15.~

Bocsánat, hogy kissé később érkezik a rész, csak ínhüvelygyulladással küszködök, és így nehéz írnom. Remélem azért tetszik.:) xx

Zene-Hallgasd az egész rész alatt állandóan.

 Gyorsan elérkezett a másnap aminek külön örültem hiszen végre újra láthatom a kiskutyámat és az én egyetlen már öreges cicámat, aki már gyerekkorom óta megvan nekem és mindenben ő nyújtott támaszt számomra. Olivér is örült, hiszen alig várta, hogy megismerhesse a szüleimet és a családom többi tagját. Na igen a szüleimet, vagy inkább csak anyát, de ez most igazából mindegy is.

- Annyira izgulok, hogy megismerhetem a rokonaidat.-kezdett bele már ötödszörre a témába Olivér
- Na igen, csak hidd el majd nem akarod megismerni őket.-csóváltam meg a fejemet, majd felkaptam a törölközőmet és elmentem fürödni. Amint végeztem Oli gyorsan leváltott és ő is a lehető leggyorsabban letusolt, majd Marcipánt átvittük a fiúkhoz és elindultunk az én szeretett kis városkám Keszthely felé. Az autópályán mentünk, ahol szerencsére nem volt nagy forgalom így röpke három órán belül hazaértünk, majd Oli a házunk előtt leparkolt mire én észrevettem a szomszéd nőt, aki egy rigolyás vén bolond volt.

- Na.-szisszentem fel.-Nem szeretek káromkodni, de nem tudom már megint mit kell leskelődnie annak a vén kurvának.

- Szeretett szomszéd amint látom és hallom.-nevetett fel Olivér

- Hát látod.-csatoltam ki magamat, kiszálltam majd bevártam Olit és együtt elindultunk befelé. Emeletes házban lakunk, mi élünk a tetőtérben a nagymamámék meg alattunk, de ők most nem tartózkodtak itthon így egyenesen a mi kis házunk felé vettük az irányt, de amikor benyitottam és már indultunk volna fel a lépcsőn megtorpantam és Olit is megállítottam.

- Baj van?

- Igen.-sóhajtottam fel, hiszen eszembe jutott, hogy a nappaliban lévő íróasztalom egy valóságos ByTheWay szentély rengeteg poszterrel díszítve.- Ha megkérhetlek, nem néznél a régi asztalom felé.

- Miért?-vigyorodott el Olivér és megvillantotta a vámpírfogait

- Csak legyen elég, hogy nem szabad arra nézned. Ígérd meg.

- Oké.-vigyorgott még mindig, és nagyon jól tudtam, hogy első dolga lesz az asztal felé nézni. Lassan felsétáltunk a lépcsőn, és már a fordulónál hallottam, ahogyan a kiskutyám Pogi ugat az ajtó mögül, így amikor felértem és kinyitottam, kirontott és rám ugrott.

- Prücsii.-kaptam fel rögtön és visszavittem a nappaliba.-Szia anya!-kiáltottam bele a semmibe, mire ő megjelent a szoba ajtóban.

- Sziasztok. Hát te drágám?

- Hát, mivel úgy döntöttem illetve döntöttünk-néztem Olivérre aki vigyorogva bámulta az asztalomat-Hallod. Mondtam, hogy ne nézz oda.-vörösödtem le, mire Oli felnevetett és átkarolt.

- Szóval úgy döntöttünk, hogy Lara felköltözik Pestre. Egyébként mi már összeköltöztünk. Aztán nagyon hiányzott neki a kutyája és Marcipánnak is kellene egy társ úgyhogy eljöttünk érte és közben családot is látogatunk. Mellesleg Patocska Olivér vagyok. Lara barátja.-nyújtotta a kezét anyának aki megrázta így visszaköszönve neki.

- Tamási Márta, Lara anyukája. Nem kell bemutatkoznod, mert Lara amíg itthon lakott folyton csak rólad beszélt.

- Anya légyszi ezt ne.-fogtam meg a fejem, mert tudtam, hogy most a legcikisebb dolgokat fogja elmesélni.

- Szóval akkor.-kezdett bele anya annak ellenére, hogy megkértem, hogy ne tegye.-Képzeld el, Lara egyszer fürdött...

- Na jó, inkább gyere Oli megmutatom a szobámat.-húztam át a ház másik oldalára, mert az a történet amit anya mesélni akart a legcikibb dolog volt mind közül.- Szóval ez volt a szobám.-nyitottam be az ajtón, és persze, hogy itt is minden ByTheWay-es poszterből állt.

- Dedikáljam őket neked?-bökött nevetve vállba Oli

- Légyszi.-nyújtottam át neki a tollamat, mire ő a falhoz lépett és írni kezdett, már vagy 2 perce írt amikor odaszóltam neki- Kisregényt írsz édes?

- Nem, csak valami szépen akartam neked írni baba. Olvasd el.-húzott oda, és hátulról szorosan magához ölelt mire én hangosan olvasni kezdtem az írást.

- Drága egyetlen egy babám. Mindennél és mindenkinél jobban foglak szeretni amíg világ a világ,és örökké melletted maradok, amíg csak azt nem kéred, hogy menjek el. A szemeid csillogása számomra a legszebb dolog a világon, mert tudod az első szerelmed nem biztos, hogy az akit először megcsókolsz, és nekem ugyan nem te voltál az első de te vagy és te is leszel az egyetlen. Remélem tisztában vagy vele, hogy megőrülök érted. Éjjel-nappal csak veled, soha senki nem jelentett még ennyit mint amennyit te jelentesz nekem. Szeretlek Baba. A te Olivéred.-és amikor a végére értem már szinte könnyeztem a boldogságtól-Köszönöm szépen Oli mindent. Nagyon de nagyon szeretlek.

- Szeretlek én kicsi babám.-fordított maga felé és lágyan megcsókolt, amit a kiskutyám kaparászása szakított meg.
- Hát mi újság veled én kis szerelmem?-emeltem fel a kutyámat és magamhoz szorítottam.
- Azt hittem én vagyok a szerelmed.-simogatta meg Pogi buksiját szomorúan.
- Te az életem vagy.-mosolyodtam el és felnyújtózkodva lágyan megcsókoltam.
- Te pedig az enyém baba.-ölelt szorosan magához-Nagyon jó helye lesz ennek a kis srácnak Marcipán mellett. Nem fog unatkozni.
- Itthon sem unatkozott. Van egy cicám úgy hívják, hogy Maci, bár kicsit már öreg de azért Pogival még sokat szokott játszani. Gyere megmutatom.-fogtam meg a kezét és elindultam anya felé, hogy megkérdezzem merre találom Macit.- Anyu! Hol a cicám?
- Jajj édesem. Ne haragudj, hogy nem szóltam, de Maci elpusztult.
- Mi van?-döbbentem le teljesen, és éreztem, ahogy  a könnyek kicsordulnak a szememből.
- Azt hiszem, jobb ha most megfoglak.-lépett mögém Oli és szorosan magához ölelt, hogy elkerülhesse azt, hogy összeessek a sokktól.
- De még is hogyan? Vagy miben?
- Lara öreg cica volt már.
- Anya. Az igazi okot kérem. Most. Jobb ha elmondod.
- Rendben de kérlek szépen ne csinálj jelenetet. A szomszéd Cecília megmérgezte.-amint anya ezt kimondta éreztem, hogy felmegy bennem a pumpa. Emlékeztem, hogy megfenyegetett azzal, hogy megmérgezi Macit ha még egyszer átmegy, de sohasem hittem volna, hogy megteszi. Idegesen csavartam ki magamat Olivér öleléséből, és futva elindultam volna lefelé, ha a barátom nem kap utánam.
- Ne Lara. Ne csinálj hülyeséget.
- Olivér engedj el. Megölte a macskámat, aki az egész gyerekkoromat végigkísérte! Tudod, hogy szerettem azt az állatot? Olyan volt nekem, mint ha a legjobb barátom lenne. Ezt nem ússza meg szárazon ez a vén kurva.
- Sh. Lara. Nyugodj meg. Semmi baj.-csitítgatott Olivér amikor a düh kezdett sírássá alakulni. Vagy fél óráig bőgtem a szobába Oli karjai között, amikor anyu bejött.
- Kicsim. Szóltam a mamának, menjetek el hozzá megcsinálja addigra a kedvenc ebédedet. Nem mondtam neki, hogy Olivér a barátod, úgyhogy ez meglepetés lesz számára. Nyugodj meg, én is sajnálom Macit, de hidd el megfogja e miatt kapni a büntetését.
- Igaza van anyukádnak Lara. Gyere menjünk, látogassuk meg a nagyidat is, biztos örülne neked.-simogatta meg az arcomat Oli ezzel letörölve a könnycseppjeimet.
- Oké.-szipogtam még egy párat, majd összeszedtem Pogi cuccait és bepakolva őket a kocsiba elindultunk a nagymamám felé, de aztán még időben rájöttem, hogy van egy kis dolgom itthon.
- Oli, állj le, húzódj félre vagy mit bánom én, de muszáj helyet cserélnünk, mert el kell mennünk egy helyre. Muszáj, nagyon de nagyon fontos.
- Persze kicsim.-parkolt le az út szélén, majd mind a ketten kiszálltunk és helyet változtattunk és immáron az én vezetésem alatt elindultunk egy virágbolt felé, ahova egyedül mentem be és Oli addig vigyázott a kutyámra, majd amint végeztem, ténylegesen is indulhattunk a számomra fontos helyszín felé. Körülbelül 5 percet vezethettem amikor a régi temető előtt parkoltam le.
- Kicsim ez mi? Miért vagyunk itt?-nézett rám ledöbbenve a barátom
- Pogit hagyd csak az autóban, nyugi nem pisil be. Viszont te gyere légyszíves, el akarok egy fontos dolgot mondani. Már amennyiben tényleg velem akarod leélni az életedet.
- Csak veled baba.-szállt ki utánam a kocsiból, majd kézen fogott és elindultunk be a temetőbe. Nem nézelődtem, csak monoton mentem abba az irányba, ahol egy számomra fontos személy van.
- Nos itt vagyunk.-fékeztem le egy fehér sírkő előtt.- Ide temették nagypapám szüleit. De ez még nem minden. Nézd csak ezt a táblát.-guggoltam le a sír aljához és végigsimítottam a fekete színű márványtábla aranyra festett betűin.
- Koltai László.-olvasta fel hangosan- Lara ugye nem?
- De igen. Az az ember aki ezt a nevet viselte meghalt. És ő volt az én apukám. Tudod, én mindig felnéztem rá és ő pedig mindig vigyázott rám. Ne haragudj, hogy nem mondtam el, de nem tudtam, hogy készen állok-e erre az egészre. De muszáj volt kijönnünk ide, ugyanis 2 hét múlva lenne az 53. szülinapja de akkor nem tudok lejönni gyertyát gyújtani és virágot hozni, úgyhogy most vettem mind a kettőt és így már jobb lesz nekem egy kicsit.-vettem elő a mécsest és a gyufát majd meggyújtva azt lehelyeztem a kőre.-Szeretnél egyet te is gyújtani?-nyújtottam át Olivérnek aki kivette a kezemből és meggyújtva az én gyertyám mellé helyezte, majd mind ketten felegyenesedtünk és néztük a sírt.
- Hiányzik nekem. Nagyon.-suttogtam rekedten, mire Oli mögém állt és szorosan átölelt.
- Semmi baj kicsim. Tudom, hogy hiányzik és senki nem pótolhatja őt számodra, de én mindig melletted leszek és örökké szeretni foglak. És most itt megígérem apukádnak is, hogy mindig vigyázni fogok rád, és sohasem hagylak egyedül. Nekem te vagy a mindenem. Az életemet adnám érted Lara.-puszilta meg a nyakamat, mire én megsimítottam a derekamon összefont kezeit.
- Szeretlek téged Olivér. Nagyon.
- Szeretlek Lara.-húzott magához, majd rövidesen elindultunk, hiszen még a nagyihoz is be kellett mennünk. Mivel Oli nem tudta az utat így én vezettem a mamám kicsiny faluja Lesenceistvánd felé. Az út körülbelül 25 percig tartott, hiszen kerülővel mentünk így 2 óra tájékán parkoltunk le a ház előtt. Kivettem a kiskutyámat és az ölemben Olivérrel pedig a nyomomban elindultam befelé.
- Szia Mama!-kiáltottam be a semmibe amikor benyitottam a bejárati ajtón.
- Lara? Meg is érkeztél?-lépett ki az előtérbe, és amikor meglátta a mögöttem mosolyogva szobrozó Olivért eltátotta a száját.-Lara, mögötted ő tényleg Patocska Olivér?
- Nem mama, ő egy báb.-böktem oldalba nevetve Olivért aki erre szintén felnevetett.
- Patocska Olivér vagyok.-nyújtotta a kezét a mamámnak-Lara barátja.
- Na ezt nem hittem volna Lara.-mosolyodott el a nagymamám- Olivér ha tudnád hányszor regélte nekem az X-faktor közben, hogy ő bizony beléd szerelmes és ha felköltözik Pestre megszerez téged.
- Úgy látszik sikerült is neki.-nevetett fel mögöttem Olivér
- Mama, azért ne mondj már el mindent neki.-kértem meg a nagymamámat, akinél persze ez süket fülekre talált, hiszen az ebéd alatt mindent elmesélt Olivérnek aki persze jókat derült rajta én meg hallgathattam végig rákvörös képpel.
- Hát, már akkor is imádni való volt.-fejezte be a történetmesélést a mamám az én hatalmas megkönnyebbülésemre.
- Igen, ebben egyet értek.-bólintott velem szemben mosolyogva Olivér.
- Várj eszembe jutott még egy dolog. Ez volt a legjobb a világon.-kezdett bele a nagyi, de én közbe vágtam.
- Jaj mama, légyszi csak a puszisat ne.-ráztam meg a fejemet újra vörösen, de már megint hiába mert a nagymamám akkor is mindent elmesélt. 2 órát töltöttünk nála, majd elköszöntünk és elindultunk immáron hárman hazafelé.
- Azért kicsit furcsálltam, hogy puszilgattál a poszteren.-törte meg a csendet út közben Oli.
- Hát mert.-haraptam az alsó ajkamba.-Nem is tudom, csak igen helyes vagy te Patocska. Nagyon kínoztál.
- Igen?-vigyorodott el a barátom-Most is kínozlak?-tette rá a kezét a combomra.
- Igen most is.-mosolyodtam el
- Szóval ne csináljam ezt, mert kínozlak?-vigyorodott el huncutul és végigsimítva a combomon feljebb csúsztatta a kezét.
- Ne, mert nem érünk haza épségben.-nevettem fel és visszatettem a kormányra a kezét.
- Jaj baba, vicceltem. De ha nekem lett volna rólad poszterem, én sem csináltam volna másképpen.
- Igen?-néztem rá mosolyogva
- Aha.-vigyorodott el.
Körülbelül 3 órát utaztunk majd elugrottunk Marcipánért és elindultunk haza a közös otthonunkba. Miután hazaértünk megetettem a kutyákat, akik a legnagyobb örömömre rögtön kijöttek egymással, majd ledőltem az ágyra. Nemsokkal később Oli is bejött, majd gondolta vicces lesz ha a teljes súlyával rám dől.
- Oli, ne már. Szétnyomsz.
- Az a lényeg.-nevetett fel, mire én is követtem. Legurulva rólam csikizni kezdett, mire én hangosan felkacagtam és mindkét kutya felugrott mellénk és ugatva megcsóválták a farkukat.
- Nézd játszani akarnak.-simogattam meg mindkettő buksiját
- Én veled akarok játszani baba.-feküdt le mellém Oli és szorosan magához húzva átölelt.
- Hmm. Akkor menjünk el fürdeni.-húztam fel Olit az ágyból és behúztam a fürdőbe, mire ő belökte az ajtót és megcsókolt. Átfontam a kezeimet a nyakán ő pedig felemelve a mosógép tetejére ültetett és finoman a fenekembe markolt.-Szerintem inkább zuhanyozzunk le.-ugrottam le a a masina tetejéről majd mindketten levetkőztünk és beálltunk a zuhany alá, ahol persze megint és többször is megcsókoltuk egymást.