09.~

 Reggel ismét korán keltünk fel, hiszen a fiúknak még egy koncert előtti utolsó próba volt megrendezve, úgyhogy én is Olivérrel keltem fel és készülődtem az esti koncertre. Inkább áthívtam hozzánk Tamit, hogy legalább ne unatkozzon ő is, hanem ketten üssük el az éveknek tűnő órákat.  Készítettünk pár szendvicset, na jó pontosítva egy csordának is elég adagot, majd elcsomagoltuk őket és az indulásig a hűtőbe rejtettünk. Ahogy a nap folyamán Tami kibontakozott és megnyílt nekem, biztos voltam benne, hogy Dani barátnőjében egy nagyon jó barátra leltem nemcsak most, hanem a közeljövőbe is. Az egész délelőttöt végig beszéltük és nevettük, és egy csomó dolgot meséltem neki Daniról és a szoros baráti kapcsolatunkról. Aztán elérkezett az idő az indulásra, így Oli feljött értem és búcsúzkodás után az ölébe kapva a kocsihoz cipelt. Már majdnem elindultunk a koncertre amikor Tami kifulladva a kezembe nyomta az élelmet rejtő táskát, én pedig egy bólintással megköszöntem neki, hogy 4 órányi nyafogástól mentett meg.Viszonylag gyorsan leértünk az ország délkeleti csücskébe, és már nem maradt más dolgunk mint a koncert helyszínének megtalálása. Röpke 15 perc autókázás és figyelmes bámulás után megleltük az épületet ami előtt már jó pár rajongó tobzódott a fiúkra várva. Mivel a gipsz miatt nekem még nehezen ment a kiszállás Oli kivett és az ölében velem elindult az ajtó felé. Millió egy szúrós szempár meredt rám, mire én csak elmosolyodtam és a barátom felé fordultam.

- Ha a szemeikkel már ölni tudnának, akkor már kinyírtak volna.

- Shh.-nevette el Oli is magát, majd továbbra is állva a lányok irigylő tekintetét átmasírozott velem a tömegen és besegített a koncert terembe. Letett a földre, majd a koncert szervezővel beszélt néhány szót és átsegített a színpad melletti székhez ahol biztos helyet kaptam az egész koncert alatt. Nemsokára a fiúk megnyitották az estét és az előttük mobillal a kezükben álló lányok egyszerre sikítottak fel. A fiúk olyan jó hangulatot csináltak, hogy az egyik számnál én is felálltam a székből, hogy ugrándozzak. Kár, hogy elfeledkeztem a törött lábamról így kissé megbicsaklottam. A fiúk egyszerre felém kapták rémült tekintetüket, de a hüvelyk ujjam felmutatásával biztosítottam őket, hogy minden oké, így ők belekezdhettek az utolsó számba. A koncert végén a fiúk átvonultak a szomszéd szobába, ahol megkezdődhetett az autogramok osztása és a fényképek készítése. Leültem az egyik fotelbe és onnan szemléltem az eseményeket. Minden rendben volt addig a pillanatig amíg egy sötétszőke és egy barna hajú lány be nem sétált a terembe. Már az elején furcsának találtam őket, de a kötél a fotózásnál szakadt el végképp, ugyanis a szőke hajú lány úgy akart képet csinálni a barátommal, hogy az hátulról a derekánál átöleli. Mivel ezt már erős túlzásnak tartottam, gondoltam közbelépek. Felkeltem a fotelből a lányhoz bicegtem és megkocogtattam a vállát.

- Hé. Nem gondolod, hogy ez már pofátlanság? Erős túlzásnak tartom a kérést, ugyanis mint láthatod a barátnője is itt tartózkodik a helyiségben.

- Na atya isten.-mért végig a csaj-Oli nem gondolod, hogy inkább velem kéne összeköltözni nem ezzel a fél lábú bicegő féltékeny majommal aki ráadásul holt ronda is?

- Ohó.-dobtam el a mankókat-Csak ne mondtad volna ezt.

Már éppen behúztam volna neki, amikor éreztem, hogy hátulról egy erős kéz ránt vissza és fonódik a derekam köré.

- Na jó.-szólalt meg Ya Ou a vállam fölött-Kösz, hogy eljöttetek, szerintem kaptál elég képet meg aláírást úgyhogy mehetsz is.-tessékelte az ajtó felé a lányt, majd becsukta mögötte az ajtót, majd fürkészően rám meredt. Intettem egyet, hogy nincs gond és lehajolva felszedtem a mankóimat. Ügyet sem vettem Olira, inkább csak szótlanul átsétáltam az öltözőszobába, ahova a fiúk is rövidesen követtek. Leültem a hátsó fotelba Benny mellé, és próbáltam lenyugodni. Nem az zavart legfőképpen, hogy mit kért a csaj hanem az, hogy Olivér egyáltalán nem ellenkezett, még sem tudtam rá haragudni. Alig ültünk 5 percet, amikor a biztonsági őr bedugta a fejét a résnyire nyitott ajtón, és a fiúkhoz fordult.

- Hé. Nem gond, ha két csöppség bejön és kér egy aláírást? Sajnos már későn értek ide, de mindenképpen szeretnének titeket látni. Főleg téged Oli.

- Ki gondolta volna.-forgattam meg a szemeimet.

A fiúk persze beleegyeztek, hogy bejöhessen a két lány. Miután kinyílt az ajtó és a két lány befutott rögtön a barátom ölébe pattantak és megölelték őt, bennem pedig kezdett felmenni a pumpa és ezt a mellettem telefonján játszó Bence is észrevette.

- Hé. Lara. Nyugi, ők csak rajongók.

- Ja, de én gondolatban már 8x kinyírtam őket.-sziszegtem a fogaim között, mire Benny hangosan felnevetett. Alig vártam, hogy a két lány kimenjen így amikor megköszönték a lehetőséget és kisétáltak rögtön Olihoz futottam és beleugrottam az ölébe.

- Na igen, ilyenkor tud járni, sőt futni is. De ha kóla kell neki akkor Ya Ou hozzál nekem légyszíves.

- Tudom, hogy hozol nekem drága.-nevettem fel

- Neked mindent.-kacsintott rám Ya Ou nevetve, majd szétosztotta az általam készített szendvicseket. Rövid idő múltán elérkezett az idő a hazaindulásra, így összeszedve a cuccainkat elindultunk a kijárat felé, ahol ismét egy csomó lány várakozott. Amint kiléptünk rögtön megrohamozták őket a lányok, és kis híján fellöktek volna engem is ha Ya Ou nem kapcsol és kap el rögtön.

- Minden oké?-kérdezte tőlem fürkésző tekintettel

- Persze.-mosolyodtam el, majd belekapaszkodtam a kinyújtott kezébe.

- Hé Ya Ou.-közelített meg minket két lány- Nem kapaszkodhatunk esetleg úgy beléd, mint ahogyan pár lány Oliba, Szikibe és Benybe?

- Bocsi lányok, most nem lehet. Mint látjátok egy gyönyörű lánynak segítek, mert néhányan majdnem fellökték.

- Értjük.-szomorodott el a két lány, majd felém fordultak és folytatták-Ugye tudod, hogy rohadt mázlista vagy?

- Nem éppen.-pillantottam előre a barátomra, aki kézen fogva sétált a nyomulós szőke lánnyal és barátnőjével. Könnyek gyűltek a szemembe, de rögtön letöröltem őket.

- Minden oké Lara? Fáj valamid?

- Aha, csak nem a lábam. De mindegy menjünk a kocsihoz.

Lassan elértük a rajongók miatt távolban várakozó autót, mire Oli rögtön mellém pattanva segítségre nyújtotta a kezét.

- Kösz. Megoldom egyedül is.-morogtam rá, és beszálltam az autóba. Oli értetlen fejet vágva követett engem. Mikor mindenki elfoglalta a helyét elindultunk hazafelé. Útközben Oli a combomra rakta a kezét, de én rögvest le is sepertem onnan és inkább kibámultam a Ya Ou felőli ablakon.

- Most mi a baj? Mit csináltam?

- Ezt ne itt légyszíves.-szólalt meg Ya Ou.

Az út további része csendben telt csak Benny játékának hangjai töltötték meg a kocsi utasterét. Amint hazaértünk rögtön felrohantam, már amennyire a gipsz engedte és becsaptam magam mögött a fürdőajtót. Lassan zuhanyoztam élveztem a meleg víz nyújtotta ellazulást. A zuhanyzás végeztével átadtam a helyemet az ajtóban várakozó Olivérnek,akinek a zuhanyzása alatt sikeresen kitettem a párnáját és a takaróját a nappali kanapéjára,majd a szobába pizsamába öltözve ledőltem aludni. Néhány perc múlva Oli jelent meg az ajtóban,és próbált meg aludni térni mellettem.

- Jóéjt a kanapén.-dörmögtem az oldalamra fordulva

- Lara ne csináld már ezt. Mit követtem el?

- Kimenjek én?

- Jó megyek. Jóéjt hercegnőm.-hajolt az arcom felé, hogy jó éjszakát puszit adjon de én inkább a fejemre húztam a takarót, és megvártam amíg távozik a szobából. Megpróbáltam elaludni, de valahogy nem sikerült. Talán hiányzott Oli közelsége és ölelése. Néhány perc múlva kinyitódott a szobaajtó és Olivér csoszogott be rajta a cuccával. Tudomásul sem véve továbbra is szüntelenül a falat pásztáztam a tekintetemmel és hagytam, hogy mellém feküdjön. Egy rövid de annál inkább kínosabb csönd után végre megtört a jég és Oli megszólalt.

- Lara, mi a baj édesem? Én nem így gondoltam, az első közös esténket kettesben. Nem tudom mit csináltam, de sajnálom. Kérlek bocsáss meg nekem, és beszéljük meg ezt. Nem akarlak elveszíteni, mert mindennél jobban szeretlek.

- Látod Oli.-fordultam felé könnyes szemmel- Ez a baj, hogy nem tudod mit csináltál? De hogy is tudnád,a reflektorfény elvakít teljesen.

- Talán segítene ha elmondanád.-mosolyodott el óvatosan

- Tudod mi zavar?-töröltem meg a szememet, majd folytattam-Hogy elmegyünk valahová és utánad csak úgy futnak a csajok. Észre sem vetted, hogy az egyik fellökött. Te csak elsétáltál összekapaszkodva velük rám meg szó szerint szartál. Ez a büdös nagy igazság Olivér.

- De hiszen láttam, hogy Ya Ou segít neked.

- De nem neki kellett volna!-háborodtam fel azt hiszem teljesen jogosan-Nem ő a barátom tudtommal!

- Ez a baj Lara? Hogy foglalkozom a rajongóimmal?

- Most mért forgatod ki a szavaimat? Nem ezt mondtam! Az a bajom, hogy engem leszarsz.

- Szívem, tudod te is, hogy ez egyáltalán nem igaz.

- Te engem ne szívemezzél. Az a kislány is a szíved volt.

- Ne legyél már féltékeny. Azt hittem tudod mivel jár ez az egész, és, hogy velem örülsz majd ennek az egésznek.

- Tudom, de ez nekem már bőven sok. Legközelebb már azt kérik, hogy feküdj le velük és nem alvásra gondolok.

- Úgy is nemet mondanék. Kivéve, hogy ha te kéred. Neked csak igent.-nevetett fel Oli, de nekem semmi kedvem nem volt jópofázni vele a mai nap után.

- Persze, nem hiszem. Jobb ha most kimész.-fordultam be a fal felé morcosan és azt éreztem majd szétvet a féltékenység és a düh keveréke.

- Jajj Baba.-bújt be mellém Oli és hátulról szorosan magához ölelt, majd folytatta-Nekem nem kell más lány vagy nő aki nem te vagy. Adok nekik puszit, meg megölelem őket, mert ezt kérik. Jól esik, hogy törődnek velem és a srácokkal is és igen jól esik ha megölelnek. De tudod mi esik még jobban? Ha egy hosszú próbákkal teli nap után hazaesek és a szerelmem itthon vár és amikor belépek felkaphatom és megpörgetve megcsókolhatom. Nekem te vagy az életem, a szerelmem, a manóm, a babám. Téged akarlak feleségül venni majd és azt akarom, hogy te legyél a gyerekeim anyja is, mert mással nem tudnám leélni az életemet. Ha kell még 100000x elmondom, hogy nekem te vagy a fény az éjszakában, és a boldogság az életemben. Beléd vagyok szerelmes, nem másba. És csak te és én számítunk örökké.

Nagyon jól esett amiket Oli mondott és eléggé elgondolkoztam rajta, majd az ujjamon lévő gyűrűre pillantva elsírtam magam. Akkor és ott megbizonyosodtam arról, hogy nekem csak ő kell és senki más. Könnyekkel a szememben a másik oldalamra fordultam és hosszasan megcsókoltam a mellettem fekvő és reakcióra váró Olivért.

- Na.-nevetett fel Oli és még jobban magához húzott- Ez mindjárt sokkal jobban tetszik mint a kanapé. Ugye akkor szeretsz?

- Mindennél jobban.-bújtam oda hozzá még jobban, és éreztem ahogy a szívverése egyre gyorsul.

- Most már nem pakolsz ki többet a kanapéra ugye?

- Meglátjuk.-kacsintottam rá, majd hirtelen elnevettem magam az arckifejezésén-Nem áll szándékomban.

- Ígérd meg, hogy nincs többé harag és nem leszel féltékeny.

- Állj. Nem én ütöttem le a barátnőm egyik barátját, mert az meg akarta csókolni. Várjunk csak téged hány visítozó kislány akart már megcsókolni?

- Nem sok.-vágta rá hatalmas mosollyal Oli

- Aha. Nem sok.-vágtam rá cinikusan

- Szóval mi a válasz?

- Az, hogy aludj már.-bokszoltam bele mosolyogva a vállába

- Ne már. Én nem akarok aludni.-sóhajtott fel majd elmosolyodott és puszilgatni kezdte a nyakamat, mire hangosan felnevetettem és Oli is így tett. Zengett tőlünk az egész ház.

- Shh. Oli. Halkabban.

- Miért csak ketten vagyunk. Nem próbáljuk ki Ya Ou ajándékát?-kacsintott rám Oli

- Most nem.-mosolyodtam el-Mit csináljunk holnap? Én arra gondoltam, hogy kipakolok és rendet rakok. De, hogy te mit csinálsz szupersztár azt nem tudom.

- Segítek a babámnak.-húzta hatalmas mosolyra a száját Oli

- Egy telefonig?

- Nem akarsz szép új bútorokat amik boldoggá tesznek? Akkor rohannom kell a hívnak. Amúgy nem, holnap a teljes napom a tiéd lesz.

- Viccelsz? Engem az tesz boldoggá ha te itt vagy mellettem.

- Engem meg az ha te szerelmem. Bár mondjuk egy tv se lenne rossz.-nevetett fel, mire én is felkacagtam

- Ja tényleg nem. Viszont fáradt vagyok, úgyhogy aludjunk.

- Oké. Gyere ide közelebb. Megnyugtat, ha érzem a közelséged és a szívverésed, mert számomra az a legszebb dallam. 

- Szeretlek Olivér.-feküdtem a mellkasára és szorosan átölelve hozzásimultam.

- Én is szeretlek téged Lara. Mindennél jobban. Én vagyok a legboldogabb hiszen te az enyém vagy, és a szerelmed a legnagyobb kincs számomra.-puszilt bele a hajamba, majd rövidesen mind a ketten álomba szenderültünk.

*****

Másnap reggel már közel sem keltünk fel olyan korán, sőt ameddig lehetett élveztük az ágy nyújtotta meleget és egymás közelségét. Majd lassan már felkeltünk és felöltöztünk, hogy mielőbb nekikezdhessünk az elpakolásnak. Kézen fogva kisétáltunk a nappaliba és a rengeteg dobozon végignézve nekikezdtünk a pakolásnak. A délelőtt csodálatosan telt, Oli elég sokszor megnevettetett és bohóckodott ami nagyon jó volt rendrakás közben. Körülbelül 1 óra magasságában végeztünk is, úgyhogy kissé kifáradva megtámaszkodtam a seprű nyelén.

- Na készen is vagyunk.-sóhajtottam fel megkönnyebbülve

- Még nem egészen hiányzik 2 apró még is fontos dolog.-vonult be a szobába Oli, majd rövidesen egy képkerettel a kezében visszatért az immáron dobozoktól mentes nappaliba.

- Az mi Oli?

- Ez kérlek az első közös képünk, ami most méltó helyet fog kapni a lakásban.-lépett a tévéhez és a felette elhelyezett szekrény közepére helyezte a képet rögtön Marcipán képe mellé.-Na még egy apró dolog.-lépett elém mosolyogva.

- És mi lenne az szerelmem?-kérdeztem mosolyogva, mire ő átölelt és a homlokomnak döntötte az övét, majd a kezei közé véve az arcomat boldogan megszólalt.

- Isten hozott itthon Patocskáné.-kacsintott rám majd felém hajolva lágyan megcsókolt. Elengedtem a kezemben tartott seprűt ami hangosan csattanva elterült a földön. Mit sem törődve vele kezeimmel beletúrtam Oli hajába és visszacsókoltam.

- Isten hozott téged is egyetlen szerelmem.-válaszoltam vissza mosolyogva és szorosan hozzábújva szétnéztem a lakáson. A gitárjaink egymás mellett álltak az állványon, a képeink egymás mellett foglaltak helyet a tv melletti szekrényen. Minden összhangban volt és örültem, hogy végre csak vele lehetek, az egyetlen fiúval aki mindennél többet jelent számomra.

- Mi lenne ha áthívnánk a fiúkat egy kis üvegezésre?-törte meg a csendet Oli

- Jó ötlet. Rendelhetnénk pizzát is.

- Ez még jobb ötlet, majd én elmegyek érte.

- Jó.-nevetettem fel- Csak mire hazaérsz még maradjon belőle.

Megrendeltük a pizzákat,és tárcsáztuk a fiúk számát akik rögtön át is futottak a szemközti épületből, így el is kezdhettünk játszani. Elsőként Sziki pörgette meg a kólás üveget, ami egy hosszas pörgés után Ya Ou-n pihent meg.

- Pompás.-dörzsölte össze nevetve a kezét Peti- Ya Oukám. Felelsz vagy mersz?

- Merek.

- Nyald meg az orrodat.-adta ki a parancsot Ya Ou-nak, aki 5 percig próbálgatta a feladatot majd miután nem sikerült neki bejelentette, hogy feladja. Ezután 10 percen keresztül mindenki ezt próbálgatta, de mivel nekünk sem sikerült ráhagytuk. Majd Ya Ou pörgetett és Bencén állt meg az üveg eleje.

- Felelek.-jelentette ki rögtön Bence és valamiért nem is csodálkoztam a választásán.

- A fene.-csettintett csalódottan Ya Ou.-Na mindegy. Szóval akkor mit műveltek a barátnőddel amikor kettesben vagytok?

- Beszélgetünk. Alszunk. Filmet nézünk.

- Én meg egy csirke vagyok.-vágta rá Ya Ou nevetve.

- Hát az meglehet.-feleltem nevetve, majd átadtam Benynek a szót így megpörgette az üveget ami most a mellettem ülő Olivéren állapodott meg.

- Olikám. Felelsz or Mersz?

- Felelek Benykém.

- Lefeküdtetek már Larával?

- Beny.-néztem rá furcsán-Ez meg milyen kérdés?

- Ez egy jó kérdés Lara.-nevetett fel Beny-Szóval igen vagy nem Olivér?

- Talán. Na jó, le.-tolta ki a nyelvét Oli nevetve mire én meg vállba csaptam-Mi van?

- Szerda.-ráztam meg a fejem nevetve-Viszont menj el a pizzákért Oli. Mi addig folytatjuk.

- Oké baba.-puszilt homlokon majd felkapta a kabátját és a kocsikulcsot és elment.

- Pörgess Beny.

- Oké Lara.-pörgette meg az üveget Bence ami ezúttal Ya Ou-n állt meg.

- Na Yajókám, most visszakapod az előbbit. Felelsz vagy mersz?

- Felelek.

- Bejön neked Lara?

- Na de Beny. Mi abszolút barátok vagyunk.-csóváltam meg a fejemet majd Ya Ou-ra néztem és belekortyoltam a narancslevembe. 

- De még mennyire, hogy be.-vágta rá kissé elpirosodva Ya Ou mire én félrenyelve az italt köhögni kezdtem. Teljesen meglepett a válasza. Soha nem gondoltam volna, hogy Ya Ou azt mondja, hogy bejövök neki.

- Na jó vicc volt. Szóval mi az igazi válasz?-néztem rá remélve, hogy az előző csak egy vicc volt.

- Nem volt vicc. Tényleg baromira tetszel nekem Lara.

- Őőő oké.-fehéredtem le, majd megörültem hiszen Oli visszaért. Kiosztotta a pizzákat és étkezni kezdtünk aminek külön örültem. Nemsokára a fiúk elmentek, úgyhogy újra kettesben maradtunk a barátommal. 

- Ez egy jó nap volt.-dőlt el fáradtan Oli a kanapén, majd én is helyet foglaltam mellette.

- Elég jó.-mosolyodtam el

- Tudod, hogy lehetne még jobb?-nézett rám huncutul Olivér.

- Na hogyan?-kacsintottam rá
- Ha elmennénk a srácokkal bulizni.
- Benne vagyok.-mosolyodtam el, majd felhívtuk őket akik rögtön beleegyeztek így készülődni kezdtünk az estére.