11.~

 Amikor a videóban Olivérről kérdeztek rögtön tudtam, hogy vissza kell mennem hozzá, hiszen már pokolian hiányzott nekem. Hiába tudom azt, hogy Ya Ou-ba is beleszerettem abban biztosabb voltam, hogy Olivérnél sohasem fogom őt vagy akárkit jobban szeretni. Akkor hirtelen elhatároztam, hogy mit teszek és teljesen biztos voltam a döntésemben.

- Ya Ou.

- Tessék Lara.- simította meg az arcomat és rám mosolygott

- Ya Ou, én visszamegyek Olivérhez. Nem bírom nélküle. Félre ne érts, nagyon jó itt veled és klassz minden. És nagyon szeretlek, de..

- De Olit még most is jobban szereted.

- Mindig is ő lesz nekem a legelső. Sajnálom.

- Semmi baj. Elvigyelek hozzá? 

- Megköszönném.-öleltem meg, majd bementem a szobába, hogy összeszedjem a cuccaimat. Negyed óra múlva már a kocsiban ülve utaztam vissza az otthonom felé. Ya Ou egész úton hallgatott, és sejtettem, hogy legbelül még is csak fáj neki, hogy Olivér mellett tettem le a döntésem. Mikor odaértem megköszöntem Ya Ou-nak mindent és kivéve a cuccomat felszaladtam. Ahogy benyitottam a lakásba megcsapott a tömény piaszag, úgyhogy az orromat befogva elindultam a lakás felfedezésére és Olivért is megtaláltam a nappaliban a kanapén összekócolódott hajjal kissé már borostásan. Az ajtóba tettem a táskámat, és mellé ülve végigsimítottam hátán, mire ő motyogni kezdett.

- Lara. Lara. Ne menj el, sajnálom. Szeretlek.

- Én is szeretlek téged Olivér. Mindennél jobban.-mire Olivér kinyitotta a szemét majd megdörzsölte azokat.

- Lara. Szerelmem. Hát te?

- Visszajöttem, mert állatira hiányzol nekem, és mindennél jobban szeretlek téged.

- Te is nagyon hiányoztál.-ugrott fel rögtön, és leülve a földre magához húzott és szorosan átölelt. Akkor éreztem azt, hogy végre újra megint egy egész vagyok, és a tökéletes és teljes élethez ez a srác kell nekem mellettem. 

- Lara. Nagyon szeretlek. Bocsáss meg nekem, nem tudom ki volt az a nő, de nem is érdekel, csak te érdekelsz, csak téged szeretlek. Nem tudtam, hogy jó ötlet-e, hogy megkeresselek, mert úgy gondoltam, hogy jobb ha most egyedül gondolkodsz egy kicsit. 

- Semmi baj, és köszönöm. Viszont Olivér nagyon de nagyon haragszom rád, összetörted a szívemet.

- Sajnálom, egy hülye egoista barom voltam, és nem törődtem veled eleget.

- Remélem nem bánod, ha most igazat adok neked.

- Nem, nem várom. Csak bocsáss meg nekem, és engedd meg, hogy bebizonyítsam, hogy te vagy és te is leszel az egyetlen nő az életemben, aki mindennél többet jelent nekem.

- Ezért jöttem vissza Oli. Mert én is így állok veled. Te vagy a másik felem. Szeretlek.

- Én is szeretlek téged.-puszilt arcon, mire én fintorogva elhúztam az arcomat- Most mi a baj?-nézett rám ijedten

- Böksz.-nevettem fel

- Pillanat, megborotválkozok és rendbe teszem magam.-pattant fel mellőlem, és a fürdő felé vette az irányt.

- Még valami!-kiáltottam utána, mire ő kidugta a fejét a fürdőajtón és érdeklődve rám pillantott

- Mondjad kicsim.

- Fürödj meg, ugyanis bűzlesz a piától szerelmem. Én addig összepakolok kicsit és kiszellőztetek.

- Oké.

Amíg Olivér végzett a fürdőszobai teendőkkel bőven elpakoltam a lakásban, majd kinyitottam az ablakokat és az erkélyajtót, majd leültem a kanapéra és kapcsolgatni kezdtem a Tv csatornákat. Nemsokkal később Oli is megérkezett, de igencsak távolságtartónak bizonyult, úgyhogy gondoltam szóvá teszem.

- Oli.

- Tessék Lara. Mond csak.

- Mért tartod a távolságot? Amióta megjöttem meg sem csókoltál vagy ilyesmi.

- Azt hittem nem akarod, hogy megcsókoljalak, mert haragszol rám.-csúszott közelebb és szorosan átölelt

- Azt hittem ki akarsz engesztelni.-nevettem rá, mire ő elmosolyodott és megcsókolt. A csókja érzékibb volt mint valaha és egyre jobban azt éreztem, hogy nem tudok többé lemondani a szerelméről, mert belehalok. Kezeimmel a hajába túrtam, mire ő a fenekemre vezette a sajátjait. Kénytelenül is elmosolyodtam és még szorosabban magamhoz húztam, mire ő belecsókolt a nyakamba. 

- Lara, tudom, hogy most jöttél vissza,de..-kezdte mire én megcsókolva befogtam a száját. Felkapott a kanapéról és miközben tovább csókolt bevitt a szobába és lágyan a kanapéra döntött.

A nap és a békülésünk legeslegjobb megpecsételése volt az előbbi együttlét. 

- Figyelj Oli, mondanom kell valamit.-döntöttem a fejem a mellkasára és szorosan átöleltem.

- Mond csak kicsim.

- Szóval én a különlétünk ideje alatt végig azt gondoltam, hogy te már lemondtál rólam és a szerelmünkről és már nem érdekellek. Szóval én meg Ya Ou.

- Lefeküdtetek?-vágott közbe ijedten Olivér

- Nem dehogy. Csak csókolóztunk. Egyszer-kétszer. Na jó igazából baromi sokszor. Tényleg nagyon boldog voltam vele, mert azt hittem, így nem fáj annyira a hiányod. De most rájöttem, hogy csak téged akartalak pótolni, mert úgy mar a hiányod mint a bőrön az égető vas. Sajnálom, hogy megtettem, Hibáztam és remélem meg tudod nekem bocsájtani.

- Ugyan Lara. Én is hibáztam. De most már nem számít semmi sem, mert itt vagyunk egymásnak és mindent megfogunk oldani közösen.

- Biztos vagy ebben Olivér?

- Ezer százalékig babám.
- Oli.
- Mondjad szerelmem.
- Este lesz egy bálszerűség amolyan gólyaavató bál és nincs partnerem, és igazából csak egyetlen emberrel szeretnék elmenni és az te vagy. De ha nincs kedved vagy valami, akkor megértem...
- Dehogynem, mindenképpen elmegyek veled.-puszilta meg arcomat és végigsimított a hátamon
- Akkor én átmegyek Barbihoz, mármint a barátnőmhöz, és elmegyünk a karszalagokért a suliba és Dáviddal ideküldjük, mert nekünk előbb kell elmenni. Annyi a kérésem, hogy a vörös nyakkendődet tedd fel.
- Oké baba. És milyen lesz a ruhád?-kérdezte kíváncsi tekintettel
- Majd meglátod, de tetszeni fog.-kacsintottam rá és direkt nem avattam be,mert meglepetésnek szántam. Rövidesen elindultam fürdeni és elpakoltam a kellő dolgaimat majd egy gyors csókot nyomtam Oli szájára és elindultam. Út közben felhívtam Barbit és a megbeszélt helyen megvártam, és együtt indultunk el az iskola épülete felé és átvettük a lányoknak járó művirágokkal díszített karszalagot. Amint megvoltak Barbiékhoz mentünk és a karszalagokat Dávid kezébe nyomva kitessékeltük és készülődni kezdtünk. Az eddig göndör hajamat kivasaltam, míg Barbi egyenes haját néhány laza még is gyönyörű hullámmal dobtuk fel. Mindketten egy natúr sminket tettünk fel, ami alapozóból és szempillaspirálból állt és magunkra vettük a ruhákat hatalmas szenvedések árán persze. Végül is mindketten készen lettünk még idő előtt.

Bezárkóztunk és elindultunk a suliba, mert ugye nekünk előbb ott kellett már lennünk. Odafelé dobtam egy sms-t Olivérnek, hogy mikor érkezzenek az épületbe, és elvégeztük a teendőinket. Majd az előzőleg megmutatott bálterembe mentünk és felsorakoztunk az eskühöz és úgy vártuk a fiúkat akik rövidesen meg is érkeztek és a kísérőknek kijelölt helyen várakoztak. 

- És most, hogy az elsősök letették az esküt megkérném, hogy a kísérőik helyezzék fel a szalagokat a csuklójukra, hogy ezzel hivatalosan is megnyissuk a bált.-mire Olivér elém lépett és mosolyogva rácsatolta a kezemre és a fülemhez hajolva belesúgott.

- Ugye elhiszed, hogy ezzel a ruhával engem nagyon de nagyon kínzol?

- Tényleg?-haraptam bele az alsó ajkamba mosolyogva

- Ne csináld.-sóhajtott fel

- Jól van. Inkább menjünk igyunk valamit.-kulcsoltam össze az ujjainkat és elvonultunk és kikértünk két koktélt, majd visszasétáltunk Barbiékhoz és beszélgetni kezdtünk. Egyik pillanatban éreztem ahogyan Oli keze a derekamról a fenekemre csúszik és megállapodik ott, mire én felé fordultam és szélesen rá mosolyogtam és megpusziltam. 

- Mindjárt jövök srácok, elmegyek van egy kis elintézni való arrafelé.-mutatott a wc irányába majd kezembe nyomta a poharát és elviharzott. Időközben az egyik osztálytársam Tomi odajött hozzám és felkért táncolni, amire boldogan igent mondtam mivel nagyon megkedveltem az közös óráink alatt. Letettem a poharakat és bevándoroltam a tömegbe vele és táncolni kezdtünk.

**Olivér**

Amikor visszaértem Lara nem volt sehol, úgyhogy Dávidhoz fordultam, hogy megtudjam hova is tűnhetett a szerelmem.

- Hej. Lara merre mászkál?

- Elment táncolni.

- Rendben.-bólintottam és egyáltalán nem izgatott, hogy kivel ment el, hiszen gondoltam, hogy valamelyik barátnőjével az egyetemről. Kezembe vettem a poharamat és szürcsölni kezdtem a benne lévő italt, miközben Dáviddal beszélgettem.

- Ti mióta jártok Barbival?

- Hát most lesz 1 hónapja. Igazából suliba láttam meg, és Lara hozott össze minket. 

- Tényleg Lara?

- Igen, mert igazából nekem Szeptemberben még Lara tetszett, csak mondta, hogy ő már elég régóta úgy emlékszem azt mondta, hogy 5 hónapja egy srácba szerelmes már és nem akar megbántani, de neki ő a mindene, és gondolom itt téged értett. Szóval mondta, hogy ha nem gond bemutat a barátnőjének és akkor amikor megláttam Barbit az első pillanatban beleszerettem.

- Igazán aranyos lány, örülök,hogy ő Lara egyik jó barátnője.

- És ti mióta vagytok együtt?

- 2 hét múlva leszünk 5 hónaposak. Egyébként amikor én először megláttam Larát az erkélyen már abban a pillanatban tudtam, hogy nekem csak ő kell egyedül ezen a világon.

- Azt kell mondanom, hogy ha nekem nem jött vele össze akkor örülök, hogy veled boldog mert egy rendes srácnak tűnsz. Viszont haver, már nem azért, de lopják a csajodat.-mutatott az ajtó felé, úgyhogy rögtön odanézve láttam amint egy szőke srác a barátnőmet az ölében tartva kirohan az épületből. Dávid kezébe nyomtam a poharat, és idegesen Lara és a szőke srác után futottam.

***Lara***

- Tomi, Olivér nagyon ki fog akadni. Ez rossz vicc.

- Heló!-ordított utánuk Olivér amire Tomi megtorpant és visszafordult.

- Mi van?-kérdezte Tomi és letett a földre

- Nem zavar, hogy akit az előbb letettél ő az én barátnőm? Tudod, gyűlölöm ha valaki előttem fogdossa meg például a hátánál vagy a fenekénél. 

- Nem igazán.-vonta meg a vállát Tomi, mire én vállba löktem.-Jó bocs, viccnek szántam.

- Szuper, és szerinted én most nevetek?

- Jól van na ne harapjad már le a fejem. Majd találkozunk. Jó éjt Lara.-nyomott egy puszit a homlokomra és elsétált. Miután Tomi elment dühösen Olivér felé fordultam.

- Mond te megvesztél? Mi a jó franc ütött beléd?

- Belém? Szerintem inkább én kérdezhetném ezt tőled Lara. Eljövök erre a szarra mert megkértél rá, erre egy szőke sráccal kavarsz a hátam mögött? 

- Kösz csezd meg. Azt hittem, hogy szeretnél eljönni velem, és nem csak azért jössz mert muszáj. Az, hogy Tomi ezt megcsinálta egy vicc volt, halál nem gondolta sem ő sem én komolyan. Csak ez neked nem jutott el az agyadig.

- Ja bocs, hogy szar a humorérzékem és nem tartom viccesnek, hogy más taperolja a csajom seggét. 

- Sajnálni tudlak csak Olivér.-fordultam sarkon és elindultam az épület felé, de Oli a kezem után nyúlva visszarántott.- Mit akarsz még? 

Majd se szó se beszéd közelebb húzott magához és a fenekemre tette a kezét. Mélyen a szemembe nézett, majd lassan és ráérősen megcsókolt. Csak álltunk a sötétben és csókolóztunk, mindent kizártunk amit akkor a körülöttünk lévő emberek vagy a természet végzett, csak ő és én számítottunk együtt. 

- Ne haragudj rám Olivér.-döntöttem a fejemet a mellkasára, majd szorosan átöleltem.

- Dehogy haragszom rád baba. Sajnálom, hogy veszekedtünk. Menjünk inkább haza. Ott a kocsi menjünk.-kulcsolta össze a kezeinket és elindultunk haza. Út közben dobtam egy sms-t Barbinak, hogy hazamentünk, mert mind a ketten elég fáradtak vagyunk. Két perccel később jött is a válasz, hogy rendben, de el ne felejtsem a holnapi táncpróbát. Amint hazaértünk a kanapé mellé dobtam a magassarkúmat és felsóhajtottam.

- Fáradt vagyok, menjünk aludni.

- És mindenhez fáradt vagy?-kacsintott rám Olivér és magához húzva mélyen a szemembe nézett.

- Mire gondolsz?-néztem rá mosolyogva

- Mondjuk arra, hogy nagyon szexi ez a ruha, és totál megőrjítettél vele szóval most már azt is látni akarom ami a ruha alatt van.

- Valóban?-mosolyodtam el, és kibontva a nyakkendőjét magamhoz húztam és lassan megcsókoltam.

- Ne kínozz már.-sóhajtott fel, és az ölébe kapva a szobába cipelt és berúgta az ajtót. 

Merem állítani, hogy ez volt életem legszebb és legjobb éjszakája is, ugyanis végre teljes mértékben az egyetlen számomra fontos emberrel a szerelmemmel lehettem.

- Köszönöm ezt a mai napot Oli. Mindent tényleg.-hajtottam a fejem a mellkasára, és éreztem ahogy felgyorsul a szívverése. Boldog voltam, hogy mindezt az én közelségem váltotta ki belőle, és éreztem azt, hogy nekem soha többé nem kell más.

- Én köszönöm, hogy itt vagy nekem kicsim. El sem tudom képzelni mi is történne velem, ha te nem lennél most velem. Szeretlek mindennél jobban örökkön örökké.

- Én is szeretlek egyetlen szerelmem.-pusziltam meg a mellkasát, majd szorosan átölelve mély de annál inkább csodálatos álomba szenderültem Olival együtt.