben én úgy remegtem mint egy nyárfalevél. Csak azon kattogott az agyam, hogy Ya Ou még is mit fog ehhez az egészhez szólni, főleg ahhoz, hogy megcsaltam. Olivérrel a fürdő felé vettük az irányt és gyorsan felöltöztünk és egy hatalmas nagy levegővétellel elindultunk a többi sráchoz. Amikor az ajtó elé értünk földbe gyökerezett a lábam, és vissza akartam fordulni, de Oli nem hagyta.- Gyere kicsim. Minél előbb megmondjuk neki, annál jobb lesz. Ne félj, megfogja érteni.

Szerencsére hatottak Olivér szavai, így egy mély levegőt vettem és beléptem. Nagy szerencsénk volt, hogy nem csak a többi srác hanem Ákos is itthon tartózkodott. Aztán ahogyan beléptünk mindenki ránk majd Ya Ou-ra nézett, mire Olivér a derekam köré fonta a kezét.

- Ya Ou..-vágtam bele, de ő addigra már mellettem termett és idegesen a falhoz nyomta Olivért.

- Te utolsó szemétláda. Te nevezed magad a barátomnak? Ha most Lara nem lenne itt, úgy bevernék neked egyet, hogy a mögötted lévő fal átszakadna.

Azt sem tudtam mit tehetnék, de szerencsémre Bence és Ákos szétválasztották a két fiút mielőtt Ya Ou bármit is tehetett volna. Sohasem láttam még ilyen dühösnek.

- Igen? Barátság?-vonta fel a szemöldökét Olivér-Ha már a barátságnál tartunk ki is nyúlta le a barátnőmet akit mindennél jobban szeretek, csak azért, hogy ágyba vihesse?

- Te szerencsétlen! Én veled ellentétben nem csak azért voltam vele, hogy megdöngessem!
- Te meg aztán tudod, hogy mit is érzek iránta.

- Na jó itt lesz elég ebből.-húzta ki a szobából Ákos Ya Ou-t, én pedig minden erőm ellenére a földre rogytam a sírástól. Sziki hirtelen mellettem termett és elkapott, majd Olivér is megérkezett amikor Bence elengedte és a lábam alá nyúlva Ákos szobájába vitt és az ágyra fektetett.

- Hozok vizet.-ment ki a szobából Sziki, majd amikor visszatért már Ya Ou is vele volt.

- Annyira sajnálom Ya Ou. Egy utolsó ribanc vagyok.

- Édes istenem, dehogy is. Ilyet mondani se merj. Tudod mi vagy te? Halálosan szerelmes.-mosolygott rám őszintén majd Olivérhez fordult.-Sajnálom amiket a fejedhez vágtam. Szörnyű barát vagyok elismerem. Remélem megbocsájtasz.

- Én is sajnálom.-fogott vele kezet Olivér, majd szorosan megölelték egymást, én pedig boldog voltam, hogy ismét szeretik egymást és jóban vannak. Ya Ou nemsokára kiment a szobából és kettesben hagyott Olivérrel aki mellém feküdt és szorosan hozzám bújt.

- Minden rendben szerelmem?

- Most, hogy itt vagy velem már igen. Nem akarom azt, hogy még egyszer elengedd a kezemet.

- Ne félj.-mosolyodott el.-Soha többé nem foglak elengedni magam mellől. Életem legrosszabb hónapja volt, és rájöttem, hogy nekem nincs életem nélküled. Hiányoztál te, hiányzott a selymes hajad, az ajkad amikor mosolyra húzódik, hiányzott a szemed csillogása, a szíved dobogása. Hiányzott az, hogy végigsimíthassak a testeden és hiányzott minden egyes porcikád. Szeretlek Lara.

- Szeretlek Olivér.-bújtam szorosan hozzá, mire ő védelmezően átölelt én pedig a mellkasára hajtva a fejemet álomba szenderültem. Amikor felébredtem egyedül feküdtem az ágyban, így miután megdörzsöltem a szemem felkeltem és elindultam megkeresni a srácokat akiket a konyhában meg is találtam. Az asztalnál ültek és vacsoráztak de az érkezésemre mindegyikőjük felkapta a fejét és szélesen rám mosolygott. Oli felkelt, megfogta a kezem és az ölébe rántva szorosan átölelt, mire én Ya Ou-ra néztem és vártam a reakcióját.

- Egyikőtökre sem haragszom. Mindvégig éreztem, hogy piszokul szerelmesek vagytok egymásba. Azt remélem, hogy egyszer én is így megtalálom a társamat.-és amint ezt kimondta megcsörrent a kaputelefon, úgyhogy felkeltem és felvettem.

- Igen tessék? Csordás és Feng lakás.

- Lara? Barbi vagyok. Ya Ou-hoz jöttem.

- Gyere csak.-nyitottam ki neki az kaput, majd megvártam míg feljön és beengedtem.-Konyhában.-mosolyogtam rá, mire ő visszamosolygott és elindult a helyiség felé.

- Beszélhetünk Ya Ou?

- Persze, mért ne.-fogta meg a lány kezét Ya Ou és a szobájába vezette. A másik 3 fiú Bence, Ákos és Sziki a kanapéra ülve meccset néztek, míg én és Olivér mosogattunk. Illetve én próbáltam volna ha nem csikiz agyon. Nem sokat várhattunk amikor Ya Ou és Barbi kézen fogva hatalmas mosollyal az arcukon kisétáltak a szobából.

- Látod Ya Ou. Csak gondolnod kellett rá.

- És most.-ugrott fel Bence és szorosan megfogta mindkettő vállát és először Ya Ou-hoz fordult.-Tesó, te ha még egyszer meggondolatlanul cselekszel akkor majd gondolj erre az esetre. Olivér te meg ha még egyszer el mered engedni ezt a lányt mellőled én öllek meg.-vigyorgott Olivérre Beny aki hatalmas mosollyal az arcán összekulcsolta az ujjainkat.

- Mi most megyünk ha nem baj.-szólalt meg Olivér, majd miután mindketten elbúcsúztunk mindenkitől elindultunk hazafelé. Viszonylag gyorsan hazaértünk, és Oli rögtön meg is szólalt.

- Barbiék biztosan a régi szép emlékeket idézik fel a szobában és bepótolják a külön töltött időt.

- Igen biztosan.-húztam le a kabátom cipzárját, mire Oli a hátam mögé lépett és szorosan átölelve megcsókolta a nyakamat. Értettem a célzást úgyhogy szembefordultam vele és megcsókoltam.-Talán nekünk is be kéne pótolni nem gondolod?

- De erre céloztam.-mosolyodott el és megvillantotta a vámpírfogait amit annyira szerettem.

- Na akkor hajrá te daliás szép herceg.-húztam be kézen fogva a szobába és az ágyra fektetve fölé hajoltam és lágyan megcsókoltam, mire ő magához húzott és finoman belemarkolt a fenekembe. A csodálatos együttlét után szorosan hozzásimultam, és csak hallgattam ahogyan édesen szuszog.
- Tudod mennyire de mennyire boldog vagyok, hogy újra velem vagy?

- Hát még én mennyire.

- Lara. Kérdezhetek valamit?
- Persze.

- Mi volt az a Tűnj el dal?
- Nem tudom, csak szimplán imádtam azt a számot. Azt hittem, hogy ha eléneklem akkor sikerül elfelejteni téged.
- De nem ment?
- Mint látod.-simogattam meg az arcát.-Már megint borostás vagy egy kicsit.

- Majd leszedem, ha neked nem tetszik.

- De jó, csak ne bökjön.-nevettem fel, miközben Oli a combomat simogatta.

- Egyébként tudod mire gondoltam, amikor elmentél? 

- Mire?-néztem rá kíváncsian és a hátamra fordultam

- Arra, hogy ha gyereket szeretnék azt szeretném ha te lennél az anyja.-simogatta meg a hasam és fölé hajolva megpuszilta azt.

- Jó de csak ha már elvettél.-nevettem fel

- Szép is lesz az a nap, amikor a Koltait megelőzi a Patocskáné.

- És mi lenne, ha csak Patocska lenne és a Koltait elfelejtenénk?
- Felőlem baba. Én csak örülnék neki.

- Kérdezhetek én is valamit Oli?
- Bármit szerelmem.
- Holnap úgy tudom nincs dolgod, ezért ha lehetne eljönnél velem haza Keszthelyre és a mamámhoz Lesenceistvándra? Ugyanis első körben szeretném elhozni magammal a kutyámat Pogit, mert nagyon de nagyon hiányzik nekem. Aztán szeretnélek sok embernek bemutatni mint a barátomat, főleg a nagymamámnak.

- Benne vagyok.-kacsintott rám Oli, majd magára húzva szorosan átölelt és mind a ketten mély álomba szenderültünk.