17.~

Már a délután közepe felé jártunk, sőt már az égbolt is sötétedni kezdett, amikor éppen focimeccset néztünk Olivérrel a tévében és közben élvezettel szurkoltunk az én kedvenc csapatomnak a Manchester United-nek. A labdarúgás és a nézők háborgó vagy ujjongó hangjain kívül nem lehetett hallani más zajt. Meghitten feküdtünk a kanapén mind az öten. Pogi az én ölemben keresett alvóhelyet, Döme mellettem, Marcipán Döme mellett, míg én pedig Oli ölében találtam biztonságot nyújtó helyre. Annyira élveztem a semmittevést és azt, ahogy Olivér hol a hátamat hol pedig a lábamat simogatja, hogy a hirtelen megcsörrenő mobiltelefonomra csaknem felugrottam ijedtemben. A kezembe kaptam a készüléket, majd értetlenül pislogtam a kijelzőre, amin egy ismeretlen szám villogott szüntelenül, így gyorsan felkaptam az asztalról a távirányítót és emberi fül számára alkalmas hangerőre állítottam. Illetve állítottam volna, ha Oli nem veszi ki a kezemből a kapcsolót, nem dobja maga mellé és nem kezd el csiklandozni.

- Oli kérlek hadd vegyem fel a mobilomat, mert lehet, hogy fontos hívás. - kérleltem nevetés közben.

- Rendben kicsim. - engedett ki a szorító öleléséből így végre sikerült a hívás fogadás gombjára nyomnom.

- Igen tessék? Koltai Laura telefonja. - szóltam bele illedelmesen, hiszen még fogalmam sem volt, hogy kit is tisztelhetek a másik oldalon, de amikor az illető beleszólt a készülékébe nagyon meglepődtem.

- Szervusz Lara! Szabó Dezső vagyok. Tudod a volt edződ. Mi újság veled?

- Üdvözlöm tanár úr! Köszönöm szépen jól vagyok. De meg tetszik nekem mondani, hogy miért is keres engem?

- Persze. - válaszolt vissza tárgyilagos hangnemben, és mivel ezt már ismertem rögtön tudtam, hogy kérni akar tőlem egy dolgot, ami számára fontos. – Szóval Lara most szombaton lesz egy meccsünk, ami nekem nagyon fontos, hiszen itt dől el, hogy végre megnyerhetjük-e a nagy kupát. Viszont Lora megsérült az elmúlt edzés alkalmával olyan szinten, hogy eltört a keze és így érthetően nem tud játszani. Viszont ha tudna, sem lenne nagy esélyünk a nyerésre, hiszen Veszprémmel játszunk és ott nagyon erős a csapat, és tudom, hogy te most Budapesten élsz és oda is jársz suliba, de megtennéd azt a régi csapatodnak, hogy hazajössz a hétre, eljársz edzésekre és szombaton játszol. Talán végre először nyerhet Keszthely városa, ha a legjobb játékos visszatér a csapat közé.

- Persze tanár úr, hogy megteszem. - egyeztem bele rögtön, de nem azért mert a legjobbnak nevezett, hanem mert nagyon erősen vonzott a játék szenvedélye. Megköszöntem a lehetőséget és elbúcsúzva tőle letettem a telefont, majd a kérdő tekintettel rám pislogó Olivérhez fordultam.

- Na, ki volt az? 

- A volt edzőm. Elmesélte, hogy most lesz a nagy röplabda kupa meccse és szeretné, ha lemennék Keszthelyre, ami persze természetes dolog tőlem.

- Mint néző? - bámult rám továbbra is értetlen fejjel, ami természetes volt, hiszen nem értett semmit.

- Nem. – ráztam meg rögtön a fejemet, majd folytattam. – Mint beugró játékos, ugyanis Lora a barátnőm eltörte a kezét edzésen így nem tud játszani.

- Te tudsz röplabdázni baba? – nézett rám olyan tekintettel Olivér, mint aki szellemet vagy lidérc alakot látott volna.

- Most mondták, hogy a legjobb vagyok. – kacagtam fel, majd felálltam és elővettem a bőröndömet. –Megyek, összepakolom a hétre a cuccaimat. Remélem, azért megleszel nélkülem a hét alatt.

- Viccelsz? – pattant fel Olivér a kanapéról és mellém szökkenve ő is elővette a bőröndjét – Veled tartok baba. Most, hogy megtudtam, hogy te tudsz röplabdázni, nincsen az a pénz, hogy kihagyjam azt, ahogyan játszol. Na meg igen, biztos, hogy egy napot sem bírnék ki nélküled.

- Én sem. – nyújtózkodtam fel az ajkaihoz, majd egy lágy csókot leheltem rájuk, majd kéz a kézben elindultunk a szobába összepakolni.  Viszonylag gyorsan sikerült összepakolnunk, így még volt időnk Marcipánt és Dömét elvinni a pótgazdájukhoz. Így miután Marcipán elkerült Ya Ou és Ákos pároshoz, Döme pedig Szikihez végre elindulhattunk az én kis városkám felé. Anya persze nagyon örült az érkezésünknek szinte belevisított a telefonomba, amikor elmondtam neki, hogy hamarosan hazaérünk és egész héten vele leszek. Hál istennek gyorsan hazaértünk, de anyának azért volt kellő ideje pizzát rendelni számunkra, így a cuccainkkal és 2 doboz pizzával a kezünkbe elfoglaltuk a szobámat, majd Olivérre néztem, aki kétségbeesett tekintettel pásztázta a két külön álló kanapészerű ágyat.

- Mi a baj Oli? – öleltem át a derekát aggódva

- Most mond, hogy nem kell külön aludnunk, mert azt én képtelenség, hogy kibírjam.

- Dehogy is. – ráztam meg a fejemet és elengedve a derekát félredobtam a szőnyegeket. – Csak akkor gyere és segíts összetolni őket. Mire végeztünk rendesen leizzadtunk szóval elindultunk megfürdeni. Szerencsémre anya elment dolgozni így kettesben maradtunk és nyugodtan élvezhettük a meleg víz nyújtotta ellazulást és persze egymás társaságát is, majd megágyaztunk és álomra hajtottuk a fejünket. Másnap reggel korán keltünk és a lehető leggyorsabban megreggelizve elindultunk a sportterem felé, ahol már szinte mindenki jelen volt

- Szervusz Lara! Hát eljöttél! – mosolygott rám szélesen az edző. – Csak nem hoztál egy cserejátékost? – pillantott a hátam mögé ahol Olivér állt engem átölelve, mire én elnevettem magam.

- Jaj, nem dehogy is. Ő itt mögöttem a barátom Patocska Olivér. - mutattam be Olivért Dezső bá-nak mire az összes lány felkapta a fejét és a barátomhoz rohant.

- Mi újság veled Lara? Milyen a budapesti élet? – vont félre az edző beszélgetni, míg a lányok Olivérhez szaladtak.

- Köszönöm szépen megvagyok, nagyon jó főleg Olivér mellett. Vivi ne tovább az már az én területem. – nevettem fel, amikor az egyik barátnőm megpróbálta megfogni Olivér fenekét, majd az edzőre nézve folytattam. – Azért hiányzik a játék meg a csapat.

- Dezső bá megérkeztem. Bocsánat a késésért csak késett a vonatom. – szólalt meg egy fiú az ajtóban, akit rögtön felismertem.

- Gergő? Te még a csapatban vagy? – léptem el Dezső bá-tól és az ajtó felé pillantottam ahol a régi szerelmem Gergő állt teljes életnagyságban.

- Lara? – nézett rám döbbent tekintettel, majd amikor széles mosollyal az arcomon bólintottam ledobta maga mellé a táskáját és berohanva felkapott a kezébe és megpörgetett. Az idilli jelenetet Olivér hangos már krákogásszerű köhögése zavarta meg, majd mellém lépett és átölelt.

- Jaj, igen majdnem elfelejtettem. Geri ő itt a barátom Patocska Olivér, édes ő pedig itt Magyari Gergely, azaz Gergő az egyik legjobb fiúbarátom.

- Örültem a szerencsének. - nyújtotta a kezét Gergő Olivérnek, aki megrázva azt felém fordult és hosszasan megcsókolt.

- Csak hogy tudjuk mi a helyzet. –biccentett Gergőnek Olivér majd homlokon puszilt és leült a szivacsokra és rám szegezte a tekintetét, majd a lányok felé fordultam, de azt hittem menten felrobbanok.

- Te még is mi a rohadt életet keresel itt? – vágtam oda idegesen annak a lánynak, aki egykoron a legjobb barátnőm volt. Aztán olyat tett, amit soha nem tudok neki megbocsájtani, mert a hátam mögött kavart azzal a sráccal, akivel én mellesleg kapcsolatban voltam.

- Szerbusz, Laura. - köszöntött egy gúnyos mosollyal, és ha Gergő nem fogja le a kezemet valószínűleg abban a pillanatban nekimegyek. -  Látod ez vagy te. Veled ellentétben nekem sikerült megtartanom őt. – fordult a mellette álló fiúhoz, akit eddig észre sem vettem és hosszasan megcsókolta. – Máté te mit keresel itt? – néztem a volt barátomra, miközben Olivér mellém lépett és szorosan körém fonta a karjait.

- Én csak elkísértem a barátnőmet. – fogta meg Mercédesz kezét, mire én undorodva és lesajnálóan rájuk meredtem.

- Dezső bá, ha ez itt van, én fogom magam és hazamegyek. Én nem vagyok hajlandó egy légtérben itt maradni ezzel. De tudod mit? Játszunk le egy 3-mas körmérkőzést, aki nyer, marad, aki veszít nem játszik szombaton és a héten sem jár edzésre. 

- Megegyeztünk. – biccentett vissza

- Válassz. - sziszegtem összeszorított fogakkal.

- Jó. Alexa és Hilda. - szólította a két lányt, majd rám bámulva várta a választásomat.

- Ha bukni szeretnéd az egészet. – biccentettem oldalra a fejemet majd a csapat maradék tagjaira nézve kicsit időztem, pedig már az első pillanatban tudtam. – Geri és Dóri. – választottam ki a csapattársaimat majd Olivérhez fordultam. – Részemről ez csúnya játék lesz Oli. Biztosan látni akarod ezt?

- Nem hagylak itt. – fonta a derekam köré a kezeit ezzel magához húzva.

- Vigyázz, ha arra megy, a labda hajolj el, mert nem akarlak megütni. Hamar végzek oké? Szeretlek.

- Szeretlek. – mosolygott vissza rám, majd a fenekemre vezetve a kezét hosszasan megcsókolt. – Uhm. Ezt a gatyát most úgy levenném rólad. Kissé kínoz. - suttogta bele a csókunkba mire én elmosolyodtam.

- Majd otthon. – kacsintottam rá, majd szétváltunk. Én a röplabda hálóhoz, míg Olivér a kispadra ülve pásztázott a tekintetével. – Válassz nevet. 

- Csajok. –biccentett rögtön vissza Mercédesz, mire én mindkét csapattársam fülébe súgva az ötletet vártam mit reagálnak. Amikor mindketten bólintva beleegyeztek szélesen elmosolyodtam és Olivérre néztem és hangosan kimondtam a nevet.

- ByTheWay. – kacsintottam Olivérre, aki mosolyogva egy hatalmas kezével formázott szívet küldött felém. Mivel mindkét csapat tagjai valamint neve is megvolt, Dezső bá a labdával a hálóhoz lépett és kiadta az utasításokat.

- Tehát. Ha pontszerzés van, körbeálltok és csapatnevet kiáltotok.  Tizenötös meccs lesz, győztes marad, vesztes megy. Csapatkapitányok rendezzétek el a teret.

- Hilda háló. Alexa feladó én pedig szintén a háló. – kezdte Mercédesz, majd amikor végeztek én következtem.

- Dóri elől, Geri közép én nyitok. – álltunk be mi is a helyünkre így én a lehető legközelebb kerültem Olivérhez, aki csak mosolyogva figyelt engem. 

- Tiszta játékot várok. Stratégia megbeszélésre kaptok öt percet. Az óra indul most. – nézett az órájára Dezső bá, mire mi elvonultunk Olivérhez és leültünk megbeszélni a dolgokat. Geri és Dóri Olivér előtt a földön foglaltak helyet, míg én Oli ölében, aki szorosan átölelte a derekamat.

- Szóval tudom, hogy mind a háromnak az a gyenge pontja, hogy nem képes befogadni a felülnyitást és a lecsapást sem tudja kivédeni. Ha még is sikerül nekik áttenni valamelyiket a mi térfelünkre. - kezdtem magyarázni, de nehezen ment hiszen Oli alattam rázkódott a nevetéstől. – Igen, vágom, hogy te nem áttenni szereted, hanem betenni, de ez most fontos, úgyhogy nyugi. – simítottam végig a hátán nevetve majd folytattam. – Szóval, ha sikerül neki Dóri te befogadod, és átadod Gerinek. Geri te feladod nekem én meg lecsapom. Mehet?

- Mehet. – biccentett rá mindkét társam, így utoljára megcsókoltam Olivért és a térre léptem.

- Lara tiéd a szerva joga. – dobta nekem a labdát Dezső bá, majd a falhoz lépett és a szájához emelte a sípot. Bekészültem a nyitáshoz, majd amikor megfújta a sípot feldobtam a labdát és teli erőből beleütöttem, majd egy pár másodperc múlva a labda hangosan csattant a másik térféle, mire mi körbe álltunk és felkiáltottunk egyszerre. – BYTHEWAY!

Így ment ez egészen addig, amíg úgy álltunk, hogy 14-9 és Mercédeszéknél volt a nyitás joga. Tudtam, hogy több labdát nem engedhetünk be, így visszaállítottam az eredeti pozíciót és időt kérve összedöntöttem a fejem Dóriékkal.

- Meccslabda. Dóri elől befogadod Gerinek adod, én meg nekifutva lecsapom. 

- Nem fog menni.

- Menni fog. – mosolyogtam bátorítóan Dórira, majd visszamenve a pályára biccentettem és így Alexa nyitott. Dóri tökéletesen befogadta és átadta Gergőnek. Innen rajtam volt a sor. Olivérre néztem, aki elmosolyodva bátorítóan nézett rám. Gergő feladta a labdát, mire én nekifutottam és felugrásból lecsaptam telibe ütve Mercédesz arcát.

- Vége. – fújta le a meccset Dezső bá. – Lara győzött Mercédesz mehetsz. – küldte ki a teremből a lányt, aki engem szitkozva fogta a vörös arcát Mátéval karöltve távozott a tornateremből. – Lara. Gratulálok ez egy gyönyörű felugrásos lecsapás volt. Nem is tudom, hogy megtudta-e már valaki csinálni a Keszthelyi csapatból ezt. Ügyes vagy. A mai edzésnek vége. Holnap reggel 9-kor itt találkozunk. – búcsúzott el az edző, majd Olivérhez léptem, aki egy csókkal dicsért meg.

- Nagyon ügyes vagy kicsim. – fogta meg a kezem kissé gondterhelt arccal.

- Baj van?- néztem rá fürkészően kifelé menet.

- Bence írt, hogy bejött egy pár koncert. Annyira sajnálom baba.

- Ne folytasd. Meddig kell Pesten lenned.

- Vasárnap. – és amint kimondta egy világ dőlt össze bennem. Tudtam, hogy így nem tud itt lenni a szombati meccsen, pedig ez nekem mindennél fontosabb.

- De a meccsem szombaton van Olivér! –vágtam vissza dühösen könnyes tekintettel.

- Tudom. Annyira, de annyira sajnálom cica. De nélkülem is menni fog. – nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját, amin én beszállva dühösen becsaptam magam után. Piszok ideges lettem, hogy nem lesz itt szombaton így egész úton nem is szóltam hozzá, sőt amikor a combomra tette a kezét és megsimította azt, én inkább levettem róla és dühösen kibámultam az ablakon. Amint hazaértünk kivettem a cuccomat, és duzzogva bevágtam magam mögött a szobaajtómat.

*** Olivér***

Nagyon mérges voltam, hogy nem lehetek Lara mellett, amikor neki a legnagyobb szüksége lenne rám, de nem tehettem semmi. Míg Lara a szobájába szaladt és dühösen becsapta az ajtót maga mögött addig én leültem a konyhájában épp újságot olvasó Márta mellé és felsóhajtottam.

- Mi a baja a kislányomnak?- nézett rám értetlenül Márta

- Éppen most írt Bence, hogy koncertünk lesz, és Vasárnapig Pesten kell, hogy maradjak.

- Ne is folytasd értem a dolgokat. Megnyugszik, vigyél be neki kakaót és akkor még előbb megenyhül. - nyomta a kezembe Lara poharát tele kakaóval mire én megköszönve azt bekopogtam Lara ajtaján és benyitottam. A szívem szakadt meg, amikor megláttam az ágyon kisírt szemekkel.

- Ne haragudj. – emelte fel a fejét szipogva, miközben én letettem az ágy melletti éjjeliszekrényre a kakaóját és mellé feküdve magamra húztam és átöleltem.

- Te ne haragudj kicsim. Sajnálom.

- Semmi baj. – törölte le a könnyeit. – Szeretlek.

- Én is szeretlek téged. Mindennél jobban. – simítottam meg a hátát – Megpróbálok eljönni szombaton jó bébi?

- Oké. – húzta apró mosolyra a száját majd felém hajolt és megcsókolt.

****Szombat****

Elérkezett a meccs napja és nem csak azért izgultam, hogy nyerjünk, hanem azért is, hogy Olivérnek sikerüljön megtartani az ígéretét és el tudjon jönni. Gyorsan összekészültünk anyával és elindultunk a sportcsarnokba, majd kettéválva ő a lelátóra ült én pedig felöltözve a csapatomhoz léptem.

- Tehát játszik Lara, Virág, Tamara, Gréta, Alexa, Dóra és csereként Gergő. Nyerjetek. Tudom, hogy sikerülni fog.

Majd elindultunk a pályára és én felnéztem a lelátó soraira, de Olivér sehol sem volt. Kétségbeestem és tudtam, hogy nem sikerült eljönnie és ez ki fog hatni a játékomra is. A bíró a sípba fújt és így elkezdődött a meccs. Jól éreztem, hogy nem fogok tudni így a játékra koncentrálni, így amikor Dezső bá időt kért összezavarodva mentem a helyünkre.

- Lara mi van veled? – túrt idegesen a hajába

- Mindjárt összeszedem magamat, csak Olivér nincsen itt és ezért nehéz játszanom. – mire Lora jelent meg mögöttem begipszelt kézzel.

- Lara mit csinálsz? Te vagy a legjobb röplabda játékos egyedül jobb, vagy mint a veszprémiek együtt. Mi a baj?

- Lora? Mit keresel itt? – néztem rá meglepődve

- Én még itt lakok és az én helyemen játszol, úgyhogy légy szíves ne baszd el és nyerd meg a kupát.

- Menne, de Olivér.

- Mi van Olivérrel?

- Nincs itt. – sóhajtottam szomorúan

- Dehogy nincsen. – mosolyodott el Lora, és a lelátóra mutatott. – Ott ül a másik három sráccal. – mire én is odafordultam és akkor láttam meg Olit, Ya Ou-t, Szikit és Bencét rám mosolyogva. Hihetetlen erő gyűlt akkor bennem össze és tudtam, hogy most nyerni fogok. Visszamentem a pályára és folytattam a meccset.

- Gyönyörű lecsapás Koltaitól. Ez a lány egy igazi tehetség. 

Alig 10 perc alatt hoztam fel a hátrányt és következett a meccslabda.

- A labda Szabónál, Szabó passzolja Vacsinak. Vacsi feladja. Koltain a világ szeme. - mire összeszedve az összes erőmet és energiámat felugrottam és lecsaptam. Az egész lelátó éljenzett. – ELŐSZÖR KUPA GYŐZTES KESZTHELY! – harsogta a bemondó mire a csapat felkapott a kezébe és a fejük fölött cipelt engem és a kupát. – Halljuk akkor a győztes kiáltást utoljára! – szólalt meg a bemondó mire mi körbe gyűltünk és felordítottunk. – KESZTHELY!

A családtagok és a barátok a pályára futottak és gratuláltak. Aztán a tömegből kikerültek a fiúk is.

- Gyönyörű volt Lara. – ölelt meg mosolyogva Sziki

- Szép volt csajszi. –pacsizott le velem Bence, majd átvette Sziki helyét és megölelt.

- Csodás lecsapás volt hercegnő. – ölelt magához nevetve Ya Ou, majd hárman utat nyitottak és odaengedték Olivért. Rögtön az ölébe ugrottam és átkulcsoltam a lábaimat a derekán. Kezeimmel a hajába túrtam és érzékien megcsókoltam. Teljesen belevesztem a csókjába, ilyen határozottan még sohasem csókolt meg.

- Te vagy a legjobb baba. – mosolyodott el Olivér és újra megcsókolt. Amint mindenkitől elbúcsúztunk elindultunk hazafelé. Csak annyira emlékszem, hogy beszállunk a kocsiba aztán semmi.

***Olivér***

Lara olyan édesen szunyókált mellettem, hogy semmi szívem nem lett volna felkelteni. Hazafuvaroztam a srácokat, majd hazamentem és a karomban felvittem Larát a lakásba és az ágyba fektettem. Gyorsan én is levetkőztem, majd bebújtam mellé és magamra húztam, mire ő reflexszerűen átölelte a derekamat.

- Nagyon csodálatos vagy. Szeretlek. - suttogtam mosolyogva, majd egy lágy csókot nyomtam az ajkaira mire ő is elmosolyodott. Bár nem így terveztem az éjszakát és igazán szerettem volna megünnepelni vele a győzelmet, de ha így alakult, akkor is csodás volt a mai nap, de Lara még csodálatosabb. Kétségkívül ő az igazi főnyeremény bármely pasi számára és rettentő boldog voltam, hogy én tudhatom magam mellett.