13.~

 Másnap egész nap csak pihentünk Ya Ou-val, hiszen este egy újabb koncert volt leszervezve Székesfehérváron és a srácok megkértek rá, hogy tartsak velük, amivel kapcsolatban eleinte persze vonakodtam , de aztán megadtam magam és belementem, nehogy rossz kedvet okozzak nekik. Amíg Ya Ou aludt és pihent én megtanultam a nemsokára esedékes kémia vizsgám anyagát ami a jövőmet erősen befolyásolni fogja, hiszen tömegértékű jegynek számít ahogy hallottam. Lassan este 9 órát ütött a falon lévő óra, így mind a ketten elkészülve elindultunk a találka helyszínére, ahol már csak ránk várt a csapat másik fele. A hat személyes kocsiban Ya Ou és Sziki között foglaltam helyet míg Bence elől a vezető mellett, Olivér pedig leghátul egyes egyedül csöndben gubbasztott és 1000 decibellel üvöltette a telefonjáról a zenét. Ya Ou végig nevetettet és fogta a kezem, majd az egyik pillanatban a combomra helyezte a kezét és megsimította azt. Nem vele volt a baj, csak inkább én vagyok a nehéz eset, ugyanis azt kellett bevallanom, talán nagyon is nehezen magamnak, hogy ez egyáltalán nem esik olyan jól tőle mint Olivértől. Nem ráz úgy ki a hideg, vagy nem csapkodnak olyan hevesen a pillangók a gyomromban mint nála, de nem törődtem vele, inkább próbáltam teljes mértékben kiélvezni Ya Ou társaságát és szerelmét is egyben, hiszen tegnap este úgy döntöttünk, hogy mi egy jó páros vagyunk és igazán próbáljuk meg együtt. Nemsokára megérkeztünk a helyszínre, ahol ismét egy halom rajongó tobzódott. Amikor Gábor leparkolt egy rajongók által megnyitott híd végénél Ya Ou megfogta a kezem és együtt kiszálltunk a hatalmas tömegbe követve Olivéréket. 

****Olivér****

Amikor a koncert helyszínére érkeztünk, láttam, hogy ismét egy csomó ember jött el megnézni és meghallgatni minket, és ahogy végigszemléltem a tömeget észrevettem egypár csinos lányt is köztük, de igazán nem érdekeltek engem, hiszen az én szívem még mindig a barátom mellett álló lányért dobogott szüntelenül. Nagyon rosszul esett, az, hogy nem mellettem áll ő aki életem legnagyobb valamint egyetlen szerelme, hanem a legjobb barátom karjai között élvez biztonságot. Lassan a bejárathoz értünk, amikor egy nagyon szép lány termett mellettem és megkért, hogy csináljak vele egy fényképet. Gondoltam, hogy húzom egy kicsit Lara idegeit, így fényképezés közben direkt is a lány fenekére csúsztattam a kezemet, de Lara ezzel nem igen törődött, inkább folytatta a fotózkodást Ya Ou-val.

****Lara****

Amikor megláttam, hogy Olivér a csaj fenekére teszi a kezét, azt hittem menten szétrobbanok. Már azon voltam, hogy odamegyek és felrúgom a lányt, amikor eszembe jutott, hogy én Ya Ou-val járok és nem szabadna nyílt jelenetet rendeznem abból, hogy a volt barátom egy másik lány fenekét fogdossa, annak ellenére, hogy ez engem mindennél jobban zavart. Talán ezt Ya Ou is észrevette mert amikor Olivér mellé léptünk szorosan a derekam köré fonta a kezét és magához húzott. Amikor elkezdődött a koncert és felvillantak a fények a több száz rajongó egyszerre emelte magasba a telefonját. Amikor a fiúk már minden számmal végeztek, Ya Ou és Bence közösen kézen fogtak és felrántottak maguk mellé a színpadra.

- És most te jössz drága.-suttogta a fülembe Ya Ou és a kezembe nyomott egy gitárt.

- Na jó.-egyeztem bele és magamra húztam a gitár pántját. Mit szeretnétek hallani?

- Énekeld azt, ami neked most sokat jelent!-kiabálták vissza többen, így én rögtön tudtam, hogy mi is lehetne ez a dal, így pengetni kezdtem Horváth Tomitól a Tűnj el című számot. Végig Olivérre néztem, hiszen ez a dal teljes mértékben számára szólt. Minden érzésemet összegyűjtöttem, a szerelem a szenvedély a düh a fájdalom és a csalódás egyszerre volt jelen ebben a számban. 

Már nem is tudom mit írjak,
Nevessek-e vagy sírjak
Már könnyeket sem érdemelsz
Engem már nem érdekelsz...-néztem mélyen a szemébe és reméltem, hogy mindent ért a dalszövegből. Úgy láttam igen,mert ledermedve hallgatta végig a számot, majd elejtett egy kósza könnycseppet. Sejtettem, sőt tudtam, hogy pokolian fáj neki amit éneklek, de ezzel én helyzetem sem volt sokkal eltérőbb, hiszen nekem még mindig sokkal jobban fájt ez az egész dolog, mint bárkinek a világon. Amikor vége lett a számnak Ya Ou elém lépett és hosszasan megcsókolt, mire a teremben mindenki ajkait egy hatalmas hű szó hagyta el, majd mindenki egyszerre sikított fel. Rögtön Olivérre vezettem a szemeimet, és azt láttam, hogy még egy könnycsepp csordul végig az arcán, majd az állán a földre pottyan. Aztán nem volt sok időm őt nézni, hisz Ya Ou karon fogott és az aláírás helyére vezetett, majd mivel csak négy szék volt kirakva az ölébe húzott és átkarolta a derekamat. Valahogy nem tudtam a boldogságra gondolni, hisz legbelül engem is felkavart ez a dal és Oli könnycseppjei még jobban nehezítettek ezen.

- Ügyes voltál szerelmem.-puszilt arcon és közben teljesen kizökkentett az előbbi gondolatmenetemből.

- Ti is.-mosolyodtam el, majd felé hajoltam és lágyan megcsókoltam, de abbahagytam amint éreztem, hogy Olivér minket bámul. Szinte lyukat égetett a tekintete a hátamba.

- Szóval everybody. Jöhetnek a kérdések, kérések meg mi egyebek.-csapta össze a kezét mosolyogva Beny, mire egy lánycsapat egy papírral a kezében elénk lépett és bele is kezdett a sok-sok kérdésből álló listájuk felolvasásának.

- Szóval. Beny. Te borostát növesztesz mostanság?
- Mért nem jó?-simogatta meg az arcszőrzetét mire én hangosan felnevettem.

- Kábé olyan leszel mint egy ősember, de no problem Beny úr.-veregettem vállba majd a lányok felé fordultam, hiszen egy újabb kérdést tettek fel.

- Lara azt szeretnénk megkérdezni.-fordult felém a lány, mire én teljesen ledöbbentem-Már nem szereted Olivért?-mire ő kihajolt és kíváncsian engem nézett.

- Ez hosszú és bonyolult választ igényel. Úgyhogy inkább hagyjuk.

- Nem, már nem szereti. Hiszen velem van.-ölelt még jobban magához Ya Ou, mire én Olivérre néztem aki már alig tudta visszatartani a könnyeit. Kissé mérges lettem a barátomra, hiszen olyat mondott ami egyáltalán nem is igaz.

- Együtt vagytok?-néztek ránk kikerekedett szemmel a lányok, és meglepettségük miatt igen nagyokat pislogtak.

- Együtt.-vágta rá rögtön egy széles mosoly keretében Ya Ou.

- De Lara, akkor most te tényleg Ya Ou-t szereted? És mért nem Olivérrel vagy még mindig együtt.

- Épp kérdezni akartam én is.-morogta az asztal másik feléről Olivér és nagy szerencséjére csak én hallottam meg.

- Kérlek titeket lányok, ezt most ne feszegessük. Köszi.

- Oké.-bólintottak, majd Olivér felé fordultak, hogy feltegyék neki a listájukon szereplő következő kérdést.- Olivér te szereted még Larát?

- Hát, ha úgy fogalmaznék, hogy az életemnek csak úgy van értelme ha ő mellettem van, nem mondanék semmi hazugságot nektek. Csak akkor érzem magamat boldognak és felszabadultnak ha ő mellettem van, hiszen ő volt és ő is lesz életem egyetlen és legnagyobb szerelme. Igen azt hiszem, hogy szeretem. Vagyis a fenéket hiszem, tudom, hogy az életemnél is többet jelent és mindennél jobban szeretem őt.

- Nos srácok ennyi volt mára.-állt fel dühösen Ya Ou, majd összekulcsolta a kezeinket és az öltözőbe vezetett.- Te is így érzel iránta?-szegezte nekem rögtön a kérdést, amint becsukódott utánunk az ajtó.

- Ya Ou légyszíves. Szeretlek.

- Nem ezt kérdeztem. Olivért szereted?

- Igen. 

- Hát erre nem tudom mit reagálhatnék.-ült le csalódottan a székbe, de én rögtön az ölébe ültem és átöleltem.

- Hé. Itt vagyok veled, és csak a tiéd vagyok. Nyugi. Szeretlek.-suttogtam a fülébe, mire ő eltolt magától és hosszasan megcsókolt, aminek a srácok érkezése vetett véget. Elfogyasztottuk a vacsoránkat, majd Bence és Sziki azzal nyüstöltek, hogy énekeljek nekik még valamit, mert gyönyörű hangom van mire végül sok sok győzködés hatására belementem és a kezembe kaptam a gitárt.- Mit énekeljek?

- Miley Cyrus Stay? Szerintem az pont fekszik.

- De az rohadt nehéz.-hazudtam, pedig nem e miatt ódzkodtam a daltól. Sokkal inkább az volt vele a bajom, hogy ez egy olyan dal ami pontosan igaz. A lány és a fiú szakítottak, pedig ugyan úgy minden szenvedéllyel és érzelemmel szeretik egymást. Végül is engedtem a fiúk kiskutya szemű könyörgésének és pengetni kezdtem az akkordokat. Végig énekeltem a dalt és végig csakis Olivér szemébe néztem. Az akkor érzett őrült, bolond még is mindennél erősebb szeret vezérelte a dal kicsengését. Aztán a dal végén a másik három srácra néztem, akik ugyanúgy mint én teljes mértékben meghatódtak. Csak ők éppen másért. Én akkor jöttem rá minden érzésre ami bennem volt. Tudtam, hogy minden nappal egyre jobban fogom szeretni Olivért, és azt is nagyon jól tudtam, hogy nem akarom végleg elveszíteni. Tudtam, hogy ha a világon egyetlen egy embert lehetne választani a millió közül, számomra csak ő lenne az egyetlen válaszlehetőség. És éreztem azt, hogy pokolian szerelmes vagyok belé. Mivel már nagyon fáradtak voltunk mindannyian felhívtuk a sofőrt és elindultunk hazafelé, de nem emlékszem semmire az útból, mert a fáradtság legyőzött és álomba szenderültem Ya Ou vállán.

***Olivér***

A kocsiban ülve hazafelé csak azon tudtam gondolkozni, hogy vajon Lara nekem énekelte e azt a dalt, vagy mégsem mert csak meghatódott, hiszen ez egy nagyon gyönyörű szám. Minden szavát értettem, és szentül hittem azt, hogy az egyetlen lány a világon aki nekem számít nekem énekelte ezt a csodálatos vallomást. Tudom, hogy összevesztünk de érzem azt,hogy ő még mindig engem szeret. Aztán a gondolataim egy másik síkra tévedtek, de még mindig csak Laráról szóltak. Az utolsó ésszerű gondolatom az volt, hogy elment és mindörökre elhagyott. Nem ez a dal mégsem nekem szólt, hiszen Lara nem velem van hanem Ya Ou-val. Sem ő sem pedig a szíve nem az enyém, többé már sohasem ölelhetem magamhoz szorosan,sohasem csókolhatom meg. Sohasem érezhetem az illatát, vagy azt, ahogyan dobog a szíve miközben hozzám bújik. Igen, valóban megfordult a fejemben, hogy szeretnék egy gyereket majd, de azt csak akkor szerettem volna, ha Lara lesz az anyja. Akkor határoztam el véglegesen magamban, hogy meg kell tudom az igazságot és vissza kell szereznem életem szerelmét. Eszembe jutott minden amit átéltem vele, és ezek egy hatalmas mosolyt csaltak az arcomra. Emlékeztem a bunyózásokra, a közös fürdőzésekre, az együtt alvásra összegabalyodva, a nevetésekre mindenre amit együtt csináltunk. Azt hittem, hogy soha életemben nem szeretek meg majd ennyire egy lányt, de érte bármit odaadnék. Egyetlen kívánságom van. Csak azt szeretném, ha újra a karjaimban tarthatnám és soha de soha többé nem kellene elengednem, mert nekem szükségem van rá, és csak rá.